Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-11-11 / 47. szám

32 0 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 11. 1S7 4. f) számfeletti arab félvér kanczák (lovagolva). 59. El Delemi I. 2. 1870 15 2 1 Apja El Delemi I. Anyja llamdanie Semri. Megvette Müller ezvedes 605 forintért. 60. El Delemi I. 3. 1870 15 •— Ugvanaz. Girat. » Míiller ezredes 560 » 61. Malim. Mirza 11. 1S70 14 3 9 Mahmoud Mirza. Aghil Aga. Visszatartatott további tenyész. miatt — 62. Messoud 5. 1870 15 — Messoud. Gazl an. Megvette Hancl . . . . 465 » 63. Messoud 6. 1870 15 1 Ugyanaz. Ag i. » Sztrzatovszky 565 » • 64. Polkán 5. 1870 14 3 — Polkán. Scham. » Arnoldy .... 510 » 65. Polkán 9. 1870 14 2 2 Ugyanaz. Aghil Aga. » Elgya drag. száz. 32.5 >> 66. Schagya 5. 1870 15 1 2 Schagya. Assil I. » Markovicli 650 67. » " I. 1. 1870 15 1 2 Schagya I. Aga I. » Hanel .... 505 » 68. » 13. 1870 15 Schagya. g) számfeletti angolAga. arabs kanczák lovagolva). - » Müller ezredes 565 » 6 9. Castor 1. 187 0 15 1 2 Apja Castor. Anyja Schagya. IV. Freistädler 47 0 » 7 0. Castor 2. 1870 15 1 2 Ugyanaz. Schagya X. » Yadász .... 485 » h) számfeletti arab félvér kanczák (lovagolva). 71. El Delemi I. 7. 1871 15 — 2 El Delemi I. Aga. ) 72. Dahomau Y. 3. 1871 15 2 — Dahoman V. Eoiir. S Betegsegiik miatt visszamaradtak • — 73. Schagya 9. 1 871 14 3 — Schagya. Polkán. Megvette Arnoldv . . 315 » 74. Schagya I. 3. 1871 15 • 2 Schagya. I. Samhan IY. Betegse'ge miatt visszamaradt — MÉNESE ÉS GYEPYJCTÖOSÁGOK. Birtok-változások. Kran eiber-t, ap. Sprigh of Sliilelag a. Alivo — gr. Esterházy Miklóstól megvette apalónak gr. L> hndorf a porosz kir. orsz. ménesek főfelügyelője. Eladó. Duke, telivér szürke mén, nevelte Ozorán lig Észterházy 1859-ben, apj. Sir Tatton anyj. Grey Duchess, — apj. Chanticleer anyj. Duchess of Sutherland — — ap. Lanercost : igen termékeny és hibátlan apaló. Döry Frigyes urnái Dombovár (vasúti állomástól) egy órányira Sütvényi pusztán (Tolna megye) hol több évjáratú sikerült ivadékai is megszemlélbetők. Ara 6 00 frt. Bővebb f 1világositást ád Döry József Budapest kecskeméti utcza i 3-dik szám 1-sö emelet. Sport-levelek Indiából. A murad-hapii ra ( Ceylo ?i), 1874. sept. 20. Kedves Elek! Múltkori levelemet a bölényvadászatról reménylem megkaptad, s benne azt is, liogy Travancore-ba nem menvén, nem tudom: lesz-e eleíánt-sport. Már kétségbe is estem felőle, mert mióta Ceylonban vagyok, mindenkitől azt balIám, liogy már késő az idő; és liogy, ba az emI Fedező mének. BAJNOK, ap. Carnival a. Gip y Girl, jövő martius elsejétől kezdve elfogad 10 idegen kanczát 50 frt mellett fedezésre. Nézias-on, (a váczi vagy aszódi vasútállomástól másfél órányira) Blaskovich Miklós urnái. Egy kancza teljes ellátása naponként 1 frt. 20. Bejelentéseket írásban f. évi cleczember 30-ig a, pesti lovaregylet titkárságához kell intézni. Mindennemű költség a kanczák elvitele előtt ugyanott lefizetendő. CARNIVAL szintén fog fedezni a jövő idényre. Feltételek később közöltetnek. ber mégis force-irozni akarja a dolgot: rá kell szánni vagy 4—5 lietet. Ezt nem tehetvén, nekiindultam a dámhulai templomnak és az amurad-liapurai romoknak és rászántam hat napot, ho gy az indiai épitészet e remekeit megláthassam. — Ideérve, elküldöm egyik ajánlólevelemet Mr. Ellishez, a consulho?, ki mindjárt saját házához szállásolt. Az első ismerkedés után, elefántokról kérdezősködvén, azt mondja, hogy a tiz nap alatt, mióta itt van, semmit sem hallott elefántokról -— mint éppen az nap egy egyes példányról, mely körülbelől 6 mfldnyire láttatott volna Amuradtól; ó küldött is ki azonnal embereket felkeresésére, de igen nagy szerencse lesz, ha kedvező hirt hallunk reggelre. (Ez tegnap volt.) Ma reggel beront hozzám, bogy kémlésre küldött emberei egészen más helyen, 20 - 21 vad elefántból álló csordát láttak napfelkelte előtt legelni és pedig nem távolabb egy angol mértföldnél. Képzelheted, mint siettem elővenni ágyúdat, mely most egyedül kisérOdaérve a helyre, hol hajnalban legeltek, elkezdődött a nyomozás, melyről egy pár szót kell irnom. A legelőről a nyomok természetesen az erdőbe visznek; ez igen sürü s főkép bokrokból állván, nem tréfadolog a keresés, ha még hozzá teszem, hogy mindössze csak öt feketénk van; de ezek oly mesterek a nyomozásban, minőkről fogalmam nem volt. Előre eresztve őket, felvették a nyomot oly helyen, hol sem Ellis, sem én nem láthattunk a legnagyobb vizsgálódás daczára legkisebbet sem ; teljesen száraz talajon, mely száraz levelekkel volt fedve. A legsűrűbb bokrok közt egy perczig sem haboztak, lassú füttyentésekkel adván jelt, hol biztos nyomokon haladtak; ugy hogy, ha a gyalogolás és tüskék szúrása nem juttatta volna eszembe, hol vagyok: azt hittem volna, falka után vadászom. Ez igy tartott körülbelül egy óráig, a mikor »a Pfadfinderek« egyike megáll, visszanéz és némán előre mutat. En persze nem látok sem mit a sűrűségen át, de előveszem az » eight bort«, és lassan haladva nézek a merre mutatVégre vagy 20 lépésnyire meglátok egy jókora elefántot, azaz csak inkább egyes részeit. Sajnos azonban, hogy azon részei, melyeken egyedül árthatott volna lövésem, fedve voltak, s nagy desperatióhira nem lőhettem, Ellis sem ; a sűrűség miatt, zörej nélkül megkerülni sem lehetett, annál inkább, mert közélünkben, mint nyomozóink hallásszerveik kivehetek, még több elefánt legelészett. Néma, kinos nyugtalanságban vártuk, hogy majd megmozdul és talán fejét megpillantjuk. E kényelmetlen helyzetben egyszerre csak integet egy másik fekete; lehető legnagyobb vigyázattal odakúszunk és a bokornyilások közt megpillantunk egy derék nagy elefántot, amint egyenesen irányunkba jön a legnagyobb phlegmával. Szerencsére a szellő felőle fújván daczára, hogy orruk hosszúságához mért szaglásuk van, nem érzett meg bennünket; se szemeivel, melyek, mint tudod, ez állatoknál igen roszul vannak helyezve, nem látott Szorosan a bokrok közé lapulva s kissé izgatottan vártam, hogy közelebb jöjjön, miközben fegyveremre vetettem egy pillantást, hogy rendben van-e ; az udvarias angol, jelek által az első lövést nekem engedvén. Mikor már vagy 12 lépésnyire közeledett volna, egyenesen]felém, hirtelen felállottam, s lefojtva sentimentalitásomat, czélba vettem homlokán; a nagy állat egy pillanatra meghőkölt, de nem volt ideje valami elhatározásra, mert a másik pillanatban fegyverem dördült, s a 8 gramm lőpor hatalmas ereje éppen szemei felett kergette agyába a golyót, ugy hogy a colossalis állat rögtön összerogyott, és sem kisebb, sem nagyobb golyót nem kívánt.. . Angliusom néma jelekkel gratulált éppen, s a ledőlt colossus közelebbi megtekintésére hozzá közeledtünk, midőn egyszerre előrohan egy kis elefánt (körülbelől ekkora mint egy telién, tehát nem valami nagyon veszedelmes), melyet eddig nem láttunk, s ifjú hevében, orrmányát kihivólag emelve, támadni készül! Az Ánglius egy golyója azonban őt is lefektette, de még két lövést kellett reá tenni, hogy végkép elhallgattassuk, mert ugyan csak trombitált, s közepes közepében levén a csordának — mely körülöttünk mozogni kezdett, kissé hangos hattyúdala oda bihatta volna a többit; melyek »en masse» támadása kellemetlenné tehette volna az eddig minden reményemet meghaladó reggeli sétát. Ez aggodalmunk azonban felesleges volt, mert embereink minden oldalról jőve jelenték, hogy a szokatlan ágyúzásra a többi elefánt elkotródott. . . .