Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-04-28 / 17. szám
Vadász- és Verseny-lap. 1-21 April 28. 1875. dolám —. - h *is>i *■ '■ lyt kizárjak, gyorsan körül ».-* »k.- z-im » pagonyt. Sehol kifelé ve- zető ctisii ! :..iza felé a rudat, idejében , u c»íié«ztileteket a holnapi vadászat■ ■*,» j»«r>td<':t ez életem legérdekesebb vadá■-» ••‘•«im*. •< rt először kisérlém meg hiuzra kopó- «•I miami. — Az előző év telén — első iz- airo Liflandban — ugyanis, csak hajtóva- n űztük a hiuzt s más dúvadakat — 4e nem sok sikerrel. — Nem egyszer 15—18 farkast is nyomoztunk, s nem múlt el hét, melyen Hiuz nyomára ne akadtunk volna; ámde lövésre kaphattunk egyet is. E balsikert egyrészt a hely és vadjárás ismerete hiányának, másrészt az erős és nedves hidog- II k tulajdonitám, — be kelle azonban később látnom, hogy a hiuz megejtése haj tó vadászaton es ik alig, vagy épen nem sikerülhet. — Ezért még a múlt ősz végén egy jó rókakopót szereztem, sikerest) hadjáratra készülvén a hiuzfaj ellen. — Diana — igy hívták az ebet — szépen fejlett, s szinte izgatottan vártam, miként állja meg a sarat holnap. Később mint magam került elő a vén erdőkerülő, ki még csak nyomokat sem látva , egész lehangolt lett. — Mikor azonban felfedezésemről, s a holnapi tervről értesitém : mintha kicserélték volna, oly jó kedve lett. Az estvét a holnap előkészületeivel töltök cl, s másnap alig virradt, már útra készek valánk.— Az égaljnak megfelelő tápláló reggeli elköltése után szánkáinkra ültünk, s vígan repülve közeli- ténk a shiuzrejtc pagonyához. A tetthelyre érve, egy «Ur régebbi vadászatokból ismert vágás mellett foglaltam állást, az öreg 11 lilát. Msaiegy 1# lépmel slsbb állítván (ti. — A k»yit — posássm tartsa — kocsisomra tinit urn os okai mmthtói n kin fekhelye felé, tua mm kanos, fris» nyomot talál, •mm «aa :*ii a. — Talán csndálkozni fognak hogy szerepre kocsisomat is jónak talál- tatn. — Hiuzra nézve — igen! A legügyetlenebb koczapuskás is végezheti e tisztet, mert a hiuz, fekhelye megválasztásánál, semmi ravasz elöintéz- kedéseket sem tesz, s felfedezett nyoma, rendszerint nyílegyenesen vezet fekhelyéhez.— s igy bárki, ha csak nem vak, felfedezheti azt. Jó ideig vártunk, mig Diana hangot adott, s midőn végre csaholni kezdett, mintha nagy távolból hangzott volna az ? — a mi a naey hó folytán, mely a fák ágain pihent, természetes, miután ez megtörte a hangot. A hajtás azonban egyenesen felénk tartott, s már-már a legvérmesebb reményeket tápláltan, a midőn az öreg kerülő egy néma jellel értésemre adja, hogy a hiuz a hátunk mögötti pagonyba váltott át. — Ez még nem volt nagy baj, mert csak meg kelle fordulnunk, hogy elfoglalt helyünk az átváltással szemben is a legjobb legyen. A kopó is átment már, mégis lehetett, hogy a nagy előnyt nyert hiuz szimata az erős hidegben gyorsan érezhetienné vált. S úgy látszott, ez meg is történik, mert a kopó egyre habozóbb lett s végre egészen elhallgatott. Kis idő múlva azonban észrevettem, a mint tőlem nem igen távol újra serényen keresett az elvesztett szimat után, melyet fel is talált. Eddig meglehetősen szomorúan ment vadásza- : : ;. k, azonban még jókor leven, legkevésbé sem V: .t szándékom a hiuzt ily olcsón elbocsátani. — ei-: ; .rázra fogatâm, s mindhárman felkereke- ó-xí, b .