Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-12-08 / 49. szám
December 8. 1875. Vadász- és Verseny-lap. 381 alkalmazva, hogy a ráugatásia nagy zajt csináljon. Ezek fölött még egyegy nehéz elefántláncz volt vonva, hogy a súly a kolompot jól benyomja a fűbe. Indiában igy szokták a vadakat hajtani. Az elefántok még kétszáz lépést sem hatoltak előre, midőn jelt adtak s egy szolga fölkiáltott, hogy ő már látta a tigrist, mely egyenesen fe* lém tart. En a balszárnyon foglaltam állást egy szikla- tetőn, midőn egyszerre én is láttam a tigrist vagy kétszáz lépésnyire tőlem a sás és bozótból kijöni. Pompás állat volt ez. Yadászhevély lepett meg a mint megpillantám a gyönyörű tigrist, mely megállva, nézte az elefántokat, ott a szép zöld fűben. Meg nem állhattam, hogy rá ne lőjek. A tigris a lövésre rögtön visszaugrott. Mindjárt ineg- forditám a vonalat s északnak hajtattam ; de nagy boszankodásunkra, vagy négyszáz lépésnyire egy másik mocsárba szökött át, s miután az est beállott, kénytelenek voltunk visszafordulni. Embereim még egy másik tigrist is láttak tova osonni. A hőség aznap oly borzasztó volt, hogy kezemről képemről lehámlott a bőr s egy emberem majdnem belehalt. Másnap tizenegy órakor újra kezdtük a hajtást. Egy félóra múlva rátaláltunk a vadra. Egy ép elejtett szarvasról vertük el. (Más tigris nem mert volna oly hamar ama helyre visszatérni, hol csak kevés órával az előtt riasztottak rá.) Egész napon át fáradoztunk a nagy forróságban, mely égető, emésztő volt, mint a puritánok pokla. Hajtattam föl és alá, a nélkül, hogy a tigrist csak egyszer is láttam volna. Az egész mocsár csak nyolczszáz yard hosszú és 150 yard széles volt. Havdah-mon (nyereg az elefánton, melyen a főnök szokott elhelyezkedni) vártam a szerencsét, de a tigris soha sem jött felém, holott embereim a többi elefántról többször látták a fenevadat. A ki még nem tapasztalta, el sem hinné soha, hegy a tigris ott is talál rejtet, a hol más állat képtelen lenne. Délutánig us egész nádast sárba tiporták ele- Csatjaink a a tigris estefelé egy kis ingoványba húzódott be, honnan lehetetlen volt kiszorítani, mert az elefántok be nem mehettek oda. Bármily zajt ütöttünk, ki nem jött s ott kellett hagynunk. Másnap már nem is gondoltam többé a tigrisre, agy hogy a sátorokat odahagyva, átkeltem a Kamganga folyamán s átalános vadászatot tartottunk. Mintegy három mértföldnyire mentünk a folyam mellett fölfelé s bőven lőttünk össze mindenfelé vadat. Ép egy szép jungle-kakasra akartam lőni, mikor embereim a nagy fűben egy szét- tépett szarvasra bukkantak. Legott elrendeltem a hajtást s egy gyönyörű nőstény tigris ugrott ki a fttből, melyet egy lövésre sikerült leteritenem. Mig a tigris bőrét embereim lefejtették, alko- nyodni kezdett s mi újra átkeltünk a folyón s ép ott a mocsár közelében, hol két napon át hiába vesztegettük az időt. Alighogy átmentünk, elefántom megszólalt Ép egy kis sűrűség előtt állottunk. Én rögtön megkerültem a sűrűséget s helyet foglaltam a túlsó oldalán. A csapat felém kezdett hajtani oly erélylyel, hogy úgy szólván kiszorították rejtekéböl. Egy ugrással egy szirtfalnak szökkent s én abban a perezben célba vettem a baloldalát s mi- dőn a lövés találta már egy ugrással fönt termett a szikla fokán ; én ekkor a másik esőből lőttem rá s golyóm szétzúzta a balcsipejét. Ekkor a tigris oly dühbe jött, hogy visszaszökött s neki rohant a legközelebbi elefántnak s ennek épen agyara ügyébe esett, midőn is páráját kiadta 8 összerogyott. Másnap, midőn fölbontották, láttuk, hogy az első golyó egyenesen a szivén ment keresztül. Ebből láthatni a macskafaj kitartását. Minekutána a szivén átfúródott a golyó, vagy 20 yardnyira fti'ott föl a sziklán s szétzúzott csípejével még vagy 50 yardot az elefántig, míg leroskadt. Azért nem is tanácsolnám senkinek, a ki gyalog van s élet-halálra küzdene, hogy a fenevad szivének czólozzon, mert ha jól találná is, még mindig marad e szívós állatban annyi életerő, hogy neki- ugorjék és széttépje. Legjobb a fejére lőni, mert ez esetben ha nem találja is az ember halálosan, mégis elkábítaná annyira, hogy maradna idő egy más lövést intézni rá. Midőn a vadászatnak vége lett s táborunk fölfelé indult, egyszerre mintegy 17 vad elefántot pillantottam meg, melyek az erdőből jőve egyenest a folyónak tartottak ivás és förödözés végett. Sorban mentek, mint az indusok. Az elefáutokat csakhamar néhány fa alá állíttattam s gyalog előre szaladva, megbújtam. Előttem haladtak el mintegy ötven lépésnyi távolságban. Elől egy óriás h:m ballagott iszonyú agyaraival s vagy 20 lépésnyire utána mentek a nőstények s a zöld fűben a fiatal elefántok szökdécseltek, ugrándoztak. Mikor valamennyi elhaladt mellettem, egy vaklövést tettem a levegőbe. Soha sem láttam oly ijedtséget. Egy perez alatt minden borjú egy csomóban volt s az öregek kört csinálva, a legvadabb futásnak eredt az elefánt-társaság. Soha sem láttam ennél szebb látványt. Oly zajj il robogtak el, mint aminot tiz üteg dübörgése okoz. A zaj elefántjaimra is hatott s ezek is elkezdtek trombitáiul. Midőn a futó vadak ezt meghallották, megállották, s kitti vú hang at hallatva, csatárláncot alkottak, — elöl az öreg. Most ideje volt tovább állanuuk, nehogy a vad elefánt-csapattal kelljen harcolnunk, mely sokkal végzetesbbé válhatott volna, mint a tigrisvadászat, ily kis előkészület mellett, mint a mienk volt. De térjünk vissza a tigrisre. Midőn szemlét t irtottunk fölötte, legott, meggyőződtünk, hogy ez volt »z a félelmes szörny, mely a környék lakosait úgy megtizedelte. Tele volt forradásokkal ama sebektől, melyeket áldozatai a kétségbeesés tusájában ejtettek rajta. Különösen feltűnő volt fején egy baltavágás nyoma, mely fejesontját raeg- hasitotta. Ezt valamely favágó mérhette a szörnyetegre. A benszülöttek közül többen állították, hogy a félelmes fenevadnak egyik talpnyoma szélesebb mint a többi. Megmértük és csakugyan úgy I volt. De egy más körülmény is igazolni látszott ezt. Sokan, a kik e rettegett vadat látták, azt bizonyítgatták, hogy világosabb szine volt mint más tigrisnek s hogy nyakán oly nagy szőr csüg- gött, mi sörénynek is jóformán beillett. Épen ilyen volt az általam lőtt fenevad is. Jelentettem is a dolgot azonnal a kormányzóságnál s a kitűzött jutalomösszeget előre kiosztottam embereim közt, ama biztos tu latban, hogy azt nem sokára megküldik számomra. A válasz csakhamar megjött, de a jutalom nem. Utasítva lettem, hogy bizonyítsam be, mikép az emberevöt tettem semmivé. Ellenesetben várjak nyolc hónapig s ha ezalatt tigris által egy ember sem esik el, akkor megkapom a kitűzött dijat. Öt hónapon át nem Í6 történt semmi; a hatodikban azonban egy tigris esetleg széttépett egy embert — s meghiusitá a jutalomhoz kötött reményt. (A »Field« után.) előbbi mintegy 20 perczig tartó run után killel végződött ; az utóbbin pedig 2 rókát hajtott a falka mintegy 3 óráig tartó — de többszöri chekkel megszakított vadászattal a fóthi és dunakeszi határban. Szombat óta azonban befagytunk, s a rákosi toronyverseny is elhal isztatott jobb időre. Félegyház, 1875. decz. 1-én. Tek. szerkesztő ur ! A Félegyházán f. é. november 17-én és 18-án tartott dij agarászat kitűnő szép idő mellett következőképen folyt le. Következő agártulajdonosok jelentkeztek : 1. Keeselyi István N.