Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-09-29 / 39. szám

256

Vadász- és Verseny-lap.

September 29. 1875.

Gagliostronak könnyű győzelme lesz a két száz aranyban, hozzá nem méltó vetélytársai fölött.

A 300 aranynak 250-né lett leszállítása, kívánjuk, hogy az államdeficit fedezése körül oly hasznot tegyen, mint a minő kárt okozott az erdélyi versenyügynek ; ha pedig az erdélyi lótenyésztés teljes elnyomása volt a czél, úgy az eszköz igen jól volt arra választva ; jövő évben még azt az 50 aranyat is el kell venni, hogy a czél annál hamarább eléressék. A 250 aranyra nevezett lovak, Etelka kivételével, mind ismeretlenek ; a leendő nyertest valamelyik Zetland ivadékban, talán Z e 1 i á ban keressük. Gr. Teleky Domokos derék Scandaljának ivadékait kisérő balvégzetet, mint látszik, Kaczér sem kerülhette ki, nevét a bánatrovatban látjuk.

Az erdélyi dijban Etelka uj ellenfeleinek sok dolgot fog adni.

Az 50 aranyos eladó versenyre nevezett lovak eladási árát nem tudjuk, tehát a terheket sem, és igy a nyertest nem nevezhetjük meg.

A többi versenyek nevezése még nem záródott be ; de mint halljuk, a részvét elég nagy lesz ; különösen a két akadály-versenyre készülnek sokan.

Augu r.

Brünni versenyek 1875.

ELSŐ NAP.

Vasárnap, szeptember 19-kén.

1. Handicap. 1200 frt aláírási díj. Futhat min den országbeli ló. Táv. 11 - rnfld. A te'telek és bánatok fele az első és második ló közt osztatik

■el, a maradék a versenypénztáré. (15 aláírás.)

133MB—BH—a—» ■iMiniuniii.i»imiMliiy

Î á I i ï

Pollae k-f o g á s *).

(A »Field« után.)

Ködös, hamvas, mogorva idő volt. A tenger hullámai nagy fodrokat vetve csapkodák a sziklás partokat egy egész hónapon át.

E kedvezőtlen időben — noha a makar-halá- szok jó sikerrel dolgoztak , — az apróbb hajók birtokosai nem bátorkodtak kirándulni a síktengerre, megtekinteni: vájjon a pollack megjött-e már rendes helyére.

Végre azonban fordult a szél ; enyhébb fuva- lom szihogott a viz fölött.

Nem haboztam sokáig ; felszereltem hajócskámat Jim kormányosommal egy egész nyári kirándulásra.

— Bili Bacon vagy 30 szép nagy halat ejtett zsákmányul a Corrigna-Pologeon tegnap — monda Jim ; — úgy vélem, ha még ma este kirándulunk, juthatunk némi zsákmányhoz.

— Nem bánom — válaszoltam. — Elébb azonban küld le Passey-t a folyóhoz, hadd fogjon egy tuczat angolnát, s három órakor indulhatunk.

Az öböl vize sima volt ; de az aldagály eléggé tanúsította, mily erős volt a múlt heti szél. Midőn a kikötő külső fokát megkerültük, végig néztem foktól fokig. Féléve múlt, hogy e vizen utószor halásztam.

Bili és Jim az evezéshez láttak, mig én három zsinórt is kezeltem, csalétkül angolna-darabokat használva, két vesszőt kezemben tartottam, a harmadik pedig mellettem feküdt megerősítve ;

Pollack a tőkehal egy faja.

Capt. Blue 4é. s. m. Memorandum, ap. Thor- manby, anyja Vergissmeinnicht, 120 font.

Metcalf 1

Hg Esterházy Lajos 3é. p. k. Shenandoah,

95 fnt (2 fnt külön Smart 2

Gr. Waldstein János 3é. p. m. Johnson, 97 font Butters 3

Gr. Waldstein György 4é. p. m. Rainy Day, (félvér) 114 fnt Webber 0

Gr. Festetich Tasziló ifj. 4é. p. k. Wienerin,

117 fnt S. Long 0

Bánat 20 írttal 4 lóért; 75 írttal 6 lóért. — Shenandoah vezetett eleintén. Wienerin csak azért indult, hogy a vigaszversenyben indulhasson s nem sokára feltartatott. Egyszeri kerülő után Memorandum és Rainy Day felmentek a vezetőhöz, az utolsó saroktól az előbb nevezett végleg átvette a vezetést s egy hoszszal nyert Shenandoah ellen, 1 hossz a második és harmadik között. Nyereményérték 1375 frt az elsőnek, 175 frt a másodiknak.

2. Liechtenstein-dij. 500 frt és 500 forint külön a Jockey-Clubtól. Futhatnak 2éves lovak. Táv. 5/s mfld. A tét- és bánatösszeg felét az első a másodikkal megosztja, a maradék a versenypénztáré. (13 aláírás.)

Capt. Blue sp. k. Lionne, a. Lord Lyon, a.

Bijonette. 109 font Metcalf 1

Gyürky Béla ur f. m. éfsibo, 112 f. Butters 2 Gr. Henckel név. gr. Kinsky Oct. p. mén Herodes, 112 font Busby 3

Báró Springer Gusztáv p. m. Clown, 112 f.

Corser 4

Gr. Keglevich István s. m. Ossian 112 font

Smart 0

Baltazzi Sándor ur s. k. Neu-Wien, 109 f.

Webber 0

Báró Bethmann S. p. m. Rococo, 112 font

Prior 0

Bánat fizettetett 6 lóért. Lionne vezetett eleitől fogva egész végig, utána Zsibó, Herode3, a többiek csomóban együtt. A sorrend nem is igen változott, kivéve, hogy Rococo lemaradt- Lionne hands down könnyén gyezott két hoezszai Zsibó ellen, egy nyakhossz a második és harmadik között. Leghátul Neu-Wien és Rococo, ez utóbb! csaknem távolozott. Érték 1150 frt az elsőnek. 150 frt a a másodiknak.

3. 200 ar. államdij. Futhatnak belföldi lilének és kanczák. Táv. 2 ang. tnfld. Teher kor és nyeremény szerint. A 2-dik ló a tét- és bánatok felét kapja ; a maradék a versenypénztáré. (Négy aláírás.)

Baltazzi Aristid ur 3é. fék. m. Hector, a. Vir- gilius, a. Crisis, 114 font (8 font külön)

Webber 1

Gr. Henckel 3é. p. m. Wamba. 106 f. 2

Gr. Festetich Tasziló ifjabb 3é. p. m. Herr Collega. 108 font 3

Bánatot fizetett 1 ló. Wamba makranezoskodá- sával soká késleltette az elindulást — s azután ő vezetett, a másik kettő egymás mellett ; az állvány elhagyása után Wamba gyorsitá az iramot, Herr Collega mégis felment hozzá s az utolsó- előtti saroknál fejjel fej mellett ment vele. Az I utolsó előtti saroknál Hector is előre ment s két hoszszal könnyen győzött. Herr Collega 3 hoszszal hátrább 3-ik. Érték 900 frt a győztesnek, 75 frt a másodiknak.

4. Mittrowsky-dij. 200 arany. Futhat minden országbeli 3é. és id. ló. Táv. I1/* mfld. Teher kor és nyereménynagyság szerint. A nyertes 2000 írtért eladó stb. Az első ló megosztja a másodikkal a tét- és bánatösszeg felét, a maradék a versenypénztáré. (6 aláírás.)

Gr. Festetich Tasziló ifj. 3é. p. m. Cosmo- polite, a. Buccaneer (1000 frtért eladó.)

Smart 1

Baltazzi Aristid ur 5é. p. k. Princess Caroline (1000 frtért eladó.) 122 f. Webber 2

Gr. Henckel 3é. p. m. Basswelt (500 frtért eladó.) 95 font Smith 3

Báró Bethmann S. 3é. sga k. Füzér (1000 frtért eladó.) 9 7 font Prior 0

Bánatot fizetett 2 ló. — Miután a mezőny Cosmopolite kivételével hamis starttal egyszer körülment volna, — újra elindittatván Princess ! Caroline vezetett, utána Cosmopolite ; de ez utóbbi I lassan elob« kerül: a kannának és egy fél hosz- I szál nyert. ' Basswelt és Füí?r 1W TToszszat 11 >11 mert 18 — 20 fontos pollack nem tartozik a ritkaságok közé.

Egyszerre a kezemben tartott zsinórok egyikén erős rántást éreztem. Kezdtem fölfelé vonni nagy vigyázattal. A vessző egészen meghajlott a súly alatt. Nagyon kelle vigyáznom, nehogy a másik két zsinór összehonyolódjék. A hal nehány öl- nyire suhant tova s aztán újra feljött a felszínre, rángatózott, de a vessző, bár hajlott, erős volt. Az emberek nem hagyhatták az evezőket oda, mert különben a harmadik zsinór könnyen bebo- nyolulhatott volna a sziklák körüli növényekbe.

A hal erősen küzdött, megkisérlé, hogy a viz alatti növényzet alá kerüljön, de sikertelenül. Ott ragyogott a vizben, mindig közelebb húzott, egy- gyors rántással a hajó fenekére esett a 16 fontos szép példány.

— Siessen, uram ! — kiáltott rám Jim ; —

huzza be a vesszőt !

Engedelmeskedtem s nehány pillanat múlva egy kis hatfontos hal feküdt társa mellett.

A horgokat ismét kivetettük ugyanazokkal a csalétkekkel. Az angolna igen czélszerü csalétek, a mennyiben nehány napi rángitást kiáll, mielőtt elkopnék.

Aztán még néhányszor le s feleveztünk a partok mentén; de csak egy halat foghattunk.

— Jobb lesz, kapitány, ha a szorost tekintjük meg, — monda Jim. — Az apály sokkal alantabb sülyedt, semhogy itt étvágyuk lenne a halaknak. Majd visszajöhetünk a dagálylyal. Higyje meg uram, hogy sziklák körül, meg a szoroson végig legjobb halászni, valahányszor a dagály gyöngül.

— Nem bánom. Tehát evezzetek oda — mondám, -— s nehány mértföldnyire haladva, miközben nehány üveg sört kiürítettünk, oda értünk a kijelölt helyre.

Bili Bown, ki különben csöndes, hallgatag ember, kiderült a sör szeszének hatása alatt s elbeszélte utóbbi halászati kirándulását. Mondanom is alig kell, hogy e vidéket nyáron át a touris- ták s a városból menekülő egyének nagyon keresik.

— Hét nagyúrhoz volt szerencsém, kapitány,

— szólt Bili, — legalább is lordok lehettek. Olyan horgászó-vesszőkkel voltak ellátva, minőket soha sem láttunk. A leghosszabb húrokkal és hét ólommal ; mindenik ólom lehetett egy fontos ; a nyelek pedig tiszta elefántcsontból voltak.

— Ej, ej Bili, — kiálték föl — bezzeg elvetette most a sulykot. Hét ólomsúly egy zsinóron !

— Ejh, hiszen nem úgy értettem én azt, uram,

— válaszolt Bili, — minden zsinóron csak egy súly volt ! Ugyan hogy is lehetett volna több ? Mindenből a legjavát hozták magukkal; volt étel- ital bőséggel. S azt hiszi ön, uram, adtak nekünk is belőle ? Adtak biz az ördögnek, de nem nekem, sem Jerry Fly-nek ! Mindenikünk csak a szemét gyönyörködtethette a jó zsíros falatokon, meg az Old Sherryn. Pedig hát egész nap eveztünk. Midőn egy sziklás helyre értünk, Jerrynek ez súgtam a fülébe : »Csak lassan egy ideig.« Úgy történt. Lebo-sátották a súlyokat és forgókat egész a sziklákig. Bezz’g sikerült is a tréfa. Mindenki, midőn érezte, hogy a horog fogott, meg mert volna rá esküdni, hogy az hal, oly gyorsasággal húzta föl a zsinórt, mint valamely örült.

— S mi történt aztán?

— Hát, hogy a szót ne szaporítsuk, csak azt mondom, hogy valamennyi zsinór elszakadt egyen kivül, mely véletlenségből fogott egy halacskát ; de a többi horog mind a sziklában maradt, megakadva a vízinövényekben. Bezzeg büszke is volt ám az az ur, a ki a halat fogta, akár a páva, s mig a többi káromkodott, ez egyre kukorikolt