Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-09-22 / 38. szám
250 Vadász- és Verseny-lap. September 22. 1875. tehát mai nap Angliának nem lehet érdekében. Vannak ugyanis kellő számban nemesitett fajok, s igy bármely tenyésztési ághoz sokkal hasonal- katubb (homogénebb) egyedeket lehet fordítani ; a minthogy a »félvér« nevezet alatt előforduló többé-kevésbé javított lovak egy már régóta fizott és vég nélkül folytatott keverési eombinatió eredménye. Az angliai telivér tenyésztésről elmondottakból kiviláglik, hogy ennek nagy lendülete csak az ez országban létező nemzetgazdasági s társadalmi viszonyok folytán következett be. Hogy ugyanazon viszonyok oly hatályossági fokban- máshol fognak-e valaha beállani, arra nézve már föntebb kifejtettük kételyeinket. Már az az egy körülmény is, hogy a versenyfaj szám szerinti állományának fentartása tetemes költséggel jár, már ez maga más országokban és különös'-n Ausztria- Magyarországban csaknem áthághatlan akadályt képez arra nézve, hogy e lófaj valaha oly mértékben felvirágozzék, hogy az országos lótenyésztés önállóságát megalapíthatná. És mégis zokon esik a gondolkodó tenyésztőnek azon gondolat, hogy a contin'entalis lótenyésztés végnélküli időkig az angol produc'iótól függjön. Igen elszomorító tudat az, midőn látjuk, h -gy országunk lótenyésztése, kilátás nélkül önálló fejlődésre, csak idegen tenyésztmények szakadatlan segédül vétele mellett fog — úgy a hogy —— vegetálni. Csuda-e, ha ily körülmények között azon gondolat ötlik meg az emberben : váljon éppen csak a versenyfaj képezheti e kizárólag a megnemesi- tés azon forrását, mely az országos lótenyésztésnek nélkülözhetlen ? S hogy nem tölthetné be ugyanazon vagy legalább hasonló hivatást egy másik, talán kevesebb költséget igénylő, vagy kevesebb fáradsággal képezhető vagy megszerezhető lófaj ? A feladat az volna tehát: oly eszközök után látni, melyek segélyével az országban oly lótörzset lehetne létrehozni, mely formában és kitartásban egyaránt oly kiváló legyen, hogy vele az országos lófajokat minden tekintetben javítani le- hehetne. Nehézségekkel minden nemes tö:zs képzése jár; de ha egy ilyen könnyebben hozzáférhető eszközökkel és több kilátással a sikerre — mint a vtrsenyfaj meghonosítása — létrebezható volna : az erre fordított költség- és fáradságot nem lehetne kárbaveszettnek mondani. Ha a természetnek a lótenyésztésben követett eljárását figyelemmel kisérjük, azon kétségbevon- hatlan tudatra jövünk, hogy a nemes fajlovak külső alakja úgy mint szervezete és munkabírása a reagáló eayforma munkatétel, a menetnemből képződik. Ámde a versenyfutás menetnemén kívül, — mely a ló végtagjainak, lehető legerősebb megnyújtásában áll a végből, hogy egy bizonyos rövig távolságot lehető legrövidebb idő alatt megtegyen — van még a közönséges galopirozás menetneme is, melylyel ugyan nem azt érjük el, hoLV a ló rövid távolságra lehető legsebesebb legyen, — hanem hogy lehető legnagyobb távolságig futhasson, és e futásában kitartó legyen. — Ha ez úgy van, következik, hogy a mint a versenyfutás a versenyfajt, úgy a nemzedékről nemzedékre egyformán és specialiter gyakorolt galop-futás egy galop-lajt eredményezne. — Példával élve : az arabs lófaj nemessége szintén vsak úgy fejlődött, azaz azon reaetió által, mely azáltal jött létre, hogy az arabs pusztai ló csakis lovaglásra használtaik, mely menetnemben nagy erőmegfeszitést tesz, s nagy távolságokat kell megtennie : azaz a specialis galopirozás folytonos trainingjének van alávetve. Ugyanazért a nemes lófaj keleten is csak az arábiai sivatagon, a nomádok közt tenyészik, mig a környékező szilárd lakhelyekkel biró népeknél már nem fordul elő, holott ott is keile tenyésznie, ha igaz volna, hogy a klimatikus és táplálási viszonyok csakugyan befolyással volnának a nemes faj képzésére. Az arab faj csak a folytonos galopirozás befolyásának, — melyr a sivataglakó néptörzsek kóborgó életmódja mellett általános — köszönheti kifejlődését s e pecialis munkatétel nélkül sohasem jött volna létre. De e speciális fejlődés lényegesen elősegittetnék és sokkal magasabb fokot érhetne el, ha e sivataglovak tenyésztése körül oly rendszeres eljárást követnének, mint például az angol telivérlovak tenyésztésénél. Az arab faj tehát mintegy mintául szolgálhat arra nézve, mily tulajdonokat fejleszthet ki a kizárólag cultivait galopirozási gyakorlat, mily formát és belső értéket képezhet egy bizonyos lótörzsnél, különösen okszerű tenyésztés mellett. Hogy egy ilyen faj —mintáz országos lótenyésztés állandó javítóanyaga — jelentékeny értéket képviselne, arról annál kevésbé lebet kétség, mivel a tapasztalás eléggé bizonyítja, hogy a galopirozás trainingje az arabs fajnál oly jeles tulajdonokat fejtett ki, melyek némi tekintetben az angol telivérnek is föléje helyezik : ilyen-k a nem annyira feszes, de lágyabb rugalmasság a mozdulatokban s ebből folyólag a nagyobbfoku kitartás a használatban, mely tulajdonságok, épen mivel a ló minden használati módjában igen értékesek, az országos lótenyésztést is előnyösen javíthatnák. Nem lenne-e a galop-fij fejlesztése kevésbbé költséges és könnyebben eszközölhető nálunk, — mint a versenyfajnak megkísérelt meghonosítása? Ií kérdés mindenesetre megfontolást érdemel. Mindenekelőtt elég oly ló volna nálunk, melyek ga- lop-versenyekhez — miknek időtartama magától érthetőleg több-kevesebb órára terjedne — azonnal használtathatnának — s igy a legkipróbál- tabb egyedekkel a törzs tenyésztést meg lehetne kezdeni. A lovak szükséges begyakorlását a ga- lopirozásban (a trainirozást) a lovaglást passióval űző sportkedvelők nagy és költséges előkészületek nélkül maguk is eszközölhetnék. Minden valamire való lóval felszerelt gentleman- és katonának alkalma volna résztvenni a verseny-galopi- rozásokban, úgy a sport iránti érdeklődés nagyobb körben is elterjedne, s igy a hajlam a nemes ló s ennek tenyésztése inkább gyökeret verne s terjedne. E galopvcrseuyek módozatait meghatározni, továbbá mily zsinórmérték szerint kellene a lovak győzősségét elbírálni stb., mindez tüzetes megfontolás tárgyát képezi ; a gyakorlati kivitel eredménye fogna azonban erre legjobb ntmutatást szol- I ilyen törzsfaj megalapítása nagy kitartást igényel, j De az előreláthatólag nagyobb concurrentia folytán, melyet a mérsékeltre szabott dijakért való pályázat előidézne, s általában socialis viszonyainkból következtetve, úgy rémlik előttünk, hogy egy galopfaj fejlődésére több az esély, mint a versenyfaj meghonosodására. A legfontosabb tényezőt erre a lovaglási passiónak felkeltése képezi az illető társadalmi osztályokban. Minden körülmények közt azoubin a galop-faj megalapítását ezélzó kísérlet k magának az ügynek hátrányára soha sem leunének : még akkor is ha a verseny-galopirozás iránti kedv és részvét oly mértékben nem állana is elő, hogy a faj-képződésre kilátás lehetne : — ily kísérletek értékes tapasztalokra vezetm-nek a lótenyésztés terén. A mellett koczkázattal sem jár a kísérlet, — mert hisz az eddig alkalmazott eszközökkel sem jutottunk sohasem czélhoz. Mert, ha ezután is úgy megy, mint eddig : hogy az országra nézve nélkülözhetlen tenyészállatok megszerzése végett, hol e. hol ama külföldi mént fogjuk megvásárolni, az elért ivadékok minősége szerint pedig hol középszerűbb, hol nemesebb méneket fogunk a hazai tenyésztés emelése végett acquirálni, a hogy ez nálunk mindenha ment : az eredmény is mindig egy és ugyanaz lesz, az t. i. : hogy a külföldön vásárolt apalovak mindig egymás után kidőlnek s hogy ilyeneket kérlelhetlen következetességgel valahonnan mindig importálnunk kell. Azon remény, hogy az országban fogunk a szükséghez képest továbbtenyésztésre alkalmas apalovakat tenyészthetni, a mint eddig nem teljesült, úgy ezután sem fog teljededésbe menni, mert a nálunk divatozó eljárás mellett teljesedésbe általában nem is mehet. És ha a tenyésztők még oly észszerüleg nevelik is fel tenyészkanczáikat és csikaikat, nemes formákat azoknak nem adhatnak. A »nemességet« sajátságos módon mesterségesen kell kifejleszteni, tenyésztés által azonban csak ideig-óráig vihető az át. Azért az országos lótenyésztés felvirágzása egyedül egy nemes faj létezésének feltételén alapul, s ezt az országban létrehozni s fejleszteni marad mindig az illetékes helyen megoldandó legfontosabb feladat. (Vége következik.) A Lovaglók egy[©t©. Kolozsvárott megalakult a bécsi »Lovaglók- Egyletének«, erdélyi képviselősége ; és pedig a »Lovaglók-egyletének« a kolozsvári rendes lóversenyek alkalmával tartandó lovardái- és akadály- versenyei-re képviselőkul megválasztattak : Elnök : br. Jósika Lajos ; bírák a lovar-egylet részéről : középső gr. Bethlen Sándor és br. Wesselényi Béla ; a cs. kir. hadsereg részéről : cs. kir. őrn. Alexandrovits Arnold és cs. kir. százados Mihály Gyula de Apsa, titkár Bartha Lajos. A távlovaglásra (Distanzritt) képviselők : br. Wesselényi Béla és br. Bánffy Ádám, titkár : Bartha Lajos. Lesz egy távolsági lovaglás is az alábbi kiterjedés és időben. A távlovaglúsi szabályok következők : Pályázhatnak a »Lovaglók Egyletének« tagjai, bármely országbeli és korú lovon ; a ló lehet sajátja vagy nem ; teher meghatározás nélkül ; a távolság nem lehet kevesebb, mint 50 német mértföld ugyanazon egy lovon, minden kiséret nélkül ; indulás és visszaérkezés ugyanazon helyre (Kolozsvárit, főtér, a tanácsház előtt), mindazonáltal nem ugyanegy utón oda és vissza , ha nem körúti; rgjén, a következő állomások érintésével, mely állomások egyszersmind igazolási helyekül is tűzetnek ki, u. m. Kolozsvárról Déésre 7*/s mfld. Déésről Beszterczére 8 ~j 8 » Beszterczéről M.-Vásárhelyre 10*/, » M.-Vásárhelyről Segesvárra 6 6/s » Segesvárról Medgyesre 5— » Medgyesről Enyedre 7 */, » Enyedről Kolozsvárra 86/s » Összesen 556/, mfld. Két lovag egyezerre indulhat, de ellenkező irányban. — Ha több résztvevő találkozik, akkor mindig csak kettő indul egyszerre a fennebbi módon és 24 óra múlva ismét kettő. Ezáltal eléretik, hogy mindenki egyedül lovagol s nem történik verseny-futás ; a gyorsaság óra szerint számitta- tik. A lovaglás irányát minden helyen a lovagló egylet képviselői határozzák meg, az első pár indulása előtt 24 órával tudomásra hozzák és a végrehajtást is intézendik. Valamely díjhoz való igény feltétele, hogy a lovag 24 óra alatt (rendes talajviszonyok közt) átlag 15 mértföldet megjárjon, és visszaérkezése után nehány óra múlva lovát teljes szolgálatképes állapotban előlovagolja, az e feltételek mellett legrövidebb idő alatt megérkező lovag 150 frtot és tiszteletdijat kap, a második 50 frtot és tiszteletdijat, a harmadik a tételeket és tiszteletdijat. Tétel 3 fit, bánat az egész. Azon lovagok, a kik egészséges lovakkal érkeznek meg s 24 óra alatt átlag 15 mértföldet tettek, 15 mértföldenként 5 forintot kapnak az útiköltségek fedezésére. Indulás folyó évi October 20-án, d. e. 9 arakor. Jelentkezhetni folyó évi October 15-ig bezárólag lovaregyleti titkár Bartha Lajos-nál Kolozsvárit, főtér 2 sz. a. A bécsi »Lovaglók egyletének« kolozsvári képviselősége nevében Bartha Lajos egyl. titkár. Ménes- és gyep-itdonságok, A bukaresti versenyekre nézve mindeddig nem sokat tudhattunk meg. Kérdéseinkre mindeddig nem kaptunk választ. Hogy minő lovak lehetnek Oláhországban, melyekkel ők részt venni akarnak az ottani versenyeken — arról ideánk sincs. Éppen most halljuk, hogy az oláh kormánynak egy megbízottja Erdélyben nézett körül lovakért ;
