Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-04-07 / 14. szám

Áprii. 7. 1875. nom csudálhatni, hogy piaczunkra a vad egy része »uugustiös« roncsolt állapotban érkezik meg. * * *• Ez alkalomhói van szerencsénk a tisztelt publicum elrémítésére egy karácsonyi pecsenyének szánt vaddisznó viselt dolgait s kalandjait elmondani : Somogymcgye egyik, Szent Dienes nevü községének plébánosa, a pesti vadaspiaczról egy 50—00 fontos vaddisznót rendelt ünnepi asztala számára, mely rendelet az illető megbízottja által, ngy deczember közepe körül pontosan teljesíttetett. Az illető fuvarlevélen »Szent Dienes« mint rendeltetési hely nagy betűkkel volt írva, mely szent név azonban nem akadályozhatta, hogy magyar (?) vasntaink teuton hivatalnokai belőle »Dinynyést« olvassanak, lévén előttük Magyarország helynévtára, de sőt ennek vasút állomásai is (?) terra incognita ; a pecsenye tehát Dinynyégen vaggonjából kilódittatott ; és itt végződik ezen történet első része, mely minálunk naponta tízszer is megesik. * * Második rcsz. A diunyési hivatalnokok a vidéken sok plébánost, de azt, kit a fuvarlevél nevez, nem ösmernek. Á távírda czím-korrigálást kér: támad lótás-futás, mig rendbe hozatik a dolog; de ezalatt a bősz borcas hóbuczkákkal fedi az országot, s minden közlekedés megakadt, s beáll 12 foknyi hideg, mely eltart újévig. Midőn az első vonat Dinnyést érinti, a behavazott vaddisznó reclamáltatik. Reclamálja a plébános, a bizományos, a feladási- és czélállomás. De a disznó elő nem kerül, az elpárolgott ! Felvilágosítást kér a feladó és a feladási állomás, mire következő »lumen« nyújtatott a kíváncsiaknak, egy hátiraton : »A kérdéses vadkan a hófúvás ideje alatt rovarok által végleg felemésztetett ! A feladó nagyot bámul, s a derék plébános azon meghagyással rendelt egy másik vadkant, miszerint az, tekintettel a dinnyési állomásnak még 12 foknyi hideg mellett is, rovarok által veszélyeztetett környdaét, kikerülve, Bécs és Gráezon át küldessék neki. * Fáezány kevés volt. A fáezányosok felhagyása, s a szabad vadászat ezen szép és jó vadat a kiiitási lajstromba igtatta. Ezen madár külömbeu Cseh- és Morvaországban szintén, szűkebb körökhe szorittatik, s ugy látszik, hogy az úgynevezett »intensiv« gazdálkodás a fáezánytenyésztést mint hasznot nem hozót végleg fel akarja hagyni. Ily körülményeknél fogva a fáezány ára évrőlévre magasabbra szökik s a kivitel mindinkább nagyobb lesz. Kivált London és Berlin részére, •cseh közvetítők nagyon keresik minálunk, s innen aztán valódi cseh fáezány czíme alatt tovább adják. Az uj adótörvényjavaslatok egyike a fáezány párjára 60 kr fogyasztási adót, s pedig csupán a fűvárosbai behozatalnál vett. Hogy a budapestiek ily viszonyok mellett jövőben a magyar fáczányt majd drágábban fizetik itthon, mint a jó londoniak ugyanazt Angolországban, igen természetes, mert kiviszik a főváros mellőzésével s megtakarítják a roppant fogyasztási adót; ennek következménye az lesz, hogy az államfogyasztási adót ugyan nem kap, •de a fővárosi lakos sem eszik fáczányt. * * * A tóth-megyeri uradalom a télen circa 2000, a ráczkevei vagy 500, a zselézi 300, a pöstyéni vagy 800 s más kisebb-nagyobb uradalom mindössze még circa 2000 darab fáczányt küldött a fővárosba, az egész behozatalt túlzás nélkül 8000 darabra lehet tenni, melynek fele külföldre, s pedig kivétel nélkül Londonba és Berlinbe vitetett. A ráczkevei fáezányosok pusztítása az egész télen át folytattatott, s a rác/, és sváb órvadász szabadon házalt még akkor is, midőn a tilalom rá rég beállt volt. Fogoly a télen át szintén kevés volt, s az ösmert fogolyhalmazok nagy hó idején az idén egészen elmaradtak. Ezen madár consumtiója egy éven át a fővárosban 12,000 darabon felül rug, mely összeg fele Alsó-Ausztriából, egy negyede Cseh-és Morvaországból hozatik, s csak egy (alig szóra érdemes) törtrésze szállíttatik magyar uradalmak által. Kivitel e vadban nem történik, mert minálunk drágább, mint bármely más országban. * * Á propos ! A vadásztörvény tudtunk szerint a fogoly vadászását deczember végével beszünteti, s szerény véleményünk szerint magyar törvénynek a magyar korona egész területén érvényesnek kell lennie ; de liogy az nem igy áll, egy előttünk fekvő tudósítás következőleg illustrálja : »Egy sopronyi vadaskereskedő egy pesti üzlettársának a tilalmi idő alatt (ugy január közepe körül) vagy kétszáz fogolyt küldött; az utóbbi visszautasítja, hivatkozva a törvényre s intve őt, liogy a főI városi confiscáló rendőrség hálójába ily tiltott körülmények utján bele ne jusson. Az »Ödenburger« német sógor erre aztán nagy haragra gerjedt s tudósítja pesti collegáját, hogy önáluk magyar vadásztörvényt, mely a vadnak árulását a tilalom beállta után csak 8 napig engedi, — nem ösmernek, mert ily törvény a vadaskereskedést NyugotMagyarország és Bécs között tönkre tenné ; ö (már t. i. az »oedenburgiak«) csak az alsó-ausztriai vadásztörvénynek hódolnak, mely a vadárulást a tilalom beállta után 6 hétig engedi, — s igy érdeküknek jobban megfelel. Külöinben, — ugy mondja — nálunk a hatóság, belátva a magyar törvény káros hatását, szótalan tűri az idegont.« •s * Eddig a történet, s most nézzük morálját. Ez a dolog nagyon is föltünteti ama törvények hatását, melyek szakértelem nélkül a zöld asztalon gyártatnak, s a praktikus életben csak ártanak vagy tiszteltetnek. Amaz anomalia, miszerint a vad árulása Magyarországon 8 napra szoríttatott, AlsóAusztriában, mely a fogolyt kivéve vadfogyasztásának felét mitőlünk nyeri, hat hétre van kinyújtva, nem csak ingerli a magyart törvényáthágásra, hanem az illető kereskedőket a szó szoros értelmében kényszeríti, ha roppant kárt nem akar szenvedni, mert az árú tuladását oly csekély idő alatt végbevinni lehetetlen. * * * Vadkacsa és vadlúd föltűnően kevés volt. A kemény hideg s jégboritott tavak erre elég magyarázat. Február óta a velenczel lagunákból érkeznek nagyobb partiek. Túzok évről évre ritkább lesz. A galamb és vadgalamb lövése , tudj' Isten, mi okból, itt-ott szigorún tiltatik, s igy mindössze véve szárnyasokban nem bővelkedtünk. Fenyves későn ugyan , de nagy számban volt. Deczemberbeu éjszakról hozták ; — újév után délről, — de átlag véve soványak és Ízetlenek voltak. * Három nap óta a szélrózsa minden irányából érkeznek szalonkák, hanem csak egyes vagy öt hat számban. Soroksár, Budakeszi, Palota és Gödöllő talpas-tenyeres parasztasszonyainak mindegyikéne': túró, vaj és krumpli hozományai mellett, ott lóg legalább egy hosszúcsőrü, mi annak hirdetője, hogy megérkezett a szalonkasereg, hanem széjjelszórva, szétverve az ellenséges idő mostoha járása alatt. Lokális érdekű, egy bagolyfejü seolopax, mely e hó 4-én a városligeti Herminakápolna mögött lövetett. * * * Ötödikén Peszérröl hozták be a első »Wiesschnepfet. Jól versirozott vadászaink abból, hogy a Wiessehnepf az erdei szalonkával együtt jelennek meg, azt következtetik, hogy az utóbbi azonnal tovább is vonul, mert a Wiesschnepf az erdeiszalonkák utóhadját szokta képezni. * * Az april elsejével megnyílt özbakvadászat első áldozatjai ma e'rkeztek piaczunkra néhány példányban. Hanem szegényeken meglátszik, hogy hópárnán koplalni kell, — mert végleg le vannak soványodva. * * * Az abnormis időjárást szinte jellemzi, hogy az első a Fertőtavától ideérkezett vadkaesákkal együtt számos vadludakat hoztak. Bibicztojás is érkezett Sopronyból, de márcziusi gyenge nyulacskáknak se hire se hamva. « * * * Mielőtt e sorokat bezárjuk, sóhajtva gondolunk vadaspiaezunk jövőjére, — mert kikerUlhetlen annak tönkre jutása oly fogyasztási adó mellett, mely a túzokot és foglyot egyaránt, a szarvast és őzet szinte egyaránt, — a kisebb vadakat, mint filrj és fenyvest 200% perczenttel, értékük kétszeres összegével s csak azon vadakat sorolja fel, melyeket a tudós fogalmazó ebédlője étlapján talált, — a mi nincs ott, nem létezik. No majd a bécsiek örülhetnek. merkur. A szalonkák vándorlásához. Igen tisztelt szerkesztő ur ! A »Vadász- és Versenylap« f. évi 8-ik számában, a »Körültekintés az angliai vadásztereken« czímű közleményben a karácsony táján lőtt 115 db szalonkán zárjel között tett megjegyzések azon feltevést látszanak magukban foglalni : mintha ott a szalonkák télen általi időzése a kivételes esetekhez tartoznék. Miután a dolog épen ellenkezőleg és a szalonkák vándorlásával kapcsolatban áll, szabad legyen annak bebizonyításául — azon hitben, hogy eme titokteljes kedves madár természete, szokásai, hová és honnan vándorlásai iránt érdekeltséggel viseltetik minden oly igaz vadászemher, a ki nem csak a vad lelőhetésébeD, hanem egyszersmind annak sajátságai és életmódja tüzetesebb ismeretében leli élvezetét — a következőket jeleznem. Ámbár nem szeretem а doctrinair stylust, a német professoros »abhandlungokat«, a mondandók kellő indokolásául egy kissé geografizálnunk kell. Ha nimródi körökben a szalonkák költése és vándorlása s azon kérdés jő szóba : hogy hot költenek és honnan hová vándorolnak ? meglehetős infallibilitási önhittséggel azon eathegoricus rövid választ halljuk : »hogy Svéd-, Norvég- és Oroszországban költenek és Afrikában telelnek !« Ezen állítás ha nem tér is el egészen az igazságtól, lényegéhen tévútra és hibás következtetésekre vezet. Általánosan ismert dolog : hogy azon földöv, melyen a szalonkák költeni szoktak, Európában a 45 és 4G-ik ízélessegi fokok közé esik, mig Ázsiában a 27-ik fokig, sőt még lejebb is terjed. Vándorlásaik az éjszaki szélesség 60-ik — elvétve — 67-ik fokig, Európában is. IIa azon általános állitás, hogy délről éjszakra és viszont vonulnuk, állana, az esetben, ha költés végett útra kelnek, először valamely ország déli, azután közép s legkésőbben éjszaki részeiben kellene megérkezniük ; igy p. tavaszszal előbb érkeznének nálunk a Bánátba, később Pest, Hont, Nógráginegyékbe s még később Galicziába, Lengyelországba. Ha őszszel határozottan délnek vennék utjokat, Anglia, hol igen gyéren költenek, egyetlenegy húzó szalonkát sem látna, miután azon délkörök között, melyek között Anglia fekszik, szárazföld éjszak felé nem létezik. Ép ezen oknál fogva Délfranczia- és Spanyolországban sem telelhetne egy szalonka sem, pedig tudjuk, hogy mind a két helyen télen által nagy számmal tartózkodnak. Tehát ha valamiről helyesen akarunk ítélni, előbb győződjünk meg arról: hogy a tapasztalás nem épen az ellenkezőjét bizonyitja-e állításunknak? A jelen esetben igen. Itt ugyanis azt látjuk : hogy hazánkban a szalonkák érkezése tavaszszal vagy ősszel annak déli és éjszaki részeiben majdnem egy időbe esik, sőt az éjszakibb, de inkább nyugat felé eső helyeken az első szalonkák, tavaszszal, lendesen 4—5 nappal előbb érkeznek, mint a délibb, de keletnek felső részeken (természetesen mindig a földrajzi és nem a tenger szine feletti fekvésről van szó, miután a klimatikus viszonyok, növényzet, nedvesség, mind meg annyi tényezők s egy az ország déli részén, de magaslaton fekvő hely sokkal ridegebb és zordonabb s e szerént a szalonkák által kevésbbé látogatott lehet, mint egy feljebb éjszaknak de mélyen fekvő.)