Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-11-24 / 47. szám
314 Vadász és Verseny-lap. November 24. 187 5. tett elébb, s csak azután zárta össze azokat 8 hullt le a mélységbe. — Elhatároztam, ha holnap ismét megkísérli e játékot, a röppenés e végtelenül rövid pillanatában lőni reá, mert máskint eltalálni őt, lehetetlennek tetszék előttem ; mert hogy a fészekbe rendesen beszálljon, alig vala várható, s mert ő bizonynyal nagyon jól tudja : miért teve igy és nem máskint ! Ma éjjeli 1 órakor keltem fel s esti 7-kor tértem haza, a mi 16 órát tesz, melyből 14-et egy szikladarabon ülve tölték el. — Mily és mennyi türelem kellett ehhez, bárki is megítélheti. * * * Junius 20-án. Ismét éjfélntán két órakor kúsztam fel rejthelyemre. Az éji sötétségben nem a legkellemesebb ut. Hajnali négy órakor megérkezett a sas, s rövid keringés után — épen mint tegnap — szembe ült velem s egy teljes órán át kémkedett utánam, akkor azután gyorsan tova- száll. Most — gondolám — ismét mindent rendben lenni hisz, s bizonynyal csakhamar visszatér. Ámde teljes öt óra telt el — az álom oly erőt vett rajtam, hogy alig bírtam leküzdeni, mert igy órák hosszán egy helyben — folyvást lövésre készen ülni, vajmi kimerítő ; a szenvedély mégis legyőzte az álmot, s im csakugyan kilencz órakor egyszerre újra hallám a szárnysuhogást. — Gyorsan ama helyre czéloztam — elébb, semmint őt láthatám — a melyen a kettős szárnycsapásokat tévé, s azon pillanatban, midőn a fészek előtt nyílként elsuhanva, bedobá fiának a zsákmányt, s szárnyával kettőt csapva, összezárta azokat, hogy alázuhanjon — eldörditém a lövést, « a fegyver csövén végig tekintve, láttam — a mintegy 60 lépésnyi távolság daczára is — hogy a fejedelmi szányas találva, aláhull. Ama számos órában, melyeket e rejthelyen 8 nap alatt tölték, a teljesen zavartalan perczeket nem mulasztám el felhasználni, hogy a veresfenyőfa törzsébe nevemet és az évszámot belevessem, emlékül azok részére, kik talán később e fészkekre lest kívánnak tartani. Gyorsan leszálltam leshelyemből, felkeresőm a bímsast és sietve vittem becses zsákmányúl Rhor- moosba, hogy ott haladéktalanul intézkedjem a sasfiú kiszedése iránt. Alig áldoztam pár pillanatot az evésre, s rögtön összegyűjtők 10 erdőört, s haladék nélkül visszamentem a tetthelyre. Vogler alvadász és Weber udvarnok követtek, felszerelve egy hosszú kötéllel, tekercsekkel, szegek, fúró, csákány- és más műszerekkel. — Teljes 8 óráig dolgoztunk, mig Voglert — ki legkönnyebb és legmerészebb volt erre ajánlkozni — a lebocsátott kötélre erősítve, a szokott mód szerint a zerge- utról a fészek alá felhúzhatok. Én előre megmondtam, hogy a fészek fölött 25 lábnyira előre kinyúló szikla lehetetlenné fogja tenni, hogy a kőtélen magát, egy csak 15 láb hosszú rúdra erősített horoggal vízszintesen a fészekbe vonja. Elsőben a horogrud legalább 10 lábbal rövidebb volt a kellőnél; másod.-zor 25 lábnyi távolság mellett, bárki is csak alá vagy fölé, de semmi esetben sem reá juthat a fészeknek, még akkor is, ha egy 25 láb hosszú horogruddal rendelkezve, a légben szabadon függ s azt sikeresen használhatja és sikeresen igazgathatja. Egyik sem hitt szavaimnak ! Alig vontuk fel azonban Voglert mintegy 30 láb magasba, már belátta a jámbor ember, hogy nagyon is távol lesz a fészektől, és a kötél nyomása által elkábulva és szédülve, felkiálta: »bo- csássatok le ! bocsássatok le ! Elveszítem az eszméletemet, egész kábult vagyok I« . . . Mire csakugyan lebocsátók őt. Weber és én megállapodtunk abban, hogy miután a magasságot a kötéllel hozzávetőleg kimértük — a sasfiút legfeljebb csak egy, legalább 100 láb magas létrával lehetend kiszednünk. Kénytelenek valánk tehát, nyolez órai gyü- mölcstelen munka után, hazatérni. Egész éjen át dolgoztattam embereimmel két régi, korhadt létra kitatarozásán s egy újnak elkészítésén. (Folyt, köv.) Apró vadászkalandok. »Dupla pech.