Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-02-24 / 8. szám

FKBRPIR 24 1вТЬ. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Az eddig — amúgy is hesszadaímiasan — elmondottak után feleslegesnek tarttmu, ezen követkeabetést URég külön indokolni. Constatíiltam, hogy a kétéves versenyek par excellence korszakában fejlődött az angol telivér legmagasb haladási fokára. Elvitázhatlan az, hogy kétéves versenyek leghatalmasabb emeltyűi a jó fölnevelésnek, mert csak jól kifejlett egyedeknek nynjtván esélyt, az ilyenek előállítását jutalmazó, nosza к felnevelését kárral járó üzletnek fogják bizonyítani. (Lesznek nálunk, valamint léteznek Angliában máig is tenyészdék, melyek csikaikat roszul tenyésztik és roszul nevelik fel. Ezek felett napirendre tér át a vevők verdictje, ezeknek nem int babér ; de ilyenek léte nem szolgálhat jogos okul arra, hogy a jobb tenyésztők megfosztassanak azon jutalomtól, mely éket megilleti. Végre kívánatosak a kétéves versenyek a versenyüzlet érdekében is. Ki a czélt akarja, annak a szükségesül bizonyult eszközt is akarnia kell. Jó lótenyésztéshez versenyek kellenek, versenyekhez tulajdonos a ki futtat. Már pedig ezen osztály sehol sem mozog nehezebb körülmények között mint nálunk. Az éves csikót majd szintoly drágán veszi vagy tenyészti mint Angliában, majd szintoly drágán és nagyobb kíirveszélylyel idomíttatja. De elkészült lovát sem nem értékesítheti oly számos és nagy értékű versenyekben, sem oly jól el nem adhatja. Hiányzik lópiaczunkon a kellő forgalom, és hiányzanak a fogadások, az angol gyep e sok millióra rugó éltetönedve. Ez utóbbi hiány — igaz — hogy kétségtelen erkölcsi nyereség, de ennek következménye az, hogy a drága regiet csak dijak és betételeknek kell fedezniük. És minthogy ez csak rendkívüli szerencsés esetekben sikerül, a további következmény az, hogy a versenyistállók deficittel dolgoznak, mi a résztvevők számát apasztja, a vállalkozni szándékozók kedvét lehűti. Kívánatos tehát, hogy mennyire a soha szem hogy a p—í két évesek futamában egy pár másik ily jó birnevü csikóval fog találkozni, de nem kell felejteni, hogy kedvenczünk 3 fonttal kevesebbet fog vinni, mint azok. Ezenkívül idomárja ugy készité öt, hogy e futam idejére épen legjobb állapotában legyen, s ö hires arról, hogy érti óktt készen kiállítani. Ezúttal a legjobb jockey fogja lovagolni. Ily körülmények közt szabad eltérnünk régi szokásunktól, s a nyilvános próbáról következtetést mellőzve, ezen két évesnek ige'rjük a győzelmet, azon meggyőződésben, miszerint minden eddig ismeretes lovat megver. A közönség, mely mindig résen van, hol »jó konezot« vél, természetesen még dühösebben fogadott rám, utoljára egymagamat véve az egész mezőny ellen, s mikor már a harang nyergelésre kongott, még mindig fogadtak igy reám, pedig két nyertes ló is volt a mezőnyben. A közönség tolongott körülem midőn a nyergelő istállóba vezettek, hogy csak egyetlen pillantást vethessenek reám, s annyi sok ember közt nem volt egy sem, kinek szőröm, bőröm és egész kinézçsem a legjobban ne tetszett volna. De a tönug tolongása, lármája nagyon megzavart engem ; nem is csoda : a falusi csendes magányból egyezerre ily idegen környezetés lármázó tömeg közé vezetve, nyugtalan lettem, idegesség fogott elő, s a nyergelés alatt elkezdtem rugdalózni, ugy hogy szaladt tőlem, a ki tudott. Hogy egy ismeretlen jockey ült hátamra, ez csak növelte zavaromat ; s bár ülése jó s keze nyugodt volt, mégis,— mert hogy ismeretlen volt — ellenszenvet költött bennem, úgy annyira elöl nem tiévesztendő főczél, a lótenyésztés maradandó'érdekei, engedik, a korántsem virágzó gyepüzltítnek is megadassék a kellő lendület. Erre pedig mi sem volna hatályosabb mint a kétéves versenyek. Ezek adják meg a lehetőséget, de többet mondok : a biztosságot, hogy a megvett éves csikó — ritka kivétellel, csak 5/<—*/* évig terheli a budgetet; mert vagy beválik, mely esetben 2 éves korában már jövedelmez is, vagy be nem vált az egyedül döntő nyilvános próbán, mely esetben minden áron kimustráltatik ; tehát mindenesetre jobban jár tulajdonosa, mint eddig, midőn 2 évig kelle etetnie, orvosoltatnia, idomíttatnia csikaját, úgy hogy csak a regie közel 2000 ftjába, és igy lova a vételárral 3—4—5000 ftjába került, mielőtt a nyilvános pályán felvilágosíthatta, hogy bizony jobban cselekszik, ha elajándékozta volna, Br. Ambrózy Lajos. Feltélelek a magyar és erdélyi félvérlovak közötti versenyre. A »V. és У e r s.-lap« mult évi 53-ik számában közlött czikkemben a többek közt azt is találtam mondani, hogy 1870. előtt jobbak voltak az erdélyi félvérek a magyarországiaknál. Gr. Szápáry Iván, mint a » V. Y. lap« 54-ik számában kinyilatkoztatta, épen az ellenkezőről levén meggyőződve, e kérdés megoldásául fogadást ajánl ; e fogadási ajánlat bármily készületlenül is talált, azonnal válaszoltam reá, elfogadám azt. A feltételek megállapítását Gr. Szapáry reám bizta, azoknak mart. l-ig való közlését kötvén ki. Mielőtt feltételeimet közölném : szükségesnek látom e fogalmat fé 1 vé r kissé körülírni. Én erdélyi félvérről szólva, szorosabb értelemben vett félvért értettem, t. i. oly félvér lovat, mely több generation keresztül mind belföldön született kanczáktól származván,

