Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-06-14 / 24. szám

162 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 14. 1876. 17. Gr. Sztáray János nev. hg Csetwertynski 3é. p. m. Hírnök. 18. UgyaDaz nev. ugyananuak 3é. р. k. ificzi 19. B. Majthényi 4é. s. m. Boomerang. A Grand Prix de Parisról szóló tudósítás immár előttünk van s az csak folytatását képezi a »Derby« dicsőségének. Kisbér ezúttal nem lepett meg bennünket, mint amaz első alkalommal, — mert meg voltunk győződve, bogy korosztályában nincs ló sem Franczia-, sem Angolországban, mely csak távolról is mérkőzhetnék vele, ha egésséges és jó conditioban marad. — De ez az egy chance is elveszett a franczia lovakra nézve azon tudósítással, melyet egy angol lap hozott, hogy Kisbér szerencsésen megérkezett Francziaország földére és »splendid condition«-ban végezte próbag ilo] ját : ezzel a Grand Prix sorsa eldőlt. — Mindamellett a kíváncsiak százezrei vonultak ki vasárnap, ki kocsin, ki gyalog, a gyönyörű Champs Elysées és a nagy Arc de Triomphe-on át I.ongchamps gyepére ; a nagy tömeg optimisticus pratriotismussal várván, hogy csak mégis találkozik egy franczia ló, mely a haza »gloire«-ját megmentened ; a versenysportban jártasok vagy ezt negélyzők pedig azzal vigasztalták magukat, hogy : ha vesztünk is, csak az angolok sorsában osztozkodunk : s különben is Kisbér (angol _ Г. ografia szerint »Keesbare«) naturalizált angol ló. — A kitűnőségek közöl ott volt páholyában Mac Machon marschal, mellette a Párisban időző Maroccoi nagykövet, kinek fényes és idegenszerű öltözete nagyban felkeltette a kiváncsiak csudálkozását. A többi páholyokban egyéb notabilitások, sportférfiak, senatorok, képviselők, — kik között e napon megszűnt a pártoskodás — mert hisz némi tekintetben a haza ügye forgott koczkán. Bécsből és Pestről is künn voltak hg Esterházy Pál, gr. Batthyány Elemér, br. Orczy Elek, Gyürky Béla ur, hg Trautmansdorff stb. stb. Angliából Duke of Hamilton... Kisbérről most az angol és franczia lapok igen sokat, és közte sok oly inende-mondát beszélnek, melyre csak mosolyogni lehet. Különösen a »Figaro« tünteti ki magát » blague«-jai val, s a komoly napi lapok — mind utánna nyomatják a Mr. Kremnizer-féle találmányt (itt Magyarországon is,) pedig tuihatnák , bogy a Figaro alaposságára se politikában, se más egyéb szaktudósitásban nem lehet bizni. De im a futam : Grand Prix de Paris, 100,000 franc, adja felét Paris városa, felét a francziaországi öt nagy vasúttársaság. Futhatnak 3é. bármily országbeli mének és kanczák. Tét lOOO frank, bánat 600 franc ; de cs ik 500 franc, ha a versenj't megelőző szerdáig, és csak 100 franc, ha 1876. május 1-ég bejelentetett. A 2-ik 10,000 francot, a 3-ik 5000 francot kap a tételekből. Teher 55. kil. Táv. körülb. 3000 meter (263 nevezés). Baltazzi ur p. m. Kisbér a. Buccaneer a. Mineral Maidment 1 Mr. Lupin р. к. Engnerrande a. Yermout а. Deliane Hutson 2 Mr. Fould s. к. Mondaine a. Vertugadin а. Magicienne Hunter 3 M. Aumont p. к. Basquine a. Ruy Bias a. Claudine Candi 4 Duke of Hamilton p. m. Wild Tommy a. King Tom a. Wild Agnes Custanse 0 Br. Rotsehild s. m. Kilt a. Consul a. Highland Sister Cannon 0 Comte de Lagrange g. к. Camelia a. Macaroni a. Araucaria Morris 0 Mr. MoreauChaslon sp. m. Ashantee, ap. Empire a. Caravane. Challoner 