Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-08-11 / 32. szám

212

Vadász és Verseny-lap.

Augustus 1 1. 187 5.

letek tulajdonosain'1 k hasznára vagy kárára-e : arra nézve, azt hiszem kétség nem lehet.

G—s.

Gróf Nádasdy Ferencz vadászdiplomája és utasítása fővadászmestere számára 1660.

(A kecskeméti ref. collégium könyvtosában létező J e r n e y-g yüjteményből.)

I.

Mi Gróff Nádasdy Ferencz, Fogaras-Földinek Orö- kös-Ura, Ország Bírája, Császár és Koronás Király Urunk ő Felsége Tanácsa, Komorníkja, Alsó- Lendva és Nempthi végházainak Fü- és Örökös-Kapitánya, Római Szentelt Vitéz. Adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, kiváltképpen az mi jó- száginkban , úgymint fölső- és alsó-vidéki, item kapui és kereszttúri tartományúnkban lévő tiszttartóinknak és egyébféle tisztviselőinknek. Hogy Mi az Nemzetes Globiczer Farkas Uramot mindenféle vadászatokban és madarászatokban bizonyos Inspec- tornak rendeltük, adván néki teljes hatalmat , hogy azon megnevezett jószáginkban lévő vadászokkal mindenképen kedve s akaratja szerint disponálhas- son, s az kiket — az mi emberink kívül — idegepeket az mi vadászó és madarászó határinkban ka- nathat : azoknak puskáikat és nyulászó ebeiket el- vonyathassa, s maga szükséginek apropriálhassa. Minekokáért hagyjuk és parancsoljuk minden rendbeli puskásoknak, vadászoknak, madarászoknak, mostanában levő- s azután leendőknek : mindenben ő Kegyeiméiül, mint tülünk rendeltetett arra való gondviselőiül függjenek, s ha mi vadat lőnek vagy fognak : szám szerint tisztviselőink kezéhez vigyék, mitülünk elrendeltetett jutalmokat várván azokért. Praesentibus perlectis , Exhibenti restitutis. Actum in Castro Nostro Szavbersdorff, Die 21. January', Anno Millesimo Sexcentesimo Sexagesimo.

G r ó f f N. F e r e n c z m. k. P. H.

II.

Instructio G lobizer Uram szamara.

Minthogy az egész sárváii, úgymint fölső- s

alsóvidéki, item kapui és kercszttúri jószáginkban és tartományinkban, mindenféle vadászatokban és madarászatokban Kegyesedet praefigáltuk és rendeltük inspectornak : ahhoz képest, hogy Kegyelmed is tudhassa mihez tartani magát, —— adtuk ezen in- structiónkat Kegyelmednek.

1. Legelsőbben azért, mind azokban az tartományokban levő puskások, vadászok és madarászok Kegyelmedtől dependáljanak és hallgassanak, pa- rancsolatihez (igy) alkalmaztassák magokat. Vigyázzon tehát Kegyelmed mind maga, s mind alatta lévő puskásokkal vigyáztasson, hogy senki idegen > i-kás, vadász vagy madarász ezen jószáginkban ne vadászszon és madarászszon, a minthogy7 meg is lesz téltva mindenektől : ha kiket pedig affélén rajta kapattathat Kegyelmed : szabadon és bízvást elvo- nyassa tőle nála lévő vadászó és madarászó ösz- közit, puskáit, ebeit, hálóit, és azt egyedül magának i tartsa; s az mikor kívántatnék, magunk katonáinkat s emberinket is maga mellé vehesse Kegyelmed.

2. Nevünkkel erős parancsolattal hagyja meg Kegyelmed azon alatta lévő puskásoknak, vadászoknak s madarászoknak, hogy senkinek semmiképpen ne merészeljenek az vadakban, madarakban pén l zen eladni vagy másképpen gazdálkodni, tizenkét fo- ! rint bírság alatt, mellynek harmada az Uraságnak, | harmada Kegyelmednek, harmada pedig az bemondó és hírtévő embernek adattassék ; hanem mi- helt vadakat ejtenek s madarakat fognak : azokat az mi számunkra, azon tartomány7beli tisztviselőink nek kezekhez adni tartozzanak, — meg van már azoknak parancsolva , hogy7 mindenekért fizessenek annak rendi szerint.

