Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-06-09 / 23. szám

156 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A U GU S TUS 4. 1875. görbitni kellett, a mennyire csak lehetett, hogy a bokor elfedjen, fölfelé irányzott nézésem miatt pedig majd nyakam törött a merevségtől s moczczannom sem lehetett ; mert ha még ho­mályos volt is, a kakas mégis észrevehetett talán valamit előbbi flankenbewegungomból. vagy el nem nyomható forró léhlzésemet neszezheté m eg, _ mert én tisztán hallottam, hogyan do­bog szivem balfelöl... Egész lázba jöttem arra a gondolatra, hogy mig én itt, nem merve moczczanni, várom a jó szerencsét, azalatt ta­lán a kakas már készülődik az elrepülésre. Már-már zsibbadni kezdtek érzékeim, s sze­meim. — melyek a félhomályt átfúrva, keresték az ágak közt a madár körvonalait — homályo­sodni kezdtek : midőn végre hangzott a szaba­dulást hirdető kappogás. . . . Ha csak még két verset énekel — az enyém,. . . gondolám ; de abban a pillanatban, amint görbült helyzetem­ből emelkedni kezdenék — oly csendesen foly­tatá a kappogást, mint midőn gyanakodni kezd, de még nem látja idejét a tovaillanásnak. — Csak folytatá azonban a concertet, párszor trillázott s azután köszörülni kezdett.— Nosza én is felegyenesedtem merevségemből, nagyot fohászkodva s a fegyvert arczhoz kapva oldalt léptem s megpillantám a kakas körvonalait, a mint kiterjesztett farkkal és szárnyakkal haj­longott az ágon. A háta mögött álló fa sötét háttért képezett mögötte, s igy a fegyverrel mintegy tenyérnyire halra a világosságba néz­tem, hegy a legyet ráirányozhassam. .. . Mindez pár pillanatig tartott, de a kakas már felhagyott énekével, s messze előre nyúj­tott nyakkal éppen körszemlét tartott, merre nyargaljon el, midőn teljesen felültetve fegyve­rem végére — lövésem eldördült, ... s a pom­pás madár nagy dübörgéssel az ágakon ke­resztül a hóra lezuhant. Én azonnal odaugrottam, de még egyszer felszedé magát, s pár szárnyemelintés után a hó­val fedett meredélyen legurult ; honnan azon­ban tovább nem mozdulhatott. . . Egy igen pompás derék kakas volt, s 12—14 fontot nyomhatott. Miután körülnéztem s ar­ezom verejtékét letöröltem volna, vállamra vet­ve, megindultam tanyánk felé. (Folyt, küv.) Vadászrmptár Júniusra. Óvás-idény minden hasznos-vadra, kivévén az ó'zbakot. A vadászatot azonban mégis lehet foly­tatni fiatal rókákra és ragadozó madarakra. — 1 A szorgalmas vadász ez idejét fordíthatja legin­kább a kányák, ölyiik fészkeinek kilövésére, mi­dőn azok már repülőkké válnak s a fiatal fog­lyok legnagyobb pusztítói. A kinek kacsázó he­lyei vannak, jól teszi, lia a nádasokban már most vágat utczákat, hogy őszig a kacsák hozzászok­janak a nyilasokhoz, mert ismeretlen helyeket a vadak kerülni szoktak. Miután a kaszálás ideje beállt, jó ltsz naponkint kinézni a munkásokhoz, s különösen a lóheréseknél vigyáztatni, bogy a fogoly- és fürj-fészkeket el ne rontsák, hanem körülkaszálva ott egy csomót épen hagyjanak. A bol szarvasok és dámvadak vannak, ott leginkább arra nézzen a vadász, hogy azon csendes helyek, hol az anyavad fiaival tartózkodni szeret , ne háborgattassanak, s mindenféle erdei munkálatok, vagy marhalegcltetések beszüntessenek egyidőre.— A kinek fiatal vizslái vannak, most az ideje, hogy azokat vagy maga betanítsa, vagy az ilyen­ben jártas erdésznek átadja. A Neubergi területen tartott udvari vadásza­tokban, az idei vadászidény alatt, összesen 71 si­kedfajd- és 12 nyirfajdkakas lövetett. Ebből lött ö felsége a császár-király 4-et, Rudolf trónörökös 14-e f, a Toskanai nagyherczeg 18-at, Hohenlohe hg 5-ot, Wrbna gr. 6-ot. A két utóbb nevezett ur egy-egy nyirfajdkakast is lött. * * * Ifj. gróf Festetich Tasziló a berzenczei erdők­ben folytatja cserkészeteit özbakokra, vendégei­vel, kik közt rokona, a német vadászirodalomban oly birneves Eberhard würfembergi gróf, gr. Szé­chenyi P., s Inkey István ur vesznek részt. * * * Gr. Teleky Sándor ö méltósága erdélyi birtokain -—• Kertzesorán (Szebentöl befelé Alamor körül) az ottani magas hegyekben is van siketfajd, s a mult héten egy pár szép kakast küldtek onnan fel a birtokos asztalára. Fejedelmi házunk egyik ősének vadász-kedvtelései. II. Ferdinánd császár és király. (Vége.) Lamormain — a császár gyóntatója — ennek élete és jelleméről irt vázlatában azt mondja, hogy a császár a vadászatot és madarászatot ifjúkorától halálaig szerette, s orvosai ugy vélekedtek, bogy ezen mozgás egészségére nézve felette szükséges volt. — Az erdők mélyén — miként ha bírói szé ken ült volna —- megkallgatá a jobbágyok pana­szait, nyomban kedvező Ítélettel örvendeztetvén meg azokat, és kikérdezé őket a vadak által oko­zott károk felöl, melyeket azonnal — és pedig gyakran magasabban, mint az illető maga becsülte — megtéríttetett. Kétségtelen, liogy ennek da­czára is merültek fel panaszok a császár vadász­kedve folytán okozott károk miatt, melyek előtte eltitkoltattak, vagy jóvátételük iránt kiadott pa­rancsainak nem teljesítéséből eredtek. — Történt azonban, liogy valamely jobbágy vaddisznók ál­tal megsebesíttetett, az illyeneket a császár min­denkor a városba vitette, s «ját sebészei által gyo­gyittatá és feliidöle'sök után uj ruhával és pénz­zel megajándékozva bocsátá vissza övéikhez. Még a vadorvok is szelidebb bánásmódban ré­szesültek az ausztriai, mint bármely más azon korbeli fejedelmek részéről. — III. Joachim bran­denburgi választó fejedelem egy az ö területén lelőtt szarvasért szemeit szuratá ki a vétkesnek, utódja Vilmos pedig egy ilyenért 500, egy nyúl­ért, nyirfajdért stb. 50 tallér bírságot rótt ki. S ámbár a császár, az évnek csaknem minden napján élvezé a vadászat gyönyöreit, az állam­ügyek azért — jegyzi meg a loyalis közlő — soha sem szenvedtek hátrányt. — Az elintézett ügyek, az elindulás előtt aláírattak, s a mi az alatt lett befejezve, a visszatéréskor terjesztetett aláírás alá. — Ha esetleg futárok érkezének, sür­gönyeik azonnal a császár után vitettek ki a va­dász-területre. Ennek valóságáról kezeskedik Qucs­tenberg udv. haditanácsos egy AVallens'einhoz in­tézett iratában. — S liogy a vadászat alatt csak­ugyan történtek intézkedések, erre nézve magától a császártól is vannak sajátkezű bizonyságaink. Igy 1628. oktober 15-én haditanácsi elnökétől Collaltó gróftól értesítést kér, az cz és a német lovagrend nagymestere gr. Stadion közt tartott tárgyalásról. — Ezen levelet Ferdinand saját­kezüleg irta*), a Práterben Kaiser Gáspár — (egy erdöszolga) — lakásában, oda jegyezvén : »ma egész nap esik, mindazonáltal cserkészeten vagyok, s lóhátról egy tizáyast és egy vademsét ejtettem el ; most ismét a nyeregbe tilók.« Nem példátlan eset, bogy koronás fok rendsze­rcsen és kölcsönösen értesítek egymást vadász­élmenyeikröl. Emlékezetben maradt, hogy e köz­lések III. Károly spanyol király, és testvére Ná­polyi i. Ferdinand között megszakítás nélkül foly­tak. — Ferdinand császár is gyakorlá ezt, János *) Olasz nyelven, melyet a császár hivatalos jellegű iratoknál soha sem használt. György szász választó iránt, kinek vadászatai nagy hirben állottak. — Sőt ugylátszik a császár némely magasb állású kedvenczéhez is intézett ily közleményeket. — 1028. September 7 -éröl — irja Col­laltó grófnak — szarvasvadászataim véget érnek. Az idény meglehetős jó volt. Több mint 60 darabot, nagyrészt mind derék példányokat, s köztük egyet mely 627 fontot nyomott, — sa melynél nagyobbat soha sem láttam — lőttem. 