Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-06-28 / 26. szám

JU

L

IUS 19. 1876. VADASZ- ÉS VERSENY-LAP. 171 nyeri, a többi a 3-ik ló tételének levonása után az eleöé. Gr. Tarnoweki János 4é. p. m. Przedswit, apja Knight of the Garter, a. Jewel 69

1/» k. Butters 1 Ochocki Kali к st lovag sga m. G an im ed 65

'/г kilogr. Bell 2 Kisbánat jelentetett 1 lóért. Nagybánat 2 lóért. Ganimed mutatta az utat Przedswitnek és ez utóbbi canterben nyer 10 hoszszal. Érték 245 5 frt az elsőnek 105 frt a másodiknak. Idő meglehetős szép, közönség közép számmal. Verseny kezdete 5 órakor vége '/« 8 órakor. MÁSODIK NAP. Távirat Egyletidij : Przedswit 1. Loreley 2, 4 futott. Eladóverseny: Oles 1, Project 2, Emrok. 2-ik oszt. császárdij Kluenik körüljárt. Lovaglók-Egylete akadályversenye Froufrou l, Hindoo 2, 10 futott. Külföldi gyepek. A hoppegarteni harmadik nap, mely szerdán JUDÍUS 21-én ment végbe, ismét szaporitá egygyel azon győzelmek számát, melyeket a magyar tenyésztők és tenyésztés immár 3 év óta Németország gyepein kivívtak. Ezúttal ismét egy 2 éves, Blaskovics Ernő ur Kincsem kanczája (a. Cambuscan a. Waternymphe), mely az Első Criteruim diját (2400 márka, 1000 meter) játszva és erősen tartva nyerte három vetélytárs ellen, u. m. hg. Hobenlobe-Oehringen 2é. s. m. Boreas (a. Flibustier a. Breeze), br. Maltzahn-Pinnow 2é. p. m. Alpenstock és gr. Bernstorff-Gyldensteen 2é. p. k. Signal ellen. — Kincsemért még jóval e verseny előtt 10,000 frtot Ígértek tulajdonosának, de nem fogadta el. A Blue-Gown-versen (1500 márka államdij, táv. 1600 méter) tekintélyes, 7 lóból álló mezőnyt hozott az oszlophoz. Nyertes -Espenschied ur 3é. p. m. Schützenkönig (a. Marksman a. Adulation) 6 hoszszal a graditzi ménes Müllerin-je, gr. Schmettow Endymion-ja, továbbá Flohtanz, Taltovisco, Gretcheu és Lord Beaconsfield ellen. — Igen érdekes futam volt a 3000 márkás III-ocl osztályú államdij, melyben a second-rate lovak, Eulenspiegel, gr. Armin 3 évese (a. King of Diamonds a. Estrella), Hans Huckebein és Germania, mindkettő gr. Sierstorpffé, versenyeztek. Nyertes lett az első 4 hoszszal, Germania, melylyel tulajdonosának voltaképen nyernie kellett volna, utolsó, a mivalószinüleg a 10 kil. tehcrtöbblet eredménye. Az eladóversenyt az alsó-barnimi ménes 3é. р. k. Notabene, (egy Blue-Gown csikó No-Name-ből) vitte el gr. Henekel Countesse, továbbá Tante Lotte és Morgan ellen. — Nagy s a német tenyésztőkre lesújtó meglepetést hozott a Tribünen-Rennen, melyben br. Oppenheim Kater-je (a. Piétro a. La Chatte), ugyanaz ki az »Union« első mértföldjén már belefuladt az iramba, megverte a német belföldi tenyésztés egyik legjobbnak tartott 3 évesét, Kaiser Rothbartot, még pedig nyolcz hossz kiilömbséggel jó formán egyenlő teher alatt, 2200 meter távolságra. Futott még e versenyben Marek wald ur 3é. р. k. Henriette, de feltartatott. A 'Nyári vadászversenyt Oehlscblaeger ur id. p. m. Flamingo vitte el (a Ignoramus a. Ibis) Nachtschwalbe, Tybalt és Gummy Puska ellen. Ménes- és gyep-újdonságok. Eladó: Bárczay Oskár honvéd lovas kapitánynál BorosJenöben (Aradmegye) következő lovak olcsó áron eladandók. 1. Pej kancza, jegyteleu, 15 marok és 1 hüvelyk magas, öéves, jól van belovagolva. 2. Egy szürke kancza, mezőhegyesi nevelés, 15 m. és 1 hüv. magas, 9 éves, — jól be van lovagolva, igen sebes ügető. 