Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-07-05 / 27. szám

176 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JULIUS 5. 187 6. lében az özek leginkább megfordulni szoktak. — Mennyiségre nézve elégséges, ba minden 50 hold­nyi erdörészre egy nyalatót rendezünk be. Az én erdeimben következőleg rendeztem be azokat, és igen hasznosaknak mutatkoztak. Végy négy résznyi, finoman átszitált agyagot, mely fo­lyók iszapjából rakodott le ; keverj ebbe egy rész­let sót, gyúrd össze és tölts ki vele 3 láb hosszú vályueskát, melyet faragatlan fából vájhatsz ki. Ezt a keveréket öntözd meg még jól sósvizzel, a mennyit beiszik, s hinted be ibolya-gyökérporral (pulvis radicis Iridis florentinae). En calmus-gyö­kérrel is szoktam ezt tenni, különösen télen és jó haszonnal. Az agyag megválasztására nagy gon­dot kell fordítni, és a homoktól teljesen meg kell tisztázni. Ezenkívül télen át héjas-fákat is kell döntetni számukra, különösen rezgő-nyárfát (Populus tre­roula L. = Espe), melynek héját és rügycit az öz igen szereti. A ki nem oly szerencsés, hogy igen terjedel­mes vagy jól zárt vadasterülettel bir, annak gon­doskodni kell, hogy az özek számára bent ez er­dőben jó sok legelő legyen, és igy ne adjon ne­kik okot,hogy erdőből kimenve, a közeli vetéseket ke­ressék fel. Ebbeli fáradtságát bőven visszatéríti az, bogy egyrészt nem kell majd annyi kártérí­tést fizetnie ; másrészt az, hogy vadállománya job­ban megállandósodik. Ennek még tökéletesebbé tételére a következőket ajánlom : A faültetvények közei', az erdők közti üres té­reket, az utak széleit vasgereblyékkel jól fel kell hasogatni, azután fűmaggal, veres- és fehér lóher­maggal beszórni. Némely helyeken egy-egy folt burgonyát is kell ültetni, mert ezt, kivált rekkenő nyáron igen szereti az őz felkeresni ; — kell még ültetni apró cserjéseket is : nyul-rekettyével (Pfrie­menkraut), málna és áfoDya bokrokkal, mert ezek bogyóit is igen kedveli az öz. A rekettyét külö­nösen szereti télen az öz, melynek utolsó évi haj­tásait lerágja egész tövig, mi azonban mit sem tesz, mert az újra és még dúsabban kihajt a jövő tavaszszal. A források, patakok tisztán tartására is kell ügyelni, a hol a viz tócsává összegyűlne, leve­zetni. Néhol azonban nem árt apró tavacskáikat csi­nálni, már a hol tudniillik a tabjképzödés azt megkönnyíti. * * Sr A mi az őzek téli etetését illeti, erre nézve korán öszszel utánna kell nézni, hogy a széna-rá­csok jó állapotban legyenek. E sze'na-rácsok 2 1/» láb magasan álljanak a földtől, s 6 láb magas­ságban alkalmazott tető fedje azokat. Azért kell azokat már korán ősszel felállitni, hogy a vad megszokja látásukat. A tél közeledtével e rácsok felé 3 — 4 irányban rezgő-nyárfa ágakat kell le­tüzködni a földbe, egymástól 200 lépésnyi távol­ságban. Az őz — mint emiitettük, szereti ezt s legelése közben egész a széna-rácsig nyomulván, i megösmerkedik ezzzel ; majd jó szárított lóherét tetetünk a rácsokba, valamint kicsépiletlen zabot is, apró kévében, melyet megkedvelvén jó korán a vad, midőn a hó leesik, örömmel láthatjuk, hogy az özek nagy csapatokban egészen közel ta­nyáznak az etetők körül, s ha nem háborgatjuk őket erósen — tavasz nyilta előtt el sem hagy­ják. Mert az őz — daczára, hogy igen félénk — csakhamar megszokja a takarmányhordó embert, ugy hogy gyakran fel sem kel, vagy néha csapatban követi nyomait alig 100 lépésnyiről és vágya­kodva szimatolja a takarmány kellemes illatát. A széna-rácsok felállítására legjobbak az oly helyek, melyek közelében az özek forgása szokott lenni ; és pedig a hideg északi és nyugati sze­lek ellen védett domboldalakban, patakhoz vagy for­ráshoz közel. Miután az özek ilyen évszakban egész családonként együtt szoktak lenni, — azt pedig tapasztaltam, hogy etetöhelyeken a gyen­gébbeket mindig kiszorítják és elverik a rácstól az öreg bakok — azért minden állomáson két kisebb, egymástól 50—60 lépésnyire levő széna-rácsot ál­littatok fel. A ki nagyon szereti vadját, az meg fogja tenni azt is, liogy változatosság kedvéért berkenye bo­gyót (gemeine Eberesche, Vogelbeerbaum) egész ágakban tüzködtet fel az ily e'etö-helyeken. Az öz nagyon kedveli a berkenye bogyót, és én sok­szor láttam, hogy midőn a napi takarmány ada­got elfogyasztották, az eszterhéjba magasan fel­tűzött bogyóágak elérése végett egészen felágas­kodtak. E bogyó igen egészséges, úgyszintén a bikkfa-mag és a makk is, melyeket az öz szintén igen szívesen elfogad, sőt keresi télen át. Ujabb időben — éppen gyümölcsfa iskoláimat nyesetvén, megkísértettem az igy lemetszett fiatal ágokat elejbök adatni, s ugy tapasztaltam, hogy héját nagyon gyorsan lerágták. Mentől több és jobb téli táplálékot nyújt a va­dász özeinek, annál kevésbé panaszkodhatik mint erdész, hogy ültetvényeit lerágnák. — Midőn én özvadjaimnak a fentebbiekben vázolt mód szerint különfélékkel ellátását utasításul adtam erdészeim­nek, — pedig még akkor csak csekély özállomá­nyom volt, — s láttam minő savanyu arczczal hallgatnak rám, — tartottam tőle, liogy ez »uj ideák« ellen alattomosan működni fognak, vala­mint hogy szomszédaim magok is sokat élczesked­tek és szapultak hátam mögött az »óvási kísér­letek« miatt. Megmásithatlan akarattal azonban kierőszakol­tam, hogy utasításaim pontosan teljesíttessenek, s ennek hasznossága a legrövidebb idő alatt fé­nyesen bebizonyult. Csekély özállományom, daczára a kemény teleknek, s daczára, hogy szomszédaim­nál ugyancsak szegényes volt, igen hamar felsza­porodott, s a szó teljes értelmében állandó vadat képezett. Mert hát az őz elszaporodásának leg­jobb előmozdítója a téli bő etetés és változa­tosság nyáron át. Az őzvad ugyanis gyenge, »kényes« termé­szetű, könnyen betegszik. Ennek azonban legjobb gyógyszerét a tapasztalt vadász a természet nagy könyvében, az erdőben találja meg ; csak gondos­kodjék, hogy vadaskertjében ne hiányozzék a kö­risfa *) a különféle fűzfák, a hamvas égerfa, a málna- és áfonya bokrok, melyek levelei és gyü­mölcsei a legjobb »recipe«-t szolgáltatják e be­tegségek ellen. — Annyira kedvezett e részben őzeim egészsége, bogy mióta özállományom 150-re szaporodott, ezelőtt tiz évvel, a kemény és hóban túlságos telek daczára : csak 4 öreg üsző, 11 meddő üsző és fiatal bak hullott el. (Folyt, köv.) Ч/1 г ü g p © r* t. Pesti evezős-egyleteink buzgóan gyakorolják ma­gokat, mihez az essözésektöl mérsékelt levegő igen alkalmas. — A távevezés Dunaföldvárig aug. 6-kára van kitűzve. Hogy a közönség szemtanuja lehessen ez érdekes erőfeszítésnek, egy vagy két gőzös fogja azt kisérni. Dunaföldváron társasebéd és tánczmulatság fog tartatatni. Egy részvétjegy 5 frt, családjegy 2 személyre 7 frt. A szegedi evezös-egylet a egvette a pesti »Egyet­értés-egylettől a Dunán jól ismert Janka verseny csolnakot. Az »Egyetértés«, melynek most 1 1 verseny­csolnakja van, alelnök Szckrényesy Kornél ur szí­vességéből legújabban egy szép 3 evezős, outrig­geres versenycsolnakot hozatott Angliából, mely 800 frtba került. * * * Emsben, a Lalin folyón is nagy regattát tar­tottak mult vasárnap a németorsázági egyletek. A német császár, ki ott fürdőn időz, végig nézte az egészet, s egy szép tiszteletdijat is adott (ezüst Nep­tun-szobrot), melyet a kölni evezős egylet nyert el. — Az asszonságok diját a rotterdami evező-elub vitte el. A bonni és kölni evező-egyletek mindegyike két dijat vitt haza. A hamburgi és frankfurti evezőegy­letek azonban vereséggel mentek haza, ezeket a rotterdami és kölni egyletok győzték le. A mult héten a frankfurti evező-egylet és a londoni rowing-club közt versenyevezés volt a Themsén, mely a frankfurtiak vereségével végző­dött. Közelebb többet erről. * * * Julius 8-án Hamburgban az Alster-baseinben lesz vitorlás és evezős regatta, melyre a cambridgeiek egy 6 evezőssel fognak átjönni, melyben az idei »nagy-evezö-verseny két tagja is részt veend. * Kétféle körisfát különböztetünk meg : Fraxinus excelsiort és Fraxinus ornust ; az előbbinek levelei igen jó birkafakarmanyt is adnak; s nyilván ezt véli az ér­tekező. Szerk. Y e % y e s. Lapunk főszerkesztője a napokban eltávozik a fővárosból négy-öt hétre, s ez idő alatt körutazást tesz a felső-magyarországi megyékben. Hivatalos és magán levelezések mint eddig a lovar-egyleti és szerkesztőségi irodába, Nemzeti-Casino, 2-ik emelet intézendők. Az előbbiek el ott fognak intéztetni, az utóbbiak pedig a szerkesztő mindenkori tartózko­dási helyére elküldetni. * * * A szerb-török háború ugy tetszik lótenyésztőin­ket és tálajdonosainkat is részvétébe húzza. Egy részről erősen vásárolnak Pesten, Szegeden és Te­mesvárott lovakat a widdini hadparancsnokságnak, (mint itteni lókereskedök beszélik) leginkább tü­zérségnek való lovakat ; más részről a honvédelmi ministerium elrendelte volna az összeirt katona­köteles lovak mentől előbbi előállítását, 8 e végre egy bizottmányt is nevezett ki, mely Kereszturon tartaná vizsgálatát. * * * A »Lótenyésztés emelésére alakult társulat azon tervezete,« mely sorsjátékkal összekötött lóvásá­rokra vonatkozik, pár nap előtt a m. k. pénzügy­minisztérium jóváhagyását is kinyerte. * * * Zerge-vadász. Mint a »Tiroler Boten« birlapnak Glarusból írják, Münsterben nem rég halálozott el ottani lakos Nicolaus Lechtaler, más néven Klaus, 50 éves korában, ki életében mintegy 1600 zer­gét lőtt! * * * Steyermark számára, az ottani tartománygyülés egy uj vadóvási törvényjavaslatot készített, mely az óvási időszakokra nézve különféle javításokat tartalmaz, s melyet ö Felsége pár héttel ezelőtt Isehlben (1876. jun. 8.) szentesitett is. — Most már — mondja a »Jugdzeitung« — csak Ka­rinthiánnk nincs még vadóvási törvénye. * * A párisi Grand Prix alkalmával nagy zavart okozott a fogadók között Kisbér nemzetisége. Ugyanis legtöbbnyire a franczia lovakat veszik az angolok ellen és viszont — vagy pedig a franczia avagy angol lovakat a mezőny ellen. A Salon des Courses bizottsága oly formán oldotta meg az ebből származó zavarokat, hogy mindazon foga­dások, melyek az előbb mondott módon köttettek, semmiseknek nyilváníttatnak, mert a győztes ma­gyar ló. Ellenben, kik a franczia vagy angol lo­vakra fogadtak a mezőny ellen, mindannyian el­vesztik a fogadást és fizetnek. A kik az angol lovakra fogadtak volt a mezőny ellen, nagy eről­ködéseket tettek, hogy Kisbért angol nemzetiségű lónak declaráltassák, de természetesen hiába. * * * Bois Roussel a jövő fedezési idényre br. Wes­selényi Béla zsibói ménesébe megy. Mezei birtokokat eladásra ég bérbeadásra ajánl és e nemben ujabb megbízásokat elfogad Buda­pesten, váczi körút 54. szám II. emelet, 14-ik ajtó. Tanárky Gyula. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer. Nyomatott az Athenaeum r. táre. nyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom