Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-02 / 50. szám

DECZEMBER '2. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 343 dijat adand aláirás utján, melyre máris vagy 1400 frt van jegyezve. Az aláirás még nyitva van. Feltételek legközelebb. * * * Épen most jent meg a Monacoi nemzetközi nagy galamb lóversenyek programmja 1875. január hóra. Felhívjuk rá lövészeink figyelmét. Január 19-én Prix d'essai. Tiszteletdij és 2000 franc (ebből 500 franc a másodiknak). Tét 50 franc. A második 35 °:

0-ot, a 3-ik 25%-ot, a 4-ik 15 %-ot kap a tétekből. 5 galamb 24 méterről. Január 22-én és 23-án Grand Prix du Casino. Tiszteletdíj 3000 franc értékben és 20,000 franc. Tét 125 franc. A második 4000 frkot a dijból és a tétekből 25%-ot, a harmadik 2000 francot és 25%-ot, a negyedik 1000 francot és 15%-ot kap a tétekből. 20 galamb ; első nap 10 db 25 mé térről, második nap 10 drb 27 méterről ; kik 7 galambot hibáztak kizárvák. Január 26-án Prix de Monte Carlo. Tiszteletdij és 3000 franc, tét 100 franc. A 2-ik 7 50 francot és 3 5 % -ot, a harmadik 500 francot és 25 %-ot, a negyedik 250 francot és 15%-ot kap a tétekből. 3 galamb. Január 28-án Vigaszverseny. Tiszteletdij és 1000 franc. (Feltételek közelébb). Bejelentések és tudakozódások M. A. Dennetler 37 rue La Fayette, Paris vagy »a 1' Administration des bains de Monte Carlo« czim alatt Monaco-ba intézendők. Azonkívül a rendes heti galamblőversenyek január 4-én, 8-án, 11-én és 15-én tartatnak ugyanott. Balaton-Lölle, 1874. nov. 15. Tisztelt szerkesztő ur ! Ha végigpillantok idei lőjegyzékemen, összehasonlítva az előbbi évekével, elszomorodom a felett, hogy nálunk a vad évről évre kisebbedik számban. Mig előbbi években 600 — 1000 volt lőtt vadjaim száma, tavai s az idén alig megy 300-ra. Ezen évről évrei fogyásnak részben a jelen vadásztörvény, részben a Balaton leesapolása oka. A vadásztörvény azért, mert megengedi, hogy a polgári osztály néhány kasza-kapakerülöje, kik összebeszélve, titokban kiveszik a vadászatot, összevissza lő minden vadat, mi puskája elé kerül, nem nézve, hogy május van-e vagy szeptember, s kik hivatva volnának erről intézkedni, és az illetőket feljelenteni, hallgatnak s közönynyel nézik ezek »Thun és Treiben«-jét. Ugyanis legkönnyebben észrevehetik, ha akarják a pandúrok, kik amúgy is folytonosan járkálnak a községekbe, de én még egész Somogyban nem tudok esetet, hogy valaha pandúr feljelentett volna valakit tilos időbeni vadászatért. Azért mindaddig, mig mezei rendőrségünk nem lesz, a vadásztörvény csak irott malaszt mindazoknak, kik nem birnak uradalmakkal, hogy egész erdészszemélyzetet tarthatnak maguknak. Azt hiszem, velem együtt sok sportkedvelő örömmel veszi Ghyczy vadász-adóját, némi megszórhassa!, mert csakis az segíthet a parasztpiiskások tulszaporodots hadán, devalvatió által. Ha visszagondolok a vadásztörvény előtti időben levő polgárvadászokra, kik csak titokban, szűr alatt mertek puskát hordozni és látom most a parasztpuskások légióját, önkénytelenül arra az ideára jövök, hogy legjobb a franczia vadásztörve'ny, mely oly magasra szabja a lődijt, respective a vadászengedély (20 frank), hogy nincs kedve mindenkinek a puskához nyúlni, no de talán Ghyczy javaslata után máskép lesz!?!... A másik ok, mint már emlitém, a Balaton leesapolása. Oly sok tó volt környékünkön, hogy egy lövésre valamennyiből soha se szálltak fel a vadkacsák, hanem egyikből fölszálltak, a másikba leereszkedtek ; és most ? egy csepp viz sincs bennük, és hol ezerei tanyáztak a vadkacsák és szárcsáknak, most nyulat és foglyot lődözünk bennök. Ha már a lecsapolás a vizi vadászatot tönkre tette, legalább használna a culturának, pedig annak is árt, mert a legelő roszabb mint elébb volt; a Balatonmellék pedig önti a porzót. Ezen kitérések utn röviden jelzem vadászatainkat. A tavaszszal, mig a téli hó-lé tartott a tavakban, meglehetős esti lescink voltak, 4—5 darab majd minden este került az aggatékra, s reményünk volt, hogy ott költenek vizi vadjaink; de a szárazság tovaüzte őket, különösen vizi szalonka hiányzott; mig máskor tavaszszal százaukint volt található, addig az idén alig volt hirmondó is belőlük. A Balaton szélein nád nőtt néhány év óta, ott költött nehá-ny vadkacsa, melyek fiókáit julius végével szedtük össze néhány jó barátimmal; a Balatonban ugyan még most is ezerével tanyáz a vadkacsa, de lőtávolságra soha sem várnak be, miután rejthely nincs, a hova el lehetne bújni meglopásukra. Már sokszor gondolkodtam róla, bogy hova húzhatnak azok esténkint? midőn szárnysuhogásokat hallottam, de miután 4—5 mértföldnyire tőlünk tavak nincsenek, nem tudom elképzelni, hova mehettek, mert reggelre újra visszajönnek. i Néhány este szép sportom volt az úgynevezett gájzerekre; ezek rendesen meg szokták tartani esti tanyájukat a vízparton, a Balaton partján, de egész tisztás helyen, honnan felriasztva kóvályogtak szanaszét. Én egy emberem által felriasztattam őket s igy sikerült quondoublira kettőt lelőnöm, s néhányat egyenkint másik este. Nevezetes, hogy épp azon helyen tavai Mészöly Géza barátom szinte quondoublira lőtt kettőt; a vadpiaczon nem igen kedvelt ezikk pecsenyéjük, pedig különösen a fiatalnak kitűnő fehér pecsenyéje van, mely vetekedik az erdei szalonkáéval. A tavaszszal igen szép reményeink voltak a foglyokat illetőleg, mert páronkint igen sokat lehetett találni, — hanem azt hiszem a tojáselszedés, és a rosz idő közreműködtek azon, hogy egész határunkban legfelebb 8—10 csapat van, melyek nagyrésze meddő jéreze és kakas, — fiatal igen kevés. — Saját szőllőmben egymástól alig ötven lépésnyire költött kettő egy-egy bokor árnyában, a lapban rét és luezerna között — sokszor mutattam vendégeimnek, egész közel mentünk hozzájuk és soha sem röppentek föl; mosolyogtunk sokszor, hogy még szemét is behunyta sokszor az ülő jéreze, midőn közel mentünk hozzá, valószínűleg a struezként azt gondolva »ha nem lát, őtet se látják«. — Szerencsésen kikeltették tojásaikat mindketten egy napon, — egyik quittet kilőttük augustusban, a másikat meghagytuk magnak. Amig kevés vigasztalót irhatok a fentebbi vadjainkról, — őzállomány a szomszédos erdőkben elég sok van, — s kijárkálván a polgár földekre, a kukoricza és hajdinába, nem egy esett áldozatul a tisztelt polgártársak puskájának. Vadlúd igen nagy számban mutatkozik az idén, félelmére a vetéseknek, — de miután igen csontosak, kevés adózott életével ; én valami kettőt lőttem, többektől lövetett lesen a Balaton mellett néhány. — Nyúlról legjobb lesz hallgatnom, mert maholnap menageriába lehet csak látni nálunk, — mert még faja is kivesz. — Fürj alig néhány egész nyáron át. Tisztelettel S z a 1 a y Imre. 187 3-diki lőjegyzékem : 3 őz, 6 nyul, 2 6 vadkacsa, 1 búvár, 65 szárcsa, 6 gém, 2 erdei szalonka, 49 mór-szal., 7 4 becassin, 7 halászka, 13 vízicsibe, 31 fogoly, 10 fürj, 9 vadgalamb, 3 hurosrigó, 1 szarka. Oszszesen 306. Szemle a francziaországi sport mezejón. Ftancziaországban október vége felé, az idő is felette kedvezvén szt. Hubert híveinek, a sik vadászat rendkívüli lendületet vett; s ugyanekkora lovas vadászat is kezdetét vette. Mindazonáltal a lővadászat van még túlsúlyban ; különösen a franczia köztársaság elnöke, hírnevének — mint a legjelesebb lővadászok egyike — megfelöleg csudákat müvei. Saját birtokán vadászván, reggeltől estig járja a mezőket, többnyire egyedül és csak néha kisértetve magát egy testőrje által, s egy-egy délelőtt legkevesebb egy tuczat vad kerül aggatékra. A »hivatalos« állami diszvadászatokon e mennyiség 200-ra is felszaporodik egy-egy délután. Ez aztán elsőrangú fegyver! — jegyzi meg a »Ch. 111.« diadalmas hangon. Azonban az elnök nem áll egyedül a vadászat nemes mesterségében. A ki a pálmáért vele küzd, senki más, mint a szomszéd birodalom trónörököse a walessi herczeg, a ki a franczia főúri és magas financzia köreiben a lehető legszívélyesebb fogadtatásban részesül s kinek tetteiről alább még megemlékezünk ; szintúgy a monaeoi herczeg, ki marchais-i birtokán vadász; továbbá Mr Aguado, ki a minap, számos vendégeivel együtt Fontainebleauban vadászott szarvasra, s ki e fényes sportünnepet ezentúl rendesen ismétlendi öt napi időközökben. S nemcsak e magas körökben, hanem a szerényebb rétegekben is élénk pezsgés mutatkozik, s a Hubertus-nap ünnepélye ez idén oly általános volt, minő már rég nem. ír * * Chantilly-ben például az első vadászatot e napon tartották, bár ez csak bevezetés volt s előkészitő a tulajdonképeni ünnepélyekre. E napon ugyanis hajtóvadászat rendeztetett a parkban a walesi herczeg tiszteletére. A vadászatban az angol nagyköveten lord Lytton, és lord Paget-en kivül a következő urak vettek részt a herczeg kíséretéből : lord Hamilton, Treslede ezredes, M. Knollys stb.; továbbá az Orleans-családból a párisi gróf és neje, Chartres herczeg és neje, Nemours herczeg, Blanche herczegnő és leánya, Czartorisky herczeg, du Lau marquis, de la Tremouille herczeg, M. Bocher stb. De a valóságos sportünnepély csak csütörtökön volt, egy gyönyörű falkavadászat, a régi pompával és fénynyel. A házi-ur kitűnő sertevad falkája űzvén a szarvast a chantilly-i parkban ; a lovasok és amazonok díszöltözetben, és pedig kék »királyi« kabátban liliom-virágos gombokkal. A szarvas a hagyomány szerint az ünnepély hősének, a walesi herczegnek engedtetett át. » * * Algériából ismét jelentenek egy oroszlánvadászatot. November 2-ika és 3-ika közti éjjel két fiatal oroszlán jött M. Guérin téglavetőjéhez Bords Bouirá-ban. Egy kiviil maradt kanczálovat ez állatok megtámadtak s levágták, mintegy 150 meternyire a téglavetőtől. Másnap esteli 8 órakor Guérin egy Pujol nevü társával lesbe állt közel az oroszlánok lakomázóhelyéhez, de ez időtájt a vadak a félig felfalt kanczát már mintegy tiz méternyire czipelték volt. Egy órával később a him visszajött, folytatandó a lakomát, s mintegy 6 méternyire közeledett a leshelyhez. Ez apró bokorzatból állt, mely egy 80 centimeter mélységű árok partján volt elhelyezve. Guérin első jól czélzott lövésére a vad életjel nélkül maradt a földön. A vadászok meggyőződvén, hogy az oroszlán ártalmatlanná van téve, siettek a hullát a téglavetőbe hurczolni. Mikorra ezek visszajöttek, a nőstény oroszlán a döghust mintegy tiz méternyivel odább czipelte; s mialatt a vadászok a csalétket fegyverük lőtávolságába visszahelyezték, az oroszlán morgását hallották 20—30 meternyire. E morgás azután egész éjjel hallatszott, a nélkül hogy közeledett volna. Mindazonáltal a vadászok remélik, hogy egy közelébb eszközlendő hajtás alkalmával a nőstény oroszlánt is megkeritik. Az elejtett oroszlán súlya 105 kilogramm volt, hossza pedig orrától farka hegyéig 2 meter 37 cm. * * * A »Ch. 111.« Echo-jai között közli M. Gutierrez de la Vega spanyol grand és hírneves vadász arczképét, még pedig az általa feltalált, igen kényelmes és elegáns vadászöltönyben. Ez egy bő blouse-ból, s ugyanily térdig érő nadrágból áll, magasszáru csizmával és s/.éles karimájú kalappal kiegészítve. Ez öltöny nyáron vitorlavászonból s pedig a hulló levélhez hasonlító szinben, télen pedig tengerszin bársonyból készittetik, mint a mely legjobban megfelel a mező szinezetének ez évszakban. M. Guttierez de la Vega madridi kormányzó