Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-03-31 / 13. szám
MÁRCZtüe 31. 18 "5. VADÁSZ- ÉS VERSENY-I.AP. 93 pedig már számos év óta nem voltak ott, s az özekben sok kárt tettek. A számukra kitett, s strychininnel mérgezett csaldögön többnek hulláját meg is találták dermedten, valamint rókák s egyéb ragadozók is veszt, к bele ; ellenben a sertevadnak, mely szintén falt e csaldögböl, — mint nyomaiból látszott, — semmi baja seiu lett. Visszatekintés a fővárosi vadaspiacz forgalmára. A mult évi őszutó nem igen reménygerjesztő híreket terjesztett az országos vadállomány meny nyiségét és minémiiségét illetőleg; s nem egy, máskor vadakban bővelkedő vidékről hangzott pa naszlólag, a »nem vadászunk, nincs vad« lehangoló felvilágosítás. Ha tekintetbe veszszük, liogy a vadállomány nagy mérvekben való csökkenése dönthetlen tény, mely nem annyira a piaczunkon található mennyiségben , mint a vaddtís rapid elmélkedésében, — öt év tartama alatt circa 100° о, — s némi, azelőtt nem nagyon ritka vadnem végleges eltűnésében manifestálja magát: talán nem egészen felesleges szószaporítás lesz ezen sajnos jelenségnek okait, melyek nem < gyedül a vadászaton történő pusztításokban rejlenek, a maga helyén tüzetesebben szemügyre venni. A »nem vadászunk« li'rek nyomában aztán jött, a »miért nem?« kérdés következő felelete; először a nagy uradalmak a közelben fekvő községek által a vadászat után követelt béreket sokalták, s paraszt kézre jutatták mi 'n az uradalmi mind a községi vadállományt, s itt ott néhány száz forint differentia miatt tönkie jutatták mindenkorra, sok évtizedeken át gonddal és költséggel ápolt vadtenyésztést. Másodszor, sok helyütt, a rosz t rmés okozta élelem drágaság, elvonta a fáezányosoktól a szükséges élést , a takarmányszüke a rőtt vadnak nem kedvezett, s igy mindenféle rosz (gyesült, hogy az előirányzó erdészek csak félerőnyi vadászatokat proponálhattak. Jött a tél, a hótalan száraz idő kedvezett a vadászatnak, s az kíméletlenül bánt el a még létező vadakkal, a piaczok megteltek, kivált a helybeli oly nagy mérvben, hogy a közvetítők nyakra-főre tul adtak, kivált a nyulakon, nem bizván az ingatag időjárás pillanatnyi mosolyának. November és deezember havakban sok nyúl hozatott ide uradalmi vadászatokból, névleg : Zseléz, Pöstyén, Ráczkeve stb., továbbá a kimerithctlennek látszó Kún- és Jászság nagyszerűt tett a lefolyt télen nyul tekintetében. E két hónapban a pesti piaczra, igen szerényen felbecsülve, 10,000 darabnál több nyul hozatott, mely össz gből a helybeli_ Pál-féle vadas-kereskedésre , könyvileg bebizonyithatólag, 6000 darab jutott. Január havában a nagy havazások mia't kisebb volt a nyulvásár; bár hótalan normális teleken éppen január hóban szokott a nj ulak nagyja hozzánk berukkolni. E hóban vagy 8000 darab volt piaczunkon, mely összegből a fentnevezett vadaskereskedés közvetítése folytán vagy 5000 darab külföldre szállíttatott, és pedig 1500 darab directe Londonba, a többi Berlin, Dresda és Prága piaczaira került. A nyul-export vagy bárom év óta fővárosunkból Németországba nem kis mérvben emelkedett, s kilátásunk volt, hogy izlet' s és szép vadunk Nyugot-Europi piaczain vadászatunknak becsületére fog válhatni. Ezen remény a ki'átásban fekvő ni adótörvények czélszeriitleri, majdnem nevetségesen minden szakértelem nélküli fogalmazása által valószínűleg semmivé lesz. A fövá) osi piaczra szállitott nyulak ugyanis, értéküket tekintve, 40 perczentnyi fogyasztási adóval lesznek terhelve, mely adó a városból való kivitelnél nem restituáltatik. Bécs, mely ezen vadat egész Európában a legnagyobb adóval terheli, csak 15 °| 0 -ot követel, — s igy erőnek erejével a pesti vadaspiacz tönkre tétetik, a minek Bécs igen örvendeni fog. * Rötvad, különös viszonyok miatt, piaczunkon kevés volt. A budai oldalon fekvő erdőségek nem csak a mi a fát illeti zsidó kézre kerülnek, hanem miután a mi benne mozog, szintén cz-n kevéssé irigylendő sorsra jutott. Moór, Csákvár, Várpalota, Kis-Czell, Pápa sat. erdős vidéke szánalomra méltó király-szavasait és bájos őzeit, a sváb atyafi (bár vad ásztör vény tudó lelkiismerettel) kíméletlenül lelövi, s a minden rosznak princípiuma, a mindenütt örökké alkura kész izraelita képében, az áldozatokat megveszi, Fehérvár, Győr megeszi, s ha az idő kedvez : az e czélra igen alkalmas déli vaspályán Bécsbe szállitja. Igy történt, hogy fővárosunk csak a tatai vadra volt utalva, mert a gödöllői, egy különös honfii (landsmännische) buzgóság folytán, inkább kisebb árért Bécsbe küldetik , mint hogy egy kedvezőbbért magyar embernek adatnék a főváros részére. Dámvadból csak a Vaesi uradalom juttatott nagyobb mennyiséget piaezunkra. Végig nézve a szarvasok tetemein, szembe ötlik azoknak hirtelen eltőrpülése. Hatalmas példányokat alig láthatni már; aligha nem oda jutunk egy évtized multa előtt, hogy sensatiót fog okozni, lia itt-ott másfél mázsás állat teríttetik a pázsitra. A tervezett uj fogyasztási adó külömben a rőt-vadnak sem sulyráa, sem értékére külömbséget nem látszik ösmerni. A 30 fontos őz, az 50 fontos szarvasbornyu , a 80 fontos dámvad s a 2 vagy 4 mázsás szarvas mind majdnem egyenlően lenne megadóztitva, mert 30 fonttól 2 mázsáig különféle értékű bust egyenlően 2 forinttal, 2 mázsától felfelé valamit 3 forinttal megadóztatni : nem syste'ma, hanem ignorantia. Bécs az őzet 65 krral adóztatja. Budapest két forinttal ! — ugy hiszem ennek majd szintén csak Bécs piacz i fog örvendeni. oly soványak, hogy még halottan * * a tél folytán Békés megyéből kizárólag -, a budai oldalról a vadászó sváa magyar királyi posta conducOzikék kofák- és zsidók bok-, Erdélyből torai által hozattak piaezunkra. Ezen különös szállítókon kivül uradalmak is hoztak ugyan, de nagyon keveset ám, s az igénynek Grácz, Bécs, Soprony és Pozsony közvetítés utján felelt meg. Zerge alig volt található. A kárpáthi zergék valószínűleg a kárpáti egylet Nimródjaira várnak, a mit annál nagyobb nyugalommal tehetnek, mert tudósítások folytán ezen hegymászó-egylet tagjai többnyire csak esernyővel fegyverkezni szokott jó eréiiyü urakból állanak , — azok pedig cl nem sülnek. * * Első szalonkák. Zselézen, gróf Breuner-féle uradalom, Hontmegyében, f. hó 27-én lövettek az első erdei szalonkák. Egy mutatványpéldány belőlük 28-án érkezett posta utján fővárosunkba, a mely a bosszú csőrü vándorlót csak csont é? tollból álló vázkép tünteti fel ; ugy látszik a scolopax számos »fűtetlen« állomást koplalt végig, inig kikerülhetetlen sorsa elérte. # * * Baraeskán, Fehér megyében, már 14 nap óta mutatkoznak számos apró-szalonkák, és a hozzávaló csőcselék, névleg bibitz, lille és pipiske kísérettel A »nagy hét« alatt lövetett belőlük egy pár tuezat, de részint a nagy ájtatosság, részint a csipős szél templomba kergette a vadászokat, s igy ünnepi csend uralg a vaáli csatorna völgyében. Baracska igen közel fekszik a fővároshoz, és a mártonvásári pályaállomáshoz egy negyedórányira, s mégis ritkán látni határán belől városi vadászokat; pedig kár, mert a vaáli csatorna völgye, mely Kajászó Szent-Péter fölött már tanyája számtalan vizivadnak, délkeleti végén respectabilis nádasokat tartalmaz, és circa harmadfél mértföldnyi hossz.