Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-11-04 / 46. szám

NOVEMBER 4. 187 4. Y

ADÁSZ- ÉS YERSENY-LAP. 311 Bővebb tudositást Gróf Sztáray Antal Nagy Mihályon ad. A vadászatra rovandó adó. Az idők súlyából kijut a vadászatnak is. Három-négyféle adót rónak egyszerre rá, s még egy csomó kellemetlenséget kötnek hozzá. Először is folyamodványt kell irnia vagy íratnia, bélyeges papiron, hogy vadászati jegyet kaphasson az ember. Ez a legelső fizetés. Tesz mintegy . 2 forintot. 2-szor : fizetnie kell a fegyvertarthatásért. Legalább két fegyver után . 4 » 3-szor : fizetnie kell a vadászhatási jogért 12 » 4-szer: fizetnie kell, ha vadászati jegygyei bir is, de azt otthon felejtette s elő nem mutathatja. Elfelejti legalább 2-szer, s fizet birságot . .20 > Summa summarum 38—40 fit. * * * Ehhez járul azután annak, ki tulajdon vadászterülettel nem bir, a haszonbérleti rész, mi minimo calculo 30-tól 50 frtra tehető ; a ki pedig tulajdon vadászterülettel bir, az a fentebbi 3 8—40 frtot fizetheti 5-ször, 10-szer, 20-szor, a szerint amint nagyobb vngy kisebb vadász-személyzete van. Ezek után elmondhatjuk hogy a vadászat valóban luxus-dolog lesz Magyarországon; s a kis vadász-társulatokat alkalmasint tönkre veri. De talán az az egy jó oldala lesz, hogy a sok pandúr, csendlegény, financz üldözése közt vadászjegyek után, — megszűnik a dologkerülő paraszt lesipuskások hada. B. S. Az e tárgyban, valamint a vadhus-tarifa ügyben hozzánk több oldalról küldött terjedelmes észrevételeket kivonatosan jövő számukban közöljük. Szerk. Zergevadászat a központi Kárpátokban. A »Vadász és Verseny-lap« folyó évi 37-dik számában érintve lett már röviden azon zergevadászat, mely Tátra-Füreden ez évi szeptember hó 2-ikán tartatott. — Több oldalról hozzám intézett felhivás folytán készséggel irom le ezen élvezetes vadászat lefolyását részletesen, már csak azért is, mert a zergevad ritkaságát és óvatosságát, a vadászat nehézségeit s a gazdag zsákmányt tekintve, hasonló vadászat — különösen hazánkban — nem tartozik a mindennapi esemé- ; nyek közé. E nyár végén néhány hetet a tátra-füredi kies j fekvésű fürdőben időzvén, az e lapok hasábjairól is ismert Blásy Ede ur igéretét nyertem ki egy zergevadászat rendezése iránt. Az igéret szeptember 2-ikán nyert teljesülést, j — Jó kedvvel ültünk lóra reggel öt órakor, hogy a reánk váró fáradságon némileg könnyítve, a felkai tóig lóháton tegyük meg a több mint egy órát igénylő terhes hegyi utat. Hatan vettünk részt a hajtásban ; a megnyerő j szives modoráért, meg egyébb szép tulajdonaiért I közkedveltségben álló universalis »Blásy bácsi,« — Kiss Vilmos ur Somogyból, — Görgey J. ur j Szepesböl, — Schwarcz ur Bécsből, — Szimáder i fővadász ur Tátra-Füredről, — és e sorok irója. A hajtás terve akként állapíttatott meg, hogy a hajtók Bl. ur vezetése alatt, — ki a hajtás sikerét biztositandó, saját mulatságát vendégeiért előzékenyen önként hozta áldozatul — a nagy Tarpataki (kohlbachi) völgyből indulva ki, s a nagy-szalóki csúcsot megkerülve , közelednék az ellenkező irányban, és mintegy 2 — 3 mértföldnyi távolra fekvő felkai völgy jobb oldalán, a »Kastenberg« nevü terület szikláin elhelyezett vadászok felé. A felkai tónál hagyott lovainkról leszállva, kijelölt állásainkat 9 órakor foglaltuk el, természetszerű izgalmak között, s a legnagyobb óvatosságot nyerve utasításul. — Kirándulásunknak a legtisztább felhő nélküli őszi nap kedvezett, s ily ritka szép időben valódi elragadtatással szemléltem »magas állásomból« az előttem elterülő felséges vidék nagyszerű szépségeit. Tiz óra után kevéssel egy az oromról hangzó