Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-07-21 / 29. szám

194 VADÁSZ fcs VERSENT-LAP. JULIUS 21. 1875. dási viszketegből, ré-zint értetlenségből nem akar ják belátni, hogy abból, ha versenylovaink pár másodperczczel kevesebb idő alatt futják is be a Derby másfél mértfóldjét mint az angliaiak — még semmi nagy hátrány nem lesz országos lótenyésztésünk javításában ; és hogy — habár még ebben is lehet előmenetel — meg kell szoknunk a gondolatot, miszerint telivérlovaink — gyorsaság tekintetében — aligha is fogják utolérni az angliaiakat. — E meggyőződésből kiindulva, nem is követelünk rendkivüliségeket s egyelőre megelégszünk az oly rövid idő alatt elért eredinénynyel, annál inkább, mert német szomszédaink — kik sok évvel előbb kezdték a telivér tenyésztést és versenyeket — magok is beismerik, liogy túlhaladtuk őket. Bár ezen Ítélet, melyet elismert tekintélyektől hallottunk, nem csak kellemesen hangzik, de a berlini Unió és hamburgi D rby által igazolva is van : mégis mérsékelni akarjuk győzelemittasságunkat ; mert csak akkor fogunk teljes megelégedést érezni, ha majd az Angliában már kipróbált szülök után eredő lovak helyett — mint р. o. Schwindler és Palmyra — egy belföldi származású kancza, vagy legalább itt állomásozó apaló ivadékát érné: ily győzelem ! — Mert igazában véve sem Palmyrát sem Schwindlert nem tekinthetjük egyedül a magyar-osztrák telivértenyésztés éidemének. miután fogantatásuk angol tenyésztők által combináltatott, apáik máig is Angliában vannak, és igy nagy kérdés, hogy anyáik képesek lesznek-e más apalóvali keresztezés után ily képességű versenylovakat elleni. Es majd csak a jövő mutatja meg, hogy behozatalunk hasznos volt-e? — Midőn ebből következőleg azt kivánjuk, hogy a mennyire csak lehet belföldi tenyésztést üzziink, ezzel még nem akarjuk azt mondani, hogy a jó kauezaanyag behozatalát rögtön abbahagyjuk : de kívánjuk hogy valóságos és maradandó eredménye legyen a behozatalnak ; az az : ne csak oly Devby-nyerőink legyenek, kik látszatra áthozatnak Angliából, pár hónapig itt időznek, aztán nevelésbe ismét hazájukba visszaküldetnek, s végre mint 3éves belföldi lovak kevélykednek nálunk. Az ily lovaknak majd csak akkor látjuk hasznát, lia jövőben megmutatják, miszerint jó tulajdonságaikat átöröklik ivadékaikra. vf * * Visszatérve a mult heti versenyekre, melyek az Alstor partjain gyönyörűen fekvő város mezein tartattak, rövid foglalatban m"g egy áttekintést szentelünk nekik, különösen azon futamoknak, melyekben versenyistálóink is résztvettek. Ezek az idén sokkal nagyobb számmal jelentek ineg, mint valaha, s a nagy Derby- satára egy féltuczat lovat állítottak ki, hogy a Berlinben megkezdett győzelmet folytassák. Ezek közt tudvalevőiig Altgraf és mellette Schwindler — kinek Beiidigoban uj istállótársa akadt — képezték a Duna mellékéről jött vendégek főreményét ; a kiknek méltó vetélytársaként északi szomszédaink egyedül AVaisenknabet küldhették tűzbe. A fentebbieken kivül még Palmyra és az Amazonian-mén is, — mely utóbbi pedig csak vezetőnek volt kiszemelve — élénk pártolásra találtak a fogadók körében. s a Blair Athol kanczát számosan vették is, bár idomárja Brigant, e's a reggeli gyakorlatokat mérlegelő sportsmanek — csupán jó esélylyel biró lónak tartották. Az ezeken kivül még gyauitólag indulandó lovakról, Altgraf mellett, alig volt szó, — mihelyt azonban vasárnap hire terjedt, — s ez Hamburgban mint a futó tüz repült — hogy Altgraf az éjen át megbetegedett : azonnal megváltozott a helyzet, s rögtön Schwindler lett a fökedvencz, de mellette már lehetőnek gondolták, miszerint több lónak van esélye, és Cagliostrot és Tulismant is combinatióba hozták. — Végre ütött az óra; a nagy csatában íésztveendö s 12 lóból álló mezőny egymásután jött ki a pályára, hogy lassú sétában kétszer is elhaladva a birói páholy és a közönség ezreinek előtte bemutassák magukat; mielőtt a próba-canterbe belekezdtek volna, Godofrey senator és a hamburgi Reniiclub elnökének jeladására egy pillanatra megállt a mezőny, arvzczal a tribünnek fordulva, honnan Schnaebeli fényképész rögtöuzö gépe sikerült mását örökité meg a nagyszerű jelenetnek. Néhány sikerületlen kísérlet után, mi az indítóknak nem csekély feladatukba került, s mialatt a folyton kavargó és nyugtalan lovak közt, Waisenknabe egy rúgás következtében majdnem csataképtelenné vált — a közönség roppant izgatottsága mellett végre sikerült indulásban, mint szélvihar vágtatott el az egész tábor ; — élén egész helyesen a vezetökiil szánt Bendigo, Miechowitz. Az előbbi iparkodott ugyan tulajdonosa utasításának megfelelően, uralkodni a versenyen, de irama — a sarkában levő Miechowitz által szoríttatva — sokkal sebesebb volt, mintsem istálótársának (Schwindler) tetszett volna; s ez ínég feleúton is mindig az utolsóelőtti helyen feküdt. Innentől fogva Metcalf megkise'rlé ugyan jobb helyre felmenni, de a sebes iram mellett csak az utolsó saroknál sikerült neki a vezetőkhöz — ezalatt már Palmyra, Waisenknabe, Pflastestreter közeledni és az egyenes vonalon kezdődő élethalálra verekedés gomolyagja közül csak a távoszlop táján kezdett kitűnni superioritása , midőn a fokonként sebcsb rohamból a vetélytársaknak legnagyobb vésze maradni kezdett , és csak Palmyrát nem birá lerázni, kivel a versenybírákat nem kevés kétségbe hozva — egyszerre rohant el a czélpont előtt, nyomukba Pflastertreter, csodálatára mindenkinek. Waisonknabetöl, mely meglehetős helyet kapott, azon baleset következtében, mely őt éré, nein lehetett többet követelni ; ellenben az Amazonian-mén, ha instructiót nem adnak lovasának s hagyják futni, a hogy tud, alkalmasint jobb helyre szalad be. Hogy Schwindler mért nem kisérlé meg a döntő futást Palmyrával, s hogy ez utóbbi jogosítva volt-e az első helyre, arról majd legközelebb. (Folyt, köv.) Versenyek. Külföldi gyepek. Hamburg, julius 17. A hamburgi versenyek. (Folyt, és vége.) A hamburgi versenyek harmadik napja is folyvást a megujuló záporeső közt folyt le, a hamburgi pálya azonban csodálatosan sok vizet képes felszívni, mert homokos tőzeg-talaj, mely iszsza a vizet, mint a szivacs, de azért ruganyos marad, mert a finom homok közvetítése mellett nem lesz sárrá ; csak egy lapályos helyen volt kissé mély a talaj, a pálya közepén. Ily tőzegtalaj nálunk is találkozik elég helytt, s ámbár nem tehetjük azt, hogy a versenypályákat (a jövedelem iránti tekintetből) ily félreeső helyekre tegyük át, de idomitópályák alapítására fel kellene azokat használni. Daczára az örökös esőzés ick, a hamburgiak mind a három nap tömegesen lepték el a pályát, s a Rennclub jövedelme — mint azt szemmel láthatólag s bővebb értesülés folytán is mondhatjuk — ötször-hatszor nagyobb a pestinél. Mig a Rákoson a májusi versenyek alatt alig másfélszáz plaque kelt el, addig a wandsbccki pályán közel 1000 pályajegy adatott el 5 tallérjával.