Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-05-05 / 18. szám

128 VADASZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 10. 187 5. készült, 12-es öblű Lancaster-vadászfegyver, tok­ban. Értéke 300 frt.). Résztvehet a »pesti Ga­lamblövész-club« bármely tagja; 5 galambra. Tá­volság 25 méter. Nyilvános versenyben egyszer győztes 2 méterrel, többször győztes 4 méterrel hátrább áll. Tétel 20. frt. Dijak : Tiszteletdij és té­tekből 40 °o az elsőnek; 40 V« a tétekből a má­sodiknak, — 20 ° í a harmadiknak. — Az első 5 galamb az első nyertesnek egyenként 5 fr, a 2-diknak 3 ft, a 3-diknak 2 ft; ezenkivül min­den galamb mindenkinek 1 — 1 forint. II. 100 frtos egyleti díj. 5 galambra, 12-es calib. 26 méter, 16 calib. 25 méter távval. Tét : 10 ft. Dijak: a 100 ft és a tétek 25°/,-a az elsőnek; a tételek 25°| 0-a a másodiknak. Első négy galamb 5 ft a Dyertesnek, a 2-diknak 2 ft, a további ga­lambok egyenként 1 ft. Legalább 10 aláirás kí­vántatik. III. Sweepstakes*). Tétel 10 forint. Re'sztve­het a club minden tagja, 4 galambra. Távolság: 24 méter. Dijak: a tétek 50°' 0-a az elsőé; 25®/ 0-a a másodiké és 10%-a a harmadiké. — Az első 2 galamb ára 2 forint, a többié 1 forint. — Leg­alább 6 aláirás kívántatik. Nevezések: május 11-én esti 12 Óráig. A hely­színén 25 °/o al több. Bánatpénz : mindenütt a tételek fele. Minden nyereményből 5%-a Club pénztára ré­szére levonatik. Budapest, 1875. april 30. A titkárság. Egy livoniai vadász naplójából. I. A felgallyazott hiúz. (Vége.) Tekintettel a magas fekhelyre, meglehetősen közel álltam a fa törzséhez, — ugy azonban, hogy a hiúz még se eshessek fejemre, vagy hogy megfordulás nélkül, ne is ugorbassék arra — s előrészét véve czélba, dörditém felé alázatos üd­vözletemet. — A vad összeroskadt s lebukni lát­szott; — mégis sikerült neki az erősen ingó ágakba megkapaszkodni s előbbi helyére vissza jutni, a hol félig felegyenesedve, ugy látszók, még feljebb akar kúszni. Újra gyorsan czélba vettem őt, de a gyutacs nem lobbant el, mire kerülöm felvont fegyverét kaptam el, s a lövés eldördült. A mi ezután következett, alig irható le. A de­rék, hiúz — legalább egy jókora farkas nagysá­gával bírt — mintegy három emeletnyi magas­ból, ötször bukfenczet vetve, egy lavinaszerű hó­felhő közepette, mint egy ágyú golyó zuhant alá, egyenesen háttal hullva le a hóba. A ki ezt nem látta, alig lehet róla fogalma. — Ezzel szemben egy fajdkakas lehullása — magá­ban véve ugyan szinte szép látvány — csak unal­mas lepottyanás. — Ez a jelenet elfeledhetlen lesz előttem, mig élek. A hiúz látszólag élettelenül terülvén el a ha­von, közelebb léptünk hozzá, megszemlélendök őt. Dianna is közelitett, s megszaglászva a vadat, el­kezdte szép lassan ránczigálni. Egy ütéssel elkergetem a vadtól, ö azonban más oldalról kerülve egy iramodással a hiuzon ter­mett s hatalmasan kezdte azt tépni. E pillanat­ban — a zuhanás által csak elbódult — hiúz villámgyorsan összeszedte magát, s széles talpai­val, melyen az éles karmok messze előre kiter­jesztve valának, nyakon ragadta az ebet. Vonitva és siránkozva próbálta meg ez, kisza­badítani magát, a mi azonban nem sikerült többé, s mint tőrbe szorult vad vonszolá magával a hi­uzt, mely félig lekonyult füleivel, lehunyt szemei­vel, s csattogó fogaival a kétségbeesett düh és gonoszság megdöbbentő képét mutatá. E pillanat a legnagyobb mérvű zavar pillanata volt; mig én néhányat rúgtam a biúzon, hogy az *) E verseny dija valószínűleg az Asszonyságok tisz­teletdijával szaporittatik, mely esetben a távolság az I. szám alatti módozat szerint egészíttetik ki. I eb elbocsátására birjam, addig a kerülő ez utób­bit ragadta meg, segítendő szabadulási törekvé­seiben, s balkezében tartott fegyvere tusájával néhány erős, de ügyetlen csapást mért a hiúz feje és nyakára. E barátságos közbeszólás végre használt is, s a kopó kirántá fejét a vadállat szörnyű karmai közöl ; ... de ugylátszik nem okult, mert abban a pillanatban ismét újra akará kezdeni a harezot, melytől mégis szerencsésen sikerült öt visszatar­tanunk »El ne bocsásd az ebet !