zörrenés tett figyelmessé; néhány másod perez multán egy con amore legelésző bak-zerge áll előttünk a távolban, veszélyt nem sejtő nyugodtsággal szökelve, biztos és jól kimért ugrásokkal az emberi lábbal csaknem járhatatlan lejtőn lefelé. — Az érzett izgalmakról szólani nem akarok ; érezte és tudja azt hasonló körülmények között minden vadász. — Az imént emiitett látvány néhány perczig tartott, mig t. i. egy G. I. vadásztársunk fegyveréből eredő korai lövés által zergénk megriasztva, szerencsésen megmenté bőrét és elszáguldott. Délután egy negyed egy óráig teljes és ünnepélyes csend honolt a vadregényes havasi vidéken. Ekkor hallatszott először a távolból hajtóink vidám lármája, és pár perez múlva egy bak és egy kecske-zerge délezeg alakja tiint fel az ormokon. — Széttekintve, s mintegy menekülésük útját figyelve meg, vadult öles ugrásokban rohantak alá, kevés gondolkozás után Kiss Vilmos vadásztársunk állása felé. — Még egy perez; a lövésre emelt fegyver eldördül, s az első közeledő fiatal bak halálosan sebzetten rogyik össze. — A lövés zajától megriadt öreg kecske erre a gondolat sebességével változtatá meg haladásának irányát, de szerencsétlenül, mert néhány másodpercz multán e sorok Írójának jól irányzott lövése által halálosan találva, élettelenül hömpölygött zörögve a hegylejtőn lefelé. A hajtók lármája közelebbről hangzott már, s a hajtást bevégzettnek kezdettük tekinteni, midőn e véleményünket alaptalannak tünteté föl a csúcson ismét mutatkozó két zerge figyelő alakja. — Ézek is, mint szerencsétlenül járt elődeik, — megtartva az egymásutánt a haladásban, ugyanazon nyomon közeledtek szilaj ügetésben Kiss Vilmos barátom állása felé. — Az elsőt, egy csonka szarvú öreg kecskét ismét, és pedig ez úttal halálosan lőtte hevederen ő, — az utóijövő, egy erős nagy bak, e sorok Írójának esett zsákmányul megint, mindazon által oly formán, hogy a kissé hátul vett lövések nem eredményezvén közvetlen halált, az erősen sebzett, s a közeli sziklák egyikén mindjárt megbeveredett bak részére még egy kegyelem lövés vált szükségessé, mely ismét oly szerencsétlenül ejtetett meg, hogy a meredély szélén álló, s ekkor már nyakszirten talált vad egy sziklamélyedésbe zuhanva alá, kivétele csaknem lehetetlennek mutatkozott. A hajtás ekkor véget ért, s kevéssel azután a zergék nyomán sváb hajtőink kevésbé kecses alakjai lettek láthatók. — Ezek elbeszéléseiből tudtuk meg, hogy a hajtásban 35—40 darab zerge volt, melyek azonban a zsákmányul esettek kivételével a hajtók között visszatörtek, s igy szerencsésen megmenekedtek. — Igy lőtt rajtunk kivül egy, — a hajtók között jövő fegyveres hajdú egy gyönyörű erős bakot, s ekként e napi vadászzsákmányunk öt darab zergébol állott. Az addig érintetlenül heverő vadakat összeszedetve hajtóinkkal, lefelé indultunk, folyton nehéz, sokszor életveszélyes utakon, helyesebben sziklafalakon. Leérve végre szerencsésen, képzelhető jó étvágygyal költöttük el Ízletes vadász-ebédünket a felkai tó felett fekvő ugy nevezett »Virágos kertben«, majd kevés időzés után lóra ültünk, hogy az előre megállapított vadásztanyán a kora reggeltől nem látott Blásy bácsival találkozzunk. Zsákmányul ejtett három zergénket diadalmasan és jó kedvvel emelték bajtóink ; a mélységbe zuhant negyediket az nap ott hagyni valánk kénytelenek. A tanyára érkeztünkkor Blásy bácsi mint a vidék legrégibb és legnevesebb zergevadásza, pohárral kezében fogadott, s lovainkról leemelve, diadalmas fegyvereinket zöld fenyőgalyakkal, kalapunkat pedig bokrétával diszitve, alkalmi pohárköszöntő mellett ünnepélyesen avatott föl zergevadászszá, mely aktusról aztán