Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-05-31 / 22. szám

154 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. J

U

NIU

S 21. 1876. dásznak isme'telve nyilt alkalma a királyt vadászataiban követhetni s e bó folyamában Turinban »Picchi és Burroni« czimen egy füzetet ad ki, melyben »A király vadászaton« czimü fejezetet kizárólag Viktor Emanuel vadászatainak szenteli. Egy rövid kivonat a szakértő Írótól, ki a királyt a mult évi julius és augustus hónapokban Cogneba és Valsavarancheba kőszáli-kecskevadászataiban követte s ezeket a legrészletesebb apróságokig ecsetelte, mindenesetre érdekelni fogja olvasóinkat. Ama tájak lukossága minden évben türelmetlenül várja a nyári hónapok megérkezését, mert akkor a király is rendszerint jelentkezik s huzamos időt tölt ott. Ügyes kalauzok vezénylete alatt száz meg száz hajtó vesz körül napkeltétől fogva valamennyi csúcsot és hegygerinczet, melyek a völgyet uralják, vagy elállják egy-egy jégmezőnek egész terjedelmét. Ez amaz idö, a melyben a kőszáli kecskék (Steinbock) az alantibb erdős tájakra lemennek tápszert keresni. E közben a király vadászkísérete elállja a nekiek szánt he lyeket, miután előre tudva van, melyik utat választják a kőszáli kecskék, midőn fölfelé törekesznek. Napfeljöttével gyülekeznek a kőszáli kecskék, hogy a magasabb csúcsokat fölkeressek s ott napközben éber álmukat aludják. A hajtók mélyebben alászállanak s mindig szűkebbé válik a kör, mely a vadat zárolja. Midőn ez észre vi szi, hogy körül van véve, miután szabaduló nyilást nem talál, visszahúzódik. A veszélyből szabadulhatás végett kifejtett küzdelme mindinkább fokozódik. Egyes bakok négy meternyi ugrást is merészelnek, de minden ügyességük hiába. A vad mindinkább visszavonul, mig végre a vadász közelébe jut. A kecskék egyszerre ez oldalról is veszélyben látják magukat s gyakran előfordul ilyenkor, hogy mint a lovak fölágaskodnak, a vadászra rohannak, támadást merészelve, melyben vagy győznek vagy elvesznek. Rendesen megsemmisülés a sorsuk. A golyó sivit, a király lőtt s a pompás kőszáli kecske, mely épen öt megrohanóban volt, lerogy. E lövés a többi vadnak jel a futásra. Fejüket könynyedén hatrahajtva páni féleltmtöl megragadva rohannak vissza, mitsem gondolva többé a halálos vészszel, mely őket fenyegeti. A bakokat ezélba veszik a vadászok, a fegyverek dörögnek s egyik vad a másik után esik el a gyilkoló golyók által. A vadászatnak most vége szakad, a hajtók üdvriadása fölhangzik, mit a hegyek sokszorosan visszhangoznak. Ha juliusban jön a parancs a kőszáli kecske vadászatának megkezdésére : a vadászszemélyzet, a kocsik, lovak, öszvérek a sarroi vadászkastélyhoz azonnal megindittatnak, miután e hely vadászatok alatt a király főhadiszállásául szolgál. Minden szükségessel innen látják el azután az egyes vadászati re\ier-ket. Cogneban az I. Tamás által épített kastélyban, — hol egykor a csendőrök tanyázlak s Carrel az ö meteorologiai észleldéjét állitá föl, — lakik a vadászat tartamában a király és kísérete. A kastély neve »Casinu« s a vadászati czélokra teljesen föl van szerelve. A 32 lóra való istálló egy kis lak szomszédságában esik, melynek udvarát egy patakból táplált szökőkút disziti. Ejenkint ideiglenes megvonulásra a magaslatokon sátrakat rögtönöznek; azonban gyakran a hideg jégmezőkről áradó zord szél az ott tartózkodást türhetlenné teszi. Mindamellett az ily táborhely igen élénk ; miután minden anyagi kényelemről lehetőleg gondoskodva van. A szakácsok egész éjjel dologban vannak, hogy a hideg miatt meglehetősen követelő vadászgyomrokat kielégítsék. A »

