Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-27 / 4. szám

JANUÁR 20. 1875. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 31 arabs telivér. — Innen a vendégszerető Zlinszkyékhez mentünk, hol a legszívesebb ellátásban részesültünk. Más nap agarftszat kemény fagyon ; hol a repülő madarak társaikat leverve,három nyul lelte általuk halálát, s az öreg teljes megelégedésére, ügy fejezte ki magát : »Andris, nagyon jó kutyád van !« A vetélytársak is nagy elismerést nyilvánitának, különösen Hunyady Artúr ; kinek Báró agara legcompetensèbb párja volt a repülő madárnak. — Az egész nap minden tekintetben nagyszerű lett volna, mind künn a csatatéren, mind bennt hol az öreg urat hallgatttak, ki elbeszélte, hogy 8 éves korától fogva merre és milyen lovon, milyen agarakkal agarászott ; mig egy véletlen szerencsétlen (de azért igen szerencsésnek mondható) közbe jött malheur megzavarta vidám kedélyünket. Ugyan is a fiatal háziúr hatalmas lovának hosszúra eresztvén kantárját, egy fagyos barázdába öszszeszorult első lábaival, melyet ott érvén hátsó lábszárai, legsebesebb futamában felbukott és pedig oly erősen, hogy tovább egy percznél mozdulatlan feküdt ; atyja és az én fiam értek leghamarabb hozzá, de még mindig eszméletlen volt ; mig végre megörvendeztette a kétségbeeső atyát és mindnyájunkat, szemeit felnyitván. Ez a második hajtásnál történt. A beteget, kinek semmije nem tört ugyan, de csinos arcza összezúzva, felismerhető nem volt, haza vitte az atyja és még két jó barát; mi pedig futtattuk kedv és élénkség nélkül a még nem futott agarakat. De csak alig történt egy futás, midőn jön egy fogat a város felől, mely bennünk azon kinos érzést költé, hogy talán kedves barátunk halálát hirdeti! — Mintha a lélek és szenvedély kirepült volna belőlünk, mozdulatlan szobrokká alakultunk ; de midőn felismertük az apát, kit beteg lovagias fia megkért, hogy mint leghitelesebb közeg tudassa velünk, miként veszedelmen kivül van ; visszanyertük elöhbeni kedélyünket azonnal, és határtalan lön örömünk. De csakhamar félbeszakadt ez is, mert az agarászat Nesztora nyughatatlan kezdett lenni és sietett az »ördögszekérre ;« hiába kértük, biztattuk, hogy még két óra múlva érkezik, s mi alig valánk egy negyed óra járást az indóbáztól ; — hasztalan ; elhagyott bennünket. így liât mi is, még egy hajtást téve, haza feié tartottunk, liová hajtott a vágy is, sérült barátunkat látni ; kit örömünkre szivarozva találtunk az ágyon; egész arcza jeges ruhával borítva, és csak mint kis kémény füstölt szájából a szivar; és ez comicus actus volt ; de csak hogy igy is volt mindyájunk örömére. — Csakhamar leültünk a barátságos ebédhez, hol a napi történetekről szokás szerint véleményeinket nyilvánítók, és még e hóba egy agarászatot tüztünk ki, melynek határidejét e becses lapban fogjuk a sportvilággal tudatni, egyszersmind felkérni minden agarászt: jöjjön el, ki köpönyegbe akár látni futni és megverni vetélytársát, melyet gazdája irásba állit jobbnak az enyimeknél. — Es én még jobban meg leszek erősödve, hogy a fent emiitett Körösi barátomnak valódi jó agarai soha sem lévén, nem is sokat érthetnek e sport neméhez ; de félek, hogy ismét bokros elfoglaltatásaik miatt meg nem jelennek, mert dicséretökre legyen mondva: nagyon szorgalmas gazdák és igen sok szolgálatot tesznek mind a megyének, mind a városnak, különösen az egyik ; de különben is igen jó számítók, s félek ha valamelyiknek pipakupakja el talál veszni a készület napján, letesz az útról, mert hiába csak legjobb az embernek a maga szeme ; — de talán azon esetben a morális vereség és a sportszerű »fuss vagy fizess« rég kimondott törvényczikk alól senki sem mentheti fel őket. És most midőn soraimat bevégezném, a háziúr olvassa a »Vadászlapból« b. Podmaniczky Geiza igen érdekes czikkét, mely az agarászók orsz. congressusával foglalkozik, kitérvén azonban a fö elvekre is, melyek megvitatásait, mielőtt az Pesten (helyesen) öszejőne, óhajtja; addig is a megállapodást bizonyos főeivekben liirlapilag is minden telivéragarász véleménye nyilvánításával támogassa, és minthogy általam 7 pontokban megirt észrevételimet kevés kivétellel pártolja: igyekezni fogok csekély tehetségem szerint felhívásának eleget tenni. Jólesett, meg vallom, hogy egyik legderekabb tagja sportunknak, magáévá tette javaslatomat, de különösen örültem azon, hogy vélem együtt ugy nyilatkozott,, mikép soha seni látott jó angol agarat. — Én a Medgit is láttam futni, mint legjobbat a sok angliai között, de a legjobb nyúlnak őz sem volt mestere ; sok kellemetlenséget szerzett ez nekem ; de minthogy él még a gazdája, ki nekem tisztelve szeretett jó barátom, — agara pedig már rég nyugszik : igy »de mortuis aut nihil aut verum.« Szives üdvözlettel R e t s к у András. Lftjegysékek. A Szepességböl. Hiúzok kártételei. Ezüst róka. A szepesi püspökség Scsivnyiki uradalmában 28,000 holdnyi összefüggő vadászterületen az 18 74-iki vadászidény alatt ejtetett; és pedig; grénitzi teplitzi vaagi összesen özbak 10 8 8 20 őzsuta 2 2 — 4 nyúl 11 4 5 20 süketfajd 1113 nyirfajd 2 2 — 4 császármad. 11 7 6 24 erd. szalonk. 2 2 — 4 fogoly 2 — — 2 vadgalamb 49 — — 49 medve 1 — — 1 vaddisznó — 1 — 1 róka 2 4 2 8 nyest — 11 2 görény 1 — — 1 borz 1 — — 1 bagoly 2 — — 2 kánya 2 4 3 9 szarka 11 — — 11 kóbor kutya 7 — — 7 kób. macska 3 — — 3 Az előbbeni évekhez képest az özekből kevés és kellő figyelemmel lövetett, mert az özek állománya az 187 Vz télben a hiúzok által nagyon elpusztíttatott, és mult ősszel is, minekutána a vad a kutyák csaholása és a vadászok kürtölése, meg az erdei munkások lármázása által csak ritkán zavartatott, a fena hiúz, a Hrádeki uradalomból ide vándorolván, az özekből néhányat megfojtott. Három özsutát megfojtva feltaláltunk! Erdeinkben a hó 2 egész 5 lábnyi magasan feküdt és igy az özek szép számban és jó nagy fókákban a vágások mellett tartózkodnak, és a jegenyefenyő galyak, mohák, áfonyák és bodzacserjékből táplálkoznak. Hallomás szerint a kincstári »Hradeki« uradalomban, és pedig a fekete Vágon-Rásztoki nevü völgyben három, és a Szvattini pagonyban egy hiúz csapóvasban fogatott, mi igaznak tartható, minthogy egy előkelő úrtól M. P. megtudtam, ki ezen bőröket Szent-Miklóson Holéczy nevü szűcsnél — kidolgozás végett — megszemlélte. November 8-án egy ezüst szinü róka (éj szak övi róka, melynek szukája ínég látható a Hernád és Poprád völgyek között) ejtetett és mindenesetre a ritkaság látványaihoz tartozik. Valamint ennek, ugy a. többi kártékony állatoknak bőrei is a jószágigazgató Filberger Rezső urnák Lőcsére átszolgáltatnak. Ezen fehér rók.i a közönségestől csak szinre nézve különbözik. Feje a külfoltokon kivül egészen fehér. Szőrme egyáltaljában ezüst szinü, csak az alja — barna helyett sárgás, hobogója nagyobb fehér fodorral volt ellátva. Lábai szokásszerintiek. Fogairól Ítélve, nem szabad mondanom, hogy ezen kanróka nagyon koros lehetett volna, mert azok egészek és tiszták voltak. Vadászataink eléggé jól sikerültek : f. é. január hó 2-án egy hajtásban 3 özbak lövetett 11-én két , 12-én „ , 14-én három 15-én zárlatkor 2 2 3 1 suta. bak és egy Az özbakok agancsai még mindig a töviben állnak, az elejtett közül csak kettő birt 4 láb magassággal. Mind a mellett, hogy táplálék szűkében áll a vad — mert szénához csak igen ri kán nyúlnak — azért mégis jó húsos és zsiros.*) Grénitzen, 1875. január hó 17-én. T esc h 1er János, főerdész. Feleletek: Hogyan kell bánni a meglőtt seitésvaddal ? — Általános vadászszabály ugyan, hogy a meglőtt vadat nem kell zavarni, mert igy hamarább lenyugszik és elvérzik, s ez szarvasnál és özvadnál helyes is : de a vaddisznónál éppen ellenkező eljárást kell követni. A sertevad ugyanis már természeténél fogva igen félénk és változó vad, mely ha meglövetet, több óra hosszáig is elszalad, s előbb le nem nyugszik (mint például a rőtvad) mig csak végkép össze nem rogy. Ha azonbau ebeket küldünk utána, ellenkezőleg a szarvassal, mely még sebesebben fut, a sertevad -—- már mérges természeténél fogva is — megáll a kutyák előtt, hogy őket elverje ; s igy a lovon vagy akár gyalog is kutyáit követő vadász — a lárma és marakodás kőzt — nesztelenül belophatja és közelről adhatja meg neki az utolsó lövést. F. A. Használhatók-e a falka-ebek gyalog kopózásra ? Minden esetre. Alólirott maga is tett próbát olyan rókakopókkal, melyek Angliából jöttek és mindig falkában vadásztak azelőtt ; még is midőn 3 — 4 párt az erdőben lővadászatra kivezetett, 2—3 szőri kísérlet után ép oly jól hajtottak nyulat, özet, sőt vaddisznót is — mint az olyan kopók, melyek kiskoruk óta ilyesre voltak szoktatva. Vaddisznóra használatnál azonban mégis szükséges, hogy az ember lóháton legyen, ha mindjárt pony-n is, csak hogy gyorsan ott teremhessen, ha hallja, hogy a kopók megállították az agyarast, s ekkor golyóval lelőheti azt, mert a vad nem igen hagyja magát megfordittatni. E. M. B. L. felszólítására : Valljon lehet-e falkabeli kopóval puskával vadászni ? — válaszul, hogy igen ; a legjobban és régen űzöm a praxist, hogy falkámbeli öreg ebeimmel kimenve, a puskavadászatot velők gyakorlom. Az egyetlen nehézség falkába szokott kutyáknál az, hogy el kell nekik a szigorú fegyelmet feledni és a szabadabb keresést tanulni, ezt rövid gyakorlat által sajátjokká teszik és a legnagyobb szenvedélylyel fogják fel és tartják a szimatot. Fiatal nyulkopók pedig falkán kivül nevelve szinte tökéletesen megfelelnek czéljuknak és tökéletesen téves a nézet, hogy falkabeli kutyát puskavadászatra használni ne lehessen. Egy régi practicus. Yegps Gr. Batthyány Elemér deczemberben, mint halljuk, Japanban volt, honnan a nagv-oczeánon áthajózva Nyugot-Amerikában, hihetőleg San-Franeziskába köt ki január vége felé ; s a Pacific vasúton átrepülvén az amerikai continenst, február elején Angliába jön át, hol még a rókavadászokban akar résztvenni ; végleges megérkezését marezius elejére várják itteni barátai. Gr. Eszterházy Antal ö méltósága és fia Mihály gróf, az idén is a Nilus környékén tölték a telet ; velők van Csörgeö Mihály ur is. Ugyanazon vidéken lehet br. Révay Ferencz ur is már több év óta. *) Ilyen kis magyarázatot kérnénk mi minden 1 (Jegyzékhez, melyben különösen ki lehetne emelni a fáczány, őz-vad, szarvas stb. szaporodását vagy betegség miatti csökkenését. S z e r k. Felelős szerkesztő és kiadó-tulaidonos : Sárkány Ján. Ftr.