Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-07-21 / 29. szám

194 VADÁSZ fcs VERSENT-LAP. JULIUS 21. 1875. dási viszketegből, ré-zint értetlenségből nem akar ják belátni, hogy abból, ha versenylovaink pár másodperczczel kevesebb idő alatt futják is be a Derby másfél mértfóldjét mint az angliaiak — még semmi nagy hátrány nem lesz országos ló­tenyésztésünk javításában ; és hogy — habár még ebben is lehet előmenetel — meg kell szoknunk a gondolatot, miszerint telivérlovaink — gyorsa­ság tekintetében — aligha is fogják utolérni az angliaiakat. — E meggyőződésből kiindulva, nem is követelünk rendkivüliségeket s egyelőre meg­elégszünk az oly rövid idő alatt elért eredinény­nyel, annál inkább, mert német szomszédaink — kik sok évvel előbb kezdték a telivér tenyésztést és versenyeket — magok is beismerik, liogy túl­haladtuk őket. Bár ezen Ítélet, melyet elismert tekintélyektől hallottunk, nem csak kellemesen hangzik, de a berlini Unió és hamburgi D rby által igazolva is van : mégis mérsékelni akarjuk győzelemittassá­gunkat ; mert csak akkor fogunk teljes megelége­dést érezni, ha majd az Angliában már kipróbált szülök után eredő lovak helyett — mint р. o. Schwindler és Palmyra — egy belföldi szárma­zású kancza, vagy legalább itt állomásozó apaló ivadékát érné: ily győzelem ! — Mert igazá­ban véve sem Palmyrát sem Schwindlert nem te­kinthetjük egyedül a magyar-osztrák telivértenyész­tés éidemének. miután fogantatásuk angol tenyész­tők által combináltatott, apáik máig is Angliában vannak, és igy nagy kérdés, hogy anyáik képe­sek lesznek-e más apalóvali keresztezés után ily képességű versenylovakat elleni. Es majd csak a jövő mutatja meg, hogy behozatalunk hasznos volt-e? — Midőn ebből következőleg azt kiván­juk, hogy a mennyire csak lehet belföldi tenyész­tést üzziink, ezzel még nem akarjuk azt mondani, hogy a jó kauezaanyag behozatalát rögtön abba­hagyjuk : de kívánjuk hogy valóságos és mara­dandó eredménye legyen a behozatalnak ; az az : ne csak oly Devby-nyerőink legyenek, kik lát­szatra áthozatnak Angliából, pár hónapig itt időz­nek, aztán nevelésbe ismét hazájukba visszakül­detnek, s végre mint 3éves belföldi lovak kevély­kednek nálunk. Az ily lovaknak majd csak akkor látjuk hasznát, lia jövőben megmutatják, miszerint jó tulajdonságaikat átöröklik ivadékaikra. vf * * Visszatérve a mult heti versenyekre, melyek az Alstor partjain gyönyörűen fekvő város mezein tartattak, rövid foglalatban m"g egy áttekintést szentelünk nekik, különösen azon futamoknak, me­lyekben versenyistálóink is résztvettek. Ezek az idén sokkal nagyobb számmal jelentek ineg, mint valaha, s a nagy Derby- satára egy féltu­czat lovat állítottak ki, hogy a Berlinben meg­kezdett győzelmet folytassák. Ezek közt tudva­levőiig Altgraf és mellette Schwindler — kinek Beiidigoban uj istállótársa akadt — képezték a Duna mellékéről jött vendégek főreményét ; a kik­nek méltó vetélytársaként északi szomszédaink egyedül AVaisenknabet küldhették tűzbe. A fenteb­bieken kivül még Palmyra és az Amazonian-mén is, — mely utóbbi pedig csak vezetőnek volt kisze­melve — élénk pártolásra találtak a fogadók kö­rében. s a Blair Athol kanczát számosan vették is, bár idomárja Brigant, e's a reggeli gyakorla­tokat mérlegelő sportsmanek — csupán jó esély­lyel biró lónak tartották. Az ezeken kivül még gyauitólag indulandó lovakról, Altgraf mellett, alig volt szó, — mihelyt azonban vasárnap hire terjedt, — s ez Hamburgban mint a futó tüz re­pült — hogy Altgraf az éjen át megbetegedett : azonnal megváltozott a helyzet, s rögtön Schwind­ler lett a fökedvencz, de mellette már lehetőnek gondolták, miszerint több lónak van esélye, és Cagliostrot és Tulismant is combinatióba hozták. — Végre ütött az óra; a nagy csatában íészt­veendö s 12 lóból álló mezőny egymásután jött ki a pályára, hogy lassú sétában kétszer is elha­ladva a birói páholy és a közönség ezreinek előtte bemutassák magukat; mielőtt a próba-can­terbe belekezdtek volna, Godofrey senator és a hamburgi Reniiclub elnökének jeladására egy pil­lanatra megállt a mezőny, arvzczal a tribünnek fordulva, honnan Schnaebeli fényképész rögtöuzö gépe sikerült mását örökité meg a nagyszerű je­lenetnek. Néhány sikerületlen kísérlet után, mi az indí­tóknak nem csekély feladatukba került, s mialatt a folyton kavargó és nyugtalan lovak közt, Wai­senknabe egy rúgás következtében majdnem csa­taképtelenné vált — a közönség roppant izgatott­sága mellett végre sikerült indulásban, mint szél­vihar vágtatott el az egész tábor ; — élén egész helyesen a vezetökiil szánt Bendigo, Miechowitz. Az előbbi iparkodott ugyan tulajdonosa utasításá­nak megfelelően, uralkodni a versenyen, de irama — a sarkában levő Miechowitz által szoríttatva — sokkal sebesebb volt, mintsem istálótársának (Schwindler) tetszett volna; s ez ínég feleúton is mindig az utolsóelőtti helyen feküdt. Innentől fogva Metcalf megkise'rlé ugyan jobb helyre fel­menni, de a sebes iram mellett csak az utolsó saroknál sikerült neki a vezetőkhöz — ezalatt már Palmyra, Waisenknabe, Pflastestreter köze­ledni és az egyenes vonalon kezdődő élethalálra verekedés gomolyagja közül csak a távoszlop tá­ján kezdett kitűnni superioritása , midőn a fokonként sebcsb rohamból a vetélytársaknak legnagyobb vésze maradni kezdett , és csak Palmyrát nem birá lerázni, kivel a versenybírá­kat nem kevés kétségbe hozva — egyszerre ro­hant el a czélpont előtt, nyomukba Pflastertreter, csodálatára mindenkinek. Waisonknabetöl, mely meglehetős helyet kapott, azon baleset következ­tében, mely őt éré, nein lehetett többet követel­ni ; ellenben az Amazonian-mén, ha instructiót nem adnak lovasának s hagyják futni, a hogy tud, alkalmasint jobb helyre szalad be. Hogy Schwind­ler mért nem kisérlé meg a döntő futást Palmy­rával, s hogy ez utóbbi jogosítva volt-e az első helyre, arról majd legközelebb. (Folyt, köv.) Versenyek. Külföldi gyepek. Hamburg, julius 17. A hamburgi versenyek. (Folyt, és vége.) A hamburgi versenyek harmadik napja is foly­vást a megujuló záporeső közt folyt le, a ham­burgi pálya azonban csodálatosan sok vizet ké­pes felszívni, mert homokos tőzeg-talaj, mely iszsza a vizet, mint a szivacs, de azért ruganyos marad, mert a finom homok közvetítése mellett nem lesz sárrá ; csak egy lapályos helyen volt kissé mély a talaj, a pálya közepén. Ily tőzeg­talaj nálunk is találkozik elég helytt, s ámbár nem tehetjük azt, hogy a versenypályákat (a jö­vedelem iránti tekintetből) ily félreeső helyekre tegyük át, de idomitópályák alapítására fel kel­lene azokat használni. Daczára az örökös esőzés ick, a hamburgiak mind a három nap tömegesen lepték el a pályát, s a Rennclub jövedelme — mint azt szemmel láthatólag s bővebb értesülés folytán is mond­hatjuk — ötször-hatszor nagyobb a pestinél. Mig a Rákoson a májusi versenyek alatt alig másfél­száz plaque kelt el, addig a wandsbccki pályán közel 1000 pályajegy adatott el 5 tallérjával.— Ámbár Hamburg környékének és kivált a közeli Hannover, Mecklenburg lótenyésztőinek érdekelt­sége e versenyek iránt nem tagadható, a fővonz­eröt mégis a fogadások nagy mérvben üzésének kell tulajdonitanunk. — Tiz totalisateur és 15 — 20 bookmaker, és úgynevezett »Paris matuel« alig volt elégséges a fogadók nagy mennyiségé­hez ; s még oly futamokban is, hol sok ló indult, különböző teher- és korosztálylyal, hol tehát biz­tos győzőt nem lehetett kijelölni: 100, 500, 1000, 2000 mark tételek egymást érték. Vannak sokan, kik kissé túlságos erkölcsi