« kiáltók a kerülőnek, a míg magam egy félig hó által fedett és lefa­gyott ágat igyekeztem letörni. E közben a hiúz félreismerbetlenül gonosz szán­dékkal kúszott a kerülő felé, a ki fegyvertelenül s mindkét kezével a boszút lihegő ebet tartva, hátrálni kényszerült. A mint, kezemben a doronggal előrohantam : a hiúz épen akkor összeroskadt s ugy tetszék, megszűnt élni; minélfogva csakis a biztosság ked­veért engedtem meg magamnak néhány csapást mérni tarkójára. Mint könnyen megfogható — meglehetős inge­rült voltam önmagam ellen is, mivel e czéltalan küzdelem egyedül saját mulasztásomból eredt. Ha az ebet pórázra fogatom, mielőtt lövök, az egész vérengzés elmarad vala. Szerencsére azonban néhány karmoláson kivül, melyet Diana szenvedett, semmi komolyabb kö­vetkezménye nem lett a hareznak. Ez idő óta soha sem mulasztom el, hiúz-vadá­szatokra egy erős ólmos nyelű ütőostort vinni magammal, melylyel egyrészt az eb s a megseb­zett vad közötti viaskodás meggátolható, másrészt ez utóbbinak a kegyelemcsapás könnyen megad­ható. Ennek hiányában pedig alig segíthetünk a bajon, mert a lábrugdosás keveset ér, — a va­dásznak pedig fegyverével soha sem kell és sza­bad ütni. Vadászatom eredménye rendkívüli örömre han­golt, annyival inkább, mert — mint emlitém — ez volt első ilynemű élményem, és — mint ké­sőbb tipasztalám — ennek teljesen abnormis fo­lyamából kedvező tanulságokat meriték a jövőre nézve. A vadászat igen kedvezőtlen körülmények kö­zött folyt le, s mégis a kopó egészben véve, igen derekasan viselte magát ; — a hiúz azonban — habár öreg, erős és igy lehetőleg ravaszabb is lehetett — a legnagyobb közönyt tannsitá, s mi­helyt a hajtásból csak egy perezre is kimenekült, teljes kényelembe helyezé magát, s újra felriasz tatván, csakhamar a fára menekült. Mindezeket tekintetbe véve, elképzelhető örö­möm s azon reményem, melylyel magamat bizta­tám : hogy t. i. minden hiúz, melynek nyomait szemeim felfedezik, oly jó leend, mint ez a mos­tani ! Azóta sok sikertelen hiúz-vadászataim, és sok évi változatos tapasztalataim meglehetősen kigyó­gyitának ebbeli optimismusomból. Felgallyazott hiúzt azonban mind e mai napig nem láttam, s talán nem is látok többé soha. szemle a francziaorezági sport mezején. (Congressus a vadászati fegyverele ügyében. — Orvadászok statist ikája. — Falkavadászatok áttekintése és bezáratása. — Még valami a fíothschildék lovadászalairól. — Páris városa budgetébol.— A Jardin d' Acclimatation látogatói. Statistikai curiosum. — Túzok, mint ritka vad. — Vadá• szó farkas. — Parkasvadászati speciatitás. — Seigliére báró kandszeb falkája.) Legutóbbi körszsmlénkben jeleztük és kifejtet­tük az általános helyzetet, úgy hogy most átte­kintés nélkül folytathatjuk a francziaorezági va­dászatok s a rokon tárgyak vázolását. Múltkor a magyarországi agarászok congressusával végez­tük ; ez alkalommal tehát az eszmetársitás sza­bályainál fogva szintén egy tervben levő con­gressusról szólhatunk. Ez a vadászati fegyver ügyében ez év folyama­tában tartandó congressus, melyet a »Ch. III.