Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-03-03 / 9. szám

MÁRCZirs з. 1875. VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. 67 meghívása folytan 11.-Szerdahelyen november 19. os 20-dikán kedvező időben, de eleinte nem s legelőnyösebb talajon lett megtartva. Jelen voltak Bernáth Dániel, Dókus Ernő, Fiizy Kálmán, Ganzaug Miklós, Henneberg Károly lovasezredes, Némethy Ödön, Nyomárkay Hugó, Viezmándy Ödön, Vladár Emil, a szives és vedégszeretö házi gazda és alólirt. Dijjaink a tagok által felajánlott fogadásokból állottak, melyekhez a ház úrnője egy tiszteletdijat volt kegyes ajánlani. Nevezve volt 6 szuka, 2 kan kölyök és 3 öreg agár, s igy a dijfutás is 3 részre oszlott s az összevetések is e szerint ejtettek meg. A megtartott verseny azonban — mely Vladár Emil Hancsa nevű fek. szuk. kölyök és Nyomárkay Hugó Kontesz nevii idősebb agarának győzelmével végződött, — meggyőzött bennünket hogy az rendszeresen alakult egylet és alkalmas terrenum nélkül vajmi csekély eredményt mutathat fel, miért is több oldalról azon óhajtásnak adatott kifejezés, hogy már a megyében ugy is elég számmal lévén agarászatkedvelők, egy egylet alakításának eszméje kedvező esélyekre számíthat : miért is azonnal felkértük a házi gazdát, hogy ez eszme pártolói részére ivet nyitni és alakuló iryülés egybehivásáról gondoskodni szíveskedjék. Es az ige testté lőn. Az alakuló gyűlés decz. lf)-én S.-N.-Patakra — itt lévén megyénkben e ezélra legalkalmasabb terrenum — lett öszszehiva s azt az egybehivással inegbizott Orosz Sándor tagtárs azon örvendetes hírrel nyitá mag, hogy a nyitott ívre csaknem mindnyájan megyebeliek,— eddig mintegy 34-en—jegyzék alá nevüket, s Bogyay Zsigmond egyleti tag azon szives ajánlatot tevé, hogy ő kész az általa bérben tartott s mintegy 12 —15,000 holdat tevő, u. n. Rákóczy-gyepet az alakulandó egyletnek versenyei megtartására átengedni, s igy a megalakulásnak semmi akadálya sincs. A fentebbiek folytán a zemplénmegyei agarászegylet megalakultnak jelentetett ki. Elnökéül megyénk köztiszteletben álló veterán agarászát Vladár Kristófot, másodelnökéül Orosz Sándort, a versenyek rendezőjéül Bogyay Zsigmondot, jegyzőjéül pedig Fiizy Kálmánt választá ; az uj alapszabály elkészítésével Vladár Emil, Füzy Kálmán és alólirott bízatott meg. Lenne most már nemcsak fülesekkel gazdag, de festőileg is szép, s talaját tekintve kitűnő agarász-terrenumunk, fájdalom csak az idénynek vége, már rég hamut hintett ősz fejére a mindig futó idő ; de e feletti bánatunkban nemes szenvedélyünk azon édes reményben leljen tápot, hogy néhány hó leforgása után ismét együtt fogjuk vig társainkkal hangoztatnia »hajrát!« az egykor hires, ma már csak a délibábnak tanyát adó Rákóczygyepen. Tisztelettel Dókus Gyula. Még egy zergevadászat a Kárpátokban. A fürdői idényt a mult nyáron is Tátrafüreden töltvén ; Szakmáry Dónát t. barátom szives meghívása folytán egy nap Lucsivnára rándultam ki, megtekintendő a kies helyen épülő uj fürdőt, s szives házigazdám valóban kis édenhez hasonló gyönyörű parkját, halastavait s haltenyészdéjét, mely maga is méltán ismertetést érdemelne. — Itt egy napot vendégjei körében kellemesen töltve, a délutáni fekete kávé mellett volt szives Rudnay József úr egy legközelebbi zerge-vadászatát elbeszélni, a liptói-csorbai tónál , mely jelenleg kedves barátom Szent-Iványi József birtokában van, s mely egyike a legszebb vadászhelyeknek nem csak rendkívül nagyszerű vidéke de gazdag zerge- és őz-állományai által is. — E helyet később egy igen szép társaságban alkalmam volt magamnak is megszemlélhetni. De hogy a dologra térjek, itt történt az a szép eredményű vadászat, melyet a »Vadász és Vers.-lapban« nem közölni vétkes mulasztásnak tartanám. Rudnay ur szives meghívás folytán néhány hajtót magához véve, egyedül indult zergevadászatra, s a hajtókat előre küldve elindult állását elfoglalni. Távcsővel körültekintgetve, mintegy ezer lépés távolban egv szirtfal mellett egy zergét vett észre, s elhatárzá ezt cserkészve belopni, — mi ugyan nem kis feladat, ismerve a zergék félénk s ovatos természetét. Feladatát daczára a sok nehézségnek oly szerencsésen hajtá végre, hogy mintegy 350—400 lépésre a zerge közelébe jutott; itt azonban szomorúan vette észre, hogy tovább nem hatolhat a nélkül, hogy a zerge figyelmét magára ne vonja. Bármily nagy volt is a távolság, elhatárzá a lövést, mit oly szép ügyességgel hajtott végre, hogy a zergét összerogyni látta. No de megmaradt az aggály is, hogy ily roppant távolról halálos-e a lövés ? Mily kedves meglepetés várt reá azonban, midőn jó 3/

4 órai fáradságos felfelé kúszás után a zergét, mely egy derék öreg bak volt, szivén találva dermedten leié. Emberei a zergét leszálliták, ö pedig sietett állását elfoglalni, hogy ha még a hajtás is eredményezne valamit. S csakhamar az állás elfoglalása után egy fiatal zerge a csapatból kiválva, 25 lépésnyi közelre jött hozzá, éltével adózva veszélyes szomszédságának. Néhány óra alatt be volt a vadászat fejezve, elérve a lehető legszebb eredményt ily rövid idő alatt, milyenben itt még kevés ember részesült, s melyre a vadász méltán büszke is lehet, tekintve főleg első remek lövését. Rudnay ur vendége lévén a Lucsivnai fürdőnek, alkalmam volt a zergék fejét szobájában látnom, sőt az ebédnél a sültből is ehettem — melyet én igen Ízletesnek találtam. E kedvesen eltöltött nap emlékeivel megtérve Tátrafür 'dre, elhatárzám akkor mindjárt megirni a »Vadász- és Verseny-lap«-nak e jól sikerült vadászatot; de biz ez ekkorig elmaradt. Azonban azt tartva, jobb későn — mint soha, most teszem jóvá mulasztásomat. Balogvölgyi. Nyest, mint orvvadász nagy vadra. Az elmúlt év egy szép juniusi estéjén a lierczeg Coburg-íéle vadászterületen, egy erdészlegény kíséretében őzbakra cserkésztem, midőn néhány lépésnyire sajátságos panaszbangok üték meg füleimet, melyek egy sutától látszottak eredni. Egy derék őzbak meglopása figyelmemet egészen igénybe vévén, nem igen ügyeltem a panaszos nyögésre, de miután ez minderősebb lőn, leküldtem az erdészt a szomszéd völgybe megnézni, mi van a dologban. Az őzbak e közben egy sziklatömeg mögé a sürübe lopózott és én épen visszafordulóban voltam, midőn egymásután két lövés esett s az erdész egy pompás nemes nyesttel elémbe jött. »Midőn azon belyhez közeledtem — beszélé az erdész — honnan a nyögés jött, egy körülbelül három lietes, tehát már nem egészen gyenge gödölyét láttam mindig körben forgolódni, a hátán pedig valami fekete tömeget hordott, melyben nemsokára egy nemes nyestet ismertem fel. »Rásütöttem golyóval töltött fegyveremet, de elhibáztam. A nyest erre odahagyta zsákmányát, melynek hátáról óriási szökéssel egy fenyőre szökelt, ezen körülbelül 12 lábnyira felkúszott, s onnan, a lövést figyelemre sem méltatva, sóvár pillantásokkal követé az elmenekülő gödölle mozdulatait. »Második csövemből is lőttem reá, de ez csütörtököt mondott ; uj gyutacsot tettem tehát reá, s most 15 lépésről lelőttem a bestiát.« A nyest erős vén kan volt, különben nem igen merészkedett volna nagy vadra. W. V © % y © 8. Az országot oly sok ideig izgatottságban tartott kormány-válság, mire lapunk megjelenik, véget ért. A sport hiveinek csak megelégedésül szolgálhat, midőn az uj kormány élén többnyire oly férfiakat üdvözölhet, kik mindenkor barátjai voltak, különösen b. Simonyi Lajos önméltóságában, a földmivelési ügy mellett a lótenyésztési érdekek bizonyára meleg pártolóra találnak ezentúl is. A magyar lovarda, lövölde- és vivó-terem egyle t vasárnap déli 12 órakor t.rtá évi közgyűlését a nemz. lovardában. Elnök gr. Szapáry Antal megnyitván a gyűlést, azt határozatképesnek constatálja. A jelenvolt tagok száma 19. A jelentést Prély István titkár olvassa föl, melyből kitűnt, hogy a vagyon pontosan kezeltetett, s hogy az teljes rendben van; kitűnt, hogy az folytonosan gyarapszik. Azután fölolvastatott a módosított alapszabályok tervezete. Az egylet tulajdonát képezik: a lovarda, vívótermek, pisztolylövölde, istálók, egy földsz. lakház és 2388

5/e • öl terület, mely ingatlanok telekkönyvileg az egylet nevére vannak irva. Az egylet tagjai: az alapítók, rendes és évi tagok. A rendes tagok a közgyűlés által, az évi tagok a választmány által titkos szavazattal választatnak. Az intézet jövedelmei : a tagsági, lovaglási tandijak és lótartási bérek. Tisztviselők 25 évi hivataloskodás után nyugdíjaztatnak. A pénzfölösleg az alapítási részbetétek visszafizetésére fordíttatok. Az alapitó és rendes tagok évenkint febr. hó első vasárnapján közgyűlést tartanak. Alapitó tag az, ki részjegyenkint 200 frtot befizet, a jog az egyen s fiörökösre is átszáll. Rendes tag az, ki egyszer mindenkorra 200 frtot befizet, ezért az alapítók minden jogában részesül. Az évi tag évenkint 50 frtot fizet be, minden jogokban részesül, de a közgyűlésen szavazata nincs. Bevétetnek havi foglalkozók is, s élvezvén az évi tagok jogait, havonkint fizetnek 10 frtot. Az alapszabályok módosítása körül támadt vitában leginkább gr. Andrássy Aladár és b. Podmaniczkv Frigyes vettek részt, kik a választási jogot az alapitó és rendes tagoknak kívánják föntirtani. Majláth Gy. inditványozá. hogy ha valaha eladás, csere vagy az egylet föloszlása jön elő, e fölött csak kétharmad többség dönthet. Rendes tagokul fölvétettek : b. Edelsheim-Gyulai, Wechselmann Ign., Klein Nándor, Tafler Illés, Reisz Henrik. — Petrovszky, az egylet lovaglótanárja sok éven át, nyugalomba helyeztetett. Elnökké ismét gr. Szapáry Antal választatott ; választmányi tagokká : gr. Almássy György, gr. Festetíts Pál, gr. Györy László, gr. Károlyi György, báró Wenckheim Béli és Blaskovics Miklós lettek beválasztva; póttag gr. Csekonics'Endre. Végre felolvastatott a gróf Esterházy Miksa által az atliletikai klub nevében irt levél, melyben ezen klub arra kéri az egyletet, engedné meg helyiségeiben gyakorlatait tarthatni. Gróf Andrássy Aladár ezt meg nem engedhetőnek találja. Az egylet azonban helyt ad a kérelemnek, miután br. Podmaniczky Frigyes és br. Podmaniczky Géza melegen pártolták a kérvényt, s a választmány megbízatott, hogy belátása szerint intézkedjék ez ügyben. 1 Ez igen örvendetes fordulat az athletika ügyére nézve, melyre mint a legszebb reményekre jogositó tényre sietünk, az athletikai ügy barátait figyelmeztetni. * •к- * A biharmegyei remeczei pagonyban gr. Zichy Jenő egyik erdőkerülője (Mihalek nevü) a mult héten egy igen szép, közel négy mázsás medvét lőtt. * * * Ritka látványban részesité ismerőseit e napokban br. Orczy Elek ur, bemutatván ama két tigris nagyszerűen kikészített bundáját, melyeket Indiai vadász utja alkalmával a mult évben maga ejtett zsákmányul. A him óriási példány, orrától a fark végéig 10 láb, 4 hüvelyk s egy vadász gentleman szalonjának méltó diszitéseiil szolgálhat ; két robbanó golyó kellett elejtésére ; az első ágyékába hatolt, s gyomrát tépte szét, a második lövés bal vállapja mögött hatolt be, tüdejét szaggatá szét és szivének egy darabját; mégis közel 300 yardot futott még a SZÍVÓS állat, mig összerogyott. A nőstény 8 láb 2 hüvelyk hosszú. A kikészítés remek ; mindkettő nyitott szájjal mutatja hatalmas fogait, (a szemfog mintegy 1 Va hüvelyk hosszú) melyeket látva, szinte jól esik tndni, hogy azok immár csak emlékei egy merész vállalkozásnak, de nem ártanak többé. * * * 9*