Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-05-28 / 21. szám
JU N IUS 10. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 147 Ugyancsak a versenyek alatt, a pesti Lovaregvlet ötös bizottmánya, kapcsolatban a vadászlovak dijjazása alkalmából a múlt évben alakult bizottmánynyal egy kis ülést tartott, melyben b. W. B. mint elnök, K. F. min. tanácsos ur, gr. E. M., b. S. L., b. P. G. s többen vettek részt, s megállapittatott, hogy a vadászlovak díjazása az idén november 9-kén tartatik, s ez alkalommal szekérügetőversenyek is lesznek; egyúttal pedig a földmiv. minisztérium részéről azon ígéret tétetett, hogy mének bevásárlását is fogja eszközölni. A programm kidolgozására vegyes bizottmány küldetett ki. Lét© myéisté©l m^mtei Budapest május 13-án. E mai napon végezte be az országos lótenyésztési értekezlet tanácskozmányát a Köztelken, s ezen tanácskozmányok közvetlen behatása alatt Írjuk e sorokat, melyekkel a nagyfontosságú és horderejű tárgyalások rövid vázlatát kívánjuk adni. Sokat vártunk ezen értekezlettől, de örömmel vallhatjuk meg, hogy az eredmény legvérmesebb reményeinket is felülmulta. — Ezen eredményt a hozott fontos határozatoktól eltekintve, már csak azon okból is fényesnek kell neveznünk, mert az értekezlet folyamában az ország minden részeiből nagy számban összegyűlt bizottmányi elnökök és képviselők oly rendkivüli élénk érdekeltséget s oly, majdnem a lelkesedés határáig érő ügybuzgóságot tanúsítottak, mely legbiztosabb záloga annak, hogy Magyarország lótenyésztésének ügye mindenkor erős támaszra számithat a bizottmányok részéről, s hogy ezen ügyet közkedveltségénél fogva a jelen nehéz körülmények között sem kell a hanyatlástól féltenünk, sőt annak további kedvező fejlődésére és haladására bizton számithatunk. Ezen örömérzetünknek kifejezést adva, ezúttal csak néhány szóval kívánjuk a felmerült indítványokat és határozatokat érinteni, ezt megelőzőleg azonban közöljük azon buzgó férfiak névsorát, satmari, azaz harcz az elefánt s ember között. A keritésfal keskeny ajtónyilásaiból igen sok elephanteador és rakétahordó tör elő és egetrázó kiáltozást visznek véghez. Az állat egy pillanatra megdöbbenve és határozatlanul megáll, azonban ellenei nem hagyják abban a dolgot; hanem jól irányzott korbácscsapásokat mérnek orrmányára és lándzsákat szúrnak bőrébe, mindaddig, mig feldühül s a támadok egyikére rohan. De erre elébe áll egy másik s vörös fátyolát kihivólag lengeti szemei előtt; mire az elefánt ismét ez ellen fordul. Miután azonban minden oldalról kínozzák s ő egyszerre mind szeretné megkapni, azért gyakran változtatja az irányt s igy senkit sem ragadhat meg. Egyik fömozzanata a tusakodásnak az, midőn egyike a legmerészebb elephantadoroknak az elefánt felé rohan, korbácsával nagyot csap orrmányára, s midőn ez meg akarja rohanni gyorsan félre ugrik. De most az elefánt egyszer mindenkorra ezt a kínzóját szemelte ki áldozatul 8 nem törődik a többivel, s amaz szerencséjének tarthatja, ha a kis oldalajtók valamelyikén elmenekülhet. Erre az elefánt böszültsége a legfőbb fokra hág, irány nélkül rohan idestova s fejével a falnak, hogy csak ugy reng az egész épület. De jaj annak az embernek, a kit megragad, azt az állat a levegőbe bajitja s ha a földre esik, szétzúzza koponyáját. Azután jönnek ugyan a kanóczhordók a rakétákkal s a kolosszust tüzözönnel borítják, de késő már. Egyszerre megharsannak a trombiták s az elefantadorok mind eltűnnek az oldalajtókon. Az elefánt nyilván nem érti, mit jelentsen e futás s uj támadásra készen nyugodtan áll egy helyen. Nem sokára lovas mahratt nyargal az arénába; derék lovának farka rövidre van nyirve, mert a hosszabbat az elefánt könnyen megragadhatná. Az kik önzetlen ügyszeretetüktől vezéreltetve, időt, fáradságot és költséget nem kíméltek arra, hogy tanácsukkal elősegíthessék a közügyeknek — ezen általuk különösen — kedvelt ágát. A központi lótenyész-bizottmány tagjai közül báró Wenckheim Béla elnök, gróf Zichy Nándor, Hideghéthy Antal, báró Bánffy Albert, gróf Szápáry Iván, Korizmics László, Appel Gusztáv, Vojnics Jakab, Jankovics József. Pest megyéből báró Podmaniczky Geiza, Bars megyéből Simonyi Simon, Komárom megyéből Pulay Kornél, Erdélyből báró Bánffy Dániel, Marmarosból Móricz Károly, Borsodból Melczer Gyula, Tolnából Dőry József, Csongrádból Halus József, Gömörből Farkas Ábrahám, Zemplénből Vladár Kristóf, Vasból Márton Pál, Temesből Capdebo János, Torontálból gróf Bethlen József, Győrből Matkovich János, Szathmárból Domahidy István, Szabolcsból Bottka Béla, Tornából Lükő Géza, Biharból Nagy György és Szabó József, Debreczenből Koszorús Lajos, Zalából báró Pntheány Géza, Mosonyból Krüger Ferencz, Kővár vidékéről gróf Teleky Geiza, Külső-Szolnokból Jurenák Sándor, Fehér megyéből Janicsáry, Kunságból Tóth Ferencz, Bereghből Péchy Tamás, Arad megyéből Nachtnebel Ödön, Hajdúkerületből Veszprémy Gáspár, Pozsony megyéből Bacsák Lehel, Esztergom megyéből Kruplanicz Kálmán, Árva megyéből Dávid János, Turócz megyéből Bacsó, Csanádból Návay Tamás, továbbá Dobránszky, Hódossy Jenő és Halas Mátyás. Ezen diszes névsorból láthatjuk, hogy az országnak alig néhány vidéke maradt képviselet nélkül az értekezleten, mely körülmény már magában örvendetes tanúságot tesz az ügy iránti közérdekeltségröl. A tanácskozmány első legfontosabb tárgyát az álladalmi lótenyészintézetek javadalmazásának csökkentése folytán teendő intézkedések képezék. E tekintetben általánosan azon óhaj nyilvánult, miszerint az országgyűlés közgazdászatunk eme fontos és szép lendületnek indult ágát túlságos takarékoskodás által további fejlődésében meg ne akaszsza, mivel ez által a gazda-közönség adózási képességének egyik főforrása záratnék el. Elismerte az értekezlet is a szigorú takarékosság szükségét azon határig, melyen túl az eddigi beruházások gyümölcsözése tétetnék lehetetlenné, s ez által a lótenyésztés, ügye a hanyatlás örvényébe dobatván, a szűkkeblű és czélszerütlen takarékoskodás a pazarlásnál is nagvobb károkat okozna. Az országgyűlés kilenczes bizottsága javaslatát, mely szerint a lótenyész-intézetek javadalmazása négy év alatt fokozatosan megszüntetendő, ezen a józan takarékosságon túlmenő tervnek tekinté az értekezlet, s azért sok oldalról azon indítvány is tétetett, miszerint ezen terv keresztülvitele ellen az országgyűléshez felirat intéztessék, melyben okadatolva kiemeltessék, hogy a lótenyész-intézetek javadalmazása a kedvezőtlen pénzviszonyok tekintetbevételével tetemesen leszállítható ugyan, de egyelőre néhány év folyama alatt az ügy hanyatlásának veszélye nélkül teljesen meg nem szüntethető. Nagyobb mérvű megtakarítások eszközlése végett az állad, ménesek létszáma ezer anyakanczáról 7 00 -ra fog leszállittatni, a méntelepekben levő mének tartásának roppant költségeit pedig a viszonyok szerint oly módon javasolja leszállittatni az értekezlet, hogy a fedeztetési idény alatt csak oly községek kapjanak méneket, melyek az istállót ingyen adják s a takarmányt maguk vagy ingyen vagy igen olcsó áron szállítják. A hol a tenyésztési kedv már előhaladtabb, ott a mének fedezési dija lehetőleg felemelendő, s azonkívül azon kanczák tulajdonosaitól, kik az állad, mén után csikót nyertek, még csikópénz is szedendő. Ezen s hasonló czélu más intézkedések az egyes vidékek szerint akként volnának alkalmazandók, a mint a különleges viszonyok azt megengedik vagy követelik. Egy másik fontos határozata az értekezletnek az, hogy egyes vidékeken, hol a községek az állad. méneket az egész fedeztetési idényre átvenni óhajtanák, ez lehető előnyös feltételek, de teljes biztositás mellett engedélyeztessék. Miután továbbá kevés a remény arra, hogy a méntelepek létszáma a legközelebbi években jelentékenyen szaporittassék, a tenyésztő közönség elefánt nagy ellenszenvvel viseltetik a ló iránt, annyira, hogy még nyugodt állapotában is észrevéteti. Most felemeli orrmányát, hogy a lovat szétzúzza ; de ez jól van idomítva s lovasának engedelmeskedik. Megáll helyén, mig az ellenség csaknem hozzá ér, azután félreugrik, mialatt lovasa lándzsaszurásokat ejt azon s dühét a legfőbb pontra fokozza. Daczára ennek értelmisége nem ; hagyja cserben ; tetteti magát, mintha a lovassal nem törődnék s nyugodtan hagyja azt hátulról egészen közel jönni. Akkor egyszerre szélsebességgel megfordul s a ló csak egy merész ugrással mentheti meg magát s lovasát. Erre a harcznak vége van, a lovas elnyargal s a közönség egetrázó kiáltásba tör ki, mialatt a fogó-hordók munkájokhoz látnak, a mely most a legtöbb nehézséget nyújtja s nagy veszélylyel jár, de mégis baj nélkül eszközöltethetik. A Guikowar erre azon kanóczhordókat, kik egy satmarivallá-nak életét megmentették, maga elé bocsáttatja s 500 rúpián felül még egy selyem öltönynyel ajándékozza meg. Még vadabbak azon harezok, melyekben két orrszarvú mérkőzik egymással. A küzdő feleket az aréna két pontján lánczolják meg; az egyik feketére a másik vörösre van festve, hogy mindig meg lehessen egymástól különböztetni. Mihelyt szabadon bocsátják, ügyetlenül nyargalnak körül és kellemetlen orditást ballatnak. Ugy látszik, mintha látásuk nem volna valami éles, mert többször mennek el egymás mellett a nélkül hogy törődnének egyik a másikával; de utoljára mégis egymásra támadnak, még pedig szarv szarv ellen. CsodálatoB megfigyelni, mily vívói mesterfogásokat fejtenek ki: quartokat, terczeket és fintúkat, mintha csak kardot kezelnének. Es ez foly mindaddig, mig egyik orrszarvú a másiknak szarvát nyakába nem mélyeszti, mert ott van a megse bezhető pont. A megsebzett állat ekkor ugy fordítja fejét, hogy ellenének szarva ne sértse meg gégéjét, hanem hogy az alsó állkapocsra, azaz csontra találjon. E helyzetben mindketten pár perczig mozdulatlanul állnak, majd ismét széjjelválnak; az egyik elrohan, de rögtön ismét közeledik s a barezot fokozott dühhel folytatja. Ez igy megy egy jó óra hosszáig, a szarvak újra meg újra összetalálkoznak, a hatalmas ajkak tajtékkal fedvék, a homlokról vér csu-og le. Hébehóba jőnek emberek, kik vízzel öntik le a küzdő feleket; ez fölfrissíti őket s igy képesek a barezot folytatni. Ha a Guikowar veget akar vetni a küzdelemnek, akkor rakétákat vetnek közéjük, jánezra verik és elvezetik. Félemletes állat a bivaly is az ilynemű harezokban ; hatalmas szarvai rettenetes fegyvert ké. peznek, melytől a tigris is fél, s a bivaly ügyes, sége miatt még veszélyesebb mint az elefánt. Ko. mikus hatású , midőn szamár küzd hyéná. n a 1 ; e mellett mindig az előbbi marad győztes. Mihelyt megpillantja vad ellenét, rögtön tárna, dásra megy át, még pedig nemcsak patáival, ha. nem fogaival is atakirozza. Ha legyűrte ellenfe. lét, akkor virágkoszorúkkal feldiszitve nagy dia. dalban s a közönség ujjongása között elvezet tetik. Azonban a Guikowar nem éri be az állatharczokkal; még egy sereg a t h 1 e t á t is tart, melyek India-szerte híresek. Ö maga is dicsőséget helyez abba p e 1 w a h n-n a k ( boxer) tartatni s minden nap rendesen vivő-gyakorlatot tart. Miután reggel elvégezte a vallás-parancsolta mosdásokat, palotájának terass-jára megy egy pelwahnjával ökölvívást folytatni. S ebben nem szabad ez utóbbinak szőrmentén bánni felséges ellenfelével *