Úgymint :

Egy nyúltál 10 kr., egy örves galambtúl 5 kr., J egy pár fogolmadártúl 1 ö kr., egy7 pánti (így) hú- rosmadártúl 0 kr., egy pánti fekete- vagy7 szőr- rigótúl 6 kr., egy pánti pacsirtátúl 4 kr., egy pánti fürtül 4 kr., köz. vadgalambtúl 3 kr., egy gerliczétül 2 kr., egy öreg r e z n e k tül *) a vagy Waltsnephtül 6 kr., középsőiül 3 kr., apró madarok pántljátúl den. 3 ; egy őztől 45 kr., egy erdeitől (vaddisznó) 1 fr. 30 kr. S hogy annyival inkább tudhassuk igazán, folméltatjuk : az tisztviselők afféle vadakat, madarokat valaki az vadászok, madarászok közzől mit viszen kezekhez ? rovást tartson az tisztviselőkkel, és arra mindeneknek számát föl- messék.

3. Ha vagy magunk akarnánk vadásztatni, vagy Kegyelmedre bíznánk : tartozzanak mindazok, a kiknek Kegyelmed meghagyja, az vadászatra jelen lenni ; mellyet ha ki elmúlatna : érdeme szerint az ollyant meg is böntesse Kegyelmed ; mindazáltal azt observálja Kegyelmed . hogy a mikor ideje vagyon, úgy alkalmaztassa az vadászatot, hogy annyival inkább rendesebben is, hasznosabban is legyen az vadászat, s ne vesztegessenek az vadak időnek s rendinek előtte. Hogy ha azért minek ideit látja Kegyelmed : legelőször adja értésünkre, hol mi vadászatot akar indétani ? hogy az hálókat jó idején odavitethessük és parancsolhassunk, a mi szükséges lenné, felőle.

4. Mindenik tartományban két-két előjárót s vi- gyázót rendeljen Kegyelmed az vadászok közül, — Forstknechtnek szokták hínya, — kik híven vigyázzanak és mindent Kegyelmednek hírévé adjanak, minthogy maga. mindenfelé Kegyelmed nem fog érkezhetni.

5. Tudni köll azt is Kegyelmednek : minthogy most conscribáltatjuk azon jószáginkban lévő puskásokat, vadászokat és madarászokat, és egyik lajstromát magunknak tartjuk, s másikát Kegyelmednek adjuk, — ha annakutánna többen találkoznának s érkeznének : hírünk nélkül a többi közé ne írhassa Kegyelmed , hanem előbb hírünkké adja meg, hogy lajstromunkban irathassuk, s azután Kegyelmed is közikben számlálhatja afféléket.

6. Az derekas vadászatokban és hajtásokban az mi rókákot ejtenek : azoknak fele az mi számunkra légyen, s felit Kegyelmed maga számára veheti ;

' Vadászni is szeretett n igyon, d; termesz lesen vadászati engedélyt soha sem vet’.

Az első hajtás útin megpihent a társaság s regg lihez kezdtek cs :k úgy vad iszosan ; ki mit 1 hozott magávi1, azt megosztotta pajtásával, csak J X. ur volt itt is kivétel. Félre ült s a többiek nagy bős ankodására egymásután húzta ki a tar- talékt iskából a m dagát, sher. yt, kitűnő hideg 1 sültet, süteményt stb. s hozzá készült n >gy mohón,

okon kívül pedig

tor az puska

adászok

Kegyelmed mindenikért adjon nekik kr. 30.

7. Ezekben az följül specificált állapotokban, ha

kik közőlek vétenének, vagy másokban is in praesenti materia : szabadon megbüntethesse Kegyelmed érdemek szerint őket.

G r ó f f N. F e r e n c z m. k. P. H.

*

* *

A szerencsétlen végű országbírónak ezen két, tartalmilag kiváló érdekű eredeti kiadványa az 1660-ik évből kelt. Ezen okmányaival a hatalmas oligarcha, — ki, úgy látszik, utódaihoz fogható szenvedélyes vadász volt, — Vas és Soprony vármegyei kiterje- dett uradalmaiban szabályozza a vadászati ü g y e t. S a mennyiben ezen intézményei az általa behozott mintaszerű rendtartásról tanúskodnak, de általában is alkalmasint ezek a magyar nyelven eddig ismert legrégiebb vadászati rendszabályok és vadász-diploma : kiváló érdekkel bírnak.

.Xziizailok* 81. sz. )

legkétségtclenebb jeleivel annak, h ’gy ő nem kér senkitől semmit, de nem is ad senkinek semmit.

Aúg, hogy azonh n kellőleg felingerelte volna étvágyát X. ur, nagy ijod'ségér : észreveszi a tár- i sasa/, hogy jön a csendőr. Mindenki nyugodtan zsebébe v: gy táskájába nyúlt, s elöké-zité a vadászati onge lélyt, csak X ur sápad* e1 a nagy 1 birságra gondolva s elk :pedve , de a többieknek n m cseké y t'tko; kárörömére k zdi h’begni, hogy ot1 hon felejtette az engedélyt.

Különböző érzelmekkel várta a társaság a csendőrt ki m ír egész n közel jött. X. ur mindig \ nagyobb zavarba jött s mindenféle mentségen törte a fejét.

Midőn a csendőr már alig néhány lépésnyire közeledett ; Z. egy jókedvű fiatal ember od i súg ! X-nek :

— Ne búsuljon: álljon a hátam megé; azt mondom mtjd. hogy f* g-verhordozóm !

X. ur hálásan fidsohajtott ; a társasig többi ' t’gjai pedig méltatlankodó szemekkel mérték végig Z-t, nem tudván elképzelni, hogy miért akarja kímélni azt az embert.

A cs-’ndör megérk- zik ; udvariasan köszön, min- i denkinek megtekinti vad szj gyét, s végül kérdő 1 tekintettel X. ur felé for lui.

— Fegyverhordozóm mondja Z,- s a csendőr udvrisan köszönve megfo’dul, s távozni indul.

X ur nagyot sóhajt, midőn a csendőrt távozni látja, de Z. visszatartja emezt, s befejezésül meg- inv'tálja egy pohár borra.

A csendőr szívesen marad, s jókedvűen elfalatoznak s elqmterkáznak mindent, a mi hamar- j* «a kéznél volt. — Ekkor azt mondja Z.

— Most jön az én elemoz.s'ám. — Jáios! - szólt oda X. úrhoz — hozd ki esik a táskából a m lagát. —

X. ur fülig elpirult mérgében, de most már nem tehetett egyebet, mint hogy elhozta; nagyon hamar megitták. Következett a folytatás : — hozd el azt a sültet ; azt a sh rryt, azt a süteményt,. — s végül hozd ide az egész kosarat. — Kiürített -k fenékig min 'ent, X ur szem ! láttára, a i ki maga volt kénytel n felszolgálni vele a nélkül, hogy drága dolgait cs’.k meg is kóstolhatta volna.

Mikor azután készen voltak, előkerestek valahonnan egy fél pohárral a legrosszabb karezos borból ; felfed zték, hogy egy két csonton még maradt, valami rágni való, s ezt nagylelkűen oda adták a szegény Jánosnak, a ki titokban megesküdött, hogy soha többet nem megy vadászni engedély nélkül ; — vagy legalább ezzel a társasággal nem.

(Az »Üstökös* ut n.

Vadász-engedély.

Nem a legújabb do'og, s nem is ered- ti ma gyár nóta, de minthogy most minden embernek vadásza’i enge lély.ún jár a feje és a pénze; hát csak elmondjuk.

Németor-zág valamely vada- t. rületén történt, a hol tudval vifleg, már régóta meg va i hono- sitv i a m gbély gzett vadászok systemája.

Egy társaság volt vad szni. s köztük egy ismert kapzsi ember, a ki b hetoleg szeretett ugyan jól enni, inni, s jó! mulatni, de fizetni , vagy saját jólétét mással megosztani nem Nevezzük X. uin k.

*) Ez volna tehát a s z a 1 o u k ának régi ma gyár (?) neve. Dr. Römer Flóris tudósítása szerint Győr táján mai nap a t ú z o knak egy kisebb faját híjják r e z n e k-nek. T. K.

Fejedelmi házunk egyik ősének vadász-kedvtelései.

II. Ferdinánd császár és király.

(Vége.)

Évenkint nagy összegek fordittattak a vad él .1- mezésére Az eb rstorfi vadasterül -ten hetenkint 26 mérő árpát-látunk utalványozva a vadétetésre. 1632. január 29-rol egy utalvány maradt fenn, m lyben 2006 forint engedélyeztetik mindenféle gabona vételére a vadak részére.

A magán birtokosok is köteleztettek vadállományuk gondozásira. így már 1623-ban a feUö- ausztriai uraságok kötelesek vadászati jogosult* - gulcat okmányilag igazolni. — 1627-ben pedig az Eons fö'ötti Ausztria részére »Reissgejaids-(>r’!■ nung« adatik ki, mMy szerint csak anuak eng i-