« e rovatának szerkesztője : Mrs. Brévans indítványo­zott, s mely iránt hova-tovább tágabb körökben nyilvánul az érdeklődés. Tárgya lenne a gyüle­kezeteknek a vadász-fegyvergyártásban legújabb konkolyt a tiszta búzától elkülöníteni, megállapí­tani, liogy a gombaként felmerülő találmányok kö/.ül melyik bir a vadászati fegyver kellékeivel ; kiterjeszkednék a congressus ezentúl,a töltények kü­lönféle nemeinek, ezek használhatóságának, s utóbbi időkben felkapott rendszereknek megvizsgálására, to­vábbá a lőpor s más egyéb kérdésére. E congres­sus tagjait képeznék: 1. Elismert jeles vadászok; 2. egyéb lőfegyver-ismerők és kedvelök; 3. szak­mérnökök és szerkesztők; 4. a fegyverművesek. Ily competens férfiakból állván a congressus, eb­hez sok reményt kötnek a fegyverkészítés körüli eszmék tisztázására nézve; annyival inkább, mi­vel ugy a gyártásra, mint a fegyverek kipróbá­lására kísérletekkel lesznek összekötve a dernon­stratiók. — Mi is részünkről örömmel üdvözöljük ez eszmét, a mely nézetünk szerint sokkal hatható­sabban nyújthat segédkezet a vadász-embernek fegyveie választásában, mint egyesek összefüggés nélküli kísérletei, vagy a fegyverművesek rendszer­nélküli versenygése. Annak idejében nem késen­dünk olvasóinkat a congressus eredményről tudó­sítani. * * * Orvadászok és vadászati kihágások statistikája. Előttünk fekszik a francziaországi igazságazolgál­tatás, nevezetesen a bünfenyitő törvényszékek mű­ködéséről szóló jelentés az 1872-iki évről. At­veszszük ebből a következő érdekes adatokat. Ez év folyamában tárgyaltatott 16,441 vadászati ki­hágási eset, melyekben 18,603 személy állott vádlottként a sorompók előtt. Ez utóbbiak közül 16 éven aluli volt 402, 21 éven aluli pedig 2237. Nők e kimutatásbon csak 121-en szere­pelnek. A büntetés mérvére nézve: elbocsáttatott 931 vádlott ; 1 286-an egy évnél kevesebb időre el­zárattak ; < gyszerü költségfizetésben és birságban elmarasztaltattak 16,531-en ; csak kettő fosztatott meg polgári jogaitól. A 18,603 vádlott közül 4,429 volt azok száma, kik már ugyanazon évben legalább egy­szer meg lettek biint-tve vadászati kihágás miatt. Legfigyelemreméltóbb körülmény azonban, hogy e rengeteg számból csak épen 17 9 ügy felebbez­tetett; azek közöl 81 megerősitést nyert, 96-ban pedig a büntetés mé ve leszállittatott, vagy a vád­lottak feloldattak. Szembesítve már most e kimutatással a hazai törvényszékek és bíróságok működését a vadászati törvény áthágásának megbüntetésében, valóban megszomoritó eredményeketet találunk. Halomra gyűlnek már nálunk a vadtenyésztők levelei, me­lyekben unisono a vadorok szemtelenségéröl ugy mint az illetékes biróságok lanyhaságáról és álbu­manismusáról panaszkodnak ; ngy hogy e lamen­tákból állandó rovatot nyithatnánk lapunkban, ha olvasóink türelmével vissza akarnánk élni. Ha pedig egy-egy gányó valamely — fehér holló — igazságos és méltányos bíró részéről kellő megfenyittetésben részesül, forumról-forumra appelálja és hurczolja ügyét, s még azon ritka esetben is, ha a felsőbb biróságok megerősítik a kiszabott büntetést, ez a sok hercze-hureza köz­ben hatályát s elijesztő tulajdonát elveszti. A tör­vény s pedig specialiter a vadásztörvény iránti tisztelet az ily félszeg eljárás mellett lábra kapni a köznép között nem bir. Igaz, hogy bírósága­ink szervezete és a perrendtartás szintén hátrá­nyára van a gyors és szigorú igazságszolgáltatás­nak. — Azonban e szemlének nem lehetvén fela­data a jogi reformokat szellőztetni, egyszerűen rámutatunk Franeziaország példájára, mint me­lyet hazánknak is követnie kell : »fiat justitia, pereat mundus.« * * * Márczius végétől april közepéig a falkavadá­szatok is sorban bezárattak Francziaországban. Ez alkalomból a »Ch 111.« visszatekintés formájában

Next

/
Oldalképek
Tartalom