Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-10-06 / 40. szám

264 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A CG ÜST DS 18. 1875. tott, s a róla híresztelt »roareri-ségnek semmi hangja sem hallatszott rajta az 1 mfld megfutása után, bár Corvin meglehetősen kinyújtóztatta öt. Az idősb lovak közül meg legtöbb jelent meg, bár Prince-Páris volt az egyetlen ló, melyről el lehet mondani, hogy sok ilyent kivánnánk látni. E dere'k mén évről-évre jobb lesz, s mint Ne'metországban Gastgeber, úgy ö nálunk a leggyözösebb ló. Hasonlót mondhatunk a derék öreg Rubiconról is, mely 66-dik versenyét futotta, és oly jó kedvű, oly »vive« volt, s oly frissen ment -— mintha fiatal csikó volna. — Medeának nem volt alkalma megmutatni, hogy mire képes; ellenben Aschenbrödel gyors, sebes kancza, mint az akadályversenyben megmutatta ; magasan ugrani azonban nem igen szeret, s a sövényeket mind ledöntötte s ez okozta, hogy a vályogfalnál elbukott. Söllinger főhadnagy, ki messze utat tett nemes passiójának kielégítése végett, — megmutatta, liogy kellő lovaglás mellett, Lady Elisabet e szeszélyes leányával is lehet boldogulni. Végül még egy pár szót : A pálya Debreczonben kitűnő, s a birodalomban alig van párja, midőn ily száraz nyár után is oly ruganyos volt, mint most. Közönség azonban igen kevés, még Debreczenböl is. Vidékről jelen voltak : a mindenütt jelenlevő gr. Festeticli Pál, ki az indítói, és gr. Szápáry Iván, ki a sok közül egyedül megjelenő gr. Zichy Ernővel a pályabírói főtisztséget viselé ; továbbá gr. Esterházy Miklós, Blaskovits Ernő úr, gr. Sztáray János, ifj. gróf Almásy Kálmán stb. — A gr. Forgách család — egy beállt gyászeset miatt — nem volt képviselve. Ugyancsak a vidékről jöttek még: Lónyay Ödön és Rohonc-zy Gida urak a kissé távoli Bereghmegyéből, valamint gr. Török S. hadnagy ur, kinek gyönyörű négyesfogata (sötét sárgák) nagyobb kiállításon is az elsők közé tartozott volna. Szabolcsból Patay S., Gencsy Géza és Szerepi Kelemen Sándor urak, valamint tiszt. Collegánk, a Sportblatt szerkesztője Bécsből, és Lika J. ur Pestről. Magából Debreczen városából — kivéve Szoboszlay urat, Debr, ezen város kapitányát, és maholnap alkalmasint ] olgármesteée't, /с niwsrey- é Kiss Sándor urakat, továbbá Szabó Antal urat, az Alföld szerkesztőjét — majd alig volt valaki. A debreczeni czivisek — sajnálattal mondjuk egy tősgyökeres magyar várói lakóiról, kiáltó közönyösséggel viseltetnek a versenyek iránt. Azután minő ellátás az alföldi metropolita föfö vendég löjében, a Fehér lóban. Sötét, barátságtalan szobák, m ilyek ára mégis négyszeresen felülmúlja a pesti vagy bécsi grand botelekét, egy szoba 6—10 írtjával számittaiott naponkint. Elvezlietlen konyha, melynek zsirban úszó fötulajdoiiságától csömört kapna az étkező, ha elég belátó nein volna, inkább kenyérrel és sajt'al megelégedni. Ellenben a versenylovaknak való istállók, igen jók és jutányosán szolgáltatnak az egylet buzgó titkárjának, Führer Ernö urnák gondoskodása folytán. — Hogy a debreczeni versenyek régi jó hírüket ismét elnyerjék , ahhoz mindenekelőtt nagyobb mezőnyök kellenek, s e végből teljes reform Szükséges. Irányadó személyek ugy vélekednek e tárgyban, hogy szükséges, miszerint a kassai, debreczeni és kolozsvári futtatások helyrajzi fekvésüknek megfelelöleg egyvégben és gyorsan egymásután következzenek, igy egy kőrútban mind a három helyet meglátogathatnák az istállók, s ha egyik helyen nem, ugy a másikon lehetne esélyük ; szükséges volna azonban még, hogy a nevezési napok rövid idővel a versenyek előtt záiódjanak, s a tét- és bánatpénzek alacsonyabbak legyenek; a debreczeni és kolozsvári haudicappezés pedig a kassai verseny után történjék. — E végből legegyszerűbb lenne a kassai és sopronyi versenyek napjait megcserélni, miáltal — ugy hisszük — mindkettő csak nyerne ; még inkább, ha egyúttal Brünn is a combinatióba von itne'k, olyformán, liogy Soprony és Brünn verseny napjai közel egymáshoz tűzessenek, a midőn körülbelől következő sorrend lehetne : Brünn szept, 6, 7. Soprony, szept. 11, 12, Kassa szept. 28. 29, Debreczen okt. 3, 4, Kolozsvár okt. 8, 9.— Pest és Bécs maradna a mostani időközökkel. Mindenesetre czélszerü volna, ha ez ügyben a pesti őszi meeting alkalmával a vidéki gyepek képviselői között értekezlet tartatnék. S-s. * Pályái' nk ."«gr. Szápáry Iván (helyettesítő), gr. Zichy Ernö. — Intézők : gróf Fostetich Pál, gróf Szápáry Iván, Kiss Sándor úr, Márton László úr. kapja. Nevezés Cavaliero Fcrencz titkár urnái Bécsben, 1875. november 1-éig. Sopron, 1875. sept 30-kán. A titkárság Hanny Károly, ny. alezrd. versenyek. Az 1875-dik évi debreczeni lóversenyek. A debreczeni versenyek soha még ily gyengék nem voltak mint az idén. — Se közönség, se lovak. A nyár utóján uralkodott roppant szárazság esontkeménynyé aszalta az idomitó pályákat, s ezt a lovak nagyobb része megsínylette. Alig 10 — 12 ló jelenhetett meg. A tatai és gödi idomitó pályák voltak az egyedüliek ugy látszik, melyek a [Captain Blue, Esterházy, Blaskovits, Sztáray, Wesselényi lovakkal mutatták, hogy rajtok idomítani lehetett. A dégi és nagy-szalánczi istállók , melyek különben mindig képviselvék, az idén semmit sem küldhettek. Ily körülmények közt Debreczen nem lehetett az a forduló pont, mely meglepéseket hozott volna — mint például tavai, midőn Lady Patroness itt szenvedte első vereségét Whim ellen Ép ily sajnosan nélkülöztük a kétéveseket is. Máskor Debreczenben legalább 6 — 8 darab uj 2éves mutattatott be, s az előtte való kassai, brünni és soproilyi kísérleteken megjelentekkel együtt némi gyanitásokat engedtek a pesti versenyekre. Az idén mindebből mi sem lett. — Egyetlen új 2 éves tette kísérletét, a Carnival-Gipsy Girl-csikó, mely szép jelenség, s mely a brünni győztes (Lyonne) mellett, igen szép próbáját adta tehetségének, alig egy fejjel érvén csak rövidebben vetélytársánál, mely a startnál — kedvező indulással jó két hosszat nyert. — Három éveseink közül 3 darab jelent meg összesen : Bendigo, Corvin és Ladány. A két utóbbi egy-egy valk-owerrel könnyen jutott dijhoz. — Bendigo, melyről az a hír volt első nap, liogy sántit, másnap csakugyan kissé biczegett is, midőn az indulásra kijött ; mindamellett szépen fuÎ á i I 2 4 A Madeira és Amazonas partjain.*) Csoluakon és sátor alatt. Az őserdőkben. Vadászat alUgatorokra. A tábortűznél. — — — — Száz geogr. mértföldet hajóztunk már a Madeira folyón lefelé; széles vizi utunkat mindkét felől, a meddig csak a szem láthat, zöld falakként egész a folyamba terjedő, roppant őserdők szegélyezik ; felettünk sötétkék égboltozat terül, inig a folyam széles tüköré a déli nap fényében sugárzik. Karcsú pálmák, virágos iszalaggal benőtt s a folyamra messze kihajló fák mély árnyában úszik hajónk. Az erdőkben a színes papagályok, majmok rikácsolása, sivalkodása egész concertet képez ; a partok sekélyesb vizein itt-ott egy aranyzöld színben fénylő kingfisher (gödényféle szárnyas) és néhány gólya háboritlan phlegmával álldogál és néz le a viz tükrébe, mig a moesarasb helyeken mozdulatlanul heverész egy pár alligátor, melyeknek vízből alig kilátszó fejét és hátgerinczét félig az iszapba sülyedt fatörzsnek véli a néző. Néha-néha a bennszülöttek gumkija előtt haladunk el. Napi életünk hajózás, halászat, mérések és vadászat közt, mintegy következőleg folyik lc : Korán hajnalban, az első szürkületkor, mikor még a köd alig szállt fel a vízről, már megszólal a kormányos sipja, mely embereinket a csolnakokra hívja. Hamar lebontják sátrunkat, össze*) Vom Amazonas und Madeira. Skizzen und Beschreibungen vom Franz Keller Leuzingen. Számos szép fametszettel. — Pesten, Eggenberger könyvkereskedésében. szedik a vas főzőedényeket, leoldják a hintaágyakat a fákról, melyeken az éjeket töltöttük, és a hasonló czélra kiterített ökörbőröket a csolnakokba helyezik, úgyszintén fegyvereinket, mérőeszközeinket, és mindenki elfoglalja helyét. A »mehetünk« szóra vizbe merülnek a karcsú evezölapátok, és nehézkes járművünk lassan kievez a folyamra. Ezután minden nyugvás nélkül, s meglehetősen sebes stroke-al 3 — 4 órahosszat eveznek embereink ; majd egy alkalmasnak látszó helyen, hol hajónk közel a parthoz fér, és száraz fa nem hiányzik, kikötünk, liogy reggelinket elköltsük. IIa homokzátonyon állapodunk meg, ugy először sátort ütünk; mig az erdőben először a cserjést kell kivágni valamelyik óriás fa árnyában, mielőtt kis asztalunkat és tábori székeinket felállithatnók. Saját szakácsunk működésére, hogy egy tál halat vagy teknősbékát a szokásos fekete bab salátával elkészítsen, nem kell több idő, mint. evezőseinknek a hasonló czélra, kik egymást felváltják e nemes működésben. Moxos indiánjaink változatlan étlapját mandigo vagy tengeri-kása képezi, néha szárított, néha friss hallal, és egy darab jakarevagyis alligator pecsenyével. Ez utóbbit nagyon szeretik. A kiknek a konyhával nincs dolguk, azok a pihenés alatti szabad időt arra forditják, hogy magoknak fehérneműt, azaz : faháncsból ingeket készítsenek,melyhez az anyagot mindenhol bőven kapják. Csakhamar fejszevágások és kidőlt fák recsegései hallatszanak az erdőben és mielőtt még a szokásos reggelihez szólitnák társaikat, már ezek visszatérnek valami selyemként fénylő mintegy 70 centimeter ezéles és 4 meter hosszú faháncs szövet-darabokkal, melyek kikészítés alá kerülnek. Ez pedig nagyon egyszerű, s abból áll, hogy azt egy darab gömbölyű fára fektetve, fakalapáesesal megverik, mint szakácsnéink a rostélyost, mire az eredetileg kissé kemény és érdes háncs egészen megpuhul, szövete sűrűbb és kétszer!e szélesebb lesz; az igy megpuhitott szövetet kimossák, hogy a nyers nedvet elveszítse, aztán kifacsarják és kiszáradás végett kiteregetik a faágakra. Mikor megszáradt, hasonlít a durva gyapjúszövethez, fényes fehér vagy sárgás szinü, s a hulláinzatos erecskék benne, mint valami damaszt szöve'bcn fénylenek. Az ilyenformán készült ingeket cascaráknak hijják, a tropikus égalj alatt igen czélszerüek, s bizonyára jutányosabbak és gyorsabban készíthetők, mint a akármiféle más ingek. Szabása ugyanis ép oly classicusan egyszerű mint anyagja, s abból áll, hogy a circa 3 meter hosszú vászondarab közepén egy nyílást vágnak, melyen fejőket átdugják ; két oldalt pedig, alulról fölfelé egész a hóna'jig összevarrják, azonkívül derékban kúszónövényből vagy háncsból sodort kötéllel összekötik, s kész egy öltözet eredeti ruha. Boliviai indiánjaink azonban még egy ily eredeti industrialis készültséggel birnak, melyet a pihenő idő alatt szintén szorgalmasan űznek, s ez kalapok készitése, illetőleg szövet-foná«, a fiatal pálmalevél rostjaiból, melyek Európában is ismeretesek a panama-kalapok nevezete alatt. Egyáltalában e néptörzs igen ügyes mindenféle fonatok, kosárkák és szőnyegek készítésében és pompás színezést tud nekik adni. Ezalatt elkészült a reggeli, és a fökormányos hívására, ki kapitánynak czimezteti magát, mindenik csolnak legénysége a bogrács körül telepedik. Mindenik megkapja a maga részét saját ealebassjába (szaruból készült csésze), és a kanalak