Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-23 / 53. szám

DUCÄSSNUI 2 4. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSEXY-LAP. 369 A verseny megkezdése előtt a lövészek sorszámot húznak, mely szerint egymásután következnek s a jegyző e szerint irja be neveiket. Ez alatt a csapdák mindegyikébe egy galamb tétetik. Hogy a lelőtt galamb elhozása, a szétesett csapda fellállitása s annak uj galambbal ellátása gyorsan történjék, e functiok mindegyikére egy külön subancz szükséges. — Az egyenes vonalon belül lépni csak a lövésznek s lövés után a futároknak szabad. Ennyiből áll — röviden vázolva — a lőtér be rendezése, s most im adjuk a lö-szabályokat, melyek némely pontjai alkalomszerüleg változtathatók. 1. Lőtávolság 22 meter (körülbelöl 27 lépés), a ki nyilvános galamblövészeteu nyertes volt, 2 meterrel bandicapiroztatik. 2. A lövés rendje a sorsolás utján 5 galambra történik. 3. Mindeu lövész csak egy galambra lő, s utána a másik lövész következik. 4. A csapdák sorsolás utján huzatnak fel. 5. Minden galambra mindkét csőből szabad lőni. 6. Galambra csak röptiben szabad lőni (azaz mig fel nem száll nem szabad reá czélozni.» 7. Ha valamely galamb fel nem repül (habár dobálták is azt), jogában áll a lövésznek más galambot követelni. 8. Ha az első lövés el nem sül, joga van a lövésznek más galambot követelni, de csak azon esetben, ha a második lövéssel rá nem lőtt. 9. Ha a második lövés el nem sül, uj galambot követeibet a lövész, de az első csőből vaklövést tesz a galambra. 10. Csak a körön (80 meter) belül esett galambok számittatnak, ha azok a körből ki nem repültek. 11. Az esett galambot egy arra rendelt egyén kézzel felemeli, ba azonban a galamb a kört (80 meter) elhagyta, nem számit, habár utólag a körbe visszatért is. 12. A fegyvert lövés előtt csak vállon alul szabad tartani; s a galambot csak ba már repül czélba venni. 13. Ha a lövész elkészült »Pullt« mond; a csapda felbuzatik s ha akkor vagy nem lö a galambra, vagy a kakast fel nem húzta, vagy bármi más kifogással is él, a lövést elvesztette, s a reá következő lövész lő 14. A biró tartozik a lövés helyessége felett azonnal itélni. 15. Soron kivül a lőtéren bármire lőni tilos. 16. Ha többen egyenlő eredménynyel fejezték be az 5 galambra való lövést, a verseny addig folytattatik általuk, mig az eredmény az első és második nyertest ki nem tünteti. 17. A ki a szabályok bármelyike ellen vét, 10 frtot fizet és esetleg a versenyből kizáratik. Ehhez jönnének azután még a caliber és sörét nagyság, mint azt némely propositioiban a pesti clubb is alkalmazá már, s mi alkalom szerint ugyancsak a propositiókban fejezendő ki. Óhajtjuk hogy a kapóra lövés e leggyakorlatibb iskolája mindenfelé terjedjen. fj FPJ [D Szegedi levelek. Utolsó levelemben emlitém, hogy ez évbeli fogolyvadászatainkról csak később irhatok, majd ha ezekre kirándultunk. Szeptember hava második felében végre ennek is megjött ideje. Az első kirándulás Szeged város ásotthalmi pusztájának szólt, melyet jelenleg már körülbelül 2000 holdnyi kisebb-nagyobb erdőfoltok öveznek. Ezen uj erdőkbe vetettük reményeinket annálinkább, mert a fáma sok fogolyról szólt. De várakozásaink nem lettek igazolva, mert a természet szigorún tartja szabályait. Fogolyra nézve pedig szabály az, bogy csak ott tenyész bőven, hol coupirt terrenum mellett, élénk s változatos amezei gazdálkodás, vagyis hol az ember gondoskodott arról, bogy a vadnak n e c s a k nyugalmas rejtje s költés helye, de elegendő élelme is legyen. Ennélfogva a legszebb fiatal erdőben, mely a felszántatlan puszta közepébe esik, épen semmi foglyot se találtunk; mig ott, hol az erdőre tanyák, tehát szántóföldek dűlnek, kisebb helyen több csapatra akadtunk. De nemcsak a fogoly követi ezen szabályt, hanem a kóborló nyul is; mert nyulat is mindig elébb találhatni müveit földeken vagy ezeknek szomszédságában, mint tőlük távol eső s bár legszebb rejtekkel kinálkozó erdők, vagy cserjésekben. Asottbalmán Szeged városának meglehetős kényelemmel kinálkozó tanyája van, s ez egyszer maga a polgármester volt házi ^gazdánk. E tanyára kedden délután két órakor indulván, hat óra körül értünk oda. Ilyen időtájt természetesen már el nem kezdhettük a vadászatot azonnal, még csak kacsára sem, mert a homokon a vizek, melyekben tavai milliónyi vizi vad ! volt, mind elapadtak, levén a homok telhetetlen vizivó. 