Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-03-11 / 10. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 11. 1874. 6. Gátverseny. Handicap 500 frt. Futhat minden országbeli ló. Tét 7 0 bán. 40 ft, de csak 25 ft, ha május 15-ig bejelentetik. Üzleti lovar külön 5 fttal több. Táv. 1 js mfld. — A terhek május 6-ig közzététetnek. HARMADIK NAP. Vasárnap, május 31., d. u. 2

a/

2 órakor. 1. Ivadékverseny. 1000 frt, adja 333 frtos egyenlő évi részletben az osztrák Jockey-clubb, a pesti és prágai Lovar-Egylet. Futhat minden a birodalomban 1871-ben ellett és nevelt ló. Táv. 1 mfld Bécsben és Pesten, (?) 1

1/

2 mfld Prágában. Tét 200 frt, bánat 100 frt, de csak 50 frt, ha az elle'si évben jelentetik. Ha nincs ellés, nincs bánat. A második ló kettős tételt nyer. A nyertes 1000 frtot kap, s a tételeket és bánatokat. (Elzáratott 36 aláírással.) 2. I. oszt. császárdij. 1000 arany. Futhat 3é. és id. belföldi és németországi ló. (Ez utóbbiak csak a kikötött egyezség fentartása mellett.) Tét 200 frt, bánat 100 frt. Táv. 2 mfld. Teher kor szerint. A 2-dik ló a tételek és bánatok felét nyeri, a 3-dik ló kettős tételt. Nevezés ápril 15-ig. 3. Henckel-tétverseny. 1000 frt. Futhat 3é. belf. és német ló. Tét 100, bánat 70 ft. Táv. I

