Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-04-28 / 17. szám

ï 20

Vadász- i;s Verseny-lap.

Ezen árverés czélja a telivérnek az egész monarchiában való terjesztése lévén, vételre csak azon urak bocsáttatnak, kik állandóan a magyarosztrák monarchiában laknak, s magukat arra kötelezik, hogy a megvett lovakat betöltött ötödik évük előtt külföldre eladni nem fogják.

Minden egyes csikónak kikiáltási ára becsértéke alapján, bizottságilag fog meg határoztatni s ezen áron alul egy csikó sem adatik eL

A megvett csikók ingyen tartás mellett még nyolcz napig a ménesben maradhatnak, ezen idő alatt azonban minden eshetőség a vevőt terheli.

A Budapestről utazó urak a déli vaspályának naponként kétszer kényelmes időben közlekedő rendes vonatait használhatják.

Bécsből ezen árverésre külön vonat fog indulni, melyen a venni szándékozók az árverésnél megjelenvén, még ugyanaz nap Bécsbe visszaérkezhetnek. Ezen vonat indulási órája annak idejében közhírré fog tétetni.

Az árverést a földmivelésügyi m. kir. minisztériumnak biztosa felügyelete mellett Cavaliero Fe- rencz ur lesz szives vezetni.

Budapest, 1875. ápri! 6-án.

A főldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. mi, niszteriumtúl.

Ellések és elnevezések.

Ivánka Oszkár úr Manuella nevű tv. kanczája egy kanna csikót, melynek apja Tarquin ; a csikó Girofla nevet kapott.

síEladók :

40 darab kitűnő kos, a legjobb hirben álló mecklenburgi és pommerániai törzsjuhászatokból van eladásra kiállítva, Budapesten, kerepesi-út, a »Pannonia« szállodában.

Kunde L. C. B.

Leçons de littérature et de langue française par A. Laurent ex-directeur d'une Istitution aux Ecoles du Gouvernement français. S'adressera Mr. Heller <£' C. Pesten, Sugárút.

Zsibói és had&di vadászatok.

Január 3-án többen jöttünk össze öc^m br. W .M. és br. W. B. meghívásukra Zsibóra, az ezen vidék vadászainak több nemzedéken által Eldorádójába. Kelemetes érzelem szállott meg, midőn újból megnyílva láttam azon termeket, melyekhez oly számos kedves emlékek kötuek, és a melyek üresen kongtak több éveken által tulajdonosuk kiskorúságok alatt. Mostan ott újból meghonosodott a magyar vendégszeretet, újból létezik ottan bájoló nyájas házi asszony, férfias házi urak. Igen élvezetes öt napot töltöttünk, az itteni vidékhez képest mondhatom kielégítő eredménnyel ; tizenegyen voltunk gentleman puskások. Az oda való pagonyokban nyúl szépen létezett, róka is volt, de az őzállomány gyengéb mint régebben volt, szarvas már nem létezik. Estéink is a kitűnő ebédek után kellemesen töltek el, a barátságos beszélgetéses br. B. Gy. művészi zongorázása hallgatásával, melyet br. B. R. flótájával kisért, a kártyaasztalok sem hibáztak. Talán a nyájas olvasó nem veszi rósz névén, ha a magam érzelmeit is érintve elmondom, mily különös érzelmek fogtak el, midőn körültekintém azon virító deli társaságot, azon kastélyt, azon kiterjedt erdőségeket, hol én a harmadik nemzedékkel vadászom, és hogy mennyi idő telt el azóta, midőn én voltam a vadászok közt serdülő ifjú, életerős férfi, mint most rajtámon kivül a társaság. Akkor nekem se kellett szürke »Kakas«, hogy egyik állásból a másikba hurczoljon.

Két napi pihenés után meghívtam a társaságot magamhoz. Mindnyájan szívesek is voltak eljönni, kivévén br. B. Gy. és gr. T. G., kik a kolozsvári és pesti bálokra siettek. így január 10-én megtelt az én különben csendes lakásom kellemetes vendégeimmel. Négy napig tartó vadászataimnak eredménye lön egy vaddisznó, öt róka, egy bak, 35 nyúl. El nem hallgathatom azonban, hogy igen roszul lőttünk, mert volt olyan hajtás, melyben külön csapatokban 16 sertevad volt. Volt is puffogtatás reájak, de csak egy esett el ; vérzett ugyan több, de csak cgv került térítőre. A mi ifjú baie»:, DkUU

Kiadó lakás.

A nemzeti Casino tőszomszédságában egy, főleg uraságok részére igen ajánlható, díszesen bútorozott nagy salon, előszobával együtt május 1 -jétől kiadó.

A bérlő egy uj szerkezetű pianinót is nyerhet használatra.

Bővebben: Hatvani utcza, 4. szám. I. emelet,

10. ajtó.

Galamb-lövészet,

Meghívás

a Galamblövész-club közgyűlésére.

A pesti Galamblövész-club f. é. april 30-án, déli 12 órakor közgyűlést tart a Nemzeti Lovardában, melyre a t. tagok okvetlen megjelenése kéretik.

Tárgyak:

Vázlat az egylet eddigi működéséről s jelen állásáról.

Az alapszabályok felolvasása.

A löszabályok közlése,

Az ideiglenes bizottmány leköszönése.

Az elnök, alelnök és 5 választmányi tag megválasztása.

Netaláni indítványok, melyek elölegesen Írásban beadandók.

Budapest, 1875. april 22.

Megbízásból A titkárság.

*

* *

A fentebbiekhez tehetjük még, hogy a club május 12-dikére lóversenyeket tervez, melynek módozatairól majd alkalmilag többet.

nők, kik még sertevadat nem ejtettek, tehát lehet képzelni, hogy egy kis vadászláz okozta a hibás lövést. Magamról tudom, hogy mikép hat az emberre, midőn látja feléje jönni azon hatalmas vadot, s meg kell vallanom, hogy sebes futtában golyóval nem sok kell, hibás lövést tenni. Kétszer hibáztam magam is ; az első a mely reám jött, egy hatalmas agyaras volt; megnéztem erősen, de első lövésem nem sülvén el, az engem vén puskást annyira megzavart, hogy második golyómmal nettement elhibáztam.

Sertevadállományom reménységem felett szép, mind a mellett hogy kedves szomszédim sokat pusztítanak cl belőle. En ugyan a vadásztörvény keletkezése óta a szomszéd helységek területeit ki szándékozom bérelni, de senkinek se jut eszébe hogy árverezések legyenek ; sőt még a lakosok, a jegyzők, tanítók s több ily féle egyének által reá biiatnak, hogy ne adják ki bérbe határukat. így foly a vadpusztitás, pedig én is tudnék a közigazgatási hivatalnokoknak pecsenyével szolgálni, talán még többel mint a Bikáczai és Várczai orvvadászok.

Ezen vázlata után a lefolyt télen tartott vadászatimnak, minekelőtte lőjegyzékemet elküldeném, még egy pár szó vadászatimról. Erdeimben a nyul- lövést már január közepeit betiltottam ; rókákra, sertevadra és őzbakra még egynéhány hajtóvadászatot tartottam szép eredménynyel ; többek közt egy emse lövetett, mely kizsigerelve 232 bécsi font volt. Ez ugyan egy vadkannak nem sok, de emsének elég súly. Már február elején szerfelett nagy hó esvén és hidegek állván be, minden további lelövést megállítottam, de lehetetlen is lett volna a nagy hóban nálunk, hol hópapucsokkal sem tudunk járni. Az egész eidöszemélyzetem gondja volt a vadállomány megőrzése, az őzök a nekik tett eledelt igen jól felvették ; de nem igy történt vidékünkön és szomszédságaimban. Valóságos leverő látvány volt, midőn az ember valamerre elszánkázott , már a vadászidény elmultáÁpril 28. 1«:;..

I val azon gyilkolásokat látni, a miket a szegény , nyulakon s egyébb vadakon tettek nemcsak a vadőrök, hanem szomszéd tulajdonosok is. Minden fe’é kóboroltak ugyanis egy pár komondor kutya kíséretében még a nem vadászok is, a közigazgatási közeg- k pedig ezen vadpusztitás megakadályozására egy ujjúkat sem mozgatták. így tartatnak nál-iok meg a törvények. Pedig a jelenlegi kemény télben, midőn még most is nagy hó van, s midőn bármely gonddal is ápoltassák a vad, még is nagyon sok pusztul el : megkettöztetve kellene a kíméletet fentartani, és nem csak a vadórokat keményen fenyíteni, de sőt még a kímélet idején túl való vásárlókat és orgazdákat is büntetni. W.

Egy livoniai vadász naplójából.

I.

Afeigallyazott hiuz.

Deczember 11-ke volt. — Már nap költe előtt talpon voltam, mert előtte való estve erősen havazván, magam akartam vadcsapázásra kimenni. Gyorsan s még gyertyafénynél öltöztem fel, mialatt kis szánkámba befogattam, s a főerdőkerü- löt hivatván, azt a nagy erdő pontos átkutatására utasitám, — magamnak a közelebb fekvő s ismertebb erdőrészek kicsapázását tartván fen. — Pár perczczel később szánkámban ültem, melyet a két pej ló gyors iramban röpített tova.

Épen viradt. A nap még nem tűnt elő, de hírnökéül, kelet felé az eget gyönyörű rózsapiros derengés világitá meg, melynek fénye egy finom ködfátyolon át törve, leirhatlan bájjal árasztá el a havas végtelen mezőt. Délfelé felszállt a ködfátyol s látni engedé a kék eget, mely nyugat felé halvány lilla ragyogásba varázslódott át. Elragadóan szép idő volt : derű — napfény nélkül — mely utóbbi a friss havon és az év e szakában amúgy is alacsony napjárás mellett, nem ritkán felette kellemetlen, vakitó sugározást okoz. — A hévmérő 0 alatt 17 (l-ot mutatott, a hó — közel két láb vastagon fedte a talajt, s hatalmas, grotesk alakzatokba öltözteté a fákat.

A csapázás ily körülmények közt igen könnyű volt, annál is inkább, mert a fehér hósikon, nehány nyulnyomnál egyébb mi sem volt látható, — s igy valamely nagyobb csapa észreve- vése el sem maradhatott.

Szabadon engedém tehát lovaimat futni, s egyik verstnyi utat gyorsan hagyok el a másik után, mignem a nagy erdő közelébe értünk, a nélkül hogy eddig jelentősebb vadnyomokat találtunk volna. Ez azonban nem rontó kedvemet, mert még j korán lévén, az egyik erdőrész megkerülése után a másikhoz igyekeztem, mely jó »hiuzrejtnek« tartatott, — s elhatározám, csak is úgy térni haza eredménytelenül, ha mind estveiig se jönne valami kapóra.

Kitartásom azonban nem tétetett ily erős próbára, ámha nem is találtam mindjárt nyomra, s a »hiuzrejtet« is a nélkül kellé elhagynom, hogy a hiuzesapát felfedezhettem volna. Ep visszafor- dulóban valék, a pagony közelében ■ fekvő majorságok felé, midőn attól mintegy 150 lépés távolban, egy nagy kutya nyomait láttam a havon, a majortól az erdő felé m-nö irányban. — Pár lépéssel odább az eb visszatérő nyomait, s majd ismét nyomokat az erdő felé. — Rövidebbre vonám a gyeplőket , hogy jobban szemügyre vebessem a csapát.

»Megállj !« — kialték fel — hisz ez nem eb, hanem hi-z nyoma. — Kiugrottam a szánkából, s megvizsgálva a csapát, kétségtelenül felismerém, hogy a nyomok, valamely derék hiuz nyomai, mely a majorságot körülbarangolva, bizonyosan piéda után lesett s az után — lehet a kutyáktól észrevétetve s űzőbe véve — visszaosont az erdőbe.

A kutyák bizonynyal elvesziték szemeik elől a gyors vadat, mert nyomuk csak félutig jelzé az üldözést, s azután egyedül a hiuz ugrásának nyomai voltak láthatók a havon.

Bizonyosan az erdőben lesz a komé ! — gon-