Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-03-17 / 11. szám

M VHC-Zirs 17. 1875. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 79 mellett fejlődött olyanná, minőnek Admiral Rous összehasonlítva a mult századival, azt jellemezte, ugy annak káros hatást nem tulaj­donithatok, máskülönben akkor kell vala jobb­nak lennie, midőn csak 4—5 éves korban kez­dett futni. lia a versenyeknek nagy horderőt tulajdo­nítunk a tenyésztésre azért, mert képesitnek jól kipróbált anyag között válogathatni : úgy bizonyosan mentül szigorúbb, kimerítőbb pró­bával szolgálnak, — természetesen fair és nem barbár próbákról szólok, — annál jobban fe­lelnek meg lótenyésztési feladatuknak ; és én mindenesetre inkább tenyésztenék Sauntererek és Thormanbyk, egy szóval oly egyedek után, melyek ama drasticus rendszert épen kiállot­ták, mint olyanok után, melyek a huzamos erős munkát vagy ki nem állották, vagy melyekről kora és szigorú próbák hiányából nem tudjuk, vájjon kiállották volna. Ezen kora és szigorú próbáknak azonban nem szükséges oly végletekig kiterjesztetniök, hogy a fiatal ló. — mint gr. Szápáry oly he­lyesen ecseteli —a letörés vagy a temper szirtjei közé sodortassék. Ezt nem kívánja meg a ló­tenyésztés érdeke, nem a tulajdonos jól felfo­gott érdeke sem, de erre alkalmat nem is igen fognak szolgáltatni versenyviszonyaink, med­dig a kétéves versenyek okszerűen az őszi idényre lesznek korlátozva. Van még egy eltérés közöttünk, t. i. az, hogy mig én a kétéveseket rendszerint öszszel meg­itélhetöknek, és ennek folytán a versenyistállók regiejét »weeding out« által olcsóbbitható­nak vélem, gr. Szápáry ezt kétségbe vonja, né­zetét példákkal is igazolván. Emlitém ugyan én is, hogy vannak kivételek, lovak, melyek későn fejlődnek, idéztem is olya­kat, és ki Wolfsberget látta, meg ki a Bucca­logó hókoszoruk helyettesitik, melyek a szél le- | esendesedtével gyönyörűen tükröződnek vissza a víz sima felületén. Két napig utaztunk e gyönyörű vidéken, a ha­talmas folyam mentén elhúzódó völgyben ; a fo­lyam szine csendes volt mint a tó tükre, és tisz­tán mutatta a rengeteg kőszálakat és a sötétlő lombokat. A partok visszaverődött képeit hely­iyel-közzel apró zöld szigetkék váltották fel. Hébe­korba egy-egy hód suhant el a viz tükrén, \agy a sziklaormok egyikén egy medve tünt fel, végig nézett a nagy magányon, kinyújtotta csúcsos or­rát megszimatolni a szelet és eltűnt a renge­tegben. Máskülönben a rengeteg, a folyam és a bérezek mély álomba látszottak merülve lenni. Ha egyet­egyet lőttünk a felbukkanó vadra, a hegyszaka­dások közt elhaló visszhang még csak élesebb el­lentétet képezett az örök csenddel. Május 8-án este elhagytak а hegyszorost, а Rocky Mountains begysorai jobbra-balra maradoz­tak, a folyam egy széles erdős völgyet szelt át, s a távolból már British Columbia hegyei kéklettek felénk. Gyönyörű estve volt, egyes fák már nyájas zöld szint kezdettek ölteni és kellemes ellentétet ké­peztek a tűlevelű fák komor törzsei közt. A parton egy nagy állat lábnyomaira akadtam. Azonnal megtöltöttem fegyveremet és a nyomokat kezdém követni. Körülbelül egy negyedóra járásra távoztam tanyánktól, midőn pár száz yardra egy nagy sötét szőrű állat bukkant fel, mely az ala­csony cserjéken át a folyam felé ballagott. Nem tudtam : szürke medve-e vagy más vad, de a nyo­mok után itélve mégis annak véltem. Lehasaltam a homokos parton és leskelődtem. A nagy fekete neerek rendszerint későn fejlődő jellemét szem­mel tartja, nem fogott szükségkép csodálkozni, hogy Wolfsberg és Falsacapa csak 3 éves ko­rukban váltak be kitűnőségekké. Mindemellett ezen példákban rejlik bizo­nyitó erő, mert tagadhatatlan lévén, hogy ezen lovak rósz kétéves futásuk miatt kináltattak potom áron, világos, liogy ezen esetekben a két­éves verseny a tulajdonosnak nem hasznára, de kárára szolgált. De ilyen példát idézhetek eleget idősb lovak­ról is. Igy, hogy csak néhányat emlitsek, Os­treger és legközelebb Lowlander 3 éves koruk­ban, mint 200 font sterlingért eladók futottak, az utóbbi Hurdleracer is lett, mielőtt felismer­tetett bennök a primissimae classis ló. Mit mondjunk Yulcanról, melynek 7 éves koráig kelle futnia a selling plater rögös pályáján, hogy folyton javulva végre napjának legjobb lovává váljék. Ezen és ebez hasonló számos példa, továbbá azon, úgyszólván változatlanul előálló tény, hogy a legdrágább éves csikókból Angliában soha nem kerül ki a legjobb ló ; bogy a sensa­tionalis árakon megvett 3 évesek mindannyian többé-kevésbbé csütörtököt mondtak : mindezek megannyi illustratiói annak, mit az angol oly helyesen fejez ki : »the glorious uncertainty of the turf« mondattal ; megannyi bizonyságai annak, hogy gyepüzlet sikerében, bármily ala­pos szakismeret és tapasztalás mellett, nagy része van a vak szerencsének. De valamint e miatt számító turfita nem fogja koczkavetésre alapitani üzletét, szintúgy hiszem, liogy azért, mert olykor a söpredékkel elhull egy-egy értékes gyöngy is, nem fogja a csakis nyilvános próba alapján megközelítő biztossággal eszközölhető Weeding out előnyeit elutasítani ; a mint hogy látjuk is, hogy Anglia [ állat vagy 200 yardra jött hozzám, ugy hogy tisztán láthattam, miszerint jávorral van dolgom. Csendesen maradtam, mert a tisztáson bajos lett volna meglopni. De mikor már közelembe ért, fel­ugrottam és feléje indultam. A jávor hatalmas szökésekkel villámsebesen elrohant és beugrott a folyamba. Az áramlat nekem kedvezett, de a jávor még­is három negyedét átúszta már a folyamnak, mire én oda értem. A kétségbeesés erejével úszott, a vizböl csak a nagy, szabálytalan fej látszott ki, fülei előre voltak nyújtva, s lábaival teljes erő­ből csapkodta a hullámokat. Jó távol volt ugyan tőlem, de én egy perez alatt kiszámítottam puskám horderejét, а helyzet elő­nyeit s а jávor füle tövét vettem czélba. Ezután nagy locscsanást hallottam, a gigási állat elmerült és ezután minden lecsendesült. A vad bullája fekete pont alakjában úszott a túlpart közelében. En tanyánk felé siettem, el­hívtam társaimat, velük együtt a canoeba ugor­tam s megfeszített erővel eveztünk az elejtett já­vor felé. Csakhamar el érve. agancsai köré hur­kot vetettünk és a partra huztuk ; ott aztán fel­törtük, pompás agancsait levágtuk, з lefejtve csu­háját, ebbe takartuk az összetagolt részeket. Szemközt a túlparton egy óriási kup meredt 8 — 9000 láb magasságban az ég felé, a hóko­szoruzta ormon a lehunyó nap biboros sugarai vegyültek a vakitó hótömeg közé, a nyugodt fo­lyam pedig, melynek partszéli vizeit a jávor kiömlő vére veresre festette, szende felszínén élénken tük­rözteté vissza a nagyszerű tájképet. azon turfitái, kik legmesésb sikerrel mozogta és mozognak a gyepen: Sir. J. Hawley, Lord Falmouth, Capt. Machell stb. legliberalisabban szoktak azzal élni. Br. Ambrózy Lajos. Válasz gróf Szápáry Ivánnak. Gr. Szápáry Iván egy jó humorral irt czikk­ben kinyilatkoztatja, hogy az általam ajánlott fogadásokat el nem fogadhatja, két okból. Először, mivel feltételei, a négy generatio kimutatását és a belföldi apát illetőleg, nehe­zen teljesíthetők. Épen mivel e feltételek ne­hezen teljesíthetők, előnyösebbek azok Ma­gyarországra nézve, hol a választás legalább is húszszor akkora, mint Erdélyben, s ha én ki tudok e feltételeknek megfelelő lovat állítani, mennyivel könnyebben teheti azt gróf Szápáry, kinek nagyobb választás áll rendelkezésére. Másik kifogása gróf Szápárynak a fogadás kicsiny volta. A nemes gróf 500—1000 arany fogadást kinált. Az általam ajánlott fogadá­sok, saját tételt bele számitva, (mert miután az már be lett fizetve, az illetőnek többé nem sajátja és igy nyerés esetében tiszta nyereség­nek számítandó), — 4000 forintra ment ; mely ugy hiszem eléggé megfelel a kinált 500—1000 aranynak. Az igaz, ez összeg nem elég nagy arra, hogy részvénytársaságot lehessen reá nyitni; mert mint a »Vad. és Vers-Lapok« 6-dik számában »Nem ki, de mit ?« irta, Pesten az 500 —1000 aranyat actiákra osztván fel, az actiákat el­kapdosták. Én kevésbbé vállalkozó szellemű lévén, nem alapítottam ily rész vénytársulatot*), a kitett fogadást egyedül szándékoztam tar­tani. Gróf Szápáry azt irja : liogy ő nem bánja, ha a fogadás elmarad, mert ily magánjellegű vidéki fogadásoknak nem barátja ; pedig épen ő volt az : ki e fogadást ajánlotta akkor, mi­dőn nekem ilyesmi eszem ágában sem volt ; te­hát annál kevésbbbé lehetett reá lovam, és most gróf Szápáry az, kinek nincsen reá lova. Az összes magyar-osztrák sportvilág érde­keltsége a lapok által annyira fel van keltve e fogadás iránt : hogy én részemről kötelessé­gemnek tartom e fogadás létrejöbetése elől minden lehető akadályt elgördíteni. Én ezút­tal is kész vagyok, engedni ; és lia gróf Szápáry az általam ajánlott fogadásokat elfogadhatók­nak nem találja, legyen ; ajánlok ezúttal egy fogadást, ép olyat, minőt a gróf úr kiván. Ha ezt sem fogadja el, ezáltal elismeri egyúttal az erdélyi félvérek elsőbbségét nem csak bizo­nyos tekintetben, hanem versenyképességre is. A feltételek következők : Magánfogadás 5000 frt : Futandó a kolozsvári sikversenypályán okt. 8-án u Nevezhető Magyarországon, illetőleg Erdélybe elletett és felnevelt bármely ló, melynek anyj a *) Felosztásról vagy részvénytársulat alapítá­sáról szó sem volt; csupán a vetélykedv és a meggyőződés okozá, liogy a fogadási ajánlatnak lapunkban megjelenése után — többen készségü­ket ajánlák, hogy ha gróf Szápáry egy részt át­enged, tartani fogják. Ennyivel tartozunk a való­ság kijelentésere. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom