Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-06-30 / 26. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 175 resztül. A hőség a nagy tömörségben rekkenő volt^ a kopók sehogy sem bírtak szimathoz jutni; vadászaink pedig unatkozni kezdtek s egy-kettő már ki is jött a szélekre, hogy a szabad síkságon a lég mozgásától némi üdülést nyerhessen. A minden áron nyulat lőni akarók még bent maradtak. — Megállj csak egy kissé.— N—-re már hasztalan kiáltozunk, csak nem készul kijöni, pedig eléggé közel jár a szélekben, de azért nem lát bennünket : egy kissé majd megjátszom őt ! — monda a kint ballagok egyike, egy vig kedélyű katonatiszt, a kinek N—, szinte katonatiszt, jó barátja lévén, nem félt, hogy a tréfát komolyan vegye. Dictum, factum, csappantyús puskája csövéből az egész töltés serétet gyorsan kihúzván, azt jobb markába szőrit a, balkézzel pedig ég felé tartva fegyverétf azon pillanatban, a mint a ravaszt elnyornja, a marék serétet N—nek oldalához vágja. — Hier ! Obacht ! Donnerwetter ! — tör ki amaz szakgatott felkiáltásokban. — Habet ihr Augon, oder nicht ? Eine volle Ladung ! — Nagy lett erre a nevetés s a tengerin már kivül állók felvilágosítván N—

t a történtekről, ö maga is jót nevetett a tréfának. Nem újság az nálunk : hogy a nagyobb tengeri táblákban rókát is vernek fel kopóink s jól hajtva', a komát puskavégre is terelik ; sőt a régebbi időkben még farkas is vetődött a kopók elé. — Vigyázz ! megy a farkas ! kiált egy alkalommal P.—barátunk S.—hez, a ki dilletáns vadászként szerepelt közöttünk. S. meghallja ar-esörtetést. s az ép rábukkanó farkas láttára megdöbben és a helyett hogy rá mert volna tüzelni : vesd el magad, kirohan a kukoriczából. A farkas megrettent a vadásztól, vissratőr a lővonalról s a másik oldalon kisurran a szabadba és bőrét menti. — S—nek volt mit hallgatnia. Annyira restellette a dolgot : hogy esküvel állitá, miszerint, ha medve rohanna rá, még azt sem hagyná jövőben lövés nélkül a lőtávból menekülni. Nem nagy idő multán ismét e távoli, különben igen vadas területen vadásztunk. A kopók egykét csaliintást tesznek, majd nyomot vesztenek, majd ismét felveszik azt. A vadászok egyike felkiált : »farkas van a hajtásban.« Rövid idő teltével durran a puska s egy hang a kukoriczás mélyibül azt jelzi, hogy a farkas elesett. Összefutunk az örömhírre s óh Diánna asszonynak felkent lovagja ! S. lábai előtt elterülve fekszik egy begyes fülű, deres szinű, tömött szőrű, lompos farkú nagy juhász kutya ; de csakhamar ott terem a juhász is a kit S. barátunk egy 10 ftossal is alig birt eszére teríteni. Megjegyzendő: hogy a mikor a kukoricza már érőben van, a tanyai és juhászkutyák — a gyenge kukoriczacsöveken táplálkozva, azok soraiban iszonyú rombolásokat tesznek. Egy ilyen lakmározó, alakjára farkashoz hasonló eb esett ma torkosságának áldozatául. Ezután áttérek kör- és hajtó vadászataink leírásához. Gömöry Frigyes. Japáni vadászat és egyéb sportok. (A Field után.) (Vége.) A japáni szarvas sokkal gyorsabb lévén, midőn hegyek lejtőiről lefelé vágtat, elannyira, hogy szorultságában csakis azokon át iparkodik kitörni : mindnyájan a lejtök elé helyezkedtünk el, nehogy valamikép elszalaszszuk. A szarvas ezen fortélyával oly rendesen él, hogy mi már előre megmond hattuk volna — föltéve hogy ebeink jól hajtják — a helyet, a melyen valószínűleg kijön. — Ezért hárman közülünk egy igen keskeny szorosban rejtőztek el, a lőfegyverek kanóczát már előre meggyújtván, hogy kellő időben el lehessen sütni azokat. S csakugyan kis vártatva már éles puskaszó ütötte meg fülünket — Genskée volt — és nyomban reá egy pompás agancsár ötlött ki a sűrűből. Azonnal czélba vettem őt, és neki eresztettem -staghoundomnt, azaz hogy japáni házi ebemet, még egy második lövést adva melléje kisérőül. Most fölkerekedtünk mindnyájan és tőlünk telhető gyorsasággal üldöztük a mellettünk villámsebességgel elszáguldott nemes vadat. Kiérve a legközelebbi tisztásra láttuk, hogy a sebzett vad még oly frisen vágtatott tova, hogy a kutyák nem voltak képesek elérni azt, különösen akadályoztatván h bambusznádtól, mely a szarvast elfödve nem csekély védelmet nyújtott neki. Még két lövést kellett reá tennünk ; végre egy jól helyezett béllövés, melytől erősen festeni kezdett, annyira csökkentette a vad gyorsulását, hogy erös (japáni) kopó, már agancsai közé kapaszkodhatott, s földre teríteni igyekezett. Az egyenlőtlen viadal már eldöntése felé közeledett és egy pár száz lépésnyire о lább vérébe fetrengve találtuk az agancsost, mire Genske egy halálos döféssel vetett véget a vonagló életének. A sokféle szárnyasvad közül, melyben Japán és kiválóan Satsuma vidéke hasoulólag igen gazdag, a fáczán érdemel leginkább említést. Ezen, a puszta földre összehordott fészkekben lakó madarat, a lakosok az itten gyakori földrengések előhirdetöjének tekintik. Ugyanis azt tartják, hogy ő a bekövetkezendő rengéseket előre megérzi és szokatlan nyugtalankodó s és sikoltozás által figyelmezteti az embereket a fenyegető veszélyre, kik ezután elhagyják házaikat és a kertek- és mezőkben keresnek menedéket. Epoly élvezetes mint nagyon sajátságos az e madárra való vadászat. Rendesen hálóval (e készülék segélyével szokták itt megkeríteni a tapsifülest is) vagy csalmadárral (nagyobbára egy szelídített és jól kitanitott másik fáczán) fogják vagy pedig mindkét eszköz együtt alkalu ázásával. Az e czélra szolgáló hálók hosszukások, fölül jóval keskenyebbek mint alól és épen az olyan fákra akasztatnak, a melyek körül e madarak közönségesen kapargatni szoktak. A csalmadarat itt minden valamire vadász mint hajdan nálunk a sólymokat, minden kirándulása alkalmával magával viszi. Ezeket aztán а vad fáczánok bizonyos közelében eleresztik. Egy adott jelre a szelid fáczán elkiáltja magát, a vad szárnyasokat mintegy h .rczra szólitván. Az erdő szabad szárnyasai telve indignatióval a szemtelen tolakodó iránt, rögtön felelnek és csoportostul jelennek meg, bosszút állani az idegen alkalmatlanon Ámde dühöngésök csak saját vesztökre szolgál, mert vak szaladásukban egészen körülhurkolják magukat, ugy hogy hol nyakukat szegve, hol kitekert czombbal a hálókban benrekednek. Távgyalogolás Budapestről -— Balaton-Füredre. Táv: körülbelül 85 angol mértföld. Bona fide járás. l-SŐ díj : Arany érem a győztesnek, ha 36 óra alatt beérkezik, különben : ezüst érem. Azonfelül ezüst Pedométer. 2-dik dij : Ezüst érem. A többi beérkezők egy-egy bronze érmet kapnak. 48 órán túl heérkezó'k nem dijaztatnak. Csak »M. A. Club «-tagok eoncurrálhatnak. Tata, junius 21. 1875. Proponens Gróf Esterházy Miksa Részletes propositiók. Tudomásul : 1. §. Az indulás a lánczhid budai oldaláról több vál. tag jelenlétében egyszerre történik, és Р 'dig jul. 23-án este 6 órakor. Inditó : Oherolly János. С z é 1 p о n t : Füredeh a Rapsch vendéglő előtt a zászlónál. 2. §. Indulás előtt minden pályázó kézfogás és becsületszavával magát a járás szabályai szigorú megtartására és a futás teljes mellőzésére kötelezi. 3. §. Minden pályázó tetszése szerint vagy Va ál- vagy Martonvásárnak veheti útját, de Székes-Fehérvárt. láttomozás végett érinteni tartozik. 4. §. Sz.-Fehérvárott egy vál. tag a pályázók jelentését a városházánál fogadja, az időt, gyor saságot stb. pontosan feljegyzi, és ugy feljegyzéseit, mint a beérkezési sorrendet — melyet azonban az illetőkkel közölnie nem szabad — azonnal BalatonFüredre táviratozza. 5. §. B.-Füreden a »M. A. C1.« arra kiküldött bizottsága, valamint a versenybírák egyike, a pályázókat a czélpontnál bevárják, melynek könynyebb megtalálhatására a szükséges intézkedések megteendők, A bizottság egy A.-Ors nevezeti faluban felállított lovas által a győztes, illetőleg győztesek küzeledtéről rögtön értesíttetik. 6. §. Az eredmény azonnal a »M. A. C.« titkárságának s a "»Vadász-és Vers.-Lapnak« sürgöuyöztetik. 7. §. Az érmek átadása a versenybíró által, B.-Fiireden Anna napján (jul. 26.) lehető nagy nyilvánosság- és ünnepéi y ly el történik. ei'^L Versenyruba nem ajánltatik, de egy megkülönböztető (szines) szalag vagy sapka viselése az indulásnál s beérkezésnél kötelező. 9. §. Tét 1 ezüst forint. F. vagy f. Nevezési zárnap julius 20-kig. Versenybíró : gr Esterházy Miksa, esetleg Sárkány, Szarvas és Trefort urak. v e g y 8 s„ Az öreg Virgilius Kisbérről csere utján Kladrubba jutott, honnan érte vagy 8—9 derék lipizzai kanczát nyertünk a fogarassi ménes számára. * * * Az »Oest. Sportblatt« utolsó száma Przedswit képmását adja kőnyomatba, A lengyel mén most útban van Hamburgb in, mint halljuk, hol Basnäs, a hírneves svéd ló, s a magyar, ausztriai és németországi lovak java jö össze. * * * Br. Oppencheim úr lovain, Constanz és Walkyr-,n égetést kellett tenni, ez utóbbi még a bécsi versenyeken megerőltette láb-inait s tökéletes gyógyiiást kiván. * « * Az és ak-né et Derby főkedvenczei jelenleg : Altgraf, Schwindler, Waisenknabe, Cagliostro, Miechowitz stb. **