Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-01-14 / 02. szám

2(5 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 28. 187 4. elnöklete alatt gr. Esterházy Miklós, gr. Szápárg Iván, Blaskovich Miklós, h. Podmaniczky Géza, gr. Eestetich Pál és gr. Sztáray János bíráló tagok előtt. Megjelent egy kis időre a földmivel, minister ő excja is, valamint szép számmal sport-notabilitásaink és néző közönsé"-. A vidékről is többen voltak, a többek közt id. és ifj. Fáy Béla urak Péczelről, Somody ur Tolnából, b. Kipp Isidor dragonyos kapitány Kassáról, stb. stb. Neveztetett összesen 29 ló, megjelent 21; mi, tekintve azt, bogy a vadászidény már ezelőtt 14 nappal berekesztetett, s a lovak nagyobb része vidékre haza küldetett; s tekintve, liog}- e téli időben a távolabbi vadászegyletek nem is küldhettek pályázókat, s liogy minden kezdet ismeretlensége miatt nehéz, elég szép szám. A pályázandó lovak egy párszor körüllovagoltatván, a jury két osztályba sorozta őket, a nehezebb és könnyebb teher alá alkalmasakra ; egyúttal a komolyabb pályázásra nem alkalmasnak vélteket azonnal elküldvén. — A megmaradtak azután bárom osztályba sorozva, ügetés-, vágtatás- és ugratásban lovagoltattak párszor körül, mire a jury rövid tanácskozásra visszavonulván, a következő eredmény hirdettetett ki: Nehéz teher alá való lovakból pályázott négy s mincl a négy dijjaztatott. 1 -SÓ' dijat (a földmiv. minisztérium által felajánlott Buccaneer-féle 3é. csikót) nyerte : ifj. gr. Károlyi István id. sga m. Forestei\ ap. Forbicldenfruit (nagy-károlyi nevelés). 2-dik dijat (P. L. E. tisztelétdijja) gr. Pejacsevicli M. tbk ur 9é. ver. der. k. Huszár, ap. Osmond (saját nevelése a rumai ménesből). 3-dik dijat (P. E. V.) gr. Szápáry László 9é. li. Vicair, ap. Vicair of Wakefield. Dicsérő oklevelet nyert: ifj. gr. Festetich Tasziló 7é. sga k. Darling, ap. Champion. Könnyebb teher alá való lovakból pályázott 10, dijaztatott hét. 1-SŐ dijjat (100 aranyat Ő Felségük által adva) gr. Szápáry Iván ismeretes derék 7é. sga k. Verbena. 2-dik (tiszt, dij Gr. E. M.) gr. Keglevich István id. sga k. a derék Fátyol, ap. Wilsford. 3-dik (tisztdij Ö Fels.) gr. Esterházy Miklós 4é. sga h. Villám, ap. Schnapsot (paraszt ló). 3-dik (tisztdij P. L. E.) ifj. Fáy Béla ur (Péczelről) 4é. sga k. Ékes, ap. Fröhlich (Daniel 0 Rourke után) anyja Bánffy-ménesbeli kancza. 3-dik (tisztd. Ő Fels.) ifj. gr. Festetich Tasziló 6é. p. h. Frey er, ap. Freyer a. Caroline. Dicsérő oklevelet: gr. Szápáry Iván Gé. sz. k. Cendrillon, ap. Polmoodie a. Bianca. Dicsérő oklevelet: Blaskovich Miklós ur 4é. sga m. Babér, a. Buccaneer (félv.). A könnyebb teher alá eső lovak két osztályban lovagoltattak, s urlovarjaink magok is nyeregbe ültek; köztük b. Wenckheim József huszár főhadnagy is. Megtörtént volna tehát a kezdet, s reményijük, hogy jövőre még nagyobb sikerrel folytattatik az. Vadászlovaink. (Folytatás.) *) Ifj. gr. Festetich Tasziló istálójában : 7é. sga k., ap. Champion; — My Darling, 6é. stp. k. Pliraipudcling után; — Freyer, tv. 6é. p. h., ap. Freyer a Caroline; — Brigand, 3é. p. h., ap. Buccaneer a. Crafton Lass; és 6é. p. h., ap. Emir. B. Dőry Lajosnái : Zoltán, 5é. tv. p. h., ap. Zetland a Jane Eyre; — Gamby, 6é, fek. h., ap. Gamhy; — Gesztenye, 5é. fv. p. k., ap. North Star; — Kakas, 7é. fv. p. h., Wesselényi-féle nevelés. Van Son Robert urnái : Target, fv. p. k., Blue Jacket után; — Jet, fek. irlandi k.; — Lisy, pej irlandi kancza. *) Kezdete lapunk m. évi utolsó számaiban. Van Son Robertné asszony: Rosa, fv. p. k., ozorai nevelés; Mary, fv. p. kancza. Van Son Constant (fiu): Partisan, sz. h. ; — Csicsó, sga k., magyar ponyk. Van Son Mari (lányka) : Lady, p. k., — Gent, sga h., angol tv. ponyk. Weerthné asszony, szül. Van Son C.: Ali, sz. h., fv.; — The Vet, p. h., ap. The Cure; — Álmos, sga m.; — Raoul, szürke m., ap. Alföld a. Georgine. Az álladalmi mének kiosztása a székesfej érvári méntelep területén. (A »Földmivel, érdekeink« lótenyésztésügyek czimü rovatából.) Alig van a mentelepek körében fontosabb és az egyes tenyésztőkre közvetlenebb érdekű momentum, mint a ménkiosztás, mely az 1874-ik fedeztetési idényre épen jelenleg van folyamatban, és a székesfej érvári telep területén már be is végeztetett. A földmivelési minisztérium minden évben fel szokta liivni a vidéki lótenyészbizottmányokat arra, hogy a ménkiosztásokhoz kebelükből megbízottakat küldjenek, kik a helyszínén választhatják ki a jövő fedeztetési idényre azon apalovakat, melyeket vidékük minden egyes fedeztetési állomására fajuk és alkotásuknál fogva legalkalmasabbaknak tartanak. Természetes, hogy a ménkiosztásoknál az illető méntelepparancsnokon kivül még egy miniszteri biztos is jelen van, ki a különféle oldalról nyilvánuló és gyakran ellentétes kívánságokat a rendelkezésre álló tenyészanyaghoz képest kiegyenlíteni és kielégiteni igyekszik. Az első években kisebb részvét mutatkozott a a ménkiosztás alkalmával, ugy hogy alig egy-egy bizottmány képviselteié magát a hely szinén; évről-évre azonban növekedett az érdekeltség, tenyésztő közönségünk nem tekinté többé idegennek a méntelepek intézményeit, hanem mindinkább megszokta, hogy arra mint saját tulajdonára, mérvt á ^rla FeMéM vadász-rajzói Cset.neky-től. III. RÉSZ. Apró történetek a Felvidékről. I. Első medvevadászatom. Világosan, mintha csak tegnap lett volna, emlékszem az 183 9. évi augusztus 11-kére, egy vasárnapi napra, a midőn délután 3 órakor a város dobosa a tanács következő parancsát hirdette ki: »Miután a medvék az Éleskőnél nyaraló marhákban már tetemes károkat tettek, hajtóvadászat fog rájuk tartatni, s minden házból egy alkalmas hajtó s minden puskás jelenjék meg holnap reggel 4 órakor a »bikavendéglőnél.« Fiatal deák létemre, ki akkor a nyári szünidők alatt otthon tartózkodtam, s egy év óta saját fegyverrel birván, verebeken kivül már esöntört, rnátyást is lőttem ; azt hittem, nekem e vadászatról uimaradni nem szabad, s iskolattársammal, mint hozzám hasonló puskásokkal tanácskozást tartva — hozzáfogtam a készülődéshez, a puskát sajátkeziileg kitisztottam s golyókat öntöttem, juttatva belőlök barátimnak annyit, mennyi 10 medve megtöréséhez is elég lett volna ! Nyugtalan éj után, melyen az izgatottság s ama félelem, hogy a korai találkozási időt elalszom, pihenni sem eugedett, másnap reggel az elsők egyike voltam, ki a találkozónál megjelent. Összegyűlt lassan több mint 50 puskás s néhány száz lnjtó. Volt egy darabig fészkelődés, puska igazítás, puffogtatás, azután egy papramorgó képében bevett hatalmas sziverösitő után, neki indultunk a hegyeknek. A város gondoskodott, hogy az éhség s szomjúság ellen győzedelmesen megállhassunk, s néhány szekeren kivitetett kenyeret, szalonnát, bort s egy hordó pálinkát, ugy hogy mire 3 órai mászás után az Elesköhöz értünk, a villásreggeli már ott várt. Ekkor mintegy 8 óra lehetett, s mig a falatozás tartott, az alatt a pásztorok s kerülőktől a következő részleteket hallottam beszélni. Néhány nap óta több medve mutatkozott a marha körül. Mult csütörtökön egy üszőt vertek le, pénteken kettőt csúfítottak meg, szombaton ismét egyet rohantak meg, de ettől még jókor elriasztottuk. Tegnap reggel ismét egy medve mutatkozott a csorda közelében; lármáztunk, lövöldöztünk, de az mit sem használt, mert egyszerre azt veszszük észre, hogy az erdőszélben az apró nyár, hárs s fiatal fényük közt 3 éves bikánk verekedik a fenevaddal. A küzdés, mint azt a vad orditásából s a bika bömböléséböl következtethettük, jó sokáig tartott,mig a vérmedve melyet megközelíteni nem mertünk, g . őzőtt. Ugy hiszszük, itt van a gonosz a sötét lcatlanosban, s ott lesz meghajtható. A hajtók most kikapták az utasítást, a rendezők esapatjaik élére állottak s tova indultak. A puskások néhány perc-z múlva egy hosszú sorban szintén felkerekedtek, s mentek elfoglalandó állásaikra. Velők én is, Borzas Samu pajtásommal. Útközben érintettük s hosszasan körülvizsgáltuk ama helyiséget, hol tegnap reggel a medve és bika közt a viadal volt. A gyep, föld, bokrok össze-vissza voltak tiporva s kaparva; temérdek vérnyom s a bika összegázolt ganéja, valamint a földön s bokrokon imitt-amott megakadt medveszőr mutatták a heves élet-halál harezot, mely a szarvasmarha vesztével végződött. Látván e véres és összetaposott csatatért, megvallom, hogy önbizalmam nem kis mértékben csökkent , éreztem gyengeségemet ily hatalmas dúvad ereje ellenében, támaszom egyetlen golyólövés egycsövű puskámból s szomszédjaim netáni segítsége leendvén. De már itt mit tehettem egyebet mint társimat követni, bár kissé bánni kezdtem, hogy odkaaza nem maradtam. A lövészeket a városi főerclész állította fel, egy magas, igen szikár termetű ember, — mellékneve nyárs, — ki ha aprózta is járását, akkor is félöleseket lépett, különben katonás, rövid beszédű, s talpig becsületes jó vadász volt. A kiadott parancs rövid s határozott volt: meg nem moczczanni s a medvét lövés nélkül el nem bocsátani. Az egyes lövészek közti tér m. e. 40 lépés volt, gyengébb vagy rosszabb fegyverzetű puskás sűrűbben állíttatott fel. Nekem Samu pajtásom adatott 10 lépésre szomszédul, s tőlünk az alsó s felső vadászok m. e. 50 lépésre, helyeztettek el, miből azt láttam, hogy mi ketten tettünk akkor egy emberszámot. Helyünk kijelölésekor a mérges főerdész ismételte a kiadott parancsot, keményen szemünkbe nézett, s észrevéve bizalmatlanságunkat, halkan és jóakarólag sugdolta: Ha féltek, vagy láz vesz elő, ugy csak akkor lőjjetek, ha a vad a soron átrobog, ugy nem bánt benneteket. Azzal odább ment. Magunkba maradván, mindenféleképpen próbáltuk az eshetőségeket átgondolni. Arra jöhet igy, erre jöhet ugy, idefelé igy veszem czélba, amoda amúgy tüzelek stb. s ha biztosan czélba nem kaphatom ő kémét, ugy inkább nem lövök, mert sebzett vagy bősz medvével nem jó kikötni. De hátha már sebbzetten rohan felénk ? Akkor — nos akkor, mit csináljunk ? biz itt nem tudtunk egymásnak tanácsot adni ! szaladni nem szép s itt hasznos sem, mert e mohos sziklaságon bárom ugrással beér! fára mászni? E sugár fenyőkre, melyeknek legalsóbb galyai 3—4 öl magasan vannak, hirtelen felkapaszkodni lehetetlen, s az-