érzelgösségből kárhoztatják a játékot, pedig az semmivel sem roszabb mint a börze vagy a kártyajáték ; s ha az előbbinek pártfogói azzal mentik magukat, hogy az által a tőke minél értékesb forgatásához szükséges vállalkozási szellem , az utóbbi által pe­dig a combinálási tehetség fokoztatik az emberben : úgy a versenyfogadásoktól sem lehet megtagadni. A fogadni akaró mintegy kényszerítve van a ver­seny-anyaggal, a futó lovak tehetségével, sőt szár­mazásuk-, temperamentükkel és helyes lovaglá­sukkal megismerkedni ; már pedig ezt sehol sem sajátíthatja el ugy, mint ha a versenyeken szem­melláthatólag szerzi tapasztalatait; miután a lo­vaknak jó vagy rosz conditióban létele és helyes lovaglások tetemes befolyást gyakorol az ered­ményre. Ez által egyrészről a versenyek jobban látogatottakká lesznek és a jövedelemből na­gyobb dijak adhatók ; másrészről a ló tulajdono­sának eshetőség van adva, hogy fogadások által fedezze költségeit, a nagy közönségben pedig ok­vetlenül érdekeltséget kelt a tenyésztés, idomítás és lovaglás iránt. Tapasztaltuk ezt Hamburgban, mint már múlt­kor emiitettük. — Egy szóval a versenyek és vele a telivér terjesztésére a fogadási üzletek képezik a főrugót. E nélkül Angliában sem lett volna az soha oly kiterjedt. * * * A mi már a verseuyek általános eredményét illeti, reánk nézve igen kedvező volt. Nemcsak egyes lovaink győztek, hanem általában egész te­nyésztésünk, mert jobb anyagunk van. Mind a 2évcsek, mind a 3évesek föversenyeibeu a mieink diadalmaskodtak. 2éveseink közül a Ilenckel-istálló Elcnája két izben győzött ; első nap a 2 és 3 évesek »Kísérleti versenyében, « s másnap a »Criteriumban« ; ez utóbbiban megverte Kaiser Rothbartot, mely most odaát Vordermann után legjobb a fiatalok közt, de távol lévén, nem jött ütközetbe. Három éveseinkkel pedig általában túl­szárnyaltuk őket, ha meggondoljuk, hogy legjobb lovaink közül négyen (Przedzswit, Altgraf, Has­tings és Renée) részt sem vettek a Derbyben. — »Azon meggyőződést vihetik önök magukkal — mondá bucsú-kézszoritásunkra egy férfiú, ki az ottani sportvilág közvéleményének kitűnően szer­kesztett lapjában kifejezést adni szokott — hogy teljesen legyőztek bennünket, s ez nem a véletlen játéka, hanem mert jobb anyagjuk van. — Ez anyag, kellő mivelés mellett, meg is tartja jósá­gát, és azon félelem, mintha ezen drága anyag, szárazabb éghajlat alatt talán degenerálódnék — teljesen alaptalan; mutatja ezt a már teljesen beltenyésztésü Elena és Talisman. Köszönjék ezt annak, hogy jobb anyag beszerzé­sére többet áldoztak, mint mi ; az aratás kezdő­dik. — A leczke pedig, mit a napokban nekünk adtak, kissé fáj ugyan, de tanulságos, s hiszem, hogy tenyésztőink okulnak rajta.« Nincs okunk e nézet, helyessége felett kétked­ni, s a zársorok ellentéteül csak annyit jegyzünk meg, miszerint ha csakugyan ily jó anyagunk van, iparkodjunk azok kitünőbbjeivel majd önálló belföldi tenye'sztésre. HARMADIK NAP. H é t f ő n, j ul i u s 12-én. I UnÍ0n-C!ub-d:j 1500 márka. 2é. belföldi és magyar-osztrák lovaknak. Táv. 950 meter. (9 alá­irás). Espenschied ur s. m. Kaiser Rothbart a King of Diamonds, a. Golden Pippin 58 kilogr. Little 1 Br. Springer p. m. Cacolei 55 kilo Corser 2 Nostitz ur p. m. Beireuth 55 kilo Whiteley 3 Gr. Keglevics 1st. p. к. В unhild 53 3/ 2 kilo 0 Rosz indulás után Cacolet vezetett, utána Brun­bild. Kaiser Rothbart megkésett, de a vesztett tért csakhamar behozta, s 3/< hoszszal verte meg Cacoletet az első helyért. Brunhild e's Beireuth a saroktól nem voltak versenyben. II. Gyldensteen-Rennen. 1000 márka. Táv. 1400 meter. (32 aláirás). Grasliey hadn. 5é. p. k. Rose Pompon a. West Australian, a. Silistrie 57 '/ 2 kilo Little 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom