Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-03-11 / 10. szám

MÁRCZIUS 11. 1874. ménesekben nem jut egy ló sem ocla, hogy tudni lehessen, jó-e vagy nem ; — s igy a magánosoktól vett méneknél kevésbbé kell tartani attól, liogy egy szemre jól termett mén sokat ártson, tényképesség hiányában, mint az államménesekben, főleg Bábolnán nevelt méneknél, melyek néha generatiókon át nem voltak használva. — Azért is, pártolom a magánosoktól való ménvételt is, mert ha Bábolna javult volna az utolsó pár év alatt, ez csak a mezőliegyesi ménes és a jóknak bizonyult Sebagya és Gidranok rovására történt az onnan elvitt kanczák miatt. Ismétlem s ismételni fogom, hogy Bábolna feloszlatandó. * A mint e sorok Írásával voltam elfoglalva, kaptam a »Földmivelési Érdekeink« 19-dik számát s olvastam Kozma Ferenez min. t. ur végszavát Bábolna fentartásának érdekében, melyre szinte egy pár észrevételt kell tennem. — A tisztelt tanácsos ur ugyanis Somogymegyének előbaladását a lótenyésztés terén, az én nézetem ellenében, nem annyira az angol méneknek tulajdonítja, melyekhez ott legelébb jutott a földmives nép, de nagyrészt a Jankovich, Czindery és Festetich méneseknek, melyek a megyében voltak. — Megengedem, liogy azoknak is volt befolyásuk; de a jobb somogyi lovak, melyeket látunk, semmi keleti jelleggel nem birnak, s ha nekem vagy másnak egy somogyi ló feltűnt, s gazdáját kérdeztük : hogy van nevelve ? mindig kisült, liogy angol telivér vagy félvér ló után voltak nevelve. — Másrészt ösmertem én is igen jó Jankovichféle lovat, de ezeknek sem volt keleti jellegük, hanem* voltak csontos, erős kos orrú lovak. — Mi pedig azt illeti, hogy az Alföldön, nevezetesen Hevesmegyében, csakis főleg keleti vérű mének alkal- | utaztathatnak czélszerüen: azt felelem, liogy láttam a fegyverneki méneskönyvet, mely kezeim közt volt, és tanulmányoztam nagyatyám idejétől fogva, s azután midőn atyám kezelte körülbelül 1830—1850-ig, s a méneskönyvben minden évben előfordul 2—3, sőt több angol félvér méncsikó, melyeket a körüllevő községek mint apalovakat vettek meg, s azon időben jobb lovakat neveltek is ott. mint most. — Igaz, liogy egyrészt a legelők feltörése következtében a nép nem nevelte fel oly jól lovait, mint előbb. — de nagy oka volt a tenyésztés hanyatlásának az is, liogy az 50-es években a kormány a községeknek eltiltotta a méntartást, s a nép saját ménjeire volt utalva, melyeket titokban tartott egy vagy más gazda, vagy néhány álladalmi keleti vérű ménre. Midőn a vidéken laktam s ménem volt, ennek is üdvös hatását láttam és az Alföldön is tapasztaltam, liogy a legértékesebb, leghasznosabb lovak azok, melyek angol vérből származnak. — Példa erre az is, liogy lia Uj szászon, mely Pestmegyében ugyan, de a Jászság és Hevesmegye szélén fekszik, lia Uj szászon van eladó méncsikó, a körüllevő községek kapva kapnak az alkalmon onnan mént venni, mert csakis azok jó eredményéről] győződtek meg. Mit a keleti vér ellen s az angol mellett mondtam, tapasztalatból merítettem ; s ezen tapasztalataim határozott meggyőződést adtak arra, liogy az angol vért a keleti elé tegyem s ezt fölöslegesnek tartsam ; a keleti vér pedig épen Bábolnán tüntetvén elé legroszabb oldalait s nem érdemelvén meg a hozandó áldozatokat annak javítására vagy inkább alakítására, — újból ismétlem, liogy Bábolna feloszlatandó. Gr. Szápáry Iván. A vadászat ós a vadászlovak. (Hiteles adatok nyomán irta Friedrich György őrnagy) A lovas vadászat bizonyára egyike a leghasznosabb s legérdekesebb mulatságoknak, melyet egy gentlemannek sem kellene elmulasztani, lia azt viszonyai féligmeddig megengedik. Ezen időtöltés acze'lossá edzi a férfi testét, kipróbálja szivét és hidegvérét, s ép, erős egészségét megóvja. A jó lovasvadász egészséges idegzete gyors elhatározásra mindig kész, hiszen a vadászaton soká nem is fontolgathat, hanem gyorsan neki ugrat a legerősebb akadálynak. A sétalovaglás közben kényelmesen ki lehet a nagy akadályokat kerülni, s egyedül csak a vadászat lieve s gerjedelme ragadhatja a bátor lovast oda, hogy magát s lovát a legerősebb akadályoknál is kipróbálja. Azért a vadászat a lovas legjobb iskolája, s a jó használati lovaknak valódi törzsképezdéje. Hogy a vadászat felette egészséges időtöltés, azt legjobban bizonyítja Angliában az a sok öreg úr, a ki már járni alig tud, s azért a falkát »tip top hunter«-jén még ifjú hévvel követi. Mily felségesen érzi magát a lovas vadász egy szép és jó vadásznap estelén. A jó és többnyire vig társaság, melyben a napot tölté, a kitűnő étvágy, melyet a lakomára szerzett, oly felséges hangulatba hozza őt, hogy már csak ezért is bármely halandó irigyelheti. Az egészség érzete, a testi jóllét a szellemet is ruganyossá és munkaképessé teszi. »Ha lovon ülsz s hallod az ebek