Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-09-29 / 39. szám
Vadász és Verseny-lap. September 29 1875. szarvas seal veszett el, tehát értik a »keresést« is. A szarvasoknak igen szép lombár agancsaik vannak ez erdőkben, mint sehol Csehországban, mondja a referens. Legderekabb volt egy 10 ágasé, melynek tülökjei 381 /2 bécsi hüvelyk magasok voltak, szétállásuk pedig ÚO1^ b. h, a többiek is jók ; ellenben a húsra nézve nem oly . erekasak, mert a fentebbi szarvas feltöretlen is s.ik 330 fontot nyomott, kizsigerelve pedig 237 fontot; de mondja az elbeszélő— örüljünk hogy még csak ilyen fővad is tenyészik Csehországban. Végül említi, hogy a tetscheni pompás bükkösök legjobban megczáfolják azon erdészek lamentálá- 8át, kik az erdőgazdászat érdekében a fővad kiirtásának szükségét hirdetik uton-uíszélen. * * * Egy husz-ágas. A Szászkoburg-gothai uralkodó fejdelem aug. 13-án a thüringi erdőkben, cserkészeten egy derék 20 ágast lőtt. A szarvas béltelken volt találva, s a vadászúr maga kereste fel a menekülőt vérebével, midőn ez végre meg- állitá a szarvast, s a fejdelem leszúrá azt dáko- sával. * * íjí A Walesi hg meg a múlt hetekben Balmoral Castle környékén a hegyekben cserkészvén, egy meglőtt szarvas nyomozásában annyira megkéselt, hogy az éj rásötétedett. — A kastélyban eleinte nagy volt a megbotránykozás (mert O Felsége a királyné estebédre várta őt), s utóbb az ijedtség, mert már a vadászok is mind visszatértek s azt hitték, hogy a herczeg rég haza tért. Neje, a walesi herczegnő maga is lóra ült kísérettel, s fáklyákkal és vérebekkel keresték, mig végre egyik csapat éjfél után ráakadt a visszatérő herczegre, kinek kíséretében csak egy véreb volt. Kecskeméti vadászrajzok. (Újabb közlemény.) (Vége.) A szikrai vadászatok közt ■ miékezetes még a mait ceczember haván kívül, az ezt megelőzött téli körvadászat. Eléggé kellemes téli időben tartottuk azt meg. — Mind a kétnapi vadászat jó rendben és szép sikerrel hajtatott végre. A Le- faucheux- és Lancasterek ekkor már kizárólagos használatban valának; a nyárjas-buczkás helyeken azonban még is sok nyúl menekült, mert ezek mélyedésein, hogy úgy fejezzem ki magamat, csatornáin vagy teknöin, igen sok nyúl suhant ki észrevétlenül, úgy hogy többnyire már csak a kör vonalán áttörve, lőtávolon kivül tette magát láthatóvá a széttekintgető vadász és hajtó előtt. Egyik vadászbarátom, különben jó lövő mellett, 15, mond tizenöt darab nyúl osont ki egy helyen, melyek mindegyikéhez hozzá lőtt ugyan, de a mai egész napon annyira »pech«-ben volt, hogy lövései teljességgel nem találtak. Közel álltam hozzá, s ha holmi babonás vadá-zszal lett volna dolgom, azon ajánlatot tettem volna neki, a mely- lyel a régebbi időkben H. K. barátunk P. S. vadásztársunkat lefözte. Ez pedig igy történt : P. S. már harmadik napon vadászgatott H. K.- val a tanyák közti sikfoldeken ; lövései azonban sehogy sem akartak találni ; puskamosás, piramidli- tisztogatás, a töltények változtatása : kevés por, sok serét ; sok por kevés serét, — mind nem javítanak a dolgon. • — No nézze csak barátom : hát nem méreg, boszuság-e ez ? én, a ki Kecskeméten ma az első lövészek közé tartozom, most sehogy sem találok. — Meg van a fegyvere babonázva. — P. S. könnyen hivő, babonás vadász volt. — Lehetséges-e ? — O, igen, s alig hiszem, hogy valaha használhassa azt, ha csak tanácsomat el nem fogadja. En egy vén parasztvadásztól tanultam, hogy lehet a megbabonázott puskát ismét használható állapotba helyezni. — Mondja, mondja kérem. — No tehát : vegyen egy darabka most sült rozskenyérbelet ; álból két tenyere közt göngyöl- gessen akkora két lapdacsot, a mekkora a puska csövein könnyen leszalad, bocsássa azokat a csövekbe, azután vegyen egy vastag náddarabot, s azon, mint látcsőn keresztül nézzen mindegyik puskacsőbe háromszor egymás után ; végtére vegye elő puskavesszejét s azzal mindegyik kenyérlabdacsra háromszor egymásután jókorát puífantson, ezután tegye a puskát lakásának napkeleti szögletébe s két hétig hozzá ne nyúljon ; két hét múlva kiszedvén a kenyérlapdacsokat, meglássa, hogy minden lövése találni fog. P. S. hiven követte a jó tanácsot ; azonban két hét múlva elszörnyülködött rajta, hogy nem talál oly erős és éles aczélsrófot vagy dugóhúzót, a melynek a lapdacsok engedni akarnánnk, természetesen, mert a betétkor nedves kenyérbél-lap- daes két hét alatt a csőbe rozsdásodott, de egyszersmind csont-keménynyé is változott, úgy hogy elvégre is puskainüvesnek, a farsrófok kiszedésével, kellett segíti ni a bajon. No de térjünk vissza vadászatainkhoz. A bebokrozott, nyárfákkal beültetett sötétebb buezkavidékeken nagy elővigyázattal kell lenni a vadásznak, hogy lövése embert is ne találjon, mert a latkor itt igen szűk térre szorul : egy hajtónak csizmsszárát ma is keresztül verte a serét s lábát tetemesen megvérezte. Az itteni láthatár sziik voltának illustrálására szolgáljon a következő vadászesély : Egyik losonczi vadászvendégünk, Illés Károly ur, az egyik körnél hozzám jobbról esvén, a tőle énfelém futó nyulra rádupláz, ez pedig sebes futamban az előttünk álló buezkaoldalra felszalad s ott felbukik ; de még mielőtt összerogyott volna, arezhoz ragadom fegyverem s ugyanott az elbukott nyúl irányába, csakhogy balról jobbra, még pedig harántékos vonalban, czélt veszek. Illés barátom nyuljához futva, rám kiált : »Bátya ! ne lőjjön, hisz már elesett.« — Én pedig puskalövéssel felelek ; mire ö nyuljáért lehajol, ennek közelében, de az ellenkező oldalon, felveszem én is az általam szinte elejtett másik nyulat. Vadász- barátom az ö álláspontjáról, noha a homokdomb hozzám, de ö hozzá is alig volt 30—40 lépésnyire, nem láthatta, hogy a midőn az általa lőtt nyúlnak vegvonaglasa közt készülőben volt zaklatott életétől megválni, addig szerencsétlen rokona is odaért : hogy tőle alig egy pár arasztnyi távolságban életadóját egyszer mindenkorra lefizesse. Esett a vadászatokon mind a két nap — leg- többnyire igen correct lövések által találva, ösz- szesen 156 darab nyúl, 4 darab fogoly. A jelen alkalommal Muraközy Imre ur alpár- pusztatanyáján szálltunk meg előleges szövetkezés mellett vidéki vendégeinkkel együtt vagy huszonötén Igen szép, sőt szokásos tanyai építkezési módszerünkkel szemben valóságos úrilaknak mondható, több térés szobából álló épület szolgált itt kényelmes beszállásolásunkra. — Közös költségen minden kigondolható szükségletről jó eleve gondoskodva lett. Konyhánk és pinezénk ogy nem közönséges vendéglőével, kamaránk pedig egy első rendű greiszlerei val vetekedett, s mindezen előkészületektől az általános jó egészség és jó kedv sem voltak elütve. Asztalunkat a mi tisztelt ked- vi s háziasszonyunk éber gondoskodása , a rendkívül jóizii magyar ételek nagy választéka által tette emlékezetessé. Az első napi vadászat után jól kifáradva és kiéhezve hajtattunk be említett szálló-helyiségeinkre, a hol már készen vártak bennünket a nagy terítékkel. Ott párolgott a hosszú asztal közepén fadarabocskákból mesterségesen összeállított koszorúra feltéve a nagy bogrács, a Tisza vidékén jól ismert úgynevezett halászlével. — A halnak a Tiszában honos minden fajából összeválogatva, összeapritva, bográcsra hányva s lére főzve — képezi a halászlét. Ennél jobbat, izletesebbet képzelni is alig lehet, de csak úgy, ha azt maguk a tiszai halászok készítik. Itt is azok késziték. Az előállítás lényege abban áll : hogy mindenekelőtt a bogrács fenekére inkább több mint kevesebb mennyiségű sót és paprikát tesznek, azután a még élő halak feltisztogattatván, vérüket a bográcsba csurgatják , mely megtörténvén, a halak felkonczoltatnak bográcsba hányatnak, vízzel felöntetnek s nem valami hosszas forrás és főzés kell neki, hogy az ilymódon készült halétek asztalra kerüljön. Igaz, hogy a ki a paprikás ételekhez szokva nincs, e különben eléggé nem dicsérhető, igen Ízletes léből csak keveset lesz képes magához venni ; mert piros az a paprikától, mintha czinó- berrel volna behintve, s bizony akár minden bevett kanál lé után kapkodja égő szája belsejének, különösen nyelvének enyhítésére a hideg levegőt. Hogy az ilyen készítésű halétek azután az italt nagyban követeli, mondanom is alig kell. Következett azután az alföldi hires túrós csusza, utána többféle pecsenyék, köztük a finom sült halak, azután a sütemények nagy választékban. A vadásztársak hangulata mind jobban fokozódott. Csengett a pohár, hangzott a dal s ez utóbbi csak akkor lett beállítva, a midőn esti 9 óra tájban egészen váratlanul az időszobában a kecskeméti első zenekar nyirettyűje, fuvolája rohamosan rárántja azt a hatalmas Rákóczy-indu- lót, a melynek hallatára a kitörő jókedv tetőpontját csakhamar elérte. A fiatalabb vadászok egynémelyike tánezba keveredik, s az általános jókedvet úgy éjfél tájban csak eyy véletlenül beállott eset volt képes némileg megbénítani. Ugyanis derék háziasszonyunk, a ki 11 óra utánig köztünk sürgött-forgott, egyszer csak eltűnik körünkből, és az őt elkísérő háziúr csakhamar ismét közöttünk teremvén, neje nevében kéri az urakat, a kik még zeneszó mellett tovább is mulatni akarnának, szíveskedjenek az udvartelken külön álló épületbe vonulni, mely e czélra már kellőkép berendezve van; mert neje hirtelen roszul lett s saját szobájába kellett visszavonulnia. A teremből a vadászok nagyobb része a banda kíséretében azonnal kivonult s ellátván magát minden szükségesekkel, a mulatság a külön épületben reggelig tartott. A főépületben maradt vadászok az étterem falai mellé szénából rögtönzött fekhelyükön kényelmeset) szunyókáltak a bekövetkezett nagy esen- d esség ben. melyet azonban olykor sz áthangzó zene kissé meg is megzavart. ______ A véletlenül közbejött esemény miatt zavarba jött háziúr cselédjeit a nagyon közel eső Ugh és Alpár községekbe szalasztá szülésznőkért ; de mire ezek valamelyike megérkezhetett volna, az új honpolgár, egy egészséges fiúcska, pattogós magyar zeneszó mellett közöttünk termett, épen csak hogy sarkantyút is nem hozott magával piczinke lábain. Másnap korán, mintha e háznál semmi nevezetes dolog sem történt volna, az asztal pontosan fel volt terítve, kávé, azután villás reggeli járta, melynél nem hiányzottak a pohárköszöntések a derék háziasszony és az újszülöttnek hosszú élete és állandó jó egészségére. Losonczi vendégeink : Illés Károly és Sántha Zsigmond urak, ottani előbbkelö polgárok nem bánták meg, hogy a hegyvidékekről alföldünkre lerándulván, vadászatainkban részt vettek, sőt azóta is több Ízben levél által biztositának benőnket arról : hogy ama nehány nap, melyet Kecskeméten s vadászatainkon töltöttek, örökre emlékezetes lesz előttük. Reggeli után búcsút véve kedves házi gazdánktól, a vadászat színhelyére hajtatánk. * * * A múlt 1874-ik évi szikrai vadászataink részletes leírásába nem bocsájtkozom, nehogy unalmassá tegyem vadászati érdekű elbeszéléseimet. Most is Muraközy Imre úr alpári tanyáján szálltunk meg szinte nagyobb számban s hasonló ellátásban részesülőnk, mint a hogy a múlt évben. Folyt most is a mulatság széltiben ép úgy mint akkor, kivévén, hogy sem zeneszó sem uj szülött megjelenése pusztai örömeinket a szokottnál magasabb fokra nem emelé. A vadászatok is kedvező eredménynyel, jó sikerrel folytak le, kivévén, hogy a második nap az első kör, igen nagy szélben, egy vén vadász korai bekanyarodása által teljesen elrontatott, elannyira, hogy a vadászok és hajtók nagyobb
