Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-04-12 / 15. szám

ÁriULIS 12 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP 105 István nevclto l'olgárdin. (Bérczy-féle Méneskönyv 2. lap.) Ivadékaik : Éva, sp. k., ell. 1873-ban. » Attilla sp. m., ell. 18 75-ben. E 11 é s e k. Gr Henckel Hugó ménesében : Lady Wentworth april 3-án egy pej kancza-csikót ellett, melynek homlokán csillag van s orra alatt a felső ajk fölött fehér folt; két hátulsó lába s az első ballába kesely. Apja Albrook. Bejelentve az 1879-diki doberani tenyész versenyre Happy Lord név alatt. A márczius 27-kén Giles I. utan ellett csikó mult heti számunkban tévesen volt Biiffelmann ik szedve, Riflelman lévén a valódi neve. * * * Gr. Hunyady Imre istállójában Alberta (Ált. M. O. Mk. II. R. Pag. 3.) f. évi febr. 17-én pej mén csikót csillaggal — Carnival után. Bayonette (Ált. M. Mk. II. R. Pag. 3.) f. évi márcz. 10-én pej mén csikót jegy nélkül Carnival után. Mindkét kanczát ujabban Laneret fedezte. * * * Ellés. Hugótelepen ápril 6-án Giles the First után Gaiety-töl egy pejménesikó látott napvilágot, homlokán egy csillaggal. A boroszlói 1879iki tenyészversenyre bejelentve. Neve Hugótelepi. Eladó: Egy urasági kastély 30 lakrészszel, gyöngyörü nagy park-kai és kerttel, szép vadászat s két fá czánkert, alig egy órányi távolságra a sárvári s büki vasúti állomásoktól, gazdasággal vagy annélkül 3—6 évre bérbe adatik és azonnal átvehető. — Közelebbi felvilágosítás Dr. Pottyondy Ágost ügyvéd urnái Sopronban szerezhető. A nagy kakas megszóllallt ! *) Tisztelt szerkesztő ur ! Kivánatra tudósitom, hogy siketfajd-dürgést e hó 3-ikán észleltünk a retyezáti hegységeken. Számuk kielégítő. M -I. 1876. april5. B. B. T. Тек. szerkesztőség ! A hossziícsörüekből Gácson, f. év márcz. 4-én ejtetett az első példány esteli lesen ; innen tova az uradalom nagymérvű területein, főleg a gácsfalvi fáczánosban a naponta foganatba vett lesen, melynél a személyzet s alulírott ernyedetlenül működtek, márczius 18-áig ejtettünk 15 dbot; az akkor reánk és az egész vidékre, leginkább pedig az itt nagy szorgalom, költség és fáradsággal nevelt fenyvesekre nehezedett óriási hótömegek néhány napra lehetlenné tevén a lest, (mert a feneketlen sarak miatt a várost közvetlen övedzö pagonyok sem voltak megközelíthetők), tehát a lesre járás csak is márczius 24-kén volt folytatható, s ime innen tova márczius 31-ig 32 drbot voltunk szerencsések aggatékra juttatni ; ezentúl beszüntettük a vadászatot, mert tojáson találtuk kedves vendégeinket. A szomszéd vilkei uradalomban 22 db került teritékre. — Ez eredményt az évek óta szorgalmasan és hiven jegyzett felvonulások kielégítőbb eredményekint említem ; — itt is beszünt a lesre járás, mert tojósak is ejtettek. A márcziusi nagy havak daczára fiatal nyúlban, páros fogolyban, nagyszámú vadgalamb és *) TioZtelettel felkérjük a gömöri, liptói, árvái szepesi, marmarosi, székelyföldi a Bárczaság, Nagy-Szeben és Erdély egyéb részében levő siketfajd-vadászainkat, hogy a siketfajd-dürg»sek kezdetéről és lefolyá iáról lapunkat sietősen e'rtesiteni szíveskedjenek. Szerk. egyéb féle szárnyasban szép jövőnek nézhet elébe e vdéken a va 'ász. Gács, 1876. apil 6. Az egy öreg vadász. A jövő vadszaporulatra nézve a főváros körüli vadász-területeken is kedvezőket tapasztalunk. Daczára a kemény télnek, nyul és fogoly szép számmal található; ez mutatja, hogy a puska elöl sokan meg tudtak menekülni ; de a veszedelem most tavaszszal a fészekülés és költés idején éri őket leginkább; a ragadozó madarak roppant károkat tesznek köztük. Az alaghi puszta gazdatisztje panaszkodott a napokban előttünk, hogy csak a mult héten 8 darab anya-foglyot talált fészke közelében széttépve. — Azért irtsuk a dulókat. Túzok-vadászat ok. (Folyt.) Képzeljünk elénk egy őszi vetéstáblát, melyen a gabona alig hüvelyknyi ; s mely épen oly egyenletes, mint egy óriási tekeasztal, úgyhogy egész a madarakig a legkisebb pont sincs, melytől a távolt megítélhetnénk : ilyen helyen nem nehéz csalódni a távban, s könnyen kurtára veszszük a lövést. Igy jártam én is, — a Lefaucheaux balcsövét használva, a balszárnyon szélső kakasnak egy tûzok-hoszszal elé, s kissé fölébe czéloztam, mert ámbár lábai még érték a vetést, de épen röppenöben volt. A golyó szépen vágott, ám mégis egy kissé mögé és mélyen. L. gyorsan felhúzva, átnyújtá a másik puskát; ám az »átnéző« nem volt felállítva, s míg ezt igazítám, a táv 200 lépés lett, s golyóm újra nem talált.— Most a túzokcsapat egészen szél ellenéhen röpült, s mint egy 1000 lépésnyire újra leszállt. Ekkor L. ur a Lancasterrel a domb mögötti tüskék mögé bújt, Frantisek pedig a pejkót a homokgödörbe vezette. — En fegyveremről a szíjat lecsatolva, az agyával felfelé, mint villát hátamra vetém, s elindultam hajtónak, hogy a vadat visszatereljem. Ezáltal alkalmam nyilt gyalog, egyedül manövrirozni és kitűnően mulattam. Ámbár erősen vigyáztak reánk vadjaink, egy kakas mégis elkezdett oldalt sátorozni, más kettő pedig a tojók mellett keményen viaskodni. — Ez nagyszerű jelenet volt. Ha jól emlékszem Naumann azt mondja : a szerelmeskedő madár ha-, sonlít egy kétkerekű taligához. Nem rosz kifejezés, de illendő, hogy a vadász másképen irja le azt. — Ideális szép és phantastikus a távolból egy udvarló túzokhímet (Otis tarda) nézni, a mint fehér farktollait kerekre nyitva, kényesen sátoroz. A szárnyak a földet horzsolják, mig maga az állat félkörben tipeg, vagy egyhelyben bukdosva forog. A hosszú farktollak, mint lia a szél borzolta volna fel, magasra s szinte előre hajolnak*), mig az erős, hófehér nyak, a tarfejjel együtt vagy felfúva magaslik, vagy egészen a földig hajol alá. A játék a félkörben egyre tart, s mit én legszebbnek tartok, az a hosszú, fehér, felborzolt kormánytollak gazdagsága, melyek a legmagasabb pontot képezik a túzok testén, ha ez fejét behúzva, majd ismét gyorsan előre csapva kaczérkodik, s fehér sátorát a napfényben mutogatja. Két kakast láttam igy küzdeni egymással, mig körülöttük az *) Nyilván a fehér kocsi kerekei ! apróbb, karcsúbb jérczék nyújtották vékony nyakukat, egyszínű tollazatúkkal, hegyes fejükkel ; a hasonlíthatlan szerénység, de egyúttal ovatosság és ravaszság példányai. A két kakas nagyon is feldühödve vagdosott csőrével egymás fejéhez, s felborzolt szárnyakkal minduntalan visszahátrálva, minden ujabb roham után ismét szemközt állottak, előre nyújtott, s a felismerlietlenségig felfúvott nyakukkal. — Valami fejedelmi szép volt a zöld vetésen a sok tiszta fehér és arany-barna tollazat mozgása, melyek a nyak alsó részét és a széles hátakat fedik. — Hogy szemeik és lábszáraik szinét pontosan megkülönböztessem, ahhoz még kissé távol valék, s a távolság megítélésére nézve egyedüli támpontúl csak az apró jérczék szolgáltak ; cserkészlátcső pedig nem volt velem, miután ez amúgy is mindig csak rontja szemeimet, s még inkább csak a túllövésre csábit. Lépésről-lépésre közelegtem, ámbár fekete sipkám nagyon is is ismeretes volt a túzokok előtt, s ha egy kevéssé bevártak is, de azután csak ismét egyenkint odább ballagtak, legutoljára a küzdők is, melyekre a »villával« ugyancsak oda tüzeltem. A golyó bevágódását nem láttam, hanem azt igen is, mikint használja fel a madár az erős szelet, hogy minél gyorsabban felszállhasson. Tiz, tizenöt ugrás után szél ellenében, miközben szárnyaival is verdes, s nyakát és fejét lefelé tartja, — sikerült is mind a kettőnek a légbe emelkedni ; a jérczék sokkal könnyebben s hasonlóan a vadlúd felszállásához. — Hanem aztán a nehéz állat többnyire megfordul s a szél irányában halad. Igy történt most is, s az egész csapat egyenesen L. felett halad vala el, ha nem lett volna a jámbor szolga és a ló oly ügyetlenül felállítva a gödörben ; mert én is folyvást láttam fejét fel- és lebukdosni; hát a túzokok a magasból ? de ha őt nem látták volna is, mindannyiszor megriadva fordultak vissza, a mint a fekete gebét a gödörben megpillantották. Haza kelle térnünk, mert a túzokok egészen túlszálltak a határon. Ebéd után azonban egy német szolgával s egy szürkével, melyet épen akkor fogtak ki az igából, újra kimentem, miután kevéssel elébb ismét túzokok szálltak ugyanazon irányban, mint délelőtt. És csakugyan a halomról egy kakast pillantottam meg az út szélén állani, s lassan északi irányban lépdelni. Puskámat a ló hátára fektetve, mintegy 200 lépésnyiről reá lőttem a madárra álltában, azután a másik csőből 3-as göbecscsel röptében (arra számitva, hogy szárnyát találom), ámde sikertelenül. Meg kell még említenem, hogy délelőtt ugyané helyen — L. állítása szerint, ki az egészet a halomról nézte— a túzok egy egyfogatú talyigát, melyhez hátul egy kifáradt tehén volt kötve, alig ötven lépésnyire bevárt. A madár lehúzódott, s csak fehér nyaka volt látható, s csak akkor szállt fel, midőn a paraszt a tehénre ütött, mire a ló ügetni kezdett. A túzok akkor is kelet felé tünt el a láthatáron Franzi és a ló társasagában tovább indultam, új túzokokat keresni a téli vetésen ; találtam is egy kakast egy tojóval, de a szürke oly nyughatatlan lön, mely mindenesetre elriasztotta volna őket; s a mellett a helyzet is sajátságos volt : én mint vadász paraszt-gúnyában