Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-12-01 / 48. szám

December 1. 187 5.

Vadász- és Versenylap.

323

attól elfordítani; — de mind az ilyen .dolgok nem használnak; a jó róka még is oda megy, a hová szándékozik, — csak a jó falka szoríthatja ki a rejtből, melyet felkeres. — Bókánk most is Veresegyház felé indulván meg, nem sokára megfordult, i’s az erdő mentén szaladván, — ott, hol he akart menni először, be is ment, u. m. a Cs. erdő délkeleti csúcsán. Szorittatva a fslkával, mely a legnagyobb sebességgel hajtott az erdőben, megkerülte azt egészen , de szorittatva nagyon, kiment újra a déli oldalon. •— Oly sebességgel ment ez a hajtás, hogy alig egy pár lovas tudta a kópékat szemmel tartani. Azután áthaladván a völgyön, a Somlyói erdőbe ment, s azon egyenesen északról délnek futott keresztül, a fótlii szöllökbe; innen egy nagy körben a Póth és Mogyoród közti halmokon vissza a mogyoródi vízmosásokba — melyből kijőve, közel a falka e’ött baktatott, de a mogyoródi szöllők- ben menedéket talált.

26- án. Palota. Szarvasra. — A palotai nádasnál kibocsátott szarvas Szent-Mihály felé tartott, itt megfordulva a csömöri szöllők felé vette irányát, s a palotai földeken 40 pereznyi futam után elfogatott. A rósz idő miatt a társaság azután ha- j zatért.

27- én. Vecsés. — Az első róka Keresztár felé tartott ismét, de a szél igen erős lévén, nem igen volt szimat; -— több rókát a 4 vasúti nádasban találni nem sikerült.

*

* *

Habár e hét első és utósó vadászata rósz volt, a hét egészben véve igen kielégítő volt; két erős rókavadászat, és két meglehetős futam lévén szarvas után. —A falkák napról-napra szebl en dolgoznak s hajtanak, — de nagyon kívánat« s volna, ha némely lovasok »tüzességöke-böl veszne- > nének, mert nagyon clh-’rapódzik az a hiba, hogy 1 n falkát szorítják s nem engednek neki időt a ; vad fordulásait követni. — Bármily seb s is a falka, nagy hiányát érzi, hogy nincsenek akadá- ; lyok — ine'yek kissé feltartóztatnak azokat, kik a sik földön — kivált ha a talaj oly jc, mint Ve- esésen — mindig oly sebesen szeretnek lovagolni, ■nikor sietségre nincs ok, — s mi által nem c ak a többi társaság mulatságát rontják, — de a Mastrrt is kényszerítik néha oly hangon Lestél« i, melyet minden mivclt ember kikerülni szeretne, mikor O Felségük és nők társaságiban van. — De hogy valahogyan vadászni lehessen, kell hogv néha türelme veszszen, és hogy használjon oly szavakat és hangot, melyektől megkímélhetné nehány ember nagyobb nyugalma, főkép mikor a hibások közt nehány öregebb vadász is van, kik tudhatnák, hogy mit árthatnak, cs gondolhatnának

orra is, hogy nem ők a huntsmanek.

*

* *

A héten következő vadászatok vannak kitűzve :

Hétfőn nov. 29. Pascal-malom 11 * 2 órakor.

Kedd, nov. Alagi malom (szarvas) 12 ón.

Szerdán, decz. 1. O Felségeik s az egész pesti vadásztársaság Agárdra rándul ki, gr. Nádasdy Fér. vadászatára. (Elmaradt a hó-esés miatt.)

Pénteken, deez. 3-aán. Gödöllőn külön vonattal, vad-szarvasvadászatra, mely alkalommmal a vadásztársaság O Felségéhez lesz hivatalos reggelire.

Szombaton decz. 4. Dunakeszi nádas 111j2 ókakor.

Hétfőn , decz. 6-kán. Toronyverseny , utána szarvasvadászat a palotai erdőnél.

A szabolcs-vajai díjagarászat.

Y

Balkány, 1875. nov. .25.

A szabolcs-vajai agarásztársulatnak november 22-én Vaján tartott díjagarászatára igen szép, s számos közönség gyűlt egybe. 14 agár neveztetett, következő rendben.

1. Recsky Miklós ur h. sz. Krágli.

2. Ugyanaz v. sz. Kepülő madár.

3. Ugyanaz feh. sz. Hirhordó madár.

4. Gencsy Zoltán ur név. id. Eecsky András urnák,

fék. k. Bigó.

5. Ifj. Eecsky And ás ur f. sz. Fecske.

6. Ugyanaz ez. k. Lepke I.

7. Uray Imre ur v. k. Kadét.

8. Nozdroviezky György ur v. sz. Lepke II.

9. Gencsy Albert ur h. k. Stefi.

10. Újhelyi Mihály ur h. sz. Szoknya.

11. Ugyanaz h. sz. Lepke III.

12. Vay Miklós ur v. k. Eajna.

13. Elek Mihály név. Patay Samu urnák fele. k.

Schably.

14. Lánczy Béla ur feh. t. k. Búvár.

A verseny eredménye:

}>— SpSm. S^cem.

! Els,i Hírmondó M. } S”k”J*

}

}

Eigó

Fecske

Lepke II. Stefi

Eajna

Búvár

leesnek.

leesnek

II. összevetés :

Rigó

S/oknya

Lepke II. Lepke III.

Rigó

j Lepke

Eigó.

II.

így a szép tiszteletdijat Gene.csy Zoltán ur nyerte el Rigóval, ap. Charley, any. Gyöngyös ; s ez az agár melyet id. Eecsky. András ur gróf Szirmay Sándor ur ré-zére megvásárolt, de Tcésőbb felesle- g s lévén, nála visszamaradt. — A legközelebbi agarászat decze uh-r hó 13-án Vaján fog megtartatni.

G. B.,

társulati jegyző.

A pesti kopók után az idén 292 »hunter« volna használatban — mint hallottuk, — s e mennyiségnek mintegy harmada még importált ló lenne, mi sajnálatos arány volna jobb vérló tenyésztésünk rovására. Különben e tárgyról, egyik buzgó sportsmanunk tollából, ki mind a verseny, mind a vadásztéren használt anyagot tenyésztési szempontból is figyelemmel szokta kisérni, legkö- lebb egy alapos kimutatást lesz szerencsénk közölhetni, mire nézve a szerző becses Ígéretét bírjuk.

Körültekintés a franczia sport mezején.

Falkavadászatok vadkanra az Ardenekben.

Egy angol gentleman, ki köz lébb Francziaország- ; ban vadászgatott, nagy leskesuitséggel ir francziaor- 1 szági vadászati élményeiről.Alig van erdőség—mond- I ja — melyben annyi mindennemű nagyvadat lehetne találni, mint az Ardennekben, a franczia és belga határon, Különösen vaddisznó nagy számmal található. Egyik vadkanvadászatát következőleg írja le a »Field«-ben:

»Ez év egyik szép októberi napján 9 órakor lovagoltunk ki a »chateau«-ból, s a házi ur társaságában, mi vendegek, az erdőségnek tartottunk. Mögöttünk vagy harmincz pár kopót vezettek pórázon. Közel az erdőhöz a »valet de limiére« figyelmeztete t egy vén vadkanra, vagy a mint : franczia vadász műnyelven szokták mondani: »un grand vieux sanglier«. Falkanagyunk megmutatta a nedves füvön feltűnt mély nyomokat, különösen figyelmeztetve minket arra, hogy tudassuk vele, ha netalán más nyomokra is akadnánk. Majd hat pár kopót szabadon eresztetett, s közben megkezdte velők a nyomozást. Mikor a kopók szimatra keltek, az egész falkát elbocsátották, mely csaholva sietett tova. Mi is váltig törekedtünk a falka után, noha az erdő sűrűsége kissé akadályozott a lovaglásban. A vad azonban — úgy látszott — okosabb volt, semhogy kitört volna rejtekéből. A mint a reithez értünk, láttuk, hogy két oldalt és hátul áthatlan sürü tövisek képezik a sörtevad védbástyáját, honnan csak a feje látszott ki. Előtte a falka félkört képezve, borzasztóan csaholt. A vadkan e defensiv helyzetéből több Ízben offensivbe lépett, s kikirohanva, néhány kopónak fölhasitotta hasát, melyek vérükben fetrengve s vonítva haladtak vissza.

Mihelyt a vadkan az ő tüskevárából minket észrevett, hadi tervét megváltoztatta s kitört a rejtből. Utána a dühösen csaholó falka. Hogy az alkalmatlan ellenségtől szabadulhasson a szorongatott sertés, odahagyta a sűrűséget s egyenesen a síknak tartott, s habár itt-ott kerítések vagy eleven sövények szegélyezték a szántóföldeket, a vadkant ez épen nem feszélyezte. Mi volt neki azon áttörni ! Mintha csak papirfalon suhant volna át.

A falkára azonban, meg a lovasokra is, e kerítések meglehetős kellemetlen akadályokul szolgáltak. Ekkép sikerült is az üldözött vadnak jókora térelönyt nyerni; midőn azonban minden nehézséget sikerült legyőznünk, s a falka elé sem torlódott annyi akadály többé : a késlekedés

okozta nagy térközt csakhamar kipótoltuk, s két mértföldet csaknem röpülve haladtunk. A parasztság, mely a mezőkön munkálkodott, o látványra ledobta szerszámait, s összefutottak a hajtást bámulni. Mivel az öreg vadkant már a rejtben vívott hircza meglehetősen kifárasztotta: élt a

gyanúperrel, hogy a sikon ő fogja a dolognak a rövidebb végét huzni, s egyet gondolva, újra éjszaknak tartott a rejt felé, melyet elérve, gyors fordulatot csinált. A falka most nehány perczig szünetelt, de csak nehány perczig, mert a vendégek , egyike megismerte a vadkan nyomát, s az ostorász gyorsan oda vezette a falkát, mely legott szimatot kapott s előre rohant. Rövid hajtás után a fák ritkultak, s úgy vettük észre, hogy mocsá- ros talajra jutottunk. A házi ur figyelmeztetett, nehogy az ingóságokba süppedjünk. így aztán lassúbb léptekben követtük a csaholó falkát, mig végre, körülbelől száz lépésnyire előttünk a kopók lármája hatványozólott, s koronkint hallók a megsebesült kopók fölvisitását. Egyszerre a falkár (piqueur en chef) kiálltás it hallók: »A vadkan megállóit ; bent van a mocsárban, s ha le nem szúrjuk, a falkában tetemes kárt fog okozni.«

Siettünk a kopók segítségére, s csakhamar egy kis nyilashoz értünk, melynek kellő közepén egy kis tócsát pillantunk meg. Ebb.n ült a vadkan, hátsó részére ereszkedve ; de rövid szünetekben ki-kirofcaat s mectámadta a falkát, mely mindinkább kezdett nagyobb respectust tanúsítani az agyardöf'ss 1 nem fósvénykedö vadkan iránt, mivel már többen megadták vitézségüknek az árát. Nem volt vesztegetni való idő. A fulkanagy, falkár és az ostorászok le»zálltnk lovaikról, S noha veszélyes merénylet volt : a falkát leostorozták a vadkanról. Most a falka'agy arczához emelte fegyverét, s homlokára irányzott a vadsertésnek. A golyó nagyot koppant a csonton a szem fölött, de be nem hatolhatott az elevenbe. A vadkan dühbe jőve kirohant a vízből, egyenesen a falka- nagynak, ki nem mozdult, mig a vad mintegy három lépésnyire meg nem közelité. Ekkor azonban oldalugrást tett, s a fegyver másik csövének tartalmát a fülébe lőtte. Ez sikeres művelet volt. A vén kan búcsút mondott az életnek.

A kidobott belekkel a falka lett megvigasztalva, s az állatot magát nagy örömriadal közt felzöl galyazolt négy paraszt ember szállította be a kastélyba. A veszteség, melyet e vadászatban szenvedtünk, két kopó eleste volt, azonkívül három veszélyes sérülést kapott e kivert vén kan szörnyű agyaraitól.

Némelyek azt állítják, hogy a kondából kivert vén vadkan sokkal vt szélyesebb, mint a többi ; a legveszélyesebb azonban mindenesetre az emse malac/.aival, vagy félig kinőtt állapotban. Ilyenkor nem csak döf, hanem harap is.

Meg kell még említenem, hogy Bretagneban akkor használják a vadászkést, mig a falka a va- kan előtt csahol, s eza'att a vadász hátulról óvatosan köz Medvén, egy vágással elcsapj a hatulsó inait s egy döféssel a két lapoczka között szivén találva, megöli. E régenten szokásban volt vadászatok nagyon veszélyesek s igy nem igen ajánlhatók.