chef de cuisine« féltuczat kuktával egyetemben bámulatos figyelmet és tevékenységet fejt ki, ugy hogy bármely óhajtás, alig hogy ki van mondva, már teljesül. A hegyek közötti több heti tartózkodás alatt a király udvari papja minden ünnep- és vasárnap rendesen misézik. Egy szép oltárt csakhamar fölállítanak s a vadászatban részt vevők, a királytól az utolsó cselédig, jelen vannak az istentiszteleten. Évről évre kényelmesebbé teszik e nagyterjedelmü, sok apróbb részre osztott revier-t mert az összekötő utak száma mindinkább szaporodik. Naponkint harmincz lovat és öszvért használnak az élelemszereknek és egyéb szükségleteknek a magasba fölszállitására. Mindenre kellő ügyelet van, hogy semmiben hiányt ne lássanak. Mindenki ismeri teendőjét s minden dolog gyorsan s kapkodás nélkíil végeztetik. A hajtók a munkanapokon 10 lírával s a szünnapokon felével dijaztatnak. A sarroi vadászkastélyból távirati sodrony van alkalmazva a legközelebbi állomásig. Nagyon téves vélekedésben van az, a ki azt hiszi, hogy Viktor Emánuel a vadászati élvek közepette megfeledkezik a kormányzati ügyekről'. Naponkint pár óráig működteti a távirda sodronyait s élénk eszmecserében van a székváros minisztereivel. Azonkivül rendesen dolgozik kabinetje főnökével, hogy a folyóügyeket s a mindenféle folyamodványokat, melyek hozzá érkeznek, áttekintse. Minden nap két futár vágtat Aostába, honnan a közlekedés Rómával helyre van állitva. A királynak, vadászati kirándulásai alkalmával, kiséietében vannak : a királyi ház minisztere, egy tábornok, kabinetjének főnöke, egy udvari orvos és két szolgálattevő tiszt. A király rendesen reggel, a reggelizés idejére érkezik Sarróba, miután Jorcából egész éjen át kocsin utazott, mi közben többször váltatott fogatot. Ama vadászállomásokra, melyeket a király minden revier-en elfoglal, lóháton megy s néha oly ösvényeken, a hol, lia a ló eseth g félre lép, ló és lovas menthetlenül halál fia lesz. Legközelebbi környezetét fegyvertöltő vadászai képezik s a falkárok a kopókkal. Ha a király lővonalába kőszáli kecskék és zergék egyszerre jőuek, akkor mindig a vénebbiket lövi a kétféle vad közöl. Gyakorlott szeme azonnal föltalálja azt. Ha vadászat után a lelőtt vadakat összeszedik, akkor a király minden egyes vadat megszemlél a legnagyobb figyelemmel, hogy a sebből következtetést vonjon a lövés minőségére nézve. О maga jelöli ki amaz elejtett vadakat, melyek elajándékozásra szánvák, s melyek megtartandók a vadásztársaság számára. Utóbbiaknak szarvait lefűrészelteti, hogy azok vadásztermét díszítsék, mint megannnyi diadaljelvény. Ida a vadászat jól sikerül, senki sem örvend jobban a vadász-szerencsésnek, mint maga a király; ha ellenben a szerencse nem kedvez, senki sem oly b hangolt, mint ő. Általában évenkint mintegy 30 kőszáli kecskét s 60 zergét szoktak elejteni. A meglőtt kőszáli kecske csak ritkán menekül el, mig a zergebakok, még ha kc

;t golyó találja is őket, gyakran elmenekülnek, s csak akkor állapodnak meg, ha már biztosságban érzik magokat ; rendesen azonban ott aztán elvérzenek. Erős napokon, midőn bajtóvadászatokat nem lehet rendezni, a király maga vadászgat, két vadászebbel, melyek neki a fáczánokat, foglyokat s egyéb vadat verik föl. A mult évben Sa íróban ünnepélyt is rendezlek a király tiszteletére. A vadászszeme'lyzet a királynak egy koszorúzott s virágokkal megrakot borját vezetett elő, melynek a fejedelem szerfelett örült. Az Aosta-völgy lakói rendkívül ragaszkodnak a királyhoz, mert évenkint több héten át köztök tartózkodik s keresetet nyújt nekik. Sokszor irnak a lapok a királynak Valsavaranche i tartózkodása fe'öl, a nélkül, hogy az olvasónak fogalmat nyújtanának arról, hogy tölti Viktor Emanuel a nyári hónapokat a legmélyebb magányban. Szerző azt állítja, hogy a királynak azok a legkedvesebb napjai, melyeket a hegyeken vadászattal tölt el. J. Egy vadáeznap a magas hegységben. L . . . gróf g . . . i várának udvarán egy, fegyvertokokkal és hegymászó botokkal megrakott négyüléses vadászkocsi állott, mely elé négy tüzes, nyugtalan vérű ló volt fogva, melyek már türelmetlenül kapáltak, rázták czifra, sallangos kantárjukat, és harapdálták zabolájukat. A háttérben egész szerényen, — nem távol egy nagy vas kalittól, melyben egy hatalmas szirti sas álmodozott királyi voltáról, — egy a hegységekben szokásos kis kocsi állott, mely elé erős, csontos hegymászó ló volt fogva. E kocsiból néhány — élelmi szerekkel megrakott kosár ágaskodott ki, mint megannyi néma és mégis ékesen szóló tanúi annak, mily ki gyes és gondos a várumö ő kegyelmessége ama négy szenvedélyes vadász testi jóléte iránt, kik ép az alpok legfélrébb eső, legvadonabb részébe voltak indulandók — a zergék hazájába. A szónak legelnézöbb értelmében véve is, épen nem mondhatók, hogy szalon-öltözékben vettünk volna búcsút ott fönt a teremben a szeretetreméltó grófnétöl, kinek nyájas tekintete kisért minket le a kocsihoz. (Zergebőr-nadrág, csupasz térddel, épen nem tartozik a szalonképes öltözékek közé.) A ! két L . . . gróf, az m . . . i trónörökös és az én csekély személyem, foglalók el a kocsi ülései,mely gyorsan robogott tova a pompás és termét szeti bájakban dúsan megáldott völgyben, ama tiszteletreméltó hófödte csúcsok felé, melyek utazási czélunkat képezték. Egy oldalvölgybe bekanyarodva egy kunyhó csúcsát pillautók meg, mely három, az idö által megviselt medvefövel volt diszitve, melyeket azelőtt évekkel viseltek az ama környékben tanyázott maczkók. Három órai kocsizás után egy urasági tehenészetnél visszahagytuk jármüvünket. Gyorsan kicsomagoltuk a fegyvereket, előszedtük a hegymászó botokat, vizhatlan köpenyeinket s egy erdész kíséretében, néhány favágót is kirendelve az ejtendő vadak leszállítására, megkezdtük a fölfelé kapaszkodást a mindig szűkebbé s vadabbá vált völgyben, melynek egyik kunyhóját tüztük ki éji szállásul. Oda érve vidám kedélylyel élveztük az estét tréfás beszélgetés közben a szabadban, mig az éj beállta nem figyelmeztetett minket, hogy éji szállásunkat a szénás padon elfoglaljuk. A rsillagok ragyogtak még az égen, midőn mi reggeli toilette-ünket végeztük, mely ezúttal annyiból állt, hogy a facsatornából elötörö hideg forrásvízzel megmostuk arezunkat, s hajunkat a szénatöívdékektől megtisztogattuk. A reggelizés után gyorsan haladtunk fölfelé a meredélyes szirtfalak között. Az első hajtás, noha sokat igért, a szél hirteleui fordulata miatt I eredménytelenné vált. A mi tapasztalt kalauzaink áta'ában csak a fejüket csóválták s nem nagyon bíztak az időben. Ez azonban épen nem zavarta vadászhevünket s mi csak ballagtunk fölebb a második hajtásra. Körülbelöl fél óráig időzhettem a nekem kijeölt helyen, egy meredek szirt mellett megkapaszkodott henyefunyő tövében, gyönyörködvén a szerte elterülő hómezők pompás látványában, midőn egyszerre távoli kögörgés zavart föl merengésemből, mely a túlsó oldali szirtfal gyéren benőtt henyefenyői közül hangzott felém. Csakhamar utána két erös, külön álló zergét pillantottam meg. Nagy ovatosan másztam le a kögörgetegek között s egy keskeny árokban tűntem épen el, hogy onnan lötávolra vadaimat megközelíthessem. Néhány várakozást ljes perez után, balra tőlem hallom a C. L. gróf fegyverét eldördülni ; azonban, ott hol épen álltam, nem vehettem ki, vájjon az üreg bakok valamelyikét illette-e az a lövés. Ismét kögörgés zaja ütötte fülemet meg s egyszerre csak egy pompás lak állott velem szemben, mintegy 70 lépésnyi távban. Azonnal ezélba vettem s láttam összerogyni a bakot s hallottam a mint a gödörbe alágurúlt. Mihelyt a hajtás bevégződött, azonnal oda siettem zsákmányom megtekintésére ; azonban nem a legkellemesebb meglepetés ért, mikor a már életét bevégzett zergéhez lépve, az én halálosan talált golyómon kivül még egy másik golyó befuródását is láttam, mélyen a lapoczka mögött. — Majd előjött L. gróf és akkép lön megfejtve, hogy mi mind a ketten ugyanegy bakra lőttünk, mig a másik valószínűleg az árkon lefelé menekült s többé nem is jött lövésre. Most hadi tanácsot tartottunk, miután a mindig fenyegetőbben gomolygott sötét felbök a harmadik hajtást meghiúsítással fenyegették. Huzamos tanácskozás után, az elébb tervezett hajtásról a hegygerinczen lemondtunk, úgyszintén ar-