-Körös v. sz. Noszka. 2. Mészáros Antal Merte v. es. sz. I. Pille. 3. Kotolyai húsz. főhadn. sz.-Imre b. sz. Fecske. 4. Jurenák Miklós Czibak, f. sz. L'zigáuy. 5. Ifj. Szabó János Félegyház, v. sz. Cziczka. 6. Szabó Béla Félegyház h. sz. Orkán. 7. Ugyanaz Félegyház, f. k. II. Pille. 8. Draskovits Aurel Félegyházán fék. sz. Bábát. 9. Bánbidy István Félegyház, fék. k. Döntő. Czigávy visszavonatott. I. összevetés : Noszka ^ Noszka II. Pille Pille I. Bábát Döntő 1 Orkán Cziczka Orkáu Fecske II. összevetés : Orkán 1 Orkán II. Pille Noszka Cziczka I II. Pi I Czi Pille zka } Cziczka III. összevetés : Orkán Cziczka Orkán. Decz. 13-án. (38. sz.) Sz*bolcs-vajai ag.-társulat vegyes agárverseny ; billikom 100 frt értékben, adja az ag; rásztársulat. A pesti kopófalka. Befagytunk. Sz.-Miklós fehér lovon és fagygyal köszöntött be Miklós napjára — Megyerre, de ott nem szívesen látták, habár a master legma- ga8b névrokona. Már a múlt heti fagy meghiusitá azon fényes programmot, mely Agárlon és Gödöllőn folyt volna le, s a szombat óta folytonosan szállingó hó és kemény idő tétlenségre kárhoztatja a falkát. Pénteken és szombaton volt még vadászat ; az E szerint a billikumot az Orkán nyerte, de nehezen, különben a fiatal kutya igen szép reményekre jogosítja tulajdonosát. Bánbidy István, egyleti elnök. Körültekintések a németországi vadászatokon. Az épen elmúlt ősz alatt német szomszédaink vadászatairól, kivált a nagyobb vadra, sok érdekes tudósítást olvasunk. A nagyobb vadakból j leginkább az őz s a zerge volt a vadászat tárgya. Az elsőből sok szép állományt bir Németország felmutatni. Példa rá báró Puttkammer wollini jószága Pomerániában, hol a múltkor négy puskás közül az egyik három, a többiek egy-egy s igy összesen hat darab b lkot lőttek egy fél negyed óra alatt, egyetlen kerülő előtt, ki mint li.jtó a vágást csendesen keresztüljárta. Ugyanott a múlt idényben 40 darab özbak került teritöre g az egészben nem nagy kiterjedésű birtokon, az őzbakok létszáma 250 darabra becsültetett. A kampós vad vadászata is napirenden volt s nem csak cserkészeten, hanem hajtók előtt is lövetett. Szeptember hó 6-kától 10-dikéig egy nagyúri társaság vadászott Tirolban a zillerthali Marien- bofen kerületben. Elesett 87 db zerge, melyekből herezeg Fürsteoberg Károly 18, hg Fürstenberg Emil 28, herczeg Hohenlohe Constantin 13, bg, Auersperg Ferencz 5, gróf Gondrecourt 7, gróf Clam-Gallas Ferencz 6, a vadászmester 3 darabot ejtett. Salzburgban is a Grosarl nevű kerületben a nyár végén hat úr vadászván, összesen 132 db zergét lőttek. A vándormadarak őszi vonulása sok oly egyén- uek szolgáltatott vadzsákmányt konyhára, kinek vadászterülete, bár az tényleg létezik, eddig semmiféle törvény által nincs szabatosan kijelelve. Értjük a vasutakat, melyek mentén a telegraf drótokba ütközött szárny vagy nyakaszegett madarak nem i sekély mennyiségben találhatók. Vaddús vidékeken vannak vasúti vonalak; hol a