constant fajt képviseli. Ez a fajló az, mely Erdélyben mindég fölénynyel birt a hasonló minőségű magyarországi lovak felett. Importált félvéreket, vagy ezek csikait hogy ha öreg idomárom nem tartja fejemet, amint az állvány előtt elvezettek, bizonyára kivetettem volna a nyeregből ; az ö jelenléte s nyugtató szavaira ugyan elnyomtam fellázadó természetemet, de reszkettem egész testemben, majd meg izzadni kezdtem. A próbalovaglás kissé megnyugtatta izgatott idegeimet, s mintegy husz vetélytár ammal együtt elértünk az inditó oszlophoz. A mint az első jel adatott az indulásra, én azonnal megszokott gyorsaságommal ragaszkodni kezdtem, de »come hack« hangzott az inditó ajkairól . . . Ismételve ugy történt ez, a midőn egyik vagy másik a sok közül makacskodott s nem indult. Egy párszor a pályának majdnem felét megfutottam, mire lovasom feltartani tudott, s végre oly ellenszenv támadt bennem ez örökös kisérlet ellen, hogy semmi áron sem akartam az inditó oszlop felé közeledni. Egészen csökönyös lettem, rúgtam, kapáltam, elöl hátul ágaskodtam; a szép szó nem fogott rajtam, az ostor csak bőszitett, mig végre öreg idomárom jött szegény, lihegve s fejemet lefogta. Ezzel aztán még is elmentem az indulásra. Végre csakugyan sikerült is ez, midőn a lobogót lebocsátotta a starter s elkiáltá : »off!« Ugy repültünk mint a fergeteg . . . Lovarom érezvén, mily nehéz engem tartani, engedett akaratomnak, s egy ideig én voltam a vezető ; majd lassanként mérsékelni kezdé iramodásómat, s visszavitt a második helyre. Igy értünk a távoszlophoz, én és a két nyertes csikó elő