3. Egy 9 éves pej kancza, hátsó ballába kesely, 15 mar. 1 hüvelyk magas, Jól be van lovagolva, igen sebes ügető. A két utóbbi esetleg mint kocsis-ló is használható. Bővebb felvilágosítás kapható a tulajdonosnál Borosjenőben. A lovak megtekintés végett Avadra bevezettethetnek. E 11 é s e k. Gr. Esterházy Miklós Canace kanczája, a Káposztás-megyeri Studfarm-ban sárga ménc9ikót ellett Stanley után. * * * A mult évben Angliából importált és gr. Batthyány Elemér és gr. Zichy Ferraris Victor által megvett Deerdale-kancza Kisbéren Cremorne után ceikót ellett. A csikó sokat igérő szép állat és anyjával együtt Tason gr. Szapáry Ivánnál van. YADÁSIATOK Balogvölgy, jan. 21. 1876. Tisztelt szerkesztő úr ! Mint a jó gazdi örömmel vizsgálja jó termést igérő földjeit s rétjeit, ép oly megelégedéssel tart szemlét a szenvedélyes vadász a vadállomány fölött, ha a szaporulat őt a beállandó idényben dús zsákmánynyal kecsegteti. Azt hiszem, nem lesz érdektelen becses lapja olvasói előtt — ha mentől több vidékről nyernek e részben értesítést. Ez indokból indúlva ki, teszem meg én is referádámat a jövő vadászidényre vonatkozólag. Kezdem először is a fürjeken, melyek ezidén szép számmal érkeztek ; nem csak a réteken, de a búzában is sokan fészkelnek, a költés igen sikerült, sőt most, mivel a kaszálás nálunk igen elkésett, a régi fészkek sem pusztulnak el. Mivel a költés korai lévén, a fiókok már szépen repülnek, igy kevés fog esni áldozatául a kaszásoknak, kik bizony még a vadásztövvény daczára is — ha szerit tehetik — az apró madarat s nyulat most is ép ugy elfogják, mint azelőtt. E madárra az őszön biztosan nagy eredménynyel vadászhatunk. A fürjekkel haris is bőven érkezett, bár ebből került puskavégre is, úgy egy kis időtöltésül, azért marad bőven ; már szintén rég kiköltöttek, majd a sarjuban, krumpliban ők is fizetnek még egy kis dézemát ! Nyúl maradt télen is elég; ugy látszik jól szaporult, bár én ugy tapasztalom, hogy a fiatalok april-májusiak. Márcziusban igen rosz időnk volt, s azt hiszem e hónapban sok elveszett. Annyi bizonyos, hogy én még márcziusi süldőt alig láttam — pedig mint emlitém, elég nyulat láthatni. Azt hiszem — ha idő előtt orvvadászok lesből nem pusztítják — lesz ez évi vadászat is oly eredményes, mint a múltban volt, pedig akkor sem volt okunk panaszkodni. De mindenekfelett örvendetes az, hogy határainkban bőven fészkelt a fogoly, e honos hű madár, mely oly sok élvezetet nyújt a vadászidényben, s egy jó vizslával biró vadásznak, — mert a nélkül vadászata nem nyújt elég gyönyört — még lia eredménye tűrhető lenne is. Több fészekről van tudomásom saját s szomszédos birtokainkon, de az első kikelt fészket még csak tegnap láttam. — Közel eső kápolnai pusztai birtokomra lovagolva, az erdő felé menet, egy rozs- és lóher-tábla közötti barázdán egyszerre csak lovam megriadva, egy nagyot szökött, s abban a perezben nagy lármára lettem figyelmes, mint mikor a kotlós tyúk félti csirkéit, ugy röpködött, meg rögtön le-lecsapott egy pár fogoly ; rögtön sejtém, hogy a kicsinyek is ott lesznek, s nem is csalódtam, mert csakhamar nagy gyönyörűséggel vizsgáltam, mint futkos a sok apró csirke a rozsból a lóherbe. Bár lovam teljesen nyugodtan megállott, s bár elég gyakorlott szemmel dicsekedhetem, még sem birtam a kedves apróságokat megszámlálni ; de azt hiszem e csapat mintegy 13—16 fiatalt számit. Tanyámra lovagolva, mind a kerülő, mind a pásztorok szigorú rendeletet kaptak a szoros felügyeletre; egyszersmind a kóbor kutyák s macskák lelövése is napiparancsul kiadatott. Ha a költés jól sikerült, akkor rég nem volt oly bőven fogoly, mint ez évben lesz, mert sok határban télen is egész falkákat lebbentettem fel, agarászat közben, s ebből kevés pusztult el ; bár a februárban esett nagy hó kissé megijesztett is, de ez szerencsére nem tartott sokáig, — s foglyainkban kevés kár esett. A völgy felső részén eső erdeinkben őzek szépen tanyáznak, teljes kíméletben lévén, azt hiszem őszszel pár sikeres vadászatot tehetünk reájok. Itt a császármadár is fészkel ; mult őszön egy hajtóvadászat alkalmával birtokos társaim többet láttak, de nem fogott a fegyver s igy annál több maradt magnak. Sertevad is volt a mult télen sok, de késő értesítettek róla, hanem ha ez őszön is lesznek, meg fogjuk ő kelméket egy kissé zavarni. A kacsa völgyünkön ez idén fehérholló volt, itt tudtomra egy pár sem fészkelt. Megemlítem még, hogy egy idő óta a vadgalamb itt igen kis számmal jelen meg ; pedig csak 5—6 évvel ezelőtt is mint kék szőnyeg, ugy terült el sokszor buza- vagy kölestarlóinkon. Szent Hubert oltalmát kérve vadjainkra a beállandó idényben s minden vadásztársnak vadászüdvöt kivánva, maradtam Balogvölgyi. Leopard-vadászat dzsidával. {•»The Oriental Sporting Magazin« után.) (Vége.) Kalauzaink egyike emiitette, hogy két mértföldnyire onnan, a hol épen voltunk, tigrisig is vezethet minket. E napon azonban vadkan- és nem tigrisvadászatra készültünk. Másnap reggel csakhamar vadkanra bukantunk. Én láttam meg legelőször s utána vágtattam ; de egy bozóton át elmenekülvén, L. felé törtetett, ki egy negyed mértföldnyi kergetés után egy hatalmas döfést adott neki. I. adta a második döfést, L. a harmadikat s В. a negyediket. Ez hatalmas vadkan volt és jól tartotta magát, mig az utozó döfésre megkapitulált. Majd beküldtük az elefántokat egy kis nádasba, midőn egyszerre egy tigrisnek félreismerhetlen fölorditását hallottuk, mely keresztültört a hajtók vonalán. Az elefántok egyikén G. ült, de aztán a másikra Mac B. szintén fölkapaszkodott. Az elefántok sokkal jobb nyomozók voltak, semhogy itt jo sportot ne várhattunk volna. A jungle, hová a tigris menekült, teljesen izolált volt s jobb vadásztért képzelni sem lehetett. A hajtók vezényletével megbízott lovas ember hamarjában vonalat képeztetett, és G. robbanó golyót lőtt a bokrok közé, hogy a tigrist kizavarja, mely bokortól bokorhoz menekült. Ekkor Soudagour elefántja gyors léptekkel közeledett a junglehoz, s midőn a tigrisre bukkant, üldözőbe vette. A fenevadra minden felől tüzelni keztek. Most volt csak az igazi hajrá ! Egyszerre csak előtűnik G. elefántja, csakhogy nem ült már senki a hátán. A tigris ugyanis karmaival az elefánt hátulsó lábába kapott, melyre ez roppant szökkenéseket téve, bátra dobta G-t, ép a tigris felé. Szerencsére, a tigris ép oly zavarban volt, mint G-, ki aztán nem is sokáig dévánkozott, hanem megoldotta a kereket, s tüskén-bokroD keresztül sietett kifelé a jungle-ból. Annyi bizonyos, hogy hasonló körülmények között nem mindenki szabadulhat oly olcsó szerrel, mint e barátunk, a tigris karmai közül. A tigrist azonban csakhamar elérte balvégzete. Mac B.-nak sikerült öt elejteni. Hatalmas nőstény tigris volt ez. Miután szép bőrét lefejtettük, a ki állott fáradalmak után kedélyes reggelizés közben nyertünk enyhülést. Majd újra fölkerekedtünk s egy másik jungle-ot állottunk el, midőn egy ember sietve jött hozzánk, jelentvén, hogy ép egy félórával az előtt ölte meg tehenét egy tigris. Fölhajhásztuk tehát azt a bozótot, melyet amaz ember megjelölt, de mit sem találtunk benne. Aztán egy másikat, öt-