Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-05-12 / 19. szám

136 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. MÁJÜS 12. 1875. »toddy« mellett, rendbe hozva a holnapi vadászathoz szükséges kellékeket, berúgta az ajtót s két kis szobát ajánlott két vendégének, ama vigasztalással, hogy van elég hely a gyapjuraktárbau. Szerencsére, mindnyájan a férfi nemhez tartoztunk, s igy beosztottuk a két szoba nyolcz szögletét a hét személy között. E két szobában nem volt más bútorzat mint két ágy; az volt tehát a kérdés : kik foglalják azokat el ? — Természetesen mindig a legügyesebb a győző, s igy ötnek a szalmazsuppal kellett megelégednie. A falakon mindenütt kétcsövű vadászfegyverek, vontcsövüek, tengerészi kardok »cutlass« s fejem fölött négy pompás Colt-féle revolver ; de a legérdekeaebb, s a többitől egészen külömbözö fegyver squatter legjobb barátja melyet bátran lelehetue a telep czimereül festeni : a nyers marha bőrből font rettenetes marha-ostor, mely körülbelül 11 —12 láb hosszú, s csak egy láb hosszú, ólommal töltött nyele vau. Többen megkísértettük, csergetni vele, de csak nyakunk körül csavarodott az, sehogy sem tudtunk vele bánni ! De látni kellett házigazdánkat a mint ez ostort kezelte ; érdemes lett volna fizetni értté. Kezében a hosszú tekercs egyszere kiegyenesedett mint a nyil s nagyobbat csattant mint ha két puska egyszerre durranna el, és a penny-pénzdarab , melyet 11 lépésnyire egy karóra kitűzött, mint a villám tünt el csapása alatt. Még sajátságosb látvány e rettenetes ostor egy lovas kezében, a mint ez az engedetlen marhák közé csap. — Marhahajtás egy ilyeu ostorral az idegent annyira érdekli, mint akár egy rókavadászat. Másnap reggel valódi »statio-reggelink« volt, utána mindjárt munkához láttunk. Körülbelül hat óra volt, midőn elindultunk. Hárman karabinokkal és revolverekkel voltunk fegyverezve, a többiek lándzsákkal ; ez utóbbiak közt volt a házigazda — a derék squatter is — ki vigan forgatta lándzsáját orraink kellemetlen közelében. Megvallom, a legvadabb mesék után, a melyeket hallottunk, a forró toddy mellett: minden bátorságom daczára legnagyobb bizalmam csak a megbízható »Coltc-omban volt. Félórai gyors nyargalás után egy hegyláncz tetejére érkeztünk, kopasz, terméketlen helyre, mely — mint a geolog mondja — a főid egyik legrégibb el nem sülyedett része. Nem sokára már kapaszkodnunk kellett a fííben s gazban, hogy le ne csúszszunk egy félmértföldnyire a vízmosásokba. Azután egy-egy nagy lapály következett oly magas füvei, minő csak Uj-Zelandban található. Majdnem elfelejtettem megjegyezni, hogy még három kutya is volt társaságunkban, keveréke a szelindek-, a véreb- és a buldognak. Látszott, hogy sok harczban voltak kölyökkoruktól fogva a vaddisznókkal , mert testük fedve volt az agyarak vágásainak nyomaival. Valódi veteránok voltak ezek, s ép ugy élvezték a sportot, mint gazdájuk. De büszke is volt rájuk, mondván : »Soha sem mernék egy vaddisznó-kondába vágni kutyáim nélkül, mint a gulyába nem ostor nélkül.« Mindenütt kezdtük látni a régibb vadászatok nyomait. A föld mindenfelé fel volt túrva, s mindenütt szétszórva feküdt a szúrós dárdafü (spear grass), melynek édes gyökerét a disznó nagy élvezettel eszi. E csalhatatlan nyomokat követtük egy mértfóldig fárasztó fűben. Épen egy folyónak túlsó partjára másztunk egy szikladarabon keresztül, midőn egyszerre oldalról röfögés hangzott ; a fegyverek készen voltak, de a jövő pillanatban az egész társaság kaczajra fakadt, látva vagy száz disznót malaczaival sikitva szaladni nyakra-főre; sok a vízmosásokba gurult alá. A legcomicusabb háttér ; de az előtér csakhamar magára vonta a figyelmet. Alig ötven lépésnyire, három csúnya, veszélylyel fenyegető kan várta jöttünket. A felbőszültség tiize villogott szemükben, s fogaikat csattogtaták. Egy tapasztalt vadász előrerohant, épen midőn a három kutya villámgyorsasággal nekiment az elsőnek. »Vigyázzon ! — ordította squatter — már jő!« Abban a pillanatban egy kutya a hátára ugrott a vadkaunak, de ezt egy agyarvágással a hasán kellett megfizetnie; a másik két eb meg utána, mert egyenesen hetvenkedő barátunk felé tartott. Tapasztalat kell ily veszélylyel szembe szállni.. Tompkinsnál hiányzott ez ; s puskáját vadon a teli holdra sütve, mintha magamagát találta volna, futott mint az örült; »fusilo non bene relicto !« Többen akartak lőni, de a squatter nyugodtan várta sörtés ellenségét, kopjáját oldalához szorítva, s a másik perezben kezének egy ügyes fordulatával az állatnak mélyen a szügyébe mérité azt. Ott feküdt vérében fetrengve a roppant kan. Füleit le nem vághattuk, mert a kutyák leszakították s fogait sem, mert erősen be vannak nőve ; igy a squatter nem czifrázta sokáig a dolgot ; kihúzta vadászkését s levágta tövinél a farkát ama megjegyzéssel, hogy : »szőre majdnem olyan, mint az enyém volt, midőn megházasodtam;« — s oda adta e furcsa diadaljelvényt az öt követő cselédjeinek. A sebesült kutyának hamar bevarrták az oldalát s várni kellett, mig hazavitték. Egy mértföldnyire föntebb a völgyben ismét kezdődött a vadászat. A fü szinte áthathatlan, ugy hogy csak a tapasztalt kutya járhatott benne. Ide beküidtük őket, s minthogy a kópja volt a győztes oda lent, most a puska- és revolvernek adatott az előny idefent. Alig voltak a kutyák öt perczig a fűben, midőn hallottuk újra a röfögést s két kan, követve egy csapat siildö által, kitört néhány lépésnyire a legközelebbi vadásztól (a fiatalokat soha sem bántják, csak ha malaczpecsenyére van szükség.) — Az első két golyóval földre teritettük, de nem léién halálosan megsebesítve, borzasztó volt látni, vadságában hogy tajtékozott s vágta a földet hosszú agyarával. A második szökni akart két ponttal az orrán, de egy karabin szintén véget vetett futásának. Ennek is levágtuk a farkát minden formalitás nélkül s midőn a másikhoz jöttünk, — mely ép egy utolsó hörgéssel kiadta páráját -— egy különös phenoment láttunk. A szegény jámbornok egyik fi ga annyira hátrafelé nőtt, hogy félív helyett egy egész karikát képezett és az éles vége resztül hatolt a csonton egész odáig, a hol az kezdődött, s onnan a tarkó felé. — S igy ezt a fejet most a Dunedin-inuzeumban mindenki láthatja, s nagy bámulat tárgyát képezi. — Az élezés squatter csak e szavakra fakadt: »Milyen átkozott fogfájása volt annak a szegény koldusnak, mig ez az agyar keresztül nőtte magát a pofáján!« — »Jőjenek uraim ! megünnepeljük egy kis pálinkával. Ide az uzsonnával, Archie!« »Halló! hol van Tompkins?« Hiányzott. — »Cooeys!« — semmi felelet. Már kezdtünk aggódni, mert nem volt más fegyvere, mint lándzsája, midőn egyszere láttuk Tompkinst a hegy másik oldalán. Intések által tudtára adtuk, hogy minden rendben van. Lejött, de nagyon csendesen viselte magát. Azonban midőn a brandy-üveget kiürítette, akkor nyelve is kezdett peregni, s igy kitudtuk, ho

2y bátran hajtotta a disznó-kondát, mig mi a kanokkal vesződtünk, s nagy fáradság után csakugyan sikerült neki egy kéthónapos malaczkát átszúrni. Epen le akarta fa-kát vágni, midőn a malacz anyja reátört s igy élete mentéseért futnia kellett, mig a disznó belefáradt. Szegény Tompkins ! Első napi vaddisznó-vadászata NewZelandban nem vált nagy dicsőségére. Egy jó pihenés után ismét nyomoztuk a vadat, és midőn nyerges lovainkhoz jöttünk , a társaság 17 farkat hozott. Megjegyzendő, hogy csak kanokat lőttünk. Késő este jöttünk haza és champagneivel végeztük a lakomát. A squatterek ebben a tekintetben nagyon tékozlók ! (A »Field« után) L . . Az országol agarász-congressus, mely a Galga-vidéki agarász-egylet által lett összehiva, május 10-dikén tartotta alakuló gyűlését ; ez alkalommel báró Podmaniczky Géza lett elnökké, báró Laffert Antal jegyzővé választva. Az elnök előterjesztése folytán liatároztatott, hogy az összes magyarországi agarászegyletek egyenlő birói szabályokkal bírjanak ; ezen szabályok kidolgozására egy kilencztagu bizottság választatott, u. m. : A bácskai ag. egylet képviselője Gromon Dezső. A félegyházi ag. e. részéről Kovásznai Kovács Zsiga. A galgavidéki ag. egy. részéről gr. Szápáry István. A n.-nagykörösi ag. egyl. részéről Mészáros Zsiga. A szabolcs-vajai a. e. rész. Gencsy Béla. A zemplénmegyei részéről Dokus Gyula. A csanádmegyei részéről Návay Zoltán ; — ezenkívül a congressus elnöke és jegyzője. A congressus egy orsz. agarászegylet megalakítását elhatározta, melynek tagja lehet minden magyarországi agarászegylet, mely a bizottság által hozott szabályokat elfogadja és bruttó-jövedelmének 10 száztólijával hozzájárúl. Első tagnak a galgavidéki agarász-egylet jelentkezett, a jelenlévő többi egyleti képviselők — közgyűlési jóváhagyás fejtartásával — hasonlóan csatlakozni nyilatkoztak. Ez egylet vándor agarászatokat fog tartani és igy jelen évi versenyét a galgavidéki agarászegylet meghívása folytán, Gödöllőn tartamija meg. A versenyfeltételek következőleg állapitattak meg : Futhat minden agár, bárkié legyen, 50 frt téttel ; — oly agarászegyleti tagnak bona fide tulajdon agara, melynek egylete az orsz. központi agarászegyletnek tagja, egy agara után fele tételt fizet ; a többi után egész tétel fizetendő.— A tételek fele az egyleté, fele egyenlő részben az első és második agár között osztandó el. Nevezni lehet az orsz. központi egylet tagjának elnökénél vagy a versenyt megelőző este a központi jegyzőnél, mind két helyen Írásban. * * * A gyűlés az agarak törzskönyvezésének eszméjét helyesléssel fogadta, de megkívánja hogy a törzskönyvbe csak valamely egylet által ajánlott díjnyertes agár vehető be. * Az országos agarász- congressus folytatván tanácskozásait, agaigavidéki agar á s z egylet alapszabályainak következő pontjait fogadta el határozatilag kötelezőknek és pedig : a 10. pontot : 10. Minden magyarországi agarász-egylet elnöke tiszteletbeli tagnak választatik, hogy ezáltal a többi egyletekkel folytonos összeköttetésben lehessen. Minden más agaráz-egyleti tag a közgyűléseken és dijagarászatokon mint vendég szívesen láttatik. A 15. pontot : 15. Az egylet következő dijagarászatokat hozza határozatba : a) October 2-ik felében kölyökverseny. b) Novemberben minden agár számára nagy verseny. e) Uj év után szintén minden agár számára. A 20. és 21. pontot : 20. ítéletet a futásokon a közgyűlés által választott állandó biró mond ki. 21. Kétes esetek felett a választmány itél. Az Ítélethozatal körüli birói szabályokból elfogadtattak a következő pontok : /