Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-05-19 / 20. szám
140 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A UGU S TUS 4. 1875. Udvari fajdvadászatok a neubergi császári vadasterületen. Rudolf koronaherczeg ö császári fensége f. é. május hó 2-án este 6 'Д órakor érkezett Neubergre. Kíséretében voltak : gr. Wrbna Rudolf titkos tanácsos, Latour tábornok, továbbá gr. Festetics alezredes és br. ÁÁ'alterskirchen százados szárnysegédek. Az egész magas társaság a Stift-épületben levó' udvari lakrészekbe szállott. Május 3-án tartatott meg az első vadászat, erősen szakadó esőben, a melyben a fajdok dürrögése csak nehezen volt megkülönböztethető. Mégis több kakas esett és pedig ő csász. fensége Rudolf főherczeg lőtt egyet ; egy-egy fajd-kakast lőttek meg : gróf Wrbna, Latour tábornok és Festetics gróf. Délelőtti 11 'A órakor a toskanai nagyherczeg ő csász. fensége is megérkezett Salzburgból Nobile de Majneri kapitány kíséretében, s a másnapi vadászatban részt is vettek ; a következő urak lőttek egy-egy kakast e napon : Rudolf koronaherczeg ő csász. fensége, a toskanai nagyherczeg, gr. Wrbna és br. Walterskirchen. Május hó 5-dikén Rudolf koronaherczeg ő fensége 3 kakast lőtt, a toskanai nagyherczeg ő fensége pedig egyet. S ez volt e nap egész vadászati eredménye, mert a többi urak részint elhibázták, részint be sein érhették kakasukat. Délután a magas uraságok Mürzstegbe mentek és az ottani nagy vendéglőben ebédeltek. Másnap áldozó-csütörtökön vadászat nem tartatott, csakis br. ÁValterskirchen lőtt egy fajdkakast. Május 7-én Rudolf koronaherczeg ő császári fensége 5 fajdkakast lőtt. E rendkívüli vadászeredmény fölött nagy volt ő fensége és a vadásztársaság öröme, s csakugyan e fényes eredményhez hasonlót felmutatni vagy rajta túltenni eddigelé csak ö felsége volt képes. A toskanai nagyherczeg e napon vagy 8 kakast is hallott, de a meredek hegylejtöí fedő nagy hó miatt teritó're egyse került. Egyegy kakast lőttek még a következő urak : gróf ÁVrbna, Latour tábornok és Nobile de Majneri kapitány. — Este 6 1 г órakor Hohenlohe-Schillingsfürst berezeg is megérkezett Neubergbe. Május 8-kán Rudolf koronabg 3 fajdkakast lőtt, Hohenlohe herczeg egy kakast ejtett és egyet megsebzett, egy-egy kakast ejtettek még gróf ÁVrbna és Latour tábornok. — Hohenlohe-Schillingsfürt herczeg e napon délután 4 órakor máiéi is utazott Mürzzuschlag felé, hogy saját bérlett vadászterületén Langenwang mellett vadászszon szintén fajdokra. Másnap igen nagy szélben és esőben folytattatott a vadászat, és pedig Rudolf koronahg lőtt egy kakast, egyet pedig beugrott, de ezt egy másik, nem dürgő kakas elzavarta s mindkettő nagy szárnycsattogáss il tovarepült. Lőttek még egy-egy kakast : a toskánai nagyherczeg és báró Walterskirchen. Másnap reggel 9 órakor Rudolf koronahg és kisérete visszaindult Bécsbe, a toskánai nagyhg pedig Nobile de Majneri kapitány kíséretében Mürzzusehlagba utazott, ott a fajdkakas-vadászatot folytatandó. Ezen minden tekintetben kielégítő vadászatok eredménye a következő volt : Es pedig ejtettek : Rudolf koronahg ő cs. fensége 14 fajdkakast. A toskanai nherczeg ő fensége 3 Hohenlohe-Schillingsfürst herczeg 1 » Gr. ÁÁVbna Rudolf 4 » Latour tábornok 3 » Gr. Festeticli — » Nobile de Majneri kapitány 1 » Báró ÁÁ'alterskirchen kapitány 3 » Fuchs János, udv. fővadászmester. Naplójegyzetek. a munkácsi és szt. miklósi SchönbornBuchheim féle uradalmakon tartott vadászatokról. 1875. február 19-étöl, márezius 8-áig. F. é. február 18-án érkezett meg Munkácsra a vadászur gr. Schönborn-Buehheim, a két ColoredoMansfeld gr., Wilczek János gr., Hoyos József gr., és Ludwigsburg báró vendégei kiséretében medve- és vaddisznóvadászatokra, az itteni terjedelmes erdőségekben. Mindjárt másnap meg is kezdődött a vadászat vaddisznókra és pedig a Munkács alatt elterülő Iznyétei tölgyesekben. Eredménye 1 két éves emse, melyet a vadászszemélyzet ejtett ; gr. Schönborn is sebzett meg egy 2—3 éves kanit, a mely másnap kimúlva találtatott. Következő nap folytattatott a vadászat ugyanazon erdőségekben, de eredmény nélkül, mert a sertevad a hajtóvonalakon áttörve elillant. Lövetett azonban két róka, a mely egyenesen a hajtók vonalának iramodott. Á'asárnap 21-én reggel a vadászur magas vendégeivel isteni-tisztelet után a Voesi vadászkastélyba indult, a mely Szolyva helységtől 2 órányira elterjedő regényes völgyben fekszik, a Viesa folyócska partján. — Megebédelvén az urak, szánon Polifka főerdőmester vezérlete alatt az Osza és Zsdymir nevü völgyekbe indultak. Útközben alkalmuk volt több falka nagy-vadat, körülbelül 40 — 50 darabot, köztük több derék szarvast a hegylejtőkőn legelészve látni. Hétfőn február 22-én az urak három csoportra oszolva a hegységbe indultak a medve téli szállásait (goura) felkeresendők. Miután a hó némely helyen egy ölnyi magason feküdt, a megelőzött napokban vagy 20 hópapuc9csal ellátott ember rendeltetett ki, hogy utat csináljanak a gourákhoz. Azonban igen nehéz levén a medve jelenlétét constatálni, a megvizsgált három goura egyikében sem találtatott medve. Az egyikből a maczkó, egy pár nap óta melegre fordulván az idő, már végleg kiváltott, ugyanis talpa nyoma tisztán meg volt különböztethető a havon. Kedden vadászat sertevadra a Á'icsa-völgyben a grófi vadászkastély alatt. A váltakozó szélben a vaddisznók keresztül törtek a hajtók vonalán, a lövészek kikerülésével. 2 hajtásban vagy 20 darab sertevad jött láttávolba, de nem lövetett semmi. Másnap folytattatott a vadászat a Latorczavölgyben Hanykovicza falu tájékán. A roppant nagy hó miatt csak egy hajtás tartathatott; s ezen gr. Hoyos egy erős agyarast el is ejtett, a vadászszemélyzet pedig több darabot megsebzett. ÁTsszaindulóban a Á'ocsi vadászkastély felé történt azon baleset, mely a napilapokban is közölve volt, s melynek hogy gyászos következményei nem lettek csak a véletlen szerencsének tulajdonitható. Ugyanis a keskeny Latorcza-völgyben terülő Hanykovicza faluhoz vezető ut helyenkint meredek hegylejtökön és szakadásokon visz át, sőt egy pár helyen épen a Latorcza medrében, ennélfogva csakis ökörszekéreu, s ezen is nem minden veszély nélkül lehet rajt áthaladni. Azon feltevésből indulva ki, hogy a Latorczát elég szilárd jégkéreg borítja a vadászurak s íját szánukat használták, mely elé egy pár jóvérű ló volt fogva, s egy pár helyen veszélyes és valóságos nyaktörő helyeket kellett passirozniok. Visszamenet a legveszélyesebb helyek egyikén a lovak megbokrosodtak s a szánt magukkal rántva egy 7 öl magas sziklafalról lefordulva egész a Latorcza folyó medréig lebuktak. Csak lélekjelenlétiiknek és gyorsaságuknak köszönhették a szánon ülő gr. Coloredo-Mansfeld és ÁÁ'ilczek János urak menekülésüket a halálos veszedelemből; ugyanis azon pillanatban, midőn a szán lefordult, bundáikat ledobva hirtelen kiugrottak. A kocsis azonban a rémület által miutegy megdermedve benmaradt a szánban s ezzel együtt lezuhant. Mindazonáltal valami csodás véletlen által e borzasztó esés daczára a kocsis is, a lovak is csak csekély zuzódásokat szenvedtek. A lovak, melyeken a darabokra tört szán feküdt, szerszámuk^ nál fogva annyira össze voltak bonyolódva, hogy nagy erömegfeszitéssel lehetett csak kioldozni. E végzetes késedelem következtében az urak csak keső éjjel értek a vadásztanyára, a hol vacsora felett még soká megbeszélték az accidenst és a nap fáradalmait, a mely bizonyára felejthetlen marad az illetők előtt. Egy közben érkezett távirat a két ColoredoMansfeld grófot és ÁVilczek grófot Bécsbe szólította, minek folytán az urak másnap el is utaztak. E napot a vadászur a elmúlt napok rendkívüli fáradalmai után nyug-napnak szánta, és az ottmaradt urak arra használták fel, hogy a jelentékenyebb erdöipari telepeket megtekintsék. Péntek, február 26-ára vadászat sertevadra. A hajtásban két erős agyaras került elő ; az eresebbet meglőtte gr. Hoyos, a fővadászmester és még egy föerdész ; mindazonáltal, bár súlyosan meg volt sebezve, még megtámadta Polifka fövadászmestert. Az öreg Nimródot azonban — ki kilőtt fegyverrel állt a vaddal szemben — e kritikus pillanatban sem hagyta el lélekjelenléte ; ügyesen kivitt manőverek által sikerült neki az agyaras lökéseit elkerülni, mig az egyszerre hátradőlve hirtelen kimúlt. A szomszéd lövészek a gyors haladást felette megnehezítő mély hó miatt nem jöhettek segítségére a fővadászmestemek, a ki lia a kani nem lett volna már halálosan találva, igen kellemetlen érintkezésbe jött volna ennek agyaraival. Ez eseménynek az az üdvös következménye lett, hogy a fővadászmester, ki sohasem volt rávehető, hogy hátultöltőt használjon, tüstént szerzett egy dupla Lefaucheux-t. — Igy lehet egy vadkan is a korszellem előmozdító segédeszköze ! A hajtásba került második vadkan meglövetett, de a nagy hó miatt nem lehetett tovább üldözni, bár az ebek rövid időre két izben is megállították. A második hajtásban sertevad nem került elő, de egy erdőkerülőnek az a pechje volt, liogy a puskáját két szembe jövő biuzra is kisütötte, de mindkétszer csütörtököt mondott. E hajtásban egy csoport rötvad, köztük több derék szarvas is jött a hajtók vonalához. (Folyt, következik.) Fejedelmi házunk egyik ősének vadász-kedvtelései. II. Ferdinánd császár és király. Azon különféle zajos mulatságok és kedvtelések közül, melyek a múlt században Németország nem egy fejedelmi udvarában uralkodtak, a zajosabbak és kevésbé illedelmesek soha sem nyertek helyet a Habsburgok udvarában. — Emitt nemesebb kedvtelések gyakoroltattak, műtárgyak és ritkaságok gyűjtése dívott. Minek fényes bizonysága a — már sokféleképen megcsonkított — belvederi Ambrassi gyűjtemény is. Rudolf császár gyűjtő szenvedélye ma is élénk emlékezetben vau. Másik kedvtelés — joggal a legnemesebbek közé sorolható — a zene müvelése volt, s kivált a család stíriai ágánál, melyhez II. Ferdinánd is tartozott. Mindennél erősb szenvedélyét képezé azonban e fejedelemnek — hasonlóan azon kor más hatalmasaihoz a — vadászat. Sőt — mint forrásunk megjegyzi — talán több előjogot és kiterjedést is nyert ez, mint 4 mennyit az alattvalók javának komoly méltatása megengedhetett vala. Már Ferdinánd szülői — anyja nem kevésbbé mint atyja — egész kedvteléssel tizék a vadászatot. Károly főherczegröl emlékezetben maradt, miszerint e téren atyját I. Ferdinádot is túlszárnyald, — s nösülése előtt csaknem minden idejét a vadasokban tölté. A vadászat testedző mulatsága egyszersmind óvszerül szolgált a testi bajok ellen. E szenvedély iizése azonban nem történt az uralkodói kötelmek hátrányára, — rendszerint néhány tanácsost is vivén magával kirándulásaira, kik a szünetek alatt az érkezett ügyekről jelentést tettek, vagy az aláirandókat elébe terjeszték. Másrészről szépen jellemzi Károly fölig szelídebb és emberszerető lelkületét azon folytonos törekvés, mely szerint szenvedélye űzését mindenkor igyekezett alattvalóira is elviselhetővé tenni. Ama vadászati barbarismes, mely a XÁ'III. század kezdetén egynémely német udvarban minden