1/« mfld. Két éves nyertesek kizárvák. A második ló 300 frtot kap. 4. Claiming-Stakes, 1000 frt. Futhat 3é. és id. minden országbeli ló. Táv. 1V2 mfld. Tét 150, bánat 80 frt. Teher kor szerint. A nyertes 2000 frtért eladó. A második ló kettős tételt kap. 5. Vigasz-verseny, 7 00 ft. Futhat minden országbeli 3é. v. id. ló, mely az idei bécsi májusi versenyekben futott, de első dijat nem nyert. Tét 10 0 frt, bánat 60 frt. Az idei májusi versenyekben nyertességük miatt kizárandó lovak 100 ft bánatot fizetnek. Táv. 1 mfld. A terhek május 29-ig közzététetnek. 6. Bécsi nagy akadály-verseny, — 3000 frt. Handicap. Futhat minden országbeli ló. Tét 200 ft, bánat 100 ft, de csak 75 frt, ha május 15-ig jelentetik. Táv. ca. 3 — 4 angol mfld. A második t á 111 a Felvidéki vatósz-iipt Csetneky-től. nr. RÉSZ. (Folytatás.) Apró történetek a Felvidékről. b. A javorinai vadásztanya. A nyájas olvasó engedelmével tegyünk egy kis kirándulást a h 011 á k r a , a felvidék azon bérczeire t. i., melyek a fatenyészét felső határán tul emelkedve, kopasz, erdőtlen hátaikkal, liegyi rétekkel s erdőkkel vegyes oldalaikkal s nyergeikkel sok ezer holdat foglalnak el s a megszokottól eltérő éghajlattal, növényzeti s állati világgal birnak. Ha a lakott völgyből csak néhány órai kapaszkodás után e magasságokra felhaladunk, észrevehetjük a levegő hiivösségén kivül, már az erdőségek megváltozott képén is, hogy másforma világba jutottunk. Fenyveseket látunk, melyek nem olyanok, mint milyeket a gazdaságilag kezelt fenyüerdők alatt rendesen érteni szoktunk. Nem zárolt állabok, hol a galytalan, sugár fatörzsek ken der sűrűséggel egymás mellett állanak, s csak a tetők felé s hasonkoruknál fogva egyenlő magasságban birnak egymásba fogódzó sűrű galyakat, melyek oly annyira sötétté teszik az erdőt, hogy fényes nappal alig lát az ember hova lépjen, melynek ló a tétek és bánatok egyharmadát nyeri, a harmadik ló tételét menti. Valamennyi nevezés — kivéve a Jockeyelub diját, a kct eladóversenyt, ivadékversenyt és I. oszt. császárdijat, márczius 31. A májusi handicap terhei (kivéve a vigaszversenyt) május 6-áig közöltetnek. Kisbánat május 15-éig jelentendő. A nevezések Írásban vagy táviratilag Bécsbe, Mr. Francis Cavaliero, Petersplatz 2. — intézendők. Teherhatározók: b. Wenckbeim Béla ő exc., b. Ambrózy Lajos és Mr. Cavalievo. 1874. évi sopronyi tavaszi lóversenyek. Pótlék. A mult számunkban közlött Vasmegyei dijban nevezett lovak közül a következők eladási ára csak most utólag jutott tudomásunkra, i:. m. Javotte 1500, Theseus 1000 és Roulette 1000 frtért. SPORT és TENYÉSrrÉ A. tenyésztők, korébőL Bábolna. A »Földmivelési Erdekeink« 18-dik számában Melczer Gyula ur, a horsodmegyei lótenyésztési bizottság elnöke, támadást intéz ellenem a bábolnai tenyésztés ellen felhozott nézeteim miatt, melyet szó nélkül nem hagyhatok. — Azt mondja t. i., hogy a verseny és vadászat iránti szenvedélyem következtében az országos lótenyésztést ez irányba akarom terelni. — Ez még csak hagyján, mert ez inkább dicséret volna; mert szerintem ha van egy ló, mely minden szolgálatra alkalmas, az a jó vadászló: mert kellő vér mellett meg van az erő, kitartás, menési tehetség és jó indulat benne; talaja a lehullott avar tűk miatt kopár, a cserjés virányt nélkülözi s fűszálakat alig mutat. Ily fenyvesben — miket a német E 0 r s t-nak nevez, megkülönböztetésül a Wald, gazdászatilag nem mivelt vagy őserdőtől — itt túl vagyunk, azok már alattunk a völgyekben elmaradoztak. — Azon magaslatokon, hova most értünk, más alkotásuak az erdőségek. Az egyes fák nem csatlakoznak itt egyenlő tetőjük által, hanem külön-külön vagy kettesével, hármasával s legfeljebb ötösével, hatosával emelik fel végeiket lecsüngő lombozatjukkal különböző magasságra, s nem egykorúak a fák. hanem a fiatal bokorforma csemetétől kezdve, a vénsége miatt korhadó patriarcháig, minden életkor képviselve van itt. Csoportosan nő a fiatalság, s csomósán állanak többnyire az öregebbek is. Sima sudarat nem látni, csak valóságos gúlákat a földig lecsüngő s a szakállas fonalbángy — usnea barbata — s zápagy — bryopogon jubatus — által befátyolozott oly sűrű galyakkal, liogy a fatörzs maga csak fejsze segitségével közelithető meg. A fatenyészet végliatáránál vagyunk s a legvénebb fák is csak néhány öl magasságot érnek el, törpék, s nem a törzsekben, hanem a galyakban van famennyiségük legnagyobb része. Hol kedvezőbb a talaj, mint szél ellen védettebb némely kis lápán, ott sűrűbb szállások is léteznek, de csak kisebb foltokban; egyebütt az erdő vigályosabb. s vegyesen egymás mellett váltakoznak átlábolliatlan csomókban sar— és ha jó vadászlovat nagy számban tudunk nevelni, van akkor katona-, kocsiló és igavonó állat is elég. — De hozzá teszi, liogy nem volt tekintetem arra, bogy a lótenyésztés minden irányban nyerjen lendületet és nem gondolok a kisebb birtokosok és földmives nép érdekeivel. Epen mert törekvésem, hogy lótenyésztésünk nagyobb lendületet kapjon, mondtam azt el, miért most megtámadnak, és mert azt az ország és földmives nép érdekének tartom; mert egyáltalában a keleti fajt nem tarthatom hasznosnak a lótenyésztés emelésére, s e fajban legkevésbbé a bábolnaiakat, és nagyon sajnálom az áldozatokat, melyeket az ország oly ménes fentartására hoz, melynek gyakorlati haszna nincs. — Tapasztalásból szólok, — higyje a czikkiró ur, — fiatal koromban katona levén és huszár, szerettem én is, s volt is czifra keleti lovam, de nem csak parádéra tartom lovaimat, hanem használni is akarván azokat, csakhamar tanultam megismerni azok hibáit. Legyen szabad egy kérdést intézni a keleti fajt pártoló urakhoz: mi czélt kivánnak elérni a bábolnai mének után ? — Én megvallom, nem tudom kitalálni; mert mig mindenféle lovat tudok nevelni az angol faj után, addig a bábolnaiak — verseny- vagy vadászlónak nem valók, azt belátja mindenki; — teherhuzó-vagy igáslónak szintén nem, — katonai czélokra ? egy huszárlónak háború idején kell vinni 230, mondd: kétszázharmincz bécsi fontot, középszámitással. — Hol van a bábolnai, mely a mai viszonyok közt a lovasságtól kivánt használatban e terhet elbírja; — és ha az nem bir ja el, melylyel javítani akarunk, hogy birja el a még javítandó állat ivadéka. — Kocsislójadzó fenyőbokrosok s bemokosodott vén sűrűségek és bangafüvei, áfonyával s dagadó mohpárnákkal bevont tisztások, mindenütt kidőlt vagy szélvész által kiforgatott törzsek rothadnak, melyek a sok kopasz galy miatt óriási szálkás kalvázlioz hasonlítanak. Sem szekérút sem gyalog ösvény itt nincs, s igen fárasztó a járás a térdig vagy övig érő áfonyás s mohos bokrokban, mig maguk a fás sűrűségek sem ember sem kopó által keresztül nem lábolhatok. Igazi őserdők, melyekben a szarvasmarha néha ugyan legelészve megfordul, de melyet a fejsze soha nem döntött s melynek fája itt a lakott völgytől több órányi úttalan messzeségben haszonnal — legalább idáig — nem értékesíthető. Midőn m. e. 10 év előtt a katastralis felmérések alkalmával a határvonalakat tisztán ki kellett jeleltetni, akkor azok csetneki birtokunk s a murányi uradalom közti e felső részeken is tisztára vágattak ki s ekkor ezen 6 öl széles és mintegy két mértföld hosszú vonalon, kivált némely sűrűbb lábas erdőrészen temérdek szép fa döntetett le. Százanként bevernek a kivágott nyílásokon a legszebb épületi s deszkának való fák s itt korhadnak, mert a fának Gömörben, hallatlan nagy ára daczára, ily hozzáférhetlen helyekről sem azok, sem a belőlük kiégethető faszén haszonnal el nem szállítható. Az uralkodó fanem e magas erdőségekben egyedül a luczfenyü, néhol veresfenyűvel s néhány veresberkenyefával, juharjávorral, nyár-