— Ámbár Hamburg környékének és kivált a közeli Hannover, Mecklenburg lótenyésztőinek érdekeltsége e versenyek iránt nem tagadható, a fővonzeröt mégis a fogadások nagy mérvben üzésének kell tulajdonitanunk. — Tiz totalisateur és 15 — 20 bookmaker, és úgynevezett »Paris matuel« alig volt elégséges a fogadók nagy mennyiségéhez ; s még oly futamokban is, hol sok ló indult, különböző teher- és korosztálylyal, hol tehát biztos győzőt nem lehetett kijelölni: 100, 500, 1000, 2000 mark tételek egymást érték. Vannak sokan, kik kissé túlságos erkölcsi érzelgösségből kárhoztatják a játékot, pedig az semmivel sem roszabb mint a börze vagy a kártyajáték ; s ha az előbbinek pártfogói azzal mentik magukat, hogy az által a tőke minél értékesb forgatásához szükséges vállalkozási szellem , az utóbbi által pedig a combinálási tehetség fokoztatik az emberben : úgy a versenyfogadásoktól sem lehet megtagadni. A fogadni akaró mintegy kényszerítve van a verseny-anyaggal, a futó lovak tehetségével, sőt származásuk-, temperamentükkel és helyes lovaglásukkal megismerkedni ; már pedig ezt sehol sem sajátíthatja el ugy, mint ha a versenyeken szemmelláthatólag szerzi tapasztalatait; miután a lovaknak jó vagy rosz conditióban létele és helyes lovaglások tetemes befolyást gyakorol az eredményre. Ez által egyrészről a versenyek jobban látogatottakká lesznek és a jövedelemből nagyobb dijak adhatók ; másrészről a ló tulajdonosának eshetőség van adva, hogy fogadások által fedezze költségeit, a nagy közönségben pedig okvetlenül érdekeltséget kelt a tenyésztés, idomítás és lovaglás iránt. Tapasztaltuk ezt Hamburgban, mint már múltkor emiitettük. — Egy szóval a versenyek és vele a telivér terjesztésére a fogadási üzletek képezik a főrugót. E nélkül Angliában sem lett volna az soha oly kiterjedt. * * * A mi már a verseuyek általános eredményét illeti, reánk nézve igen kedvező volt. Nemcsak egyes lovaink győztek, hanem általában egész tenyésztésünk, mert jobb anyagunk van. Mind a 2évcsek, mind a 3évesek föversenyeibeu a mieink diadalmaskodtak. 2éveseink közül a Ilenckel-istálló Elcnája két izben győzött ; első nap a 2 és 3 évesek »Kísérleti versenyében, « s másnap a »Criteriumban« ; ez utóbbiban megverte Kaiser Rothbartot, mely most odaát Vordermann után legjobb a fiatalok közt, de távol lévén, nem jött ütközetbe. Három éveseinkkel pedig általában túlszárnyaltuk őket, ha meggondoljuk, hogy legjobb lovaink közül négyen (Przedzswit, Altgraf, Hastings és Renée) részt sem vettek a Derbyben. — »Azon meggyőződést vihetik önök magukkal — mondá bucsú-kézszoritásunkra egy férfiú, ki az ottani sportvilág közvéleményének kitűnően szerkesztett lapjában kifejezést adni szokott — hogy teljesen legyőztek bennünket, s ez nem a véletlen játéka, hanem mert jobb anyagjuk van. — Ez anyag, kellő mivelés mellett, meg is tartja jóságát, és azon félelem, mintha ezen drága anyag, szárazabb éghajlat alatt talán degenerálódnék — teljesen alaptalan; mutatja ezt a már teljesen beltenyésztésü Elena és Talisman. Köszönjék ezt annak, hogy jobb anyag beszerzésére többet áldoztak, mint mi ; az aratás kezdődik. — A leczke pedig, mit a napokban nekünk adtak, kissé fáj ugyan, de tanulságos, s hiszem, hogy tenyésztőink okulnak rajta.« Nincs okunk e nézet, helyessége felett kétkedni, s a zársorok ellentéteül csak annyit jegyzünk meg, miszerint ha csakugyan ily jó anyagunk van, iparkodjunk azok kitünőbbjeivel majd önálló belföldi tenye'sztésre. HARMADIK NAP. H é t f ő n, j ul i u s 12-én. I UnÍ0n-C!ub-d:j 1500 márka. 2é. belföldi és magyar-osztrák lovaknak. Táv. 950 meter. (9 aláirás). Espenschied ur s. m. Kaiser Rothbart a King of Diamonds, a. Golden Pippin 58 kilogr. Little 1 Br. Springer p. m. Cacolei 55 kilo Corser 2 Nostitz ur p. m. Beireuth 55 kilo Whiteley 3 Gr. Keglevics 1st. p. к. В unhild 53 3/

2 kilo 0 Rosz indulás után Cacolet vezetett, utána Brunbild. Kaiser Rothbart megkésett, de a vesztett tért csakhamar behozta, s 3/< hoszszal verte meg Cacoletet az első helyért. Brunhild e's Beireuth a saroktól nem voltak versenyben. II. Gyldensteen-Rennen. 1000 márka. Táv. 1400 meter. (32 aláirás). Grasliey hadn. 5é. p. k. Rose Pompon a. West Australian, a. Silistrie 57 '/

2 kilo Little 1