Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-25 / 08. szám

GO FEBRUÁR 25. 1874. Doneaster St. Leger September 16. Newmarket Cesarewitcb október 13. » Midie Park-Plate október 14. » Cambridgeshire október 27. * * * A franczia gyepek versenynapjai is meghatároztattak a párisi Jockey-clubb nem rég tartott gyűlésén. A párisi pályán a tavaszi versenyek ápr. 6., 12., 19. és 26-ára, május 3., 10., 14. és 17-ére, a Cliantilly gyepen május 24., 28. és 31-kére a franczia Derbyvel : a Grand Prix de Paris junius 7-kén futtatik; lesznek még versenyek jun. 11., 13. és 14-kén. Deauvilleben aug. 8., 11., 13. és 1 • -kán lesznek. A párisi öszi versenyek septemb. 13-kán kezdődnek s folytattatnak 20. és 27-kén, valamint okt. 4-kén, mire aztán Chantillyben végződnek okt. 13., 20. és 27-kén. — Az akadályversenyek az auteuili újonnan alakitott pályán márezius 1., 8., 15., 22. és 29-ke'n, valamint ápril 5., május 25., november 1., 8. és 15-ke'n tartatnak. — Vesinetben azonban már megkezdődött néhány akadályversenynyel az idény. * * * A porosz sportvilág és tenyésztők közt nagy az elkeseredés azon perfid meglepés miatt, melylyel a »Radical Fortsehrittler«-pártnak sikerült a versenydijakat az idei költségvetésből kitöröltetni; s valóban a mód, melylyel e párt és a Nationalliberalisták ez ügyben eljártak, leggyengédebben szólva becsületszó-szegés. Egyúttal világot vet ez a parlamentáris pártok machinatióira. A lótenyésztés és versenyekre adandó államdijak a porosz képviselőházban már évek óta compromissum tárgyai voltak a conservativck és liberálisok közt, cserébe az iskolamesterek felemelt pótfizetései szolgálván. Az idén is kicsinált dolog volt ez a pártok közt, s igy a lótenyésztés barátainak semmi aggodalmuk sem volt, hogy a 3-adszori olvasásuál is keresztül megy e költségvetés háboritlanul. A bekövetkezett szószegés a »Caruiclielek« részéről, kik radical-sociális türelmetlenségökben csak az urak miatt gyűlölik, — a versenyeket — méltán elkeserítheti a porosz sportköröket, s intő tanulságul szolgálhat másutt is, — hol hasonló érdekeket kell védeni. Egyelőre oda át a »Sporn«, a sport-világ és a tenyésztők mindent elkövetnek a váratlan vereség jobbra fordítására, s az urak-háza meg is tagadá beleegyezését az ily módon megcsonkitott költségvetéstől, s alkalmasint a korona is ezt fogja tenni. Kérdések és feleletek. Volna-e valaki, a ki szives- volna a következő kérdésre feleletet adni ? Vadászebeknél a fülek szélei s a fai k vége gyakran minden külsérülés nélkül kisebesedik, mely sebekről, különösön a fülön lévőkről, a varképződés a kutya által — valószínűleg a folytonos viszketegség érzete miatt — mindannyiszor újból lekaparva — nemcsak be nem gyógyulhatnak s szüntelen vérzenek, hanem mindig tovább terjedve, a fül elrongyolódását, sőt sok esetben annak végképeni elhullását vonják magok után. Sokak állítása szerint ezen baj csak a sebes farkvég vagy a fiilszélnck késseli, egész az egészséges részig történő kivágása által orvosolható, s a tovább terjedés meggátlásának csak ezen egyetlen biztos módja létezik. Mások ezen »Ohrwurm« név alatt ismert betegséget — (ha ugyan azonos a fülkagylóban támadni szokott bajjal) rosz táplálkozás vagy betegség folytáni elgyöngülés következtén beállani szokott vérbajnak tartják, mely csak belső szerek által orvosolható. Kérdés már most: létezik-e és minő biztos szer ezen baj orvoslására s okvetlen szükséges-e a gyökeres gyógyuláshoz a kés alkalmazása ? A pokolkőveli touchirozással tett kisérletek eddig eredménytelennek bizonyultak. Ipolyság liy. A therezováczi vadaskert. Tisztelt szerkesztő ur! — A »V.- és V.-lap.« 3-ik számában emliti »Nyilas« ur. bogy Jankovics Elemér ur Terezováczon kilöveti vadaskertjét stb. Nem tudom, honnan vette »Nyilas« ur e hirt, de mondhatom, tévedésen alapszik. Résztvettem t. i. ez őszön a terezováczi vadászatban s bizton állíthatom, liogy nincs szándékában Jankovicsnak vadasát kilövetni; csakis a rendes évi lelövés, és egyúttal a már nagyon is felszaporodott'dámvadállomány ritkítása történt, midőn a kérdéses 65 db (többnyire tehén) lelövetett. Kár is volna e szép fekvésű, őserdővel borított vadaskertet elpusztítani, mely Slavonia rónáján, Terezovácz cs Verőcze között fekve, 1000 catastr. liold nagyságú négyszögöt képez, s az óriás fáiról hires szlavóniai tölgyerdőtől borítva, kitűnő talaja folytán jó legelővel bővelkedik s rendesen bő makktermést ad. Jelen állománya 120dbfővad (szarvas), néhány igen szép agancsárral (16-os, 14-es, 12-es és néhány lOágas) és 300 db dámvad. Ezen állományról ítélve, a kérdéses 65 db elejtése oly messze van még a kilövéstől, hogy tán évi lelövésnek (Abschuss) is kevés. Alapitója e vadaskertnek vadászpassiójáról és kitűnő lövészügyességéről hires Jankovics József volt, ki e kertet 1825-ben, 3 láb széles és 2 öl magas kőoszlopok közé rakott tölgyfadeszkákkal (igazabban vastag padlófával) keritteté be; e fiágra épített kerítés mai nap is még a legjobb karban van s gondosan tataroztatik. Érdekes volna alapitója vadászélményei leírását bírni, de tudtommal naplót nem vezetett, s e csekélységet, mit én közölhetek, öregebb uraktól hallottam elbeszélni, kik még vele vadásztak néhányszor. Pedig vajmi érdekes volna e kissé különcz nagyúr életéből néhány skizzet birni, s érdekes vadászkalandjaiban prototypjét az igazi Nimródnak megismerhetni. Ha valaki, ugy csakis Molnár József ur, jelenleg Yucsinban főtiszt, volna képes közelebbi adatokkal szolgálni. Szomszédja és vadászpajtása volt még Peacsovics Antal, Verőcze akkori birtokosa. Slavonia rengetegei akkoriban különösen dúvadban bővelkedtek. Parkas, vadmacska, de•• különösen tömérdek róka volt. Nagymennyiségű vizivad és erdei szalonka, császármadár és őz, különösen a vucsini hegyekben, nyal kevés. Jankovich József főszenvedélye a kopózás volt, s a vadászat e nemét leginkább Vucsin hegyes rengetegeiben gyakorolta, melynek 40000 catr. hold területe, hegyszakadékai, sürü bükkös és fenyvesekkel benőtt, forrásokban gazdag, terjedelmes pagonyai, legkedvesebb tartózkodási helyül szolgált az őznek, ugy más vadnemeknek is. Ezen téren a mult század végével is tanyázott szarvas. Ha ebhez veszszük mig a Drávától Vucsinig terjedő 8—10 négyszögmfldet meghaladó családi birtokot, rengeteg erdeivel, mocsáros, berkes nádasaival, tavaival, Drávaszakadékaival és gyér lakosságával: ugy hiszem értebető leend mindenki előtt, hogy Jankovics különösen a kopászatban találta főélvét. Jankovics fővadásztanyája Vucsinban volt, a vadregényes hegyvidék egyik katlanában, úgyszólván elzárva a nagy világtól; néhány vadászpajtása, ősi stilban rendezett nagyszerű kopóvadászatai és vizi müveivel mulatta magát. A hegyekből 2 órányi távolságról csöveken vezetett viz, kastélya udvarán táplált egy szökőkutat, melynek sugara magasságra vetekedett a hires versailli szökőkúttal; egyéb kisebb vizimüveket is hajtott, s bevezetve a kastélytól jobbra fekvő ebólakba, ott lehetővé tevé a vadászul- s társai azon extra-spassát, bogy a 200 darabból álló kopófalkát kényük-kedvük szerint az ebólak egyik részében megúsztathatták. Egyáltalán ebólai vetekedtek a legjobb angol kennellekkel; külön falkája volt őzre, mely nagy számmal tartózkodott e hegyvidéken ; külön rókára és nyúlra, és külön kopófalka (?) vadkacsákra. Lövéseitől máig is meseszerű dolgokat beszélnek. Egyaránt kitűnően lőtt repülő mint futó vadat, s mindegy volt neki: serét- vagy golyó-fegyver. A következő vadászadoma ezt bizonyítja s máig is eleven emlékében van többeknek. Egy izben t. i. Peacsovicshez ment szalonkákra. A rosz ut végett megkésve, akkor érkerfzik, midőn már hajtanak. Az úthoz legközelebb álló koczapuskás feje felett éppen azon pillanatban búz el egy hosszucsőrű, midőn Jankovics leugrik kocsijáról s fegyveréért nyul; a puska pattan s leesett szalonkáját felvenni siet colophonistánk; azonban nagy bámulatára azt egy golyótól átfúrva s széttépve találja, s ámulattal fordul Jankovics felé, ki mosolyogva tölti újra fegyverét. Egyes ilyféle mesterlövései hagyomány képen élnek öregebb egyének elbeszéléseiben, kik őt még ismerték. Boronka, 1874. febr. 9. Kund Je n ő. (Nagyon köszönjük ez érdekes adatokat s tettünk lépéseket, becses tanácsa szerint, hogy e jeles régi vadász emlékét bővebb adatokkal is megörökíthessük. Egyúttal bocsánat »Nyilas« tévedéseért, mely igy alkalmat adott e derék Nimród életének felelevenítésére, kiről tudtunkra még a »Vadászlap« összes tizenhét évi folyamában sem emlékezett meg senki. Szerk. Ritka vadjaink. A napokban emiitette Fridvaldszky J. úr, a nemzeti muzeum zoologiai osztályának öre, hogy a Magyarországban már oly ritka vidra-menyét első es egyetlen példányával gazdagodott muzeumunk. Ez egy jól megtermet szép példány és Marmarosban a Dolha. vizében ejtetett meg. — Ugyanő olvasván e lapokban a fehér szalonkáról, mely Inkey István urnái ejtetett el, sajnálatát fejezte ki, hogy muzeumunk madarászati osztálya még ily ritkasággal nem bir. Az orosz czár medvevadászatai. Az orosz udvar vadászati élményei közt késségkivül legérdekesebbek a medvevadászatok. Egy ily vadászatot irt le egy sportsman, kinek nem régiben alkalma nyilt a czár egyik medvevadászatán jelenlehetni. Akkor volt ez, midőn tavai számos külföldi vendég vett benne részt, mint Fri-