1, mig a mezőny nagyobb része csomósán meszsze elmaradt. Teljes erőmben voltam még, cseppet 1 nem értettem alatta; ezeket nem lehetvén constant belföldi faj gyanánt tekinteni. Daczára hogy az utóbbi évek alatt, történetesen ép azóta, hogy a pesti lovaregylet a versenypropositiok megállapítása fáradságától a kolozsvárit megkimélni szereti, a félvértenyésztés nagyot hanyatlott Erdélyben : e hanyatlás mellett is jobbnaktartomaz erdélyi — szorosabb értelemben vett belföldifélvért—amagyarorsz áginál. Ez állításomat kész levén be is bizonyítani, ezennel ajánlom a következő két fogadást; megjegyezvén, hogy e nagy fontosságú kérdést egyoldalú kisérlet által nem akarván eldönteni, e két fogadást,melyek feltételei egymástol egészen eltérők, egybecsatolom olyformán, hogy mindkettőt kell tartani ; csak egyikét magára el nem fogadom. 7. Magánfogadás 2000ft. Futandó a kolozsvári sikversenypályán octb8-án. Nevezhető Magyarországon, illetőleg Erdélyben elletett és felnevelt bármely korú és nemű félvérió, melynek apja és anyja, valamint anyjának az anyja és ennek az anyja is Magyarországon, illetőleg Erdélyben elletett és neveltetett. Táv З

1^ ang.mtfd. Teh. 3 év. 121,, 4 év. 140, 5 éves s id. 147 fnt ; kanczára 5 fnttal ; lóra, melynek apja félvér, még külön 10 fnttal kevesebb. Tét 1000 ft, fele bánat. Nevezési zárnap mart 31. 77. Magánfogadás 2000 ft. Futandó a kolosvári sikversenypályán octb • 10-én. Nevezhető Magyarországon illetőleg Erdélyben elletett és felnevelt bármely ló, melynek anyja félvér. Táv. 2 ang. mfd. Teh. 3 év. 115, 4 év. 135, 5 év. is id. 142 fnt ; kanczára 5 fnttal kevesebb. Tét 1000 frt ; fele bánat. Nevezési zárnap mart. 31. Megjegyzés : Nevezések lovaregyleti titkár Bartha Lajos úrhoz intézendök ; az egész tétel a nevezéskor befizetendő, ellenesetben a nevezés érvénytelen. Az I. számú fogadásnál a nevezéshez melléklendő hiteles kimutatása annak, bogy a nevezett ló, annak anyja, anyjának sem fáradva, lovasom még mindig tartott, s egyik vetélytársról a másikra nézett, a mint azok elkezdtek »lovagolni«, bizvást hivén, hogy kezében tartja a győzelmet. S csakugyan a mint utánok eresztett, azonnal el is fogtam őket. Ezer meg ezer torokból harsogott elém »a kedvenez győz« ! kiáltás . . . En még ezt nem értettem, s az orkánszerü lármától megijedve — jéghideg-ség nyilalott át szivemen ; lélekzetem fogyott, . . . közeledhetek-e én ez ordító tömeg felé ? Nem. Lábszáraim lankadni kezdtek, lépést cseréltem, erőm hanyatlott, s lovarom, mely még egy pillanat előtt győzelméről biztos volt, élethalálra kezdett hajtani ostorral, sarkantyúval. — Mind hiába ! elvesztettem bátorságomat, s minden ostorcsapásra csak növekedett ijedelmem, mely egészen vakká tett már, s ha lovasom vasmarka nem tart, keresztül ugrom a korláton ; ez volt utolsó kétségbeesett erőfeszítése. A másik pillanatban már a nyeröoszlop mellett repültünk el . . . »Egy fejjel nyerv-'

1, s a kedvenez egy hosszal megverve harmadik« volt a birók ítélete. — A közönség zsibongott a tatalisateur körül, hosszú orral álldogáltak a játszók — mikor lassan visszajöttünk s engem betakarva a nyergelő istálló felé vezettek, csak hogy most nem tolongtak én körültem »Mi baja volt annak a lónak ?« kérdé idomárom, a mint velünk találkozott. »Ném akart. Átkozott dög« — volt a felelet. Amint az állványokhoz értünk, elveszett a bátorsága.« (Yége köv.) 8*