Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-06-07 / 23. szám

157 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JüNIüe 31. 1876. — Ez egy oly koczka-dobás, minőt a világ sem­miféle lotteriája sem adhat. — De ám nézzük e ránk nézve oly emlékezetes nap egyes részleteit : * * * Az idö pompás volt, s a nézők szokásos száz­ezrei ép ugy megjelentek mint máskor. Az udvari kü­lön vonat 12 óra 45 perez után indult a Victo­ria-indóházból, s következő nagy vendégeket vitt Epsom Down-ba : Connaught herczeget, a hanno­verai herczeget két nővérével, Frederica és Má­ria herczegnőket stb. és Teesdale ezredest, V. C. (victoria-kereeztes), Sir Dighton Probyn tábornokot, kisérve a walesi herczeg indiai native szárnyse­géde által. A Lordmajor is ugyan-e vonaton uta­zott, mely 5 óra 40 perez után tért vissza a fentnevezett indóházhoz. Hogy az idei versenyen sokkal jobb lovak je­lentek meg, mint két vagy három év óta, azt azonnal mindenki elismerte, a mint megjelentek, és ennek következtében sokkal érdekesebb is volt az idei verseny, mint valaha. A »Field« ugyan nem volt oly nagyszámú, mint más években, de a qualitás kárpótolta a quanti­tást. Hosszú ideig tartott, mig a rendőrség a gyö­pöt tisztázni birta a tömérdek néptől, hogy meg­kezdhessék a cantert. # • • Először is Skylark jelent meg, egy tökéle­tes alkatú, nemes, erős állat, mely istállótársával Great Tommal együtt a legkitűnőbb idomitásban részesült ; vágtatásuk a próbafutamban elég sebes és könnyű volt. Utánuk Kisbér mutatta be magát ; egy tömör, izmos ló, de mely nem tetszett annyira, mint Skylark. — Forerunner, melyre a Derby előtt pár nappal Freemann ellen tett jó kisérlete folytán — sok pénzt tettek, jó vérű lónak látszik, de lassú. — Coltness lábai túlságosan magasak, semhogy egy Derbyt nyerhessen. Father Claret és Petrarch finom lovak, ez utóbbi vágtatása a legremekebb mit képzelni lehet — de nincs kitartása. All­Heart tüzes vér, fejét kapkodja s lovasát majd kirántotta pár izben a nyeregből. Braconnier, és Lord Rosebery bárom lova legutoljára jöttek ki. Az inditás könnyen és jól sikerült. The Derby Stakes. Tét 50 sov., fele bánat. Futhatnak 3éves lovak. Teher ménre 8 stone 10 font, kanezára 8 stone 5 font. A második 300 souvereign-t, а harmadik 150 sov.-t kap a tét és bánatpénzekből. Táv. körülbelül l 1/, mrtfld (229 aláírás). Baltazzi Sándor ur Kisbér a. Buccaneer a. Mineral Maidment 1 Mr. Peck R. Forerunner a. The Earl v. Palmer a. Preface F. Webb 2 Mr. Peck R. Julius Caesar a. St. Albans a. Julie T. Cannon 3 Lord Dupplin Petrarch a. Lord Clifden a. Laura Morris 4 Lord Falmouth Skylark a. King Tom a. Wheatear F. Archer 0 Mr. J. H. Wouldsworth Coltness a. King Tom a. Crocus T. Osborne 0 Lord Wilton Wisdom a. Blinkhoolie a. Aline Parry 0 Lord Falmouth Great Tom a. King Tom. a. Woodcraft J. Osborne 0 Hg. Hamilton Wild Tommy a. King Tom a. Wild Agnes Custance 0 Cte F. de Lagrange Braconnier a. Caterer a. Isoline Glover 0 Mr. G. Gomm Advance a. Speculum a. Progress Chaloner 0 Lord Zetland Hardrada a. Voltigeur a. Mysotis J. Snowden 0 Lord Rosebery All Heart a. King a. Mari­gold Constable 0 Ugyanaz Bay Windham a. Lord Clifdqn a. Violet J. Goater 0 Ugyanaz Father Claret a. D'Estournel a. Defamation Morbey 0 Fogadások : 2—1 Petrarch, 7—2 Kisbér, 100—15 Forerunner és Skylark, 100—12 All Heart, 25 — 1. Great Tom ellen stb. A helyszí­nén már igy alakultak a fogadások: 5 — 4 Pe­trarch és Kisbér, 2—1, Skylark és Forerunner, 5—2 AU Heart, 6 — 1, Great Tom és Wild Tommy stb. A starter, Mr. M' George, kit ez alkalommal a franczia Jockey-Club starterje D' Hédouville. gróf és Dixon őrnagy támogattak hivatásában, nem so­kára jó rendben eresztette el a mezőnyt ; Father Claret vezet, utána Coltness, Wisdom, Forerunner és Hardrada, majd Petraeh, Kisbér ; ezután Sky­lark, Bay Windhammal s a Mr. Peck két lovával, Julius Caesar és AU Heart kissé megkéstek. — Father Claret igen sebesen vezetett egy mértföl­dig, utánna több lóhoszszal Coltness, mely után 1 — 2 hoszszal Petrarch, Great Tom, Skylark és Wisdom, kissé hátrább pedig Kisbér, Hardrada és Braconnier jöttek. AU Heart már itt kiesett a versenyből. Fele uton Father Ciaretben kezdett fogyni az erő és Coltness vette át a vezetést; nyomában a főkedvencz és Great Tom, azután Kisbér stb. Nemsokára ezután Petrarch lerázta Coltnesst, s a befordulás után már kiabálták, hogy Petrarch nyer, midőn a távoszlop előtt Kisbér egyszerre felmegy a vezető kedvenezhez és épen az oszlopnál elhagyja; — nemsokára Julius Caesar és Forerunner is elhagyják lord Dupplin ménjét, — de hiába iparkodnak a Buccaneer-csi­kót beérni, mely 5 hoszszal könnyen nyert, 3 hossz a 2-dik és 3-dik között. Petraeh közép­szerű negyedik. Nyereményérték 5600 font sterl. Idő 2 perez 44 mdpercz. A futam egyes részeiről, a nyereségről és a lo­vakról még következőket irnak az angol lapok : A Daily Telegraf és a Times szerint a győze­lem nagyszerű volt. Az utóbbi lap irja : »hogy az idei versenyen sokkal jobb lovak jelentek meg, mint két vagy 3 év óta — azt azonnal mindenki elismerte, a mint a lovak megjelentek.« S minő győzelem volt ez, mondja »Hotspur,« a Daily Telegraph ismeretes szakértő reportere. »Kisbér a távoszlopnál már megverte az egész mezőnyt.« A »Times« plane két distanceot emleget, s hozzá teszi : »pedig Mr. Peck két lova : Forerunner és Julius Caesar ugy futot­tak, hogy akár öt Derbyt megnyerjenek.« Petrarch ­ról is azt állitják, hogy öt negyed mértföldig oly nagyszerűen futott, miszerint ha még tovább ki tudja tartani — akkor nem Kisbér nyer ! . . . A Daily Telegraf-ban azt mondja Hotspur: »Okom van hinni, hogy Kisbér tulajdonosa és pártja, a mennyire csak előttem ismeretes, legkevesb 50,000 fontot nyertek. Még az utolsó héten is sikerült ne­kik egy fogadást kötni, melyben 3000 font ellen 20000 font igértetett nekik ; a futás előtti napon még 6000 fontot tettek 4 : 1 arányban, mi Í3mét 24000 fontot hozott nekik; nem számitva azt, mit a csikóra két éves korában tettek. * * * Ugyancsak a »D. T.« irja : hogy a mázsálás után Robert Peck — az ismeretes gazdag ménes­mester és idomár, (egyúttal Carnivalunk megvá­sárlója) — óvást emelt Kisbér nyerhetése ellen, azt ï á ш ® г a. Felvidéki vadászrajzok. III. RÉSZ. Apró történetek a bérezés felföldről. 