1629. junius 17-ről egy ugyan ahhoz intézett hivatalos irat után e megjegyzéseket csatolja : »a tegnapi vadászaton mit sem ejtettem el, kíváncsiak vagyunk, mit hoz a holnapi nap ? 11a ön mint sze­rencsés és derék vadász — az orvos engedelmével — velünk tart, иду bizonynyal jól fog kiütni. Junius 29-én Laxenburgban időzvén, Collaltó­egy közleményére, melyet délelőtt 11 órakor vett és a melyre 12 V) órakor válaszolt, e megjegy­zést csatolá : »ez ideig a szarvasokkal nem volt szerencsém, tegnap azonban egy kisebb f>.jta med­vét lőttem, melyet közönségesen liangyászmedvé­nek neveznek, mig a nagyobbak örvös- (Schlag­bar) medvének hivatnak. Örömöm annyival na­gyobb volt, inert ez az első medve, melyet lőfegy­verrel ejtettem el. Mintegy hetven lépésről vettem czélba épen fejénei, s oly jól találtam, bogy azon­nal kimúlt. Holnap talán a szarvasokkal is vál­tozni fog a szerencse.« Vadászat a Cashmeri hegyek közt. Ezernyolczszáz hatvankilencz szeptemberének vége felé a Baramula völgyszorostól báromnapi távolságra esö Hatti taluba érkeztem, melyen át a hires Cashemcre völgyből eredő Shelum vize. hömpölyög, s amaz összekötő útvonal mellett fek­szik, mely a mureéi brit sauitariumot Serinaggar­ral, Rutiject Singh birodalmának fővárosával hozza kapcsolatba. E boldog völgybe oly uton ohajték behatolni, melyen nagyon ritkán járnak; ily módon remél­tem nagyobb vadakra bukkanni ; különben is, mint minden jóravaló vadásznál, ugy bennem is meg­volt az ellenszenv a rendes ösvények iránt. Tájékozást a helybeli tisztviselőknél szereztem. Midőn épen indulandó valék, egy szerencsés eset­leg néhány kanganival hozott össze, kik a res­liai soroson keresztül Teetwalba voltak utazan­dók. Oly sikeres vadászattal kecsegtettek ezek en­gem abban az esetben, lia a kappai völgy felé veszem utam irányát, mikép csatlakozási hajlamo­mat kinyilatkoztatám előttök ama föltétel mellett, hogy podgyászomat átszállítani segitik. A kis csapat tizenöt személyből s két tattoas­ból (belföldi pony) állt, mely llattit kora hajnal­kor odahagyta s átkelt a gyors folyású és mély Shelumon, oly kezdetleges szerkezetű bidon, hogy annak rövid rajzát adni nem tartom érdeknélkiili­nek. A széditö mélységnek mindkét partján két ma­gas czölöp állott szemben egymással. Ezekhez egy nyers bőrből font s jól megzsirozott vastag kötél a lehető legfeszesebben volt megerősítve, ugy hogy egy gyönge hajlású ivet képezett. Rajta egy mozgékony, villa-alaku fanyereg volt alkal­mazva, melynek ágai hat hüvelyknyi hosszuk, mig kapája nyolez hüvelyk. Mindegyik ág vég­pontjához egy nem igen vastag de erős kötéllel kengyel vagy futóburok volt kötve. Hogy az utazó a széditö ösvény fölött átkel­hessen, következőleg kell cselekednie : Lábait a kengyelbe dugja s ezombjai körül a bosszú kö­téllel burkot vet, megkapja két kezével a nye­regkápát s kirúgva magát, lecsúszik az ivnek egyik felén borzasztó gyorsasággal. Az iv másik felén, a fölfelé kapaszkodásnál a kezek ügyessé­gét kell igénybe venni. A félénk vagy kevésbbé ügyes utazó ez utósó játékot könnyebbítheti az által, lia e jy vékony kötelet erösit derekához, melylyel aztán áthúzhatják. A pony-kat, hasuk alatt széles hevederrel átövezve s a kengyelhez erősítve, könnyen át lehetett szállítani. A hidöröknek kétórai munkájukba került, mig az egész csapatot lovastól a túlpartra szállíthat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom