Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-16 / 52. szám

D KÖZEMBER 16. 1874 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 359 »Chass. 111.«-ban nem találván, egyenest Parisba fordultunk Dennetier úrhoz, s az általa küldött programból meg a következő részletekről értesülünk : ítészt vehetnek a párisi »Cerele des Patincurs« (a Bois de Boulogneban), továbbá a londoni »Gun club« és a »Hurlingham-club«, és a brüsseli »Cerele de I Union« tagjai, továbbá, k i a bizottmány egy tagja által Írásban bejelentetett. A lövés feltételeire vonatkozólag a »Cerele des Paticeurs« szabályai lesznek mérvadók. A bizottmány nevezendi ki az intézőket és birákat, kik felebbvitel kizárásával gyakorolják hivatalukat. A nevezések levélben e czim alatt: »au Secretariat de ^Administration á Monaco« csütörtök, január 14 én este 10 óráig intézendők. Oly személyek nevezési levele, — kik nem tagjai a fentebb kijelölt clubok valamelyikének, a bizottmány egy tagjának aláírásával kell, hogy ellátva legyenek. Ha a nevezések a határidő után vagy épen minden egyes lóverseny előtt történnének, az illetőnek téte 7 5 francra emeltetik (50 helyett) a Prix d'Essaiben és 150 francra (125 helyett) a Grand Prix de Casinóban. A nevezési levelekhez melléklendők a tétöszszegek. A lőgyapot használata tilos. A legnagyobb használható caliber a 10-es. Jegyzet : Hazai sportsmaneinkkel, kik e versenyekben netán résztvenni akarnának, tudatjuk, hogy hg Esterházy Lajos a bizottmánynak tagja, s hogy repraesentáltatásuk végett hozzá vagy gr. Keglevieh Bélához fordulni szíveskedjenek. Lábod, 1874. decz. 6. Tisztelt szerkesztő ur ! Fővadászom önnek a napokban megküldvén három napi vadászatom eredményét, olvasó közönségének azon része, mely a lapjában megjelenő lőjegyzékeket évről évre figyelemmel követi, méltán fog csodálkozni az egyes számok nagy vál! tozásain s az egésznek részbeni hanyatlásán; ennek magyarázata indit jelen soraim beküldésé e. Az elejtett özek nagyobb száma azok gyors fólszapomlásá'ól jön; oly helyen, hol csak elvétve árthat nekik a roszaknrat és gonoszság, — a vadaskertben; itt egy 1400 cat. holdas térségen együtt vannak a rőt-, dám- és sertevaddal. Migától érthető, hogy a rőtvad kivételével, a többi vadnemeknek csak csekélyebb száma hagyatik meg; mert vadaskertemet leginkább rőt- és özvad tartására kívántam forditani; miután azonban a kerités felállítása után ezen két vadnemen kivül dámvad is szép számmal volt bekerítve, a nélkül, hogy befogott vagy idehozott vadak lettek volna a kertbe eresztve, ezen utóbbi vadak nagyobb számban lelövését már a mult télen megkezdettem, nehogy a dámvadak természetes nyugtalansága az őzekben kárt tegyen. Esett is belőlük körülbelöl 60 db a tavali évben és az idei löjegyze'k ismét közel 50 dbot fog felmutatni. A sert vadak öt év előtt lettek Ghymesröl gr. Forgách Károlytól ide hozva, dc nagy sajnálatomra előttem még ismeretlen okból nem szaporítottak, kivéve harmadéve egy kocza négy mnlaczot; ezekre ennek folytán az itélet ki van ugyan mondva, de csak télen szabadván saját törvényem szerint lelőni, hó hiányában és vadságuk következ'.e'ben a pusztítás nehezen fog sikerülni. A rőtvad eredetileg, azaz az 187 2. évi október 7-kén bevégzett bekerítés után 10 darab volt, s mostanig 37 darabra felszaporodott, s ez idő alatt öt jó szarvas lövetett, két 14, két 12, és egy 10-ágas; a beugrók ezen vadnemnél jó hatással voltak, az első tavaszszal, tehát 1873-ban hét darab ugrott be, többnyire suta, azóta három agancsár. Az özek a legszebb szaporulatot mutatják, úgyannyira, hogy az idén már erősen kell ritkítani, nehogy elgyengülés következtében betegségbe essenek; a bakok, de csak hatos bakok, a nyári cserkészetkor lövetnek, most télen csak suták és sutaborjuk ; a lelövendők száma 60. Ez magyarázata annak, hogy vadászatom alkalmával annyi őz lölöubség, mint huszonöt forint és ötezer forint közt; mert én oda adom már 25 forinton ezt a vén sánta magyar lovat. Azt is el kell ismerned, hogy ha hét esztendő óta futna angolod, minden héten kétszer-háromszor, anynyit mint például a »Pendely« csak én alattam is : nem futott volna ő most itt versenyt a magyar lóval.« Mikor haza értiink, istállóba vezették lovainkat. Csakhamar fut be a Komáromy lovásza; »Uram ! vége a sárgának, féldögölve fekszik. Megrokkant; soha sem iil arra többé senki.« Én meg, még jobban megcsúfolni akarván a sárgát, legott eladtam a »Pendely«-t Kruspier Sándornak 25 forinton.« Öreg korában is mindvégig szenvedélyes lovas és agarász maradt Nadányi, mit eléggé igazolnak a következők, melyeket szájvallomása után igtatunk ide: »A sóstói billikomos agarászok megválasztanak elnöküknek, de én e tisztességet vén, törődött ember létemre nem vállaltom el. Azonban minden törödöttségem dacára 18 68-ban Szunyogh Albert felhívására megjelentem egy futtatására. A végén rám kiáltott vagy harmincz ifjú : Hogy jártak őseink Imre bátyám ? /« »Mindjárt megmutatom , — mondék ; — eszem, iszom, alszom; még is eléb érek a Sóstóra, mint ti« Megrugaszkodtunk kevés idő múlva, s csak Gencsy László volt előttem egy angol sárga kanczán, melyen az előtti évben dijt nyert a debreczeni versenyen. Ellenkeztem vele, látván mint üti-verí a sárgát, mig én a kantárszárat sem ereszt ttem meg s csak játszva a zablával igy kiáltók : »Nem tud már jobban futni az a sárga?« Nevettem, hogy vágta lovasa a sárgát ostorával. »Csak biztassa öcsém azt az angolt, mert mindjárt elhagyom« — mondék s vállára ütvén ezt tevém hozzá: »Adjon isten jó éjszakát László öcsém s hátrahagyva egy negyed órával eléb értem a Sóstóra. Lovamat el he- i lyezve, gyalog, táncolva mentem a később érkező j társak elébe ; Balázs Kálmán húzta a bokám alá.« í A kedélyes öreg agarász ezúttal még rögtön fogadást ajánlott föl kétszáz forint erejéig, hogy bár a nap lement, ő Kovácsiig a három mértföldet vágtatva teszi meg s nem lesz nagyon sötét, mikor oda ér — Kis »Sárkány« lovacskám — úgymond — kiállja s én is, azért hogy 68 esztendő nvomja vállamat! *) — Nem a lovon csodálkozom én, Imre bátyám, szólt Szunyogh Albert, az agarászat elnöke — hanem magán Imre bátyámon, a ki ugy látszik vasból vau. Harmincz evvel ezelőtt láttam először futtatiii s ugy birja most is, mint akkor s ép oly bátran futtat. Érdekes az agarászok e veteránját hal'gatni, midőu régi emlékeiből eredetibbnél eredetibb agarász-kalandjait beszéli el. »Az agaraszataimról nagyobb könyvet írhatnék én Verböczynél, ha gyönge szemeim és fájós jobb karom birná« — szokta mondani kedélyesen. Sem idő, sem a testi és lelki csapások nem törték meg Nadányit. Pedig különösen a lelki csapások érzékenyek voltak nála: egyik fia a Körös vizébe fult; másik tűzoltási buzgalmának áldozata lest, a harmadik a puskáé, s egyetlen leányát a járvány ragadta el. »Most egyéb örömünk sincs, feleségemmel együtt — ugy mond — mint hogy vigasztalhatjuk egymást, mint Deucalion és Pirka az özönvízkor « — Nndányi most csendes elvonultságban pusztn-kovácsii curiáján lakik. *) A »Sárkány« 14 markos vörös deres; az orrán végig siirü fehér szőrrel. Egy zsákai zsidó hozta Erdélyből, Bánffy gróf erdőmesterétől. Nyolcz évi futtatás után első jobb lábára sántitni, majd kehelni is kezdett. Tulajdonosa egy jó emberének ajándékozta, ki azt eladván, Leszkay Gyula tulajdonába ment át, kinek 12 éves fia most is kergeti rajta a nyulat. vetett, $3 másrészt az, hogy nem engedem a külön vadnemek túlszaporodását, noha nagy a bekerített hely; magyarázata annak, hogy a vadak testben erősek és betegségeknek kitéve nincsenek. Nyul és fáczán az idén nagyon kevés van, oka ennek egy részt roszabbnál roszabb vadászati törvényünk, de még inkább tökéletes hiánya azoknak, kik még ezen törvénynek is hatályt adnának. A magyar vérében egyáltalában csak indolentia található; hozzá még az, hogy mást feladni nem mer, s igy természetes, hogy nálunk az is megtörténik, hogy egy királyi biró beszéli, miszerint hivatala mellett egy rozsföldben lőttek agyon aratáskor egy ott lebornyuzott ő z s u t á t, de senki sem jelentvén fel a dolgot, büntetlenül maradt. De még nagyobb oka a hiánynak a törvény kezelésében az, hogy a rendőri személyzet nem az, minek lenni kellene, mert nem képes egy elkövetett bűntény után kutatni, hacsak a tettnél nem érnek valakit. Hogy azután az ily rosz remiőrség mellett a bíróság sem tehet valamit, midőn kezei annyira kötvék, hogy tagadás esetében még bezárni sem szabad a gyanús egyént vagy még az erkölcsileg inculpáltat sem, bizonyára még feltűnést sem okozha

f, hogy a legszemtelenebb esetek, betörések és vadorzások büntetlenül követtetnek el Igy történt Lábodon az idei év lefolyása alatt, hogy a nyulkertet feltörték, a nyulakat összefogdosták és ellopták május havában; a vizsgálat eredménye semmi. Novemberben azonban már nagyobb pecsenye kellett, s a vadaskertben egy vaddisznót lőve, azt a nyolczadfél láb magas kerítésen átemelve, ugy lopták el ; a szolgabiróság által eszközölt kutatások eredménye ismét semmi. Ilv kezelés mellett azután a legjobb törvények is csak irott malaszt gyanánt szolgálnak s a közönség csak aggódva azt várhatja, mi rosz hirre ébred fel másnapra. Balafön-lölleí levelezője azon reménységét : hogy Ghyczy uj törvényei folytán fogyni fog a vadászó közönség, tökéletesen osztom, de a vad tenyésztésére és szaporodására ez használni nem fog, mert azok száma, kik orozzák a vadat, vagy a tilos időt be nem tartják, apadni nem fog: 15 forintot könnyen lehet szerezni v a d o r z á s s a 1, kivált oly országban, hol törvényen kivül van minden gazember, és csak a becsület van korlátozva; vaddns helyek szomszédságában az ily vadászok által kiszámithatlan kár történik, még akkor is, ha a tilos időket tekintetbe vennék ; mert a mennyi vad az egyik határban meg lett hagyva jövő szaporításra, az a szomszéd határba átváltva, ott bizonyosan agyonlövetik s igy a vadállomány fenntartására szükséges törzs mindinkább fogy. Mindad dig, mig egy országnak vadja nem tekintetik nemzetgazdászati tőkének és a tenyésztés maga a legszigorúbb törvények által védve nem lesz; meddig a törvényhozás arról nem győződik meg, hogy a vadhús, valamint a m trhavagy birkahús, nagyobbítván a fogyasztandó és a kiviteli anyagot, nemzetgazdászati töke, — a meddig be nem látják, hogy e tőke könnyű szerrel, befektetések nélkül az államnak nagy -hasznot hajthat, a nélkül, hogy az előbb milliókat pazarolna reá; — a meddig ezek szerint a vadász-, kivált pedig a tilalom- és védtörvényt nem módosítja a tenyésztők javára, — addig Magyarországban jóravaló vadászterület alig lesz, s ha igen, csak elvétett esetben, ott, hol a terület kiterjedettsége ad oly biztosítékokat, melyeket a törvénynek kellene adni, de nem ad. De hogyan legyen ily felvilágosodás nálunk várható, midőn még se törvényhozónak, sem miniszternek vagy valamelyik hivatalnokának a szükséges statisztikai adatok gyűjtése sem jutott még eszébe ? Ugy hiszem, hiába várjuk a jobb időt ! G r. Széchényi P á 1. Podoliai vadászatok. A podoliai erdők (déli Oroszországban) daczára azon pusztításoknak, melyeket az uj vasutvonalak építése s az utolsó forradalmi események által tönkretett birtokosok nagymérvű erdöirtásai okoz-