10. A bűvös vadász. (Folytatás.) A kajtók leghamarább végezvén rövid fala­tozâsukat, hazabocsájtattak és szétoszlottak; csak a helységek előjárói marasztattak még meg a szolgabíró parancsa folytán. Egyszerre, senki sem vette észre honnan — ott terem a kóbor vadász csonkafiilü ku­tyájával. Tomori, mintha várta volna, elejbe megy, félrevezeti, s hosszan conferentiázik vele, a többiek figyelme meg természetesen reá for­dul. Beszél róla, ki mit tudott felőle, s az is, ki soha hirét nem hallotta, megtudhatta most, mi­féle különös ember a kancsal! »TJgyan mit fundálhat ez ördög pozdorjája itt komámuram?« kérdi h i bii 'ó az odavaló kerülőt, egy hit­buzgó, de roppant babonás embert. »M indenjó lélek dicséri az Ura t!, sóhajt ez keresztet vetve magára, »azt hit­tem rég poklokra szállt az elátko­zott ! De most meg nem ronthat minket, mert tisztelendő urunk a szent ember jelenlétében nincs a gonosznak hatalma!« »Jár körül mint az orditó orosz­lán s keresi, kit rontson meg,« — vágott közbe most a jókedélyéről s bibliás tu­dományáról ismeretes b . . . . i református ta­nító, ki a fentebbi párbeszédnek fültanuja volt, »vigyázzanak, nehogy kenteket nyelj en el!« »Hit etlen ere tnek« — mormogták ezek vissza a keletkezett általános kaczagásban. * * * Hosszasb értekezés után akóbor vadász az erdőben eltűnt, Tomory még értésére adta a kíváncsi publikumnak, hogy a kancsal jelentése szerint a kimenekedett medve nyomai az előt­tünk felhúzódó völgyecskébe vezetnek s ugy lehet, liogy itt egykét farkas is lappang. Mi­után pedig az idő rövidsége s a hajtók haza­oszlása miatt rendszeres hajtást már nem te­hetünk én ugy intézkedtem, hogy a kóbor va­dász mászsza meg még egyszer a gazos bérczet s lefelé haladva zavarja fel a vadakat, melyek a tanya zaja miatt ide nem ereszkedvén le, bi­zonyosan oldalt fognak kitörni akarni, a hova fegyveres kerülőimet fogom küldeni. Ha azon­kívül valakinek a puskás urak közül kedve van magát oda posztirozni, ám tessék ! Erre néhány erdész a kerülőkkel felkereke­dett s elment, de a társaság legnagyobb része teste ápolásában nem háborgatta magát s a kancsal személyiségéről beszéltek, Tomorit faggatván, mondaná meg mit tud vagy mit tart felőle. — Kicsoda, micsoda — felel ez — azt én sem tudom, csak annyiban ismerem, mint sok más erdész, ki neki az utolsó év alatt néhány napig vagy hétig foglalkozást s kenyeret adott. Leg­többet beszélt nekem róla a h .... i kerülőm, ki azelőtt a szomszéd uradalomban szolgált, j hol akancsal is néhány hétig volt alkal­mazva ; de az meg oly csudálatos dolgokat me­' sél róla s annyira hiszi boszorkánymesterségét, hogy nem tudok rajta eligazodni. Annyit tudni I vélek, hogy a kóbor vadász mesterségét alapo­san érti, sokat tapasztalt s igen ügyes bűvész, ki — ugy vettem ki — mint Leibjäger vagy Kammerdiener egy nagy úrral keresztül utazta j éjszaki Afrikát, a Keletet s tán egész Európát. De hogy mi nyomja lelkét, hogy oly szótalan s nyugtot sehol sem talál, azt nem tudom ; s lia az ördögnek adta el lelkét, mint köznépünk hiszi, hát nem tehetek róla ! »Suspiciosus homo, si homo?!« mond aggodalmas fejbólintással a tisztelendő, j»in sacra oedes certe nunquam vi­de b i t u r ?« ï »Das müssen wir ja untersuchen Herr Adjunkt was an ihn ist?« «Ja w о Iii Herr Stuhlrichter!« s a zsandárságnak meghagyatott, hogy a kancsalt holnap rendelje be a hivatalhoz. »Várjátok azt Ítéletnapig« — nevetett magá­ban Tomori. (Folyt, köv.) Csetneky B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom