Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-11-18 / 48. szám
VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 18. 1374. Kötelezettség. A club tagjai egyszerű aláírással kötelezik magokat 3 évre, évenként 10 frtot legkésőbb deczember 31-éig a club pénztárába befizetni. Sárkány J á n. Fe r. ban f. évi deczember 30-ig a pesti lovaregy titkárságához kell intézni. Mindennemű költs g a kanczák elvitele előtt ugyanott lefizetendő. CARNIVAL szintén fog fedezni a jövő idényre. Feltételek később közöltetnek. v a> joggal nem zúgolódhatunk az uj adónem ellen. Meit a vadászat, bármely oldaláról tekintsük is a dolgot, csak luxus-czikk marad, s ha már a.: élethez szükséges czikkek vannak adóval megróva, mennyivel kevésbé lehetne ellenvetést felhozni akármilyen fényűzési adó ellen ? Azonban ha már jónak látták a vadászatot adóval terhelni, viszont a vadászközöuség jogosan követelhet a törvényhozástól kárpótlásul némi javitmányokat a vadászati törvényben s könnyebbité sehet a vad értékesítésénél. Igy például: tenyésztett vadak tulajdonosainak (a vadásztörvény 12. és 20. §-sa értelmében) meg van engedve tenyésztett vadjaikat bekerített vadászterületeken, bármely időben szabadon lőni vagy befogni ffáczányt például). Ez azonban egyoldalú vagy legalább fél intézkedés, melynél a törvényhozásnak egy lépéssel tovább kellett volna mennie. Ki kellett volna mondania ugyanis, bogy a tenyésztő ne csak lelőhesse, hanem értékesíthesse is tenyésztett vadját bármely időbén, még vadásztilalom idején is. Mert ha nem értékesitheti a nagy gonddal, fáradsággal és költséggel nevelt vadat, akkor a vadásztörvc'ny által tett engedmény teljesen illusoriussá és feleslegessé vált. Mert ha a rendőri közegek a törvény betűjéhez akarnak ragaszkodni, mindennap előfordulhat oly eset,a milyen K. Gy. grófon t aval valóságban megesett. A gróf ugyanis egykét napig elkésvén fáczánjai lelövésével, mikor ezeket az itteni vadászpiaezra akarta szállítani, a vadászati terminus egy-két nappal elmúlt: s lőn hogy a kapitányság a drága szállítmányt a sorompón nem bocsátotta át. Hogy a fáczánokkal ezután mi történt, nem tudjuk; de az eset elég eelatanter illustrálja a vadásztörvény »kedvezményét. « A másik, még lényegesebb követelmény volna a vadtenyésztők érdekeinek a paraszt lesipuskásoknak és vadoroknak ellenében a törvényben kimondott oltalma. Yítathatlan tény, hogy az uj vadászati adó leginkább a nagy vadasterületek tulajdonosait, a kik pedig a nemesebb vad tenyésztésével, szaporításával és gondozásával kizárólag foglalkoznak s foglalkozhatnak, sujtandja ; s méltányos dolog, hogy nekik e tcherért megfelelő aequivalentum nyujtassék ; cz pedig nem leliet más, mint tenyésztményeik védelme a mindenféle orvvadászok ellen. Ezt pedig a következő egyszerű módon véljük elérhetőnek. Bizonyos, hogy a paraszt sem fáczáut, sem szarvast nem tenyészt; de szintoly bizonyos, hogy a parasztok sokkal több fáczáut szállítanak a vadaspiaezra (lásd Galgócz, Pöstyén, Csepel stb.), mint a mennyit az ottani erdő-hivatal maga küld fel, szintúgy van a szarvasokkal is. — Napnál világosabb teliát, hogy itt a legszcmtelenebb orvvadászat szerepel; de fájdalom, az eddigi törvény szerint sehogysem lebet hozzájuk férni, mert ha a fináncz tudja is, hogy a tököli paraszt, vagy Salamon zsidó nem tenyészt fáczáut és szarvast, nincs joga tőle igazolást kérni. — Mondassék ki tehát törvényben, hogy mindenki, ki ilyen vadat beszállít. a vámsorompónál (hol a vámot s a fogyasztási adót kell hogy lefizesse) mutasson elő az illető erdőhivatal, kerülő vagy erdőmestertől bizonyítványt arról, hogy az eladásra szállított vad jogos és törvényes uton vált tulajdonává, minden ily tanueitvány nélkül érkező vad pedig teketória nélkül koboztassék el a szegényházak javára. Csak ily módon, és pedig egyszerűen, minden nehézkes apparatus nélkül, leliet a tenyésztők érdekeit megóvni. Pedig ez ma-holnap égető szükséggé váland. Mert kinek lesz kedve nagy költséggel és fáradsággal vadat tenyészteni, ha fáradsága gyümölcsét minden jött-ment puskás kétségessé teheti, sőt tőle megfoszthatja ? Ez az, a mit a törvényhozás figyelmébe akartunk ajánlani. Nemcsak kizárólag a kincstár, hanem az adózók érdekét is tekintetbe kell hogy vegye; különösen hol, mint fentebb vázoltatott, ez könnyen és nagy apparatus nélkül eszközölhető. G a 11 i a c u-s. A tenyésztők köréből. Pár szó Pogaras érdekében Miclön a m. kir. minisztérium elhatározta, hogy Erdélyben is egy álladalmi ménest fog létesíteni, — mltgs Kozma Ferenez min. tanácsos ur jónak látta ez ügyben Kolosvárra egy értekezletet hívni össze, mltgs báró Bánffy Dániel erdélyi lótenyésztési elnök urboz, melyben a szepesi-szent-györgyi méntelep jgazgatóján kivül több, ménest tartó és vidéki lótenyésztési elnök részt vett; ott volt br. Wesselényi Eerencz és Béla, Paget János, Bánffy Albert sat. — A tanácsos ur kifejtvén a ministerium indokait: a jelen voltak a ménest, még pedig lipica-i kanczákkal. kívánatosnak és szükségesnek találták. Ezen alkalommal egy szerény indítvány merült fel, bogv: — miután az Erdélyben felállítandó ménes által a kisebb lovak tenyésztése és nemesítése czéloztatik, — nem lenne-e kívánatos és jó, az országban tálálható két apró lófajból, mint a székely (mely fájdalom veszendőbe vau) és havasi kanczákat venni az uj ménesbe, — és ezek nemesítését okszerű nevelés vagy keresztezés által megkisérleni — annyival inkább, mert ekét fajban, az apró termetet kivéve, a szép és jó ló minden kellékei feltalálhatók, mint: kicsi száraz fö, nagy fényes szem — arányos alkat, egyenes kereszt, magasan hordott farkkal, — egészséges vér, erő és kitartás (pedig mily nyomorú kezelés mellett); kemény hát, melyre a móc (havasi oláh) maga mellé még 5 véka törökbuzát szokott felrakni; — tiszta láb, -— kurta csukló, — jó pata; — az idő viszontagságaihoz edzett test, — egészséges, nem válogató gyomor stb. Ezen indítvány érdemleges vitatás után az értekezlet által helyesnek találtatván, mit. Kozma Ferenez min. tanácsos ur azon reményt nyujtá, liogy a felállítandó ménesbe a fentemiitett két lófajból kanczákat, vagy csikókat fognak venni. — Fogarason, 1874-ben az állad, ménes felálittatott. de tudtunkkal mai napig ottan nem találhatók se székely, se havasi kanczák. — Vagy talán ez is csak olyan Erdélynek tett ígéret volt? G-y.-Fehérvár, nov. 21. 1874. Többen. (Mint illetékes helyen értesültünk, a jövő tavasz folytán rákerül a sor ily kanczák szerzésére, hacsak a budget engedni fogja, Szer k.) QS g Yepyjd Q nságo k* Fedező mének. BAJNOK, ap. Carnival a. Gipsy Girl, jövő évi mar ti us bó elsejétől kezdve elfogad 10 idegen kanczát 50 forint mellett fedezésre. Nézsán (a váczi vagy aszódi vasútállomástól másfél órányira) Blaskovich Miklós urnái. Egy kancza teljes ellátása naponként 1 frt. 20. Bejelentéseket irásEladó. Dllke, telivér szürke mén, nevelte Ozorán hg Észterházy 1859-ben, apj. Sir Tatton anyj. Grey Duchess, — apj. Chanticleer anyj. Duchess of Sutherland — — ap. Lanercost: igen termékeny és hibátlan apaló. Döry Frigyes urnái Dombovár (vasúti állomástól) egy órányira Sütvényi pusztán (Tolna megye) hol több évjáratú sikerült ivadé r kai is megszemlélhetök. Ara 000 frt. Bővebb felvilágosítást ád Döry József Budapest kecskeméti utcza 13-dik szám 1-ső emelet. Eladó vadászlovak. Regény, 15.2 sp. kancza, apja Novio; tökéletesen lovagolt, 140 font alá való vadászló; jól ugrik és jelenleg a mihályi falka után vadász; 4 5 o éves *— ára 7 00 fit. Vitorla, 15 m. p, k., apja Novio, anyja egy Asslan-kancza; 120 font alá kitűnő vadászló; ára 500 frt. Bővebb tudósítást- Gróf Sztáray Antal NAGY MIHÁLYON AD. Birtok-változások. May Fruit 5év. p. kanczát (ap. ForbiddeuFruit a. May-Quen — Teddingtontul) b. Wesselényi Bélától megvette Bottka Béla. Észrevételek a vadászati adó - törvényjavaslathoz. Az uj vadászati törvényjavaslatra vonatkozólag több oldalról vettünk észrevételeket és kifogásolásokat; de lapunk tere nem engedvén azok szószerinti közlését, lehető hü kivonatbau adjuk a felszólalások lényegét. Igy az egyik beküldő (Lancaster) a javaslatot elvileg elfogadja ugyan, de alkalmazására, illetőleg az ellenőrzésre nézve lát nehézséget, sőt viszszaélések magvát abban, hogy a vadászjegy előmutatására nemcsak a közigazgatási közegek, hanem a mezei csőszök, kerülök és pénzügyőrök is fel legyenek jogositva. Ez nemcsak hogy nagy szekatúra volna a vadászó közönségre nézve, mert ez orgánumok örökös hajtóvadászatot tartanának, hanem ezeket (különösebben a pénzügyőröket) el is vonná hivatásuktól, annyival inkább, mivel a bírságok fele része a feljelentő közeget illetvén, — ezek sokkal nagyobb buzgalmat fognának kifejteni a vadászok üldözésében (jövedelemmel kecsegtetvén ez őket) mint a tolvajok és csempészek üldözésében. »A vadászengedélyek ellenőrzésérc igy folytatja beküldő — czélszerübbnek tartanok azon eljárást, hogy bizonyos záros határidő lenne, megszabva a vadászengedélyek kiadványozasára ; ezen záros határidő elteltével azután azok névsora, kik vadászéngedélyt nyertek, a községházánál kifüggesztendő, — ezáltal a nyilvános ellenőrzés eléretik, — csakis a névsorban elő nem forduló visszaélők irányában lehetvén a fennebb jelzett üldözési módot alkalmazásba venni.« Egy másik »éltes« vadász sopánkodik azon, liogy az államhatalom kapzsi képpel nyul egy oly régi joghoz, minő a vadászat szabad élvezete s a lőfegyver használhatása, s borzongással látja viszszajönni a »Waffenpass« gyászos idejét. Erre nézve elmondhatjuk : elég sajnos, hogy minden meg lévén már adóztatva, most a vadászatra került a sor, de clkeriilhetlen szükség lévén az államháztartás rendezése, e föczélt szem előtt tart-