Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-13 / 2. szám

14 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. AN И ÁR 7. 187; gondoskodtam. Szerencsére másnap éjjel egy j bizonytalan lévén kis eső permetezett, s a mint reggel kimentem i lövéseim. felől, mily hatást tettek nyomozásra, csakugyan ráakadtam az orosz­lány nyomaira, melyek egy mély vízmosásba vezettek, mely a hegyről jött le s melyben a vadállat láthatatlan jött le a síkságra. — Hamar elhatározám magam, s leshelyül egy bokrot választék, hová a délután folyamában egyik puskámat tettem, s hol egy gabonás zsák, melyet a derék pék kölcsönzött, — plaidemet szintén ellopták a gonoszak — szolgált fekhelye­mül. Ezután mindennap alkonyat előtt kimen­tem leshelyemre. Én istenem ! pedig mily hi­deg volt e kopár magaslatokon ; de én csak vártam egész éjen át, a nyomorral és szélvé­szekkel daczolvá, hogy a jószerencse kereke iuegforduljon. Az oroszlán minden éjjel ordítozott köze­lemben, de nem jött lövésre. Vén ravasznak kellett lennie, s igy megfogható, hogy már rajt nem vesztett a három év alatt, mióta tudniillik e vidéket rendesen látogatá. Különösen, miután még az a hire futott, bogy nem rég egy asz­szonyt és több arabs vadászt már megölt és felfalt. Az arabok végül vonakodtak reá va­dászni, mondván, bogy a golyó nem fogja, s kár lenne időt és még több emberéletet veszte­getni. De én meg voltam győződve, hogy e babo­nás hitet csak az oroszlántól való félelem öntötte az arabokba, kik czélzás nélkül lőttek reá azon izgalom folytán, melyet az állatkirály megjele­nése bennök keltett. Deczember 5-kén este, kissé későbben mint máskor, épen ötödször mentem ki leshelyemre, midőn, még mielőtt helyre érkeztem volna, dü­b örgést hallottam, olyan formát, mintha egy b ika közeledett volna felém az ösvényen. Hir­telen félrevetem zsákomat, s egy bokor mögé húzódva, a szárdoktól kapott puskámat, mely pedig négy golyóra volt töltve (egy öreg tromb­lon) mellém teszem, a péklegény puskáját (melynek egyik csöve két golyóra, a másik bá­romra volt töltve) pedig kézbe kapva, kissé nagyon is izgatottan vártam az ellen közeledtét az ösvényen, mely a bokor mögött vezetett el. Az oroszlán mind közelebb jött, közbe egyet­egyet ordítva, de még nem láthattam. Még nem sötétült volna be egészen, de e pillanatban sö­tét ködfátyol ereszkedett a begyekre, a szél kísértetiesen süvöltött, s minden oda mutatott, hogy szélvihar van közeledőben. Szerencsére a szél szemben jött, s nem árulá el jelenlétemet a közeledő vadnak, kit féltérdre ereszkedve és egy-egy ujjamat a ravaszon tartva, elhatá­rozva vártam. Egyszerre az ösvény sötétjén egy pár pliosphor-szem tündöklését láttam, mely sietve közeledett. Ekkor lelkemet istennek, testemet pedig an­nak kegyelmébe ajánlva, ki először meglátni találja — czélzolc. s a mint a nagy oroszlán 50 centimeternyire közledik fegyverem szájához, mindkét ravaszt elnyomom ! — A vad egy óriás nagyot szökkent a légbe és borzasztó orditásba tört ki, mi közben én eldobva a dup­lát s a másik fegyvert felkapva, néhány lépésre hátrálok és néhány pillanatig lélekzetvétel nél­kül állok. A. sötétben persze semmit se látha tarn, de az oroszlán — liörgéséről Ítélve — ha­lálküzdelmében látszott vergődni, mig én a bokrok között tovább állottam, még mindig Az éjjelt a helyszínén töltöttem, s a mint a regg pirkadni kezdett, tartalék fegyveremet magamhoz véve, keresésére indultam, s csak­ugyan megtaláltam néhány lépésnyi távban a mély vizmosta árokban mozdulatlanul elte­rülve. A borzasztó lövés oly közelről egész homlok­csontját összetörő. Nem soká élhetett. Lehetetlen elmondani, mennyi fáradságunkba került a vad hullát a mélységből felhozni, mi­ben a szárdok s egy pár emberünk segített. Képzeljen az olvasó egy 5 mázsás állatot, mely­nek hossza egy öl ! Végtére dél felé mégis elér­tünk Philippeville-be, a hol az egész lakosság­összegyűlt az óriási állat megtekintésére. Húsát azután kivágták és eladták. Ez a hírneves damrémonti oroszlán története, a mely pusztításait 10 lieunyi kerületen űzte és Philippeville-től 9 kilométernyire esett el főtanyája közelében ; de a ficzkónak ezenkívül még sok tanyája volt, s ez nehezítette meg annyira kézrekeritését«. * * * Ez érdekes vadászatnak azonban még egy utó­játéka is volt. Cheret ur ugyanis az oroszlán egy részét elküldte a »Ch. III.« szerkesztőségé­nek, s az friss állapotban meg is érkezvén, ne­vezett lap főszerkesztője, Mr. Alfred Didót fényes lakomát rendezett a nemes vad és a merész va­dász tiszteletére a párisi restarateur-ök egyik leg­híresebbjénél, Magnynal, melyre az egész szer­kesztőség hivatalos volt. Magny meg is felelt a benne helyzett bizalomnak és oly ebédet készí­tett, mely ugy a ritka vadnak mint a szintén nem mindennapi alkalomnak tökéletesen megfelelt. íme a menu : Iluitres de Marennes. Beurre et Olives, l'otage Tapioca et bisque. Bouchée á la Reine. Barbue sauce hollandaise. Filets á la Ros­sini. Estouffade de lion A la Méridionale. Coeur de lion à la Castellane. Coq da bruyère flanqué a bé­casses. Petits pois. Biscuit glacé. — Borok: Chab­lis, Sauterne, Champagne, Roussillon, Bordeaux, Cor­ton. A borok egy részét Moréal de Crevans ur, szintén munkatársa »Ch. 111.«-nek szolgáltatta. Az ebéden mindössze 19 en vettek részt. Magától értetődik, hogy s legjobb kedélyhangulatban folyt le a lakoma s hogy a toastok sem hiányoz­tak, ugy Chéretre mint Magnyra, mint az ünne­pély két fő hősére és okozójára, s még igen sok jelen és távollevő személyre. * * * E nevezetes lakomához két tálat szolgáltatott a Chéret- féle oroszlán. Az emiitett lap közli a ritka vadpecsenye elkészítés módját, és kissé mali­ciosusan ajánlja azok figyelmébe kik a valóban királyi vadhoz előbb-utóbb hozájuthalnának. Ér­dekesnek tartjuk ini is, bevezetésül azon rova­tunkhoz, melyet ez évben nyi'ni szándékozunk »Vadászkonyha« czim alatt. Estouffade de lion à la Méridionale. Az oroszlánhust tedd egy fazékba és önts fő­léje vörös bort, hogy egészen elfedje; azután tégy hozzá egy kevés eognacot, babérlevelet, kakuk­füvet, vörös és fokhagymát, sárgarépát, petrezsely­met és szegfiibor.-ot, s hagyd az egészet 3 napig állni ; letelvén az idő, vedd ki, szárítsd fel jól egy kendő, el, tisztítsd meg az ideg és inrostoktól, azután vágd cl lilékbe, spékeld meg ezeket és oliva olajba téve süsd ki hirtelen tiiz felett. Ha mind­két felől jól megsültek a filet к, önts hozzá a fentebb emiitett marinadéból körülbelül egy harmadot, tégy hozzá egy narancshéj harmadát és hagyd e sauce-ban körülbelöl 4 óráig lepárolni. Végy ezután szép olivákat, blanchirozd ezeket s tedd a sauee-ba x| 2 órával a feltálalás előtt. A filet-k azután egy kerek tálba rakatnak korona­alakban, az olivák körülrakatnak és a sauce fö­léje öntetik. Így kerül az »estouffade« az asztalra. Coeur de. lion (oroszlányszív) a la Castellane. Végy egy font szalonát és egy font sovány borjúhúst, s vágd el mindkettőt dió nagyságú da­rabokra ; pörköld meg a borjúhúst egy kissé hir­telen tiizön, ugy a szalonnát is, s erről a zsírt szütd le ; azután törd meg mozsárban együtt mind kettőt, tégy hozzá egy kis sót, borsot, szerecsen­diót s egyébb fűszert, keverd meg jól és tégy hozzá egy font apróra vágott csibehust ; önts hozzá azután egy kis cognac-ot és madeirát, s egy fét font apróra vágott gombát. E faschéval azután tölsd meg a szivet, takard be egy bálóba, csinálj hozzá lisztből, vizböl s egy kis sóból tésztát, pás­tétom formára tedd bele a szivet és liagyd 3 '/ 2 óra hosszat sülni ; elkészülvén, önts hozzá egy demi­glacet. és garnírozd töltött gombával. A »Ch. III« példájára mi sem tehetünk egyebet, minthogy e szakemberek állítása szerint — déli­cat dolgokat, olvasóink figyelmébe ajánljuk ! (Folyt, köv.) Äsgarpliiat» кщтжц*. A Bács-Bodroghmegyei agarász-egylet által m. 1874. évi deczember hó 27-kére kitűzött vegyes­verseny a fagy és havazás miatt meg nem tar­tatván, ujabbi verseny határidejéül a már közlött helyen s programm szerint, rendkívüli közgyűlés határozata folytán f. évi január 14-én fog meg­tartatni. O-Moravicza, 1875. jan. 1. К о V a t s i t s К á г о 1 y, e. j. Г ! ce s л „ к. 1874. sept. IG., 17. és 18-án nmlts. gr. Fes­tetits T. keszthelyi urodalmában tartott vadásza­tokon részt vett : gr. Kinsky Rudolf. Cserkésze­ten más nem volt, vadászat egész éven nem tar­tatott vadkimélés tekintetéből. Elejtetett ­2 szarvas, 8 őzbak, 7 vaddisznó, 49 vadrueza, 57 erdei szalonka. 33 nyul, 5 fáczán, 73 fogoly, 8 vadlúd és 83 vizi szalouka. Összesen 327. Keszthely, 187 4. decz. 4. Riedl Ödön, erdőm ester. * s Az 187 4. évi vadászati idényben, vagyis október hó 15-től deczember hó végéig a szomolnoki urada­lomhoz tartozó kincstári erdőkben, (28,000 holdon, elejtetett : 2 vaddisznó, 41 nyul és 32 őz, 19 császármadár. Szomolnok, 187 4. decz. 31. Fuchs Szilárd, erdőmester. * * . * A es. kir. család gödingi uradalmán mult decz. 15-kéu (egy napon) tartott udvari vadászaton lö­vetett : 22 őz-vad, 30 fogoly, 1104 nyul, lő tengeri nyul. 152 fáczány, Összesen 1373 db vad­H о 11 á u, erdőmester. Gr. Zichy György. Camill és Aladár gróf»k nagy-'.ángi (Fehérmegye) fekvő urodalmukban m. decz. hó 28-dik napján két hajtásban tör­tént nyulvadászat alkalmával elejtetett : 500 nyul és 10 fogoly. Z. J. # * * ­Tisztelt szerkesztő ur ! Ez évben pagonyomban csupán csak : 1 10-es szarvas, 8 nyul, 4 őzbak, 9 erdei szalonka (ta­1 róka, vaszi húzásban) és 1 nyest, 4 vadkacsa ejtetett el. — Különben mostani pagonyomban-, csak medve és szarvas létezik bővebben. Sztavnán, 1874. decz. 28. Lukács Antal, m. k. erdész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom