Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-05-17 / 20. szám

MÁJUS 17. 18 7 6. VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. 143 A kakas mai napság kitömötten szobámban pompázik s valahányszor az erdész meglátogat, megbámulja a fajdot, s fólemliti, hogy a nagyatyja után örökölt repetáló órát egy szekrényben jól elrejtve tartja s gyermekeinek s unokáinak jól lelkére köti, bogy fajdkakasvadászatnál soha se bizzák magukat feltétlenül a repetáló órára. J. Z. Miért nem vett Jancsi bátyánk soha puskát a kezébe. Igen »fein« gyerek volt az én megboldogult Jancsi bátyám, szerette is mindenki, aki csak egyszer mulatott is vele. Kész volt ő mindenre ha a társaság ugy kívánta; még bukfenczet is hányt volna a kompánia kedvéért, — de vadászni menni : erre nem birta rá senki fia. Két dologról volt nevezetes, arról t. i , hogy ha csak а puska nevét emiitik is, már rázta a hideg és arról, hogy az újdonatúj csizma sarkát két nap alatt ugy elferditi, hogy arra még a suszterja sem is mer többet r.i. Azt, hogy a csizma sarkát, miért ferdíti ugy el, azt tudtuk, levén neki két oly lába — melynek iránya lehetőleg divergált ; de, hogy miért gyűlöli ugyanannyira a fegyvert — legyen az töltött vagy üres, — azt nem kaparithattuk ki sehogy sem belőle, bár másként legkevésbbé sem volt szószíik embernek mondható. Egyszer ismét, szokáskint, borozás közben ingerkedtek vele a fiatalok, hogy miért nem jön el holnap nyulászni ; mit fél a fegyvertől stb. ; — mig végre ő is megunván a dolgot, megigérte: ha el nem híresztelnénk , elmesélni : miért fél ö ug. a fegyvertől. No persze, hogy mi valamenynyi pogány és nem pogány szentre fogadtuk, hogy egy árva kukkot sem szólunk. — Lássátok brúderek — kezdi Jancsi bátyánk — miután jól körülnézte magát , hogy rram hallja-e valamely avatatlan fül vallomását — latjátok, a puska iránti félelem már oly valami velem szültett ösztönszerű és megrögzött ellenszev , — mintha tudtam volna, hogy életemben még valami bajba dönt a puska s nem is csalatkoztam. Patikárus-gyakornok koromban ez ellenszenv méginkább növekedett az által, hogy princzipáliBom puskáját minduntalan tisztogatnom kellett. Tisztogatni csak megtisztogattam , de hogy kimosatás végett a fegyvert elébb elsüssem, erre már semmiféle fenyegetés nem birt, ezt mindig princzipálisomnak kellett tennie. Hogy az öreg e szekatúrától meneküljön, elhatározta, hogy rá bir a puska elsütésére. Hjaj ! de könnyebb lett volna egy igazhitű müzülmánt más hitre téríteni, mint engem a tervezett puska sütögete'sre rábírni. — Sem fenyegetés, sem hízelgés, sem édelgetés nem használt. Yégre a doktor, princzipálisom jó barátja, kisütötte az átkozott tervet, melynek folytán a féielem bennem iszonjnyá változott. Egy mulatság alkalmával, — hogy mily ünnepélyes volt, arra már nem emlékszem, — azt az átkozott napot is szeretném elfelejteni — engem az a fránya doctor sonica leitatott ; ez mostan ugyan nem egykönnyen menne — veté közbe önérzettel — de akkor serdülő ifjú korom gyenge éveiben, ha nem is könnyen, de mégis sikerült a vén kópénak. — Midőn már jól be voltam állit va — holmi előre ment pikantériák és ingerkedések után fogadni akart a doktor, hogy nem merek egy puskát elsütni. — De most az egyszer mégis felforrt bennem — szerencsétlenségemre — a lelkem mélyében lassú szendergéssel szundikáló hősi vér. — Dehogy nem merem ! — kiálték bősz haraggal — a ki áldója van ! ide azt a puskát, ha mindjárt ágyú lesz is. El is hozták, meg is töltötük. Kimentünk a kertbe, ott glédába állit a doktor, keményen dicsérte hősiességemet, melyhez képest azé a görög Leonidás nevű gyenerálisé, abban a Thermophyle szorosban csak suviksz stb. stb. — Még leczkéket is adott az ármányos, — majd ha ő mondja: »Eins, zwei, drei! — akkor süssem el. Mikor kimondta а végzetes »dreit«-t, behunytam mindkét szemem és két ujjam egész erejéből megrántam a ravaszt. Akkor derült ki, hajh ! hogy puska-iszonyom nem alaptalan ; mert bal pofám akkorát csattant, mint egy ágyú,— ha rá gondolok még most is szikrázik a S'.emem — és akkorát buktam a homokos útra, hogy azt gondoltam, mindjárt kibicsaklik a nyakam. — Mi re feltápászkodtam, valamennyien mosolyogtak és szerencsét kívántak jövőbeli lövészi ügyességemhez. En meg hol balpofámat, hol ülő-szerszámomat tapogatva, a síráshoz közelebb mint a nevetéshez, elsompolyogtam onnan. Csak későbbi időben gyanakodtam én egy kissé az iránt : miként lehetett az, hogy én a puskát а jobb felén tartottam a pofon, mégis bal felöl jött ; de erre nézve csakhamar megnyugtatott princzipálisom, mondván : ez egy csupán a puskánál előforduló mütani tünemény, melynek neve » Récusé«. No a f.... egye meg a recusédat, puska! — fejezé be Jancsi bácsi a beszédet •—- nem is foglak meg többet ! Igy van komák, hogy én nem a puskától, bauem recusé-jától félek. Zs—k. J—f. Galamb »lö vészete Budapest, május 10-én. Az őszi meeting óta szerdán délután találkoztak ujta ez uj sport hivei a Rákoson, hol a permetező eső daczára is válogatott társaság mozgott a rögtönzött deszkasátor alatt és körül. A lövészet kevéssel három óra után kezdődött. Az elnöki tisztet Zichy Jenő gróf, а biró-él : Inkey István ur teljesité. A programm eredetileg két pontot tartalmazott, ebez azonban utólag a lövészek vállalkozási kedve még két match-ot csatolt, — melyeknek lefolyása a következő volt: I. Kísérleti verseny 1 galambra. Táv. 22 m. Tét 5 frt. A tételösszeg az elsőé. Résztvettek : Döntö 24 m. 26 m. távolság Br. Fiáth Pál 11 1 1 1 I. Gr. Esterházy Andor 11 110 Gr. Festetics Vilmos 11 10 Gr. Kinsky Zdenko 1 1 0 Ifj. gr. Festetich Tasziló 1 1 0 Gr. Zichy Béla 11 0 Gr. Zichy Jenő 1 0 Rohonczy Gida ur 10 Hg. Czetwertinsky Boris 1 0 Gr. Martin du Nord 1 О Döry Lajos ur О Mocsonyi Zénó ur 0 Gr. Keglevich Gyula 0 Gr. Vnykfy János 0 A döntő lövések elsője 24, a továbbiak 26 meterre handicapeztetvén , öt tiszta lövéssel a győzelem Fiáth Pál bárónak jutott, a második lövész gr. Esterházy Andor ellenében. Nyerem, érték 63 frt. II. Tétverseny. Dij: az egylettől 3 0 drb. 10 frcos arany, e's a tétek összegéből 30 °/o az elsőnek, 50°/o a másodiknak. 5 galamb. Tét 10 frt. Táv. 24 meter. Nyilvános lövészetben nyertesek 2 mtr. handicap-eztetnek. — Két hibás lövés kizár. 