ában a vadászt és természetbarátot kielégitni igen alkalmas. * * Yadaspiaczunk most alig van a tavaszi vándorvad elmaradása miatt. Vadruczákat is alig látni, s nagy panasz hangzott a főpapok konyháiból a kémény utján fölfelé, böjti kacsák hiánya miatt. Egy helybeli vadaskereskedö ugy segitett a bajon, hogy Yelencze (nem a fehérmegyei) lagunáiból hozatott néhány száz darab tőke- és csörgő-kacsát. Hanem ott is rosz idők járnak a ruezákra, mert csörögnek. Erdei szalonkából a mi piaczunkon található, mind fiumei vagy vicenzai. Kiéhezett nyomorék szalonka nemzedék biz ez, s jaj annak a türelmetlen gourmandnak, ki egy itteni hotelben egy ilyen madárnak áldozatul esik; rágó műszerei mellett a legkeményebb crocodilbör pénztárczának is jut a nagy fájdalomból. Néhány fenyves is látható. Más, rendes időjáráskor, éjszakfelöl tót atyafiak hoztak, mo9t délmagyar bonpolgárok árulják а к ülőmben nem is fenyümag izii madarat. A nagy hóesés miatt vastagon fedett talaj a felsőmagyarországi erdőkből lekergette a húros rigókat stb. egész Szegedig, hol aztán fenyves gyanánt lőtték őket. Titoktartás Ígérete mellett különben megsúghatjuk, miszerint, vadásztörvény ide-oda, kaphat bizony bárki, kinek pénze és türelme van, Budapesten tiltott időban is bár miféle vadakat. A vadászok egy pillanatig sem hagynak föl a vadászattal és csempészettel, és szekéren, vasúton, naponta vonul piaezunkra őz, fáczány, fogoly stb. nem csekély száma. A házalás utján aztán konyhára kerül a tiltott pecsenye, s nem kevés megrémülésünkre tiz esett közül nyolezszor született vagy választott törvényhozók konyhájára. »Ja Bauer, das ist was andres.« * « * A vadásztörvény nemezise azonban különöe módon boszulja meg magát néha. A mult év elején történt ilyesvalami, mi most eszembe jut. A Nemzeti Casino egyik tekintélyes látogatója, kit azóta a pénzvilágban történt deroute külföldre kényszeritett, Pest és Vácz közt fekvő birtokán fáczáryost alapított, s hogy az minél hamarább gyarapodjék, drága pénzen vett vagy 10 kakassal és 40 jérczével népesítette be. Ezek persze tenyésztésre voltak szánva és világért se lőtt le volna közülök egy darabot, bár igen kedvelte pecsenyéjüket még tiltott időben is ; mindemellett fáczánjai egyre fogytak, nyilvános volt, hogy vadtolvajok — a környékbeli parasztok — dézmálják, az eltűnt fáczányoknak azonban nem akadhatott nyomukra. Ez azonban nem rontá el étvágyát a fáezánpecsenyére, s ez inyenezségét Pesten könnyű is volt kielégíteni, hol az első rangú vendéglősöknél mindig találhatók fáczányok s per 4 frtjával — a kinek van,.-— mindennap süttethet magának egyet, mint elbeszélésünk hőse is szokott. Máirég beállt a tilos idény, s ö mindennapi szokott sültjéből szép számmal költött el, anélkül, hogy vadász lelkiismeretét ez legkevésbbé háborgatta volna, midőn egy nap a mellékasztalnál a következő j árbeszéd üté meg fülét. — Aber Sie Sapperlots Mensch, wie trauen Sie sich jetzt noch Rebhühner, Fasanen aufzutischen ; wissen Sie nicht, dass das Jagdgesetz es verbietet in dieser Zeit. .. Ja, Excellenz — mondja a vendéglős — franczia töredezettséggel, — wenn die Herren cs verlangen, so muss ich es schaffen. — Aber wer liefert noch jetzt Fasanen? Dis ist Contrebande, nicht wahr ? ... — Ja, Excellenz !— mondja a szorított ember — die Bauern bringen es, und wenn ich nicht kaufe kauft ein anderer. .. — Und aus welcher Gegond ? . — •— Je nachdem ; alle Tage bringen mir im szürujj Bauern aus Göd, Csepel. .. . Arra a szóra Göd — a mellékasztal felé fordul a kegyelmes úr, s azt mondja az e szóra szintén odahallgató és épen szokott kedvencz sültjének fogyasztásával foglalkozó urnák : »Pali, hallod?.... »Hallom; — a ki — — s egy kicsit még Í3 drágának találom, hogy kétszer fizessem meg a fáczánypecsenyét ; s az napságtól fogva abba hagyá kedvencz sültjét. * * (Halak.) A nagy-bét élénk forgalmat idézett elő balpiaezunkon. A Duna, Tisza, a Balaton, a tatai tavak és Csehország haltenyészdéi, az édes viz közönséges halait, — mig a Rajna és az adriai tenger valóban izletesb, vagy képzelt jobbizü la-