-t nyomára leljünk a szökevénynek. — Aüç erfcsnk am» pagony másik végére, melyből a hin* az it t: '» váltott, és im : felleltük nyomát, mely ejry »»éle» utón át a szemközti sűrűbe vezetett. — Ex «gr ng, azonban utolsó pagony volt ezen as oUtaŰM, Melyen túl már csak teres mezők vannak. Kétségtelenül as erdő ezen részébe húzódott hinzunk — gondolám — s megállottám a csapánál, az érdészt a kopóval előre küldve azon, és meghagyva neki , bogy elébb el ne 1> sássa, mig erős nyugtalankodása s csahoiása cményt nem nyújtanak a sikerre. — Ha pedig I a hiuzt a mezőkre látnák kitörni, jeladás által rendelem magamat értesittetni, hogy aztán rögtön szánra kapva vehessük üldözőbe a komét. Emberem eltűnt a sűrűbe ; s alig akartam füleimnek hinni, midőn pár perez múlva már a topót nyifogni. s majd hangosan hajtani hallám. A hiuz alig 100 lépésnyire az úttól húzódott meg. Egyelőre helyemen maradtam, s vártam mily fordulatot veend a dolog ? Majd eltávozni haliám I őket, sőt úgy tetszett, már meg is szűnt a hajtás. Ámde mindezt a rossz acustika okozá. Ismét közeledni hallám a zajt, bár felismerhető volt az eb csatolásából, hogy egyre körben forognak, s I a hias senum kedvet sem mutat, kijönni a sürü- • ' bőiVégre jobbnak gondolám bele menni az erdőbe. | bol «siU tt egy kis moh-fedte tisztás szélén ki- ; I tülő állást tudtam, melyet fehér nyulakra tartott ! j vadítva tokon már nem egyszer szerencsével tar- j ték elfoglalva. — Jó lesz az tán a hiuzfogásra ! is ! — Alig tettem azonban nehány ovatos lé- * pést, s ime kutyámat — mely eddig egyre sajo- I san csaholva hajtott — üvölteni haliam úgy, a : hogy az eb akkor üvölt, ha a vadat eléri a el- I kapni készül : — azután egy pillanatra csend lett, ! s végül dühös — rekedt mély hangon egy hely-, ben állva hallám hangját. Mint képzelni lebet, egy perczig sem haboztam, hanem, — miként ba valamely élet megmentéséről lett volna szó — futva siettem a nagy hó da- i 1 czára is a sürü bozóton áttörni. — Alig értem féltávolára s zajnak, s im a mohás tisztásra jutottam, mely az óvó hólepel alatt is oly üde és j puha volt, mint akár nyárderékon. — E perez- ! ben a kerülő hivó jelét hallottam, melyre azonnal j feleltem is, — s azután egy pillanat múlva az I események színhelyére léptem. Egy hatalmas nyúlánk fenyő állt elötten, mely- [ i Bek messze lehajtó, hófedett ágai között, jóval a !» 1er kán felül ült vagy még inkább feküdt a hiuz. — Két egymáshoz közel álló ágra helyezkedett, s kényelembe helyezvén magát látszólag ép oly kedélyességgel hevert ott, mint akár egy eb a lépcső küszöbön. Mint a kerülő elmondá — a hiuz elébb egyenest az ő állásánál akart kitörni, öt megpillantva azonban villám sebesen vissza for- ' dúlt, a a kopó által nxyanrsak derekasan isoroa- gaitatván, jobbnak vélte a fára felmászni. — Em- i bérem erősen bizonyítgat», hogy a fa héján a i hiuz karmainak nyoma tisztán látható, és hogy ez alig pár pillanatnyi idő alatt, jóformán úgy szaladt fel ama bámulatot keltő magasságba. — E közben oly elő vigyázattal osont át az egymást keresztező ágak között, hogy még a havat sem verte le azokról észrevehetően. Fölséges látvány volt, a hiuzt a magasban1 büszke nyugalommal, magát bizton érezve, s felemelt fővel feküdve látni, a nélkül hogy bennün- I két csak egy tekiotetre is érdemesítene. — Bundája legkevésbé sem látszott pontozottnak, s alól- 1 ról nézve vöröses sárga szint mutatott, s egészben élénken emlékeztetett az Indiák fenevadjára : a Pumára. (Vége köv.) Prücskérezések a főváros határábanA szalonkaidény amúgy is silány rövid tartama, úgy látszik, véget ért. Piaczunkon legalább erdei szalonka már alig található. Német szomszédjaink is szalonka-szükségben szenvednek, mert nagy Németországból sürü megrendelések érkeznek scolopax küldeményekre, de melyekkel nekik nem szolgálhatunk. Eddig a tatai uradalom circa 100 darab erdeiszalonkát szállított a fővárosba ; a többi más években szinte ily mennyiség-t küldött uradalmak ez idén alig figyelmet érdemlő csekélységekkel kedveskednek. * í- * Sár- és szőrszalonka szintén igen kevés van. A kis Duna mentén itt-ott vadásznak rájuk, de csekély eredménynyel, mezei szalonka még legtöbb található. Dabason lakozó Lakrovits urak, tekintetbe véve vadszegény tavaszunkat, valóban nagy dolgokat visznek végbe, mert ezen kitűnő vadászok mindennek daezára eddig vagy 300 darab apróbb szalonkát lőttek. % Fővárosi vadászaink között, mint más években úgy ez idén is, Prückler Imre ur még legtöbbet lőtt, mert szerencsésebb napjai egyikén Soroksár határában egy délután 36 darab sár- és mezeiszalonkát ejtett el. A nevezett ur különben fürjvadászásban legjobban mutatja ügyességét, mert lőtt fürjei száma évente az 500 darabot meghaladja. Múlt év april utolsó hetében piaczunkon volt már elég fürj lelhető. Ez idén még nyoma sincsen. A tavaszi vadból egyenként található arany és ezüst lile, néhány pipiske s itt ott egy csomó gázló és bibicz. Vadkacsa feltűnően kevés van. * * » * (Fgy ultramontan scolopax a fővárosban.) A mult- hetekben a fővárosi hatóság egy bizottságot küldött ki, megvizsgálandó a rombadőlt Lipót-bazilika belsejének mibenlétét. Ezen bizottság élén egy vadászaggastyán járult *), kinek állításának correctségét kétségbe voni nem lehet. A bizottság vizsgálódásai alatt szembe tűnt egy in izgó valami, mely a köhalmazok között ide-oda szaladt. Egyik állitá, hogy patkány, a másik hogy holló vagy galamb: utána mentek, s ime mit leltek, — egy szárnyon sebzett erdei szalonkát, melyet buágiaága ide vitt a magas falak közé, honnan menekülése nem lett többé. A fölött, hogy mikép jutott ide a hosszuesörü? a vélemények többek, mint a bazilika tornyai. * # Sí Fővárosi vadászaink egyike5"*),ki olcsóbbnak találja a piaczon mint a szabadon vadászni, — s kinek állítása szerint ez idén okos ember nem megy levegőt lőni, melyben nincsen madár : következő módot talált fel, vadászrennoméját a rozsdáiul megóvandó. O ugyanis este felé következőleg felszerelve megy söröző társai közé : négy-öt apró szalonka fejeit gummi zsinórral úgy erősíti meg kabát-zsebeinek mélyében, hogy csak a hosszú csőrök kandikálnak kifelé, s aztán erősen dicsekszik vadászszerencséjével ; ha aztán a Stammgastok kételkednek a fölött, hogy létezik a csőrön szalonka is, — gyengén meghúzza a csőrt és a fej megjelen. A diadal nagyszerű s a dicséretnek és irigykedésnek nincsen vége. De a gumizsinórt sem lehet oly vékonyra szőni, hogy napfényen meg ne lássák, és igy tudomásunkra jutott ezen legújabb vadászstikli. Ax óxbakvadászat megnyílt s több aradalom szállít piaciunkra belőle. De több hozatik órvadászok által, kik most már hivatkozva a vadásztörvényre, nyíltan házalják korcsmáról korcsmára. * * * Egy uj vadásztér Budapesten. Burger-vadászaink nehány napok óta hatalmasan frequentálják az üllői vámvonalat, s pedig golyóval töltött puskákkal. A vadász-expeditiók ez uj irányának oka ez : A városi marhavásár közelében van a vágóhidból kihordott hulladékok lerakóhelye, melynek illatos környéke csak úgy hemzseg úri- és parasztkutyák éhes seregétől. A hatóság már kétségbe esett a fölött, hogy mikép lehessen a sok ugató bestiákon túladni, miután a »sintér« kereken kimondta , hogy ö rajtok erőt nem vehet, mert négy lábukon jobban szaladhatnak, mint ö kettővel. Kirende’.tettek aztán dra- bantjaink legkitűnőbbjei, hogy lőfegyverrel kezdjék a kiirtást, de mind hasztalan, mert a győri insurrec- tió óta töltetlen puskák oly annyira elszoktak az aktiótól, hogy kettős töltés mellett sem sülnek el. De most segítve van a dolgon. Nincs szalonka, nincs nyúl, se baj, — van kutya elég, s durrog ottan a léfosé és lankaster, s egy két diadalmas purgerva- dász megvetőleg beszél valami urakról, kik tigrisre vadászni Ázsiába utaznak, — mikor az üllői vám sokkal közelebb, s aztán a tigris sem más, mint nagyobbfajta sárga-macska. Merkur. L(jjç||?êfeek, Szerémi herczeg Odescalchi Arthur Öméltósága Szkiczó, Kis-Lehota és Bolhás vadászterületein lövetett hasznos és dúvadak jegyzéke : *) Ságody, nyugalmazott alpolgármester. **) "Weller házbirtokos és magányzó.