0 Comte de Lagrange p. m. Bijou, a. Le Sarrazin a. La Bastille Glover 0 Comte de Lagrange s. in. Braconnier, a. Caterer, a Isoline Carver 0 Mr. Fould p. m. Soussarin, a. Vertugadin a. Slapdash Wells 0 Fogadások Kisbérre: 5 : 1, azután 10 : 1 Kilt és Mondaine 20 : 1 Wild Tommy és Ashantee, 100 : 1 Bijou és Basquine ellen. Többszörös hamis start után meg lön adva a jel. Soussarin ment a me'/őny élére s vezetett az első félmértföldön át ; azután Ashantee váltotta őt fel, nyomában Kisbér és Bijou. A czéltól 3j

t mértföldnyire Kisbér vezetett, követve Kilt, Enguerrande és Braconnier által. Kisbér s a többi között egyre nőtt a távolság ; Soussarin megverve lemarad, ellenben a Basquine, Ashantee és Wild Tommy előremeunek. A t ivoszlopuál Euguerrande felhivatván lovasa által, hatalmas irammal kijött a csomóból, követve Mondaine által, de Kisbért be nem érhették, — mely tisztán öt ló hoszezal nyert ; Mondaine 2 hoszszal Euguerrande mögött 3-ik, Basquine-tól csak egy fej által elválasztva ; a többiek a fentebb vázolt rendben, Soussarin utolsó. Idö 3p. 22. mdp. Nyereményérték 140,000 franc az elsőnek, 10,000 frauc a 2-iknak, 5000 franc a harmadiknak. * * * Kisbér győzelmét oly biztosnak tartották, hogy az utolsó napokban nem találkozott bookmaker, ki ellene fogadott volna ; ellenben 5-szörös tételt ígértek annak , ki győzelmében kétkedni hajlandó volt. * * * A Grand Prix-t megelőzött futamok a közönség érdeklődését nem birták felkölteni. Mindamellett ezek között is volt pár szép futam. Ilyen a Prix de Pavillon 10,000 frankos dija 3é. és idősebb lovak részére 200 frank téttel: táv D/2 mrtfld ; korteher. Nyertes Mr. Fould 4é. m. Saxifrage (a. Vertugadin a. Slap Dash) egy nyakhoszszal Nougat ellen ; futottak még Lagrange és Caumontnak egy egy 3évese ; Moulin és Flaminius. A Prix de la Ville de Paris-r-л (2 mrtföld 250 frank tét 3é. és idősb lovaknak) már szép mezőny indult, egy lóval több mint a nagydíjra. Nyertes lett egy hoszszal Mr. Delamarre 4é. k. j Palmyre (a. Vermout a. Papilotte) Mr. Hewitte I 3é. Vallonja ellen. Futottak még Le Veinard, La Noue stb. * * * Bizonyosan érdekelni fogja olvasóinkat az idáig utóiéretlen »

Gladiateur« nyomdokaiba lépettt Kisbérről némi jellemző vonásokat megtudni. Hayhoe idomár — mondja egy jól értesült sportlap — a Buccaneer-ceikót oly minőségűnek tartja mint Favoniust, — söt ennél is jobbnak, azaz a legjobb lónak, mely eddig, hosszú praxisa alatt kezében megfordult, beleértve West-Australiant is. A Derby ? к i 6 t L Felvidéki vadászrajzok. III. RÉSZ. Apró történetek a bérezés felföldről. 10. A bűvös vadász. (Folytatás.) Eltelt e közben egy jó félóra, mely alatt a mulatozás tovább folyt és a palaczkos ládák ürülni kezdtek . a mint azon völgyoldalból, hova puskások voltak küldve, egy lövés hallattszott, többszörösen visszhagoztatva az oldalokról. Erre a zaj kissé lecsendezett, s nem sokára ugyanazon irányból egy másik lövés dördült el. Néhány perczig mély csend lett, mindegyik leste : nem történik e több lövés, de csend maradott s a félbeszakadt beszéd ismét kezdetét vette, a mint kóbor vadász alakja feltűnt az elébb emiitett sziklás kis ormon s erős csengős hangjával lekiáltott : »Vigyáz, a farkasa pataknak megy!« s azzal maga is a sürübe ereszkedett. Lett erre általános puska-kapkodás. Az urak nagy része a patakhoz sietett, hova éppen jókor értek arra nézve, hogy egy roppant ordas farkast lássanak, a mint a zajra visszatörve s követve a csonkafülü néma kutyától, a völgyolban tudva volt puskások irányában elmenekszik. Egymásra bámultak s lesték : nem fog-e amott a puska újra szólani, de mit sem hallván, visszatértek a tanyára a félbenhagyott quaterkázáshoz, melyben az alatt sem háborgatatta magát az urak nehezebb része. »Mirabilis 'Ii ото, si homo?« fa kadt ki a tisztelendő; »etiam latine loquitur!« »Hát hol hallotta öt diákul beszélni? adniodum reverende ?« kérdi a szolgabiró. »Nunc primum, spectabilis ! nuncprimuni ex colla saxoso clamavit magna voce : » A 11 e n d e, lupus r i v u 1 u m tendit!« »De hisz édes tisztelendő ur, magyarul orditott : vigyázz a farkas a pataknak megy ! Külömben megvallom, oly izes és csúszós ez az urodalmi bor, hogy azt láttatja s hallatja velünk, a mi nekünk tetszik.« Bámul a szent ember, liisz ö tisztán hallotta hogy a kobor vadász deákul kajabált, s tanúnak felhívja az adjunktus urat, mondaná meg ez hogy mit hallott. Hát biz ő azt kiáltotta, mond az adjunktus, de biz már kissé dadogó nyelvvel: »Achtung! der Wolf schnürt zum Bach!« No adta, teringette, ez mégis sok !— pattan ki a főnök,— én tisztán hallom a magyar szót, a tisztelendő ur deákot vélt hallani s a Herr Adjunkt plane meg németet! liiszen mindjárt tisztában leszünk, hé emberek ! A lombsátor alól kiérvén, a pataktól visszatérő puskás urakat akarja kikérdezni, de ezeknek lármás disputatiójukra meghökken, mert hallja, hogy ezek is a felett vitatkoznak, a mit a J ag e r az oromról lekiáltott. Az angol gépészek váltig állítják sok Goddammal spékelve mondásukat, hogy jól hallották az angol szót : S i 1 e n с e ! t h e w о 1 f go to the water! Két katonatiszt s a grófi nevelő meg esküdöznek, hogy francziául szólít : Attention! le loupe va vers l'e a u ! A többieknek meg vagy németül vagy magyarul hangzott a kiáltás fülükbe ! Valóban komikus lett a helyzei ! Egyszerre megpillantja a szolgabiró Tomorit, s ebbe kap bele : — Erdőmester ur, ezennel felszólítom, tessék nekem mint a magas kormány képviselőjének, ki hivatalos méltóságát csonkitani nem engedheti, komolyan felelni, miféle nyelven kiabált acsavargó Jáger?« »Szívesen megmondanám, tekintetes uram — ha tudnám !«— felel ez a felbőszített statushatalomnak, de én a sátorban éppen a késekkel villákkal csörögve bibelődtem, midőn csak azt veszem észre, hogy az urak felugranak s puskájukhoz kapkodnak mint Bernát a menykőhöz, de hallani — nem hallottam a kiabálást !« »No, szépen vagyunk«, — sóhajt fel a Bezirker,— egyik diákul, más németül, harmadik angolul, negyedik francziául véli hallani a magyar szót, mert valamennyinek a jó bor már füléig ér s az egyetlen józannak látszó erdőmester süket fülekkel bir?« Erre szélivel néz a hatalmas ur s szeme megakad a zsandár sisakon. »Hé brigadier!« »Zu Befehl Herr Stuhlrichter !« »Haben sie gehört den Ruf des Hexenmeisters da vom Fels?« »Zu dienen, Herr Stuhlrichter!» »Wie hat er geschrieen ?« Varuj! vlk do potokaszepuszti! Az urak nagy része kanyat vágta magát a nevetéstől s lelke mélyéből kaezagta a szolgabiró tehetetlen dühét, lévén ez — bár e hazának szülötte — oly kevéssé kedvelt ember a járásban, hogy mindenki, kinek vele dolga volt,