1 2 3 4 5 Döntők Gr. Esterházy A. 26 mtr. 111111 I. Gr. Kinsky Zdenko 2 6 » 1 1 1 1 1 0 II. Br. Fiáth Pál 26 » 0 1 1 1 1 Gr. Zichy Jenő 2 6 » 110 11 Ifj. gr. Festetich T. 24 » 10 111 Gr. Festetics Vilmos 26 » 0 111 Hg Czetwertinsky B. 26 » 10 0 Gr. Voykfy János 24 » 0 10 Mocsonyi Zeno ur 24 » 0 0 Rohonczy Gida ur 24 » 0 0 Gr. Keglevics Gyula 24 » 0 0 Dőry Lajos ur 2 6 » 0 0 A lövészet élénk érdekeltség mellett folyt és számos fogadás történt az egymás után hibátlanul lövő gr. Esterházy és Kinsky Zd. mellett és ellen. Mindkettőnek 5 jó lövése után azonban a vetélkedésnek hamar vége lett, a mennyiben Kinsky Z. gr. a hatodik galambot elhibázván, győztes Esterházy Andor gr. maradt. Nyer. érték : 30 ft és 32 frt 40 kr. az elsőnek, 54 frt a 2-ik lövésznek. Ezzel a programm kimerittetvén, még két match rendeztetett, mindkettő 1 galambra, 10 frtos tételekkel s egyenlően 30 meter távolságról. Az elsőben gr. Festetics Tasziló, Rohonczy G., Kinsky Z. gr., Esterházy A. gr. és Mocsonyi Zénó urak vettek részt. Az elsőség mindjárt az első döntő lövéssel Esterházy Andor grófnak jutott, ellenfele Kinsky gr. elhibázván a 2-ik galambot. A második match több érdeket keltett, és sajnálni kell, hogy a galambok elégtelensége folytán eldönthető nem volt. Résztvettek : Festetics Tasziló, Esterházy A. és Kinsky grófok, báró Fiáth, Rohonczy és Mocsonyi urak. Kinsky Z. gróf mindjárt az elsőt hibázván kiesett; a második — már döntö — galambnál követték őt Mocsonyi Z. és Fiáth báró. — Érdekes volt azonban, hogy a harmadik galambot mind а három fenmaradt lövész hibázta, a mi mindhármat feljogositá újra lőni. — E három veté'ytárs azonban nem kiizdheté le egymást, mert a galambok kifogyván, a verseny folytatható nem volt, s a dij egyenlően felosztatott. A galambokat illetőleg ezúttal is felette éreztük az ezen czélra legalmasabb u. n. kék galambok hiányát. A mik piaezunkon kaphatók : gyengék és tulszelidek — fele nem röppen fel, s ugy kell elriasztani helyéről, mi által lövés alá sem kerül а — mint jelen esetben — a galambkészlet gyors kifogyását idézi elő. Az őszi meetingre e tekintetben kecsegtetőbb reményeink vannak, mert két igen tisztelt barátunktól К . . . röl biztató Ígéretet nyertünk szabadban, tanyákon növelt — erős galambok küldésére. Reméljük , hogy velük együtt fogunk rajok puskázni. A lövészet 6 óra után ért véget, s Marchai Sherry-készletét elköltve, a társaság jó kedélylyel tért vissza a városba. K. L. Pozsony. 1876. május 1-én. Intézők : Gróf Esterházy István , gr. Draskovich gr. Lamberg Károly, gróf Zichy Jenő. — Bíró: Gr. Esterházy Ferencz. I. Megnyitó Poule. 1 galamb. Távolság 26 méter. Tét 10 frt. caliber történt lövések Gr. Esterházy Mih. 16 1 1 1 1 1 \ i Hg. Ratibor 12 1 1 1 1 1 S Gr. Zichy Jenő 12 1 1 1 1 0 II. Gr. Béchevêt M. 12 1 1 0 Br. Grovestin E. 12 1 1 0 Gr. Festetics T. 12 1 0 Gr. Pálffy R. 16 0 Gr. Erdődy R. 12 0 Br. Vay D. 12 0 Gr. Kinsky Zd. 12 0 Gr. Esterházy Feri 16 0 Scliavel ur 12 0 II. Pozsonyi serleg. Egyleti dij 500 frt értékben. 7 galamb. 4 galamb 24 méter távolságról, a többi 26 méterről. Gróf Béchevêt M. 12 1 1 1 1 1 1 0 I. Gr. Zichy J. 12 1 1 1 1 1 0 0 1 1 * Gr. Esterházy Mih. 16 1101011 111.. Br. Majthényi I. 12 lOlOlllllí Kobza K. 12 1 1 1 1 0 0 1 1 1 I Gr. Pálffy R. 16 11110 0 0 Gr. Festetics T. 12 110 10 10 Gr. Lamberg K. 12 10 1110 0 Wild J. 120111100