« A delegáczió előtti nap egyes- egyedül valék egy coupában Bécsbe utazandó, s már-már a fölött töprengettem, mikép fogom én az időt Bécsig eltölteni, midőn egy közbeeső állomáson a waggon ajtaja föltárul s egyik régi ismerősöm b. V. M. lép be rajta. Nagyon megörültem, hogy ily szenvedélyes sportsmant kapok utitársul, ki bizonyára kellemesen Űzi el tőlem a nehány órai unalmat, melynek elébb martalékául kitéve véltem magamat. Kölcsönös üdvözlés után csakhamar kedvencz themájára tért utitársam ; panaszkodva emlité azonban, hogy ugyancsak rósz sportja volt az azelőtti napokban. — Vérmes reménynyel indultam ki — úgymond — Vázsonyba, hová meghívtak, kilátást nyújtva — pár 14-ágas elejtésére. Nos, — gondolám — a delegáczió kezdete előtt van négy napom vadászatra s ez elég idő lesz arra, hogy e pompás vadakkal találkozhassam. Kalauzoméi egy erdőkerülő szolgált. Négy napon át cserkésztem tüskén-bokron át, a nélkül hogy egyetlen szarvas is került volna látkörünkbe. A negyedik nap estefelé azonban úgy látszott, mintha a vadászok védistensége megkönyöriilne rajtam. A fák között mintegy 80 lépésnyi távra egy termetes szarvast pillanték meg s mint kivehettem, tizágas volt. Nem tusakodtam sokáig ; arezomhoz emeltein fegyveremet s amaz elégültséggel, mely kezdő velem feledtetni négynapi sik< rtelen fáradalmaimat a nyárhőben, irányozni keztem. Ekkor egy ijedtséget kifejező hang harsant föl közvetlenül hátam mögött, — a kerülő hangja. — Ne tessék lőni ! Hiszen ez az uraság ked- vencze, szelíd szarvas, úgy hívják hogy : Niclas. Mintha leforráztak volna, resignálva bocsátóm le fegyveremet, midőn a tizágas, a kerülő felkiáltására gyorsan tova iramodott. Már kezdtem kibékülni végzetemmel, midőn pár másodpercz múlva emberem nagy fejcsóválás és sopánkodós közt mormogá : — A bizony nem a szelíd szarvas volt; csak most látom, a mint a tisztásban fut. Ejnye no !. . De már késő. Képzelhetni, — végző be utitársam — mily szemmel mértem végig a kalauzt, midőn ez egyetlen esélyemet igy tönkre silányitotta. — Biz ez dupla pech volt ! S legnagyobb bo- szúságomra tovább nem maradhattam a kudarez kiköszörülésére , mert ime — delegatióra kell sietnem. * * •* Augusztusban diirgő siketfajd. s a csalogatóra Lgró szarvas. — A múlt augusztus 16-án történt, hogy reggel 4 óra tájban, mig egy kövér szarvasra lesben ültem volna, egy vén siketfajd-kakas röpült elő az erdőből, s leshelyem mellett egy fára szállt, melyre tavaszszal is szoktak szállni a fajd- kakasok, s hol egy pár kappogás után elkezdett öblögetni és dürrögni ép oly tüzesen és kitartóan, mint tavaszszal a dürgési idényben. Miután közel 6 órára járt az idő, s az én szarvasom még sem jött, s már ne n is hittem hogy jő, —- kezdtem a kakas felé tartani, hogy belopjam őt ; vagy 10 perez telhetett igy el, s már jól láttam a kakast, midőn hirtelen egy kisebb fajta sólyom (Astur minus) röpült végig a tisztáson, s a siket- fajdra akart levágni, mely azonban észrevéve őt, hirtelen tovább szállt ; — a sólyom követte ugyan a siketfajdot, de ez sokkal gyorsabban repült, s a mint láttam — csakhamar meszsze elhagyta a a rablót. — Hogy fiatal kakasaink őszszel próbálgatják néha a »kappogást«, ezt már tapasztaltam, hanem hogy mi ingerelte a vén kakast, miszerint nyár közepén oly tüzesen dürrögjön — ezt nem tudom kitalálni. Meg kell még valamit említenem. A