csakolását, agyadból eltűnik a gond, a bú« azt mondja az arab, — s igaza van. Azért igyekezzünk a lovas vadászatot minden kellékeivel együtt lehetőleg olcsóvá és kényelmessé tenni, hogy abban a kevésbbé vagyonos lovas is részt vehessen, mert mig egy vadászidény egész vagyont emészt, addig csak igen szűk körre szoritkozhatik ezen intézmény baszna, s igy népszerű, általános mulatsággá soha sem válhat. Jó vadászlovakat pedig nagyobb számban csak akkor fogunk az országban találni, ha a lovas vadászatok szélesebb körökben elterjednek, mert akkor elég alkalom van az ivadék kipróbálásara, s tenyésztőink a nagyobb kereslet folytán retnélalatti kopasz nyergen, nagy s vén fenyves közvetlen szomszédságában, maga is 4000 láb tengerszin feletti magasságban, egy magányos faépület áll. Emberderék vastagságú, faragatlan fenyüszálakból összerótt oldalai és zsindelyes fedélzete azon hamvas, kopott szint mutatja, melyet a luezfenyü felvenni szokott, lia sok évig esőnek s napfénynek van kitéve. S valóban majd félszázad óta daezol e hegyi csűr az elemekkel, kivált a gyakori szélvészekkel, melyek lia néha egyes zsindelysorokat leszakitnak is, magát az épületet — bár rajta egyetlen vaskapocs vagy vasszög nincs — solia nem bírták megingatni; s lia néha Boreas annyira féktelenkedik, hogy a bömbölés, sivitás, recsegés miatt a legfáradtabb vadász sem képes benne elaludni, hanem aggódva kérdezi, nem bomlik-e szét feje felett e faalkotmány, ugy leljen megnyugtatást a bejárat felett faszénnel reáirt válaszban : Alios ego jam vidi ventos! A délkeleti oldalon levő ajtónyilás előtt az épület egész szélességében egy két öles tornácz van. A belső rész egyetlen tágas szoba, deszkázatlan talajjal s befiistölt sindelytetővel; — s lia a köröskörül beékelt durva fafogakat, az ajtóval szemközti oldalon három fenyüszálból összetákolt asztalt helyettesítő — polezot, s a galyas lábakon álló fényükből faragott néhány lóczát megemlítjük, — ugy a belső résznek egész felszerelését elsoroltuk. Ez, tisztelt olvasó, javorinai vadásztanyánk ! mely az éjjeli kvaterkázásban megerőltetett gyomrot jobban helyreigazítja mint a sós hering s melyre a viz igen jól izlik. A havasi rétek s erdőtlen oldalak talaja hogy nem egyenes s sima, az a fentebbiekből már kitűnik ; •— de a bangafüves , molios, áfonyás domborodásokon kivül találunk még ezer számra egy két öl nagyságú, sir forma gödröket s mindegyik mellett ugyanannyi s ugyanily nagyságú sir forma dombokat, melyek a a rét felszínét buezkássá s megmerevedett hullámokhoz hasonlóvá teszik. Ezen sirok a valaha itt tenyészett szállás lényük kiforgatott gyökérzete által keletkeztek. Fekvésük egyforma irányú, többnyire éjszaknyugatról a gödör, délkeletre a domb, bizonyítékul, liogy a szélvészek, melyek századok előtt e fényüket ledöntötték, éjszaknyugot felöl érkeztek. A levegő ezen magas emelkedéseken éles s eléggé zord. Szélcsendes napok ritkák s a legégetőbb nyári időben is mennyi annyi szellő liüsiti a levegőt. Az esős s tornyosodó halmos fellegek, rendesen belebotlanak a hátakba s tetőkbe, esőbe s ködbe burkolván be azokat, midőn az alanti szomszédságban sokszor a legszebb tiszta idő uralkodik, s gyakran NagyBőczén, Csetneken, Dobsinán állandó szép idö járt, mialatt vadásztársaságunk e magaslatokon esőben napokig ázott, s a ködből egy liétig ki nem került. A lecsapódások gyakoriak s már novembertől, néha októbertől kezdve havasok, s lia nedves a tél, ugy a havak nagy magasságra halmozódnak fel. Ilyenkor a fiatalabb sűrűségeket egészen eltemetik s a vén fákat is bólepellel beborítják, a mi okozza, hogy az itteni fényüknél sehol sem látni vizirányosan fekvő galyakat, hanem valamennyi visszafelé hajolva lefelé csüng. Ily nagy havakban a gazda csak a kiálló nagy rud miatt akad széna boglyájára s a járás csak liótalpakon lehetséges. Sok időbe telik, mig azután a nagy havak elpusztulnak s nem ritkaság, hogy hidegebb oldalakban vagy árnyékos sűrűségekben még junius havában is bő-foltokra akadhatni. Akár hányszor történt, liogy a havak miatt a felsőbb dürgterekre május közepe előtt nem bírtunk felhatolni, sőt 1870-ben csak május 25-én mellettünk a fajdvadászatra, akkor teliát midőn a lentebbi völgyekben a szénakaszállás már kezdetét vette. Ilyen eltérő a liollák időjárása, viránya, faunája a lakott alvidékek megszokott égalji, növényzeti s állatrajzi viszonyaitól, s vadász s természatbarátnak ezen különbség teszi leginkább élvezetdussá s érdekessé az itteni kirándulásokat. Kiszakítva érzi magát a mindennapiság öléből s áthelyezve egy uj s másforma világba, mely felejtlietlenné teszi az itt élvezett komor és vig, sötét és fényes napokat! A Kakashegység egyik legmagasabb liáta, a 4400 lábnyira emelkedő, fenyvesekkel határolt, mintegy 200 bold terjedelmű javorinai fensik