Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-10-07 / 41. szám

284 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. OKTÓBER 7. 1874. a hajtók során; sok meg a sűrűbb helyeken el is maradt; másrészt a vadászokkal rendesen szembe fújó szeles idők is ártottak. De bátran remélem azt, hogy már a jövő esz­tendőben sikerültebb eredményt is fognak felmu­tathatni szives olvasóiknak a dolhai vadászok, ámbár szintén csak papiron, de hiszem hogy több vérrel irva: mert ezentúl sokkal több gond fog fordíttatni ezen szép s kitűnő hely vadászataira s azok minden évben rendesen meg fognak tar­tatni. Ide kapcsolva el nem mulaszthatom azon szeren­csétlen esetet megemlitni, mely ottlétünk negye­dik napján történt. Ugyanis a legközelebbi falu­ból egy orvadász, felállított tőrével egy medvét erősen megsebesített, s másnap négy ember egy kutyával annak felkeresésére indult. Pár száz lé­pésnyire feküdt csak tőrétől a megsebesített, de még jobban feldühösödött. maczkó, ki előbb észre­vévén üldözőit, két lábon állva várta be azokat, s a legelsőt, ámbár ez gyors ügyességgel a med­vét szügyén keresztül lőtte, mégis csak egy talpa vágásával arcza s fejéről a bőrt »leskalpi­rozván«, halálra sebesítette, s a többi hármat is előbb össze-visszamarczangolván, vérvesztése foly­tán kimúlt. Ebből láthatja tiszt, szerk. ur — hogy egy korábbi komikus panaszkodásának ellentétjeként — találkoznak még medvék, melyek nem oly jámborak, bogy vadászatuk minden »emotio« nél­küli lehetne. Som, 187 4. sept. 29. E olionezy G i d a. AflllIIlá, XIV. Athletikai clubbok. Az első athletikai clubbnak Angliában ala­kulása az athletika ügyére nézve egy uj »aera« virradása volt. Körülötte mint crystallisáló pont körül, tö­mörült az athleticismus pbalanxa. Általa komoly s erőteljes irány adatott a physikai kifejlődésnek, s hatalmas impulsus minden gymnastikai törekvésnek. Mily roppantul terjedt azután a lendület és izlés, mutatja ama 226 atbl. clubb, melynek vi­rágzásáról utolsó czikkünk tett említést. Ha tehát Magyarországban a sport-kedvelő ifjúság egy gyülpontot találna, mely egyöntetű szervezettel ellátná a testgyakorlatok szétszórt vagy még ismeretlen nemeit, — ba volna lobo­gó, mely körül csoportosulhatna, — miért nem lehetne hazánkban is az ath­letikának szép jövőt jósolni? Megszoktuk már régóta honunkban az ellen­vetések litaniáját: »Nem megy ez nálunk,« »nincs nálunk az anyag,« »másutt leliet az effélét behozni, de nálunk nem,« vagy pedig; »nincs arra időnk,« vagy: »nincs pénzünk« — »nincs kitartásunk,« »szalmatűz nálunk min­den, stb. S annyian mondogatják ezen tábla­bírói jelszavakat, — s addig mondoga t­j á k azokat, mig a sok ismétlés által maguk is elhiszik, — s elhitetik a világgal. Igy tehát magyar nemzeti dog m á v á válik, vagy mi? az apathia, a tespedés, az elpubulás, sne­gatiója a bennünk lappangó physikai erőnek. Mind ennek daczára megvalljuk, hogy csüg­gedés nélkül nézünk a jövőbe, s nem oszthatjuk a Cassandra-jóslatokban oly divatos bitet. Tagadjuk, liogy nálunk nincs talaja a physi­kai nevelésnek. Tagadjuk, hogy nincs időnk, kedvünk, pas­siónk az athletika üzésére. Sőt azt állítjuk, hogy igenis meg vannak az előfeltételek, melyek egy egészséges és életre­való athleticismus alapját megvethetnék. A mi pedig az anyagot illeti, azt kitűnő mér­tékben birja fiatalságunk. Pompás physikai alkat, szívósság, képződés és képzékenység; ilyen fából kerül az athleta, s hazánk gazdag ezen kellékekben. A pénzkérdés legkevésbbé szolgálhat ürü­gyül vagy akadályul. Mert épp az athletika valamennyi sport-nem között legkevesebb »ner­vns rerum«-ra szorul. — A szerény erszény előtt tárva áll kapuja, mig a dus dilletans is csupán ideg és szívósság szerint vivhat ki ma­gának állást. Ismételjük, — ha volna központ, egy­let, clubb (vagy a fővárosban, vagy valamely tekintélyes vidéki városban,) megvolna az indulási pont az athletikai lendület meg­honosítására magyar honunkban. Tehát egye­süljünk, — és — dolgozzunk ! A kávéházak s nyilvános mulatóhelyek egész éven át telvék blasirozott s tétlen ifjainkkal, kik physikai erejüket parlagon heverni en­gedik. Ha tudnák, mily jól esik az anyagi élvezet s pihenés, ha azt egy kis physikai munka s erő­ködés megelőzi, bizonyára nem kevesen a »dolce far niente-t« nem életczélnak, hanem kellemes változatosságnak tekintenék, edző s élesztő test­gyakorlat után. A kávéházi élet, mely eddig időpazarlás volt, — majd jutalommá s valódi kéjjé válnék. Tehát alakítsunk athletikai egyleteket, mint al­pha s ómegáját az athl. lendületnek. (Folytatjuk.) Viator. AGRA RÁSZAB FCCTP ÁSZÁT* Csanádmegyei agarász-egylet. Ivölyökagárverseny okt. 25-en Makón. (Programm lap. 38. az.) * Bács-bodroghmegyei agarász-egylet. Kölyökagárvers. okt. 27. (Progr. 36. sz.) * * * A pesti rókakopó-falka október 10-tŐl kezdve cubhuntingeket tart; s ha az idő kedvez, október 20-kán rendes vadászatait megkezdi. Pest, 18 74. október 4. A falkanagy megbízásából a szerkesztő. * * * Baden-Badenben, mint értesülünk, szintén meg­kezdődik egy nyul-falkával a vadászat, melynek vezényletét (mastership) b. Majtbényi Izidor vette át. A társaságnak reménye volt, hogy felséges Királynénk Angliából visszautaztában a baden­badeni vadászatot is szerencsélteti látogatásával. A bulkesziek »Sauhetz«-ja. Sokra képes az alsóbácskai paraszt; ez már is­mert dolog, s mert pár év óta a vadászatba is be­leizlelt, most már a nagy vadra vadászás ingerli. Hanem a mihez az ember nem ért, azzal nem szo­kott boldogulni. Az ily rögtönzött vadászok között szerencsétlenség ugyan ritkán történik, — Narren schützen die Götter, de mulatságos felsülések quau­tam satis. Dyen a következő eset is. A temesi vidékekről egy 3 ]/ 2 mázsás vadkan vetődött Bul­kesz hires vadász község határába, s ott egy csá­désba húzódott. A kisbíró, hires » Jächter«, baran­golva község helyett a határban, reá akad vaez­kában a derék vadra, s tétovázás nélkül tüzel több sörétes lövéssel a heverőre, patentes duplájá­ból. Az első pár lövésre kani nem is mozdul, ké­sőbben azonban megsokallva a dolgot, neki rúg­tat a háborgatónak, s a felavatás alighanem pórul üt ki, ba határozatlan fajú, de ez egyszer jó szol­gálatot tevő »Harrier«-je boszintásaival magára nem vonja a támadó vadkan figyelmét, s időt nem szerez gazdájának az elinalásra. A kani pe­digmegszabadulván boszantójától, ismét visszahúzó­dott a csádéba. Kisbíró uram távolról izzó fe­jét vakargatva töprengett, mi tevő legyen. Végre haza siet, a vagy két órányi távolságra s magához vesz nyolcz darab golyót, s pedig hegyeset; kifo­gatja az ekéből 3 lovát, összecsődit több »Jach­ter« pajtást s megindulnak a véres háborúra. A csádéshoz érve, kutyájok azonnal rávezeti a vadkanra, melyet egyszerre 4 dupla csőből omló 8 lövéssel üdvözölnek. Az sem ijed meg azonban az árnyékától, hanem uczczu nekik ru­gaszkodik. Van erre retirálás, szaladás a kocsi­hoz ; alig érnek reá azonban felkapaszkodni, mi­dőn a dühös állat már ott terem ; a ló elragadja őket, a kani utánnuk, s az üldözőkből lesznek üldözöttek; mig bolondjában egy moesárba szalad­nak, hol kocsijok megfeneklik. S most kezdődik még csak a mulatság : a dühös kani neki ront a kocsinak s majd hogy felfordítja, halálos szep­pegést állatván ki a pseudo vadászokkal, kik egy­másután lövöldözik őt közvetlen közelből, s ezen lövések egyike vagy többje fogott, mert a ser­tevad inog s egyik első lába lapoczkájában eltö­rik, a társaság szerencséjére, mivel a kocsi alá ke­rülvén, bajszálba mult hogy azt föl nem forditotta, ekkor azonban a vaczogó, s felfelé kapkodó agya­ras vértajtéktól duzzadó szájába egy dupla fegy­ver taszíttatván, mindkét csövének ficzkós töltése torkába süttetett, mire ez leroskadt; de még ke­gyetlenül vergődvén, hogy a »halála« teljes le­gyen, »more patrio« lőcsökkel agyon veretett. Igy lett vége azon P. Servilius Rufus és czimborái asztalán szerepelt hatalmas vaddisznóősök dérék unokájának, melyről Juvenal igy emlékszik : Quanta est gula quae tibi totos ponit agros, animal prop­ter convivia natum,« — csak hogy ezen esetben »Jachter«-eink nem részesültek a római gourman­dok szerencséjében, mert szolgabíró uram neszt kapva a történtekről, a csendbiztost legényeivel kirendelte a vadkan lefoglalására, kik is »ingen­ti cum fulgore« a teins ur udvarába kisérték e ritka, és életveszélylyel a vadászatjogos határban elejtett prédát. Irtózzék szt Hubert minden igaz hive csak gondolni is e