következő napon a »Szent Hubert nevében« kiállított zergevadászi okleveleinket is megkaptuk. — Meg kell itt jegyeznem, hogy Kiss Vilmos t. barátom és én ez alkalommal voltunk előszször zergevadászaton. A mi ezután következik, nem tartozik szorosan a vadászat leírásához. — A vadásztanyán tüz mellett élénken beszéltük el élményeinket a legapróbb részletekig annak, kinek azokat leginkább köszönhettük, — az ősz, de testben erős, lélekben ifjú Blásy bácsinak. — Itt állapítottuk meg a hazamenetel, illetve a fürdőbe vonulás rendjét, mely némi ünnepélyességgel ment véghez. — Érkezésünket a vadászok sortüze jelezte, melyre mint ösmert jelre a fürdőben mulató, még mindig szép számú közönség a sétatérre gyűlt, s a fényes eredményhez méltó tüntető ovátiókkal fogadta a haza érkező vadásztársaságot. A fáradságos vadászatot kedélyes vacsora követte, melyen— mint ott mondani szokás —a vadvért gyöngyöző pezsgővel mostuk le maguukról. Ötödik zergénket másnapon a hajtók szerencsésen kiemelték a mélységből, — de nem könynyen, s csak ugy juthattak hozzá, hogy egyik, a czélra vakmerően vállalkozó társukat kötélen bocsátották a mélységbe alá, s ennek ily módoni segédkezése mellett elsőbben az elveszettnek hitt bakot, utóbb pedig magát a hajtót búzták viszsza — elbeszéllésük szerint — a sziklarepedésből. Igy folyt le, talán nagyon is részletesen elbeszélt zergevadászatunk, melynek leírása után tollamat bátran letehetném. — Alkalmat veszek azonban még egyet most röviden megérinteni, mely a felvett tárgygyal némileg rokonságban áll. Első sorban elismerést kell szavaznom e téren is a tátra-füredi fürdő általam többször emiitett derék felügyelője Blásy Ede úrnak, ki gondos figyelmét nemcsak a fürdői rend fenntartására és arra terjeszti ki, hogy a vendégeknek a természeti szépségekben oly gazdag vidékü tátra-füredi fürdőben időzést lehetőleg kellemessé tegye, — hanem kiváló figyelmének tárgya egyszersmind a vadállomány gondozása, óvása és szaporítása is. — Csak az ő gondosságának köszönhető, hogy azon vidéken, — a szepesi Kárpátokban — jelenleg 180—200 darabra tehető a zergeállomány, s a szám évről évre folyvást szaporodik. — Van ezen felül siket és nyirfajd, császármadár és őzvad szép számban, különößen őzből az augusztus közepén rendesen megkezdetni és naponként Zsedényi Ede udvari tanácsos és országos képviselő ur részvétele mellett űzetni szokott kopóvadászatokról hetenként rendesen több darab kerül asztalra. Még néhány szót a fürdői életről. Tátra-Füredet ez idén több mint két ezer fürdővendég látogatta. Az idény tehát oly népes volt, mint még eddig soha. — A felséges vidék, üde havasi levegő és jó viz, oly természeti előnyök, melyeket pótolni mesterséges uton nem lehet. — Ez vonz és teremt magának közönséget mindig, de a fürdőigazgatóságnak is gondoskodnia kell, hogy a közönség méltányos igényei lehetőleg kielégíttessenek. — Kényelemről nem sokan panaszkodtak még Tátra-Füreden, de annál többen % rosz konyha és a túlzott árak miatt. Különben a társas élet élénk volt eléggé; inkább kedélyes, — mondhatnám családias szinezetii, mint fárasztóan zajos; — Az ott időző hölgyek jól kiérdemelt dicséretére emiithetem meg, hogy öltözékeikben az előkelő egyszerűséget követték az annyira alkalmatlan piperéskedés helyett. — Jó példa, mely utánzásra méltó. Egy szóval az a két pár zergeszarv, s az a néhány fénykép, melyet Tátra-Füredről magammal hoztam, — az ott töltött néhány hét felejthetlen emlékét mindig kedvesen juttatja eszembe. Giczey Gyula. Tisztelt szerkesztő ur ! Ritka szép eredményű vadászatról van szereaém t. szerkesztő urat tudósítani, mely folyó hó