1870-től 1873 végéig, e négy nedves évben, Szeged homokos határában, s ez körülbelül tiz mértföldnyi, mindenütt volt kisebb-nagyobb tó vagy mocsár, s ezek közül a gazosak telve kacsával annyira, hogy egyszer a csorvai járás egy mocsárából akkora csapat kerekedett fel, liogy fölrebbenése egy hatalmas égzörgés morajához hasonlított, s a kacsahuzás e tájakon estve oly erős volt, liogy öreg kacsavadász-bajtársunk H. J. egy falkába csakúgy vaktában bele duplázván Lefaucbeuxjéből, a felette lmzó seregből nyolcz tőkés-ruczát szedett le. Ezidén azonban ott, hol tavai 3—4 láb mély, s száz hold területű tó volt, csak féllioldnyi s alig bokáig érő vizzel biró pocsolyát találtunk, melyre csak késő este téved egy pár kacsa a Tisza felől, erre tehát nem volt érdemes lesvadászni. Igy a tanyán kellett a nap s az est egész bátralevő részét töltenünk. De ez épen nem volt baj. A vadásznép »grosja« kedélyes népség, s ba igazat adunk Luthernek abban, hogy »wer nicht liebt Wein, Weiber und Gesang, der bleibt ein Narr sein Lebelang» : nemkevésbé igazat adhatunk egy barátomnak, a ki erősíteni szokta, hogy nem jó vagy legalább unalmas ember, a ki nem szereti a vadászatot és a pipát. Társaságunkban ilyen egyoldalii ember nem levén, kedélyesen töltöttük az estét vacsoráig; ez pedig kitűnő volt. A menu-re már nem emlékszem, de az első és utolsó fogást el nem felejtettem. Az első pompás bürgepaprikás volt, minőt csak alföldi juhászok tudtak au point elkészíteni. Itt is juhász főzte s ő maga tálalta fel, természetesen ugyanazon bográcsban, melyben szabad ég alatt főzte; nem hiányozván a bográcskoszoru sem, mely apró parallellogramnyárfadeszkácskákból ugy egybefont kerékalkotvány, hogy első izét szakértő legyen a ki megtalálja. Ilyen koszorúra helyzik a kormos bográcsot, nehogy az abroszt megégesse és beszennyezze, s némely tősgyökeres magyar ember megapprebendálja, ha nem ily koszorúra teszik a bográcsot vagy ba plane tálakban tálalják föl a paprikást. A bográcskoszoru tehát specialis magyar találmány és csodálom, bogy a bécsi világkiállításon nem volt képviselve a kulacs mellett, mert a mint hozzá pászol, épannyira, nem kétlem, megtetszett volna a walesi berezegnek s a többi kulacskereső lordoknak; s eddig mára skót grouse- vagy szarvasvadászatoknál honos lenne. A vacsorát gyümölcscsel fejeztük be. Volt pedig együtt, a mi ismét csak alföldünkön lehetséges, berczenczei szilva, duránczi baraczk, szőllő és görögdinnye, mind homoki szülemény, tehát kitűnő. De nem jóságaért említem ezt, hanem mert annak az asztalra került szőllőnek és dinnyének eredeti története van, mely a Szeged-alsóvárosi tanyai parasztságot jellemzi. Ugyanis kiindulásunk előtt négy nappal dolgom levén két e vidékbeli tanyái gazdával, minthogy lekötelezetteim voltak, fölhívtam őket, hozzanak keddre a városi tanyára szőllőt és görögdinnyét (utóbbi ezidén julius végéről octóber végéig volt kapható), de hogy hiába ne járjanak, figyelmeztettem őket, hogy jó lesz déltájt a saját tanyáiktól csak egy jó negyedórányira eső városi tanyára átrándulniok s megtudniok, várnak-e minket oda vagy se ? Az én két gazdáim kedden d. u. 1 órakor biven compereált a dinnyékkel és szőllővel a város tanyájának kapujánál, ott megkérdezték: várnak-e vadászur akat ? s miután igénylő választ nyertek, a tanya előtti gyepre leheveredtek, s ott várták öt óra hosszán át megérkezésünket; de a hozott gyümölcsöt a világért se árulták volna el, vagy adták volna ki a tanyán levő gazdasszonynak, nehogy »valamikép elfogyjon« ; — tehát csak akkor rukkoltak azzal elő, mikor engem megláttak s velem kezet fogtak. Hiven beakarták váltani Ígéretüket, s ezért gyanakodó birka türelmüket egészen kifejezték; talán azért is, mert jó volt minden a mit hoztak, s ezt sértetlen átszolgáltatni becsületbeli dolognak tartották. Hogy a bő vacsora után mindjárt le nem feküdhettünk, az legalább előttünk világos volt, compániákra oszlottunk tehát s vártuk az álomitalt, a szokásos theát; nehogy azonban a várakozás unalmas legyen, vadászélmények elbeszélésével és fájdalom! kártyával is töltöttük az időt; azonban ne ütközzék meg nagyon a nyájas olvasó, csak calabrias járta és nem az ilyenkor stylszerii färbli, vagy pláne a komoly makaó ; a mi társaságunkban »olyan nincs.« (Folyt, köv.) A gar ás? at, kopássat* A pesti kopófalkának 25-clik rendes vadászata hétfőn, dec. 14-én. Találkozó d. e. 11 órakor a Paskálmalomnál. Jelenvoltak : ő felségeik a király és királyné, a s rendes vadásztársaságon kivül, rendkívüli vendégekiil Metternich herczegnő, továbbá a török konsul cs iládjával és egy lóbevásárlás végett körünkben időző spanyol gróf. — Róka a Paskál-malom melletti coverben találtatván, innét Palotának tartott de ott egyet fordult és átjött Angyalmezönek, a hol 25 pereznyi sebes run után lyukba menekedett. Ezután újra kerestek több helyen rókát, de nem találhatván, a társaság haza lovagolt.