fentebbi eset előtt pár nappal, a mint őzeket csalogatnék, a várt őzbak helyett, egy derék agancsár ugrott elő sipitásomra ; — csak azt sajnáltam, hogy a kedvezőtlen talaj mialt nem lőhettem reá. Gmunden (Felső-Ausztiia), 187 5. aug. 17. O. H. * * * Küzdelem macska és ó'zvad közt. A múlt évi junius 2-án, este felé, a birtokomon fekvő mintegy 200 holdnyi fenyvesben barkácsoltam, midőn hirtelen és nem meszsze egy őzvad ijedősét hallám. Gyorsan, de nesztelenül siettem a hely felé, honnan a hangokat haliám, s egy ünőt láték — mely valószínűleg épen megborjazott, — vele szemközt pedig egy nagy házi macskát, mely felborzolt szőrrel és vágásra kész karmokkal, hol előre, hol hátra ugrált, és az őzike patavágásait ügyesen kikerülni tudta. Az eset annyira meglepett, hogy hamarjában nem is jutott eszembe a derék őzike segítségére sietni, mig a macska egyszerre észrevett s hirtelenében pár nagy ugrással a bokrok közt eltűnt, űzetve a dühös őzike által. Ekkor a csata színhelyét környező bokrokhoz siettem, és körülnézve, egy valószínűleg nem rég ellett kis őzgödölyét fedeztem fel. . . Tehát erre fájt a macska foga ! — Mig én a kis gödölyét nézegetném, ugrálva jött vissza az anya, s mintha én ott sem lennék, vagy mintha tudná, hogy tőlem nem kell félnie, egész nyugodtan telepedett le s nyalogatá a veszélytől megmenekedett kis gödö’yét. — Én sem akartam őket tovább háborgatni, s hazafelé indultam. Már nem messze voltam — az erdőtől mintegy órányira fekvő falutól — midőn a földek közt, ugyanazt a csúnya nagy vörhenyes macskát egyenesen felém látám közeledni. Én egy fa mögé álltam, s a macska nem vette észre elébb jelenlétemet, mint midőn rókára szánt göbecstöltésem üdvözlésére felfordult. L. T. Mmmfe-ISftaset. A székesfehérvári galamblövésze tek eredményét, melyek rendezésének és sikerének koszorúja, legelső sorban Zichy Jenő grófot illeti — alább közöljük. A lövészeten a birói tisztet gr. Nádasdy Ferencz és gr. Zichy Jenő teljesítők, az utóbbi br. Fiáth Pállal a rendezés teendőit is megosztván. I. Kísérleti verseny 2 galambra. Tiszteletdij, adja gr. Zichy Jenő. Táv. 23 meter. Egy hiba a tovább lövéstől elzár. Tét 3 frt. Az első a tétek 50°/0-át, a második 30°/0-át kapja. Egy galamb ára 30 kr. 1. 2. Döntö lövések. Gr. Zichy Béla Gr. Esterházy László Gr. Esterházy Béla Gr. Zichy Jenő Gr. Esterházy Andor Gr. Cziráky Béla Br. Trautenburg Fr. Fekete Izidor ur Kund Jenő 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 11111. 1 1 1 0 II. 1 1 0 1 0 0 0 0 0 1 0 Egy hibázással kiestek : gr. Bombelles Károly, br. Fiáth Pál, Jankovich Gyula ur, gr. Kinsky Zdenko, gr. Nádasdy Ferencz, gr. Pállfy Arthur, br. Vay Ábrahám, Szüts Arthur ur, Wentze őrnagy, hg Taxis, gr. Zichy János, gr. Cziráky János és br. Grovestin. Összesen : 22 lövész. II. DijlÖvészet. Tiszteletdij. 5 galamb. Tét 3 frt. Két hiba a tovább lövésből kizár. Táv. 24 méter, ez évben nyilvános lövészeten nyertes 1 meterrel több. Az első nyertes kapja a tiszteletdijat és a tétek 50°/0-át, a második a tétek 30°/0-át. 1. 2. 3. 4. 5. Gr. Zichy Jenő 25 m. 1 1 1 0 1 1. Gr. Nádasdy Ferencz 24 m. 1 0 1 1 o II. Gr. Zichy Béla 24 m. 1 1 0 0 Gr. Esterházy László 24 m. 1 1 0 0 Fekete Izidor ur 24 m. 1 1 0 0 Gr. Esterházy Andor 24 m. 0 1 0 Gr. Esterházy Béla 23 m. 1 0 0 Br. Fiáth Pál 24 m. 0 1 0 Gr. Kinsky Zdenko 24 m. 0 1 0 Kund Jenő ur 23 m. 1 0 0 Br. Vay Ábráhám 24 m. 0 1 0 Szüts Arthur ur 24 m. 1 0 0 Wentze őrnagy 23 m. 0 1 0 Két hibázással kiestek : grCziráky Béla, gr. Cziráky János, Jankovich Gyula ur, gr. Pállfy Arthur, br. Trautenburg Fr., hg Taxis, br. Gro- vestin. Összesen: 21 lövész.
