Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-05-03 / 18. szám

124 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 5. 187 6. zetést és megtartja, végig tetszés szerint nyer­vén Elena ellen, hoszszal hátrább Secundant 3-ik. Érték 1100 frt az elsÖDek, 300 frt a má­sodiknak. 4. Csarnokdij, 1000 frt. Yigaszverseny. Fut­hat bármely országbeli 3é. és id. ló, mely 187 6-ban a pozsonyi gyepen futott, de nem nyert. Táv. 1600 méter (l mfld.) Tét 50 frt, bánat az egész, ha nyeremény miatt kizáratik, kü­lönben 30 frl, de csak 16 frt, ha bejelentetett A második ló a tételek és bánatok felét nyeri.— (27 alirás.) Kladrubi udv. ménes sga k. Aunt Sally a. Challenge a. Aunt Hannah 46 kil. Butters 1 Gr. Kinsky Zdenko" 6é. p. m. Hohenau. 66 kil. Webber 2 Blaskovics Ernő ur 3é. p. k. Miczi 54 1/, kil. Madden 3 Captain Blue 3é. sga m. Memorandum. 61 1/, kgr. Metcalf 0 B. Springer G. 4é. p. m. Alf ort 47 kil. Prior 0 Gr. Festetics Tasziló 3é. р. к. Lady-like 45 kil. Hatton 0 Gróf Batthyány István 3éves pej k. Betty Martin 43^2 kil. Smart 0 Kisbánat jelentetett 15 lóért, nagy bánat 5 ló­ért. Rosz indulás után Hohenau ment a mezőny élére s ott is maradt az egyenes vonalig, a hol Aunt Sally határozottan előrement, я 2-ik helyen menő Miczi elé vágott, s egy fejjel előzte meg Ilohenaut. Lady-like és Betty Martin nem voltak versenyben. Érték 1134 frt az elsőnek, 134 frt a 2-diknak. 5. Földészek versenye. 6. Pozsonyi akadályverseny, handicap, 100 frt értékű tiszteletdíj és 500 frt készpénzben, ad­ják a pozsonyi polgárok, ehhez jön 1000 frt.— Futhat minden belföldi és német ló. — Táv. ca. 4000 méter (2 1/, mfld). Tét 50 frt, bánat 30 frt, de csak 16 frt, ha bejelentetik. A második ló a tételek és bánatok felét nyeri. Három lónak kell indulni, különben a dij nem adatik ki. — (11 aláirás.) Gr. Esterházy Antal 5é. p. k. Country Girl a. North Countryman, a. Cuckoo, 66 kil. Hanzi 1 Gr. Esterházy Imre 5é. р. к. Goldmamsell 65 х j 2 kil. Treyhorn 2 Gr. Esterházy Miklós 5é. р. к. Vértes 6 б 1/» kgr. Hanreich 3 ' Gr. Kinsky Oktávián 4é. vörösderes m. Li­verpool. 65 kil. Faber 0 Ifj. gr. Festetics Tasziló 5é. p. к. Wienerin 75 1jî kil. Herbert (elbukott) 0 Kisbánat jelentett 2 lóért, nagybánat 4 lóért, Country Girl vezetett felváltva Goldmamsellel, utanok Liverpool, Wienerin és Vértes 10 hoszszal hátrább. Az első falat mindnyájan kifogás nélkül ugrottak; a kettős ároknál Wienerin elbukott és Liverpool bátra esett, Vértes ellenben előtérbe nyomult. A 2-ik falugrást is mindnyájan szépen végezték. Az állványnj al szemben Vértes veze­tett, de a távoszlop körül kénytelen volt Country Girl-nak az első és Goldmamsellnek a 2-ik helyet átengedni. Érték: tiszteletdíj és 1620 frt az elsőnek, 120 frt a 2-diknak. Pozsony után. A Tri il-Stakesben találkoztak az idei 3évesek — mint ismeretlen nagyságok -— először nagyobb számmal. Elena volt a fökedvenez, tekintettel mult évi eredményeire, s Lehmann a futás előtt csak l 1/ 2-et adott ellene. A tét Blaskovics-ló, Hirnök és Miczi, továbbá Prince Frederic, Bayard és Karmazyn 4 : 1. a többiek 8—10. Bár Hírnökről régóta szárnyalt a hír, hogy sebesen tud menni : mégis a két roppant nagy Blair-Atholnak (Prince Frederic és Bayardnak) is sok kedvellöje volt. Elena — tavaly óta — szépen kinőtte magát, s egész fellépése sokat igérő volt. Kezdettől fogva határozottan vezetett, nyomában belől Hirnök, külröl a Prince Frederick, utánuk Bayard, utoló Lady Like és Karmazin. Az iram mindjárt kezdetben igen gyors volt, s a három nagy termetű ló hatalmas galopp-ugrásai közt ugy tetszett, mintha a kisebb termetű Os­treger csikónak lehetetlen volna velőt tartani. Ámde Hirnök feltűnő könnyedséggel röpült köztük, s egy bajszálnyival sem tágitott. Az utolsó negyedmért­földön látszott, hogy a verseny csupán Elena és Hirnök közt leend, midőn Bnshby a befordulónál hirteb n kanyarodott, s a sarok póznán belül nyargalván el, Elenával a versenyből kimaradt. Madden most Hiniököt kieresztve könnyen jött be­felé s biztosan nyert, mialatt az eddig hátul fekvő Miczi (kinek utasitás szerint s ha Metcalf vele a startnál meg nem késik, vezetni kellett volna) szintén hatalmas irammal száguldott előre a két erősen hajtott Blair Athol mellett, s Prim e Freder,cktöl elvevé a 3 ik helyet. Bár Hirnök ez 5/4 mfldes futamban könnyen nyert — a verseny közte és Elena közt nem tekinthető még eldöntöttnek. A mindjárt ezután következő 300 arany ál­lamdij 1 J/ 2 mfdje első kísérlet lett volna — a bécsi Derbyre aspiráló fiatalabb lovaknak, néhány kitűnő öregebb ló társaságában. A csapat igen szép volt. Egyfelől a tavali bécsi és hamburgi Derbyk nyertesei, Przsedswit és Palmyra, másfe­löl Bibor, Justice to Kladrub, Solitair és Lyonne. Przsedswit valamit nőtt, — de nem sokat tavai óta ; ragyogó szőrrel, teljes conditióban volt, s gr. Tarnowsky teljesen bízott benne, hogy tavali jó formáját birja. A ráfogadók annyira többség­ben voltak, hogy Lehman — ki eleinte igen kurtán még 1-et adott, utoljára semmit sem fo­gadott ellene. Utánna Bibor volt a fökedvenez ; Buccaneer e gyöngyöm fiát jó hire rég megelőz­vén, a ráfogadók csak % 1/ 2-et kaphattak. A többi általában 4 : 1-en állt, söt a kladrubi — hatal­masan megtermett Blair Athole ellen, Lehman még az utolsó perezben is 800-at kínált 100 ellen, mit azonban senki sem volt hajlandó el­fogadni, csupán a totalisateurön tette meg »va banquera« egy fiatal gentleman-rider, ki 5 frtért az egész tételt (mintegy 300 frt.) behúzta. — Mint a részletes relatióból látható, a versenyt váratlanul éppen Justice nyerte. E futam azon­ban nem tehinthetö mérvadónak Justice to Kla­drub képességére, legalább nem Bíbor és Prezsds­wit ellenében. Először mert Bibor — nem is fu­tott. Madden ugyanis a startnál egészen hátul lé­vén, s a belső oldalra aku-ván jutni, a mint meg­indultak, pár galoppugrás után az első oszlopot mindjárt belől haladta meg, s mit volt mint tennie, mit Bibort feltartani. Másodszor: mert Pr/sedsvit hibásan volt lova­golva. Entwistle ugyauis hátul erősen tartván Przsedvitet feleutig, itt kissé kiereszté a mént, s miután látta, hogy az könnyen felmegy a veze­tőig (Lyon), ismi't visszamaradt. Az utolsó negyed­mértföld kezdetén ismét kiereszté ugyan a mént, de a helyett, hogy az előtte haladó csapatot mind­járt kikerülni iparkodott volna, az egész kanya­rulat alatt — a tömegen akart áthatolni, s csak miután belátta, hogy ez nem sikerül, került ki jobbra, s kezdte el lovagolni Przsedsvitet. E tem­porizálás és a kanyarulat vagy 15—20 lóhossza­ságába került, s bár Przsedsvit -— párszw fel­a másik a nyulat huzza kifelé ; kijön a füles feje, utána egy hosszú rakás falevél, azután semmi. Tessék itt a nyul ; a főrésze megvan, a többiről a kopók számolnak. Tableau ! E z csak én velem történhetik! — só­hajt fel a rászedett ember a kaczagó tár­sakra pillantva. * * * »Hogy volt Önöknél az idei fajdvadászat ?« kérdem őt egy tavaszszal, a pelsőczi megye­gyűlésen. »Hja, csak tessék elképzelni,« felel tökéletes Tallérosy Zebulon dialektusban, éppen tegnap reggel két kakast lőttem a Polana hegységben, s egyiket sem hozhattam haza. Hogy-hogy? Hát ott ültem lesemben ; érkezik egy nyir­fajd-kakas, hevesen dürrög, én oda puskázok s fel akarom venni, hát az tovább botorkált a bokrok közé ; én ráduplázok s megfogom a vergődő madarat s lesemhez viszem, mert még több kakast is vártam. Nem sokára újra hal­lok csuhukolást, de nem a földről, hanem egy távolabbi fényűről, szerencsésen oda lopódz­tam, reá pörkölök, az lehanyatlik, de a gallya­kon még feltartózkodott ; én másodszor gyúj­tok oda, az lecsúszik az apró fényük közzé, én keresem s kutatom, de sehol sem birom megta­tálni. Itt fáradoztam sokáig, ezután hivom tár­saimat, ezek is keresik, de szintén nem találják, bizonyosan messze ellábolt. Visszamegyek le­semhez, hát az első kakasomnak is hült helye van ! Tovább egy óránál kerestük a két nyir­í'ajdot, de hiába, azok elvesztek, mintha a föld nyelte volna el. E z csak én velem tör­ténhetik, mert több ily peches ember nincs az ég alatt!« — sohajtott fel. »Valljon nem társai tréfálták e meg s nem ók dugták-e el ?« vetem közben. Biztos vagyok, hogy nem, s együtt is jöttünk haza, megbízván a szénégetőt, kinél szálltunk, hogy gazdag jutalom fejében valamennyi em­bereivel kerestesse a madarakat; de igy sem találták meg ! Harmadnapra azután bemondják Farbarik uramnak a szénégető üzenetét, mely szerint az egyik kakast a M.-hosszuréti gyalogúton, — mely a lövés színhelye közelében van, meglelte volna a filléri zsidó, de biz az nem akarta a talált szárnyast kiadni, hanem, mint hallani, eladta volna az árendásnak. Ennek ballatára Earbarik uram csupa tüz lett ; rablást, tolvajságot emlegetett, futott volna a szolgabíróhoz, csak elébb beszéljen a szénégetővel, hogy tőle megtudhassa : miféle ember s hol található a vadorzó ? A jó pajtások meg nevetik, mert a kakas megtalálását s az elorzást ők koholták s az egész történetben egy szó sem igaz, de persze tévhitében hagyák. S még ez sem volt elég. Rövid időre be­következik a városkának országos vásárja s Far­barik uramnak egyik pajkos barátja mutat neki egy jámbor izraelita polgártársat s rá­fogja, hogy ez a filléri zsidó. Annak sem kellett több, utczu neki ! nyakon csipi s viszi a városházára olyatén rikácsolás közt, melyre még a vásári zsibongás is pár perezre elcsendesedett. Itt azután kisül, hogy az egy szepes-megyei ártatlan handlés. Farbarik uram bírságot fizet. Ez csak én velem történhetik! — jajgat fel. Később bevallották neki, hogy reászedték s a kakast senki sem találta, de már ezt el nem bitte, s mig élt, mindig kereste zsidaját ! * * * Nagyon szerette a vadhúst, s reáfogták, hogy biró korában semmivel sem bhetett kegyét könnyebben megnyerni, mint egy derék í \ al­lai, vagy őzczombbal. Ismerték e gyengéjét s felhasználták nemcsak kegykeresésből alat­tavalói, mint a kerülők, mezei őrök, községi munkások, hanem tréfaüzésből barátjai is; s nem egyszer küldtek neki bepáczolt ürühust őzpecsenye helyett, a nélkül hogy ő, ki a sül­tet csak az asztalon látta, a csalást felismerte volna. Éppen biróválasztás volt a Earbarik uram beült a fő-consuli székbe. A szomszéd vashá­mori tiszt, egy jó ismerőse, vadászat közben nyulat hibázott s bosszúsan rákiáltott az el­baktató fülesre : menj az u j b i r ó ho z ! azután beüzent Farbarik uramnak, hogy nyulat küldött neki. Ez várja a pecsenyét s midőn nem érkezik, ugy okoskodik : »Ez a szamár Kohlmesser bizonyosan az öreg-birónak s nem nekem hozta a nyulat.« Nem rest, oda megy a negyedik szomszédba az öreg exbiróhoz, be­nyit a konyhába s lát egy sütésre elkészített spékelt nyulat, melyet minden teketória nél­kül annektál s sajátkezüleg hazavisz. Ebből egy kis perpatvar keletkezett, melyet a nyul visszaszolgáltatásán kivül ö még 10 forinttal sajnált meg. Ez csakén velem történ­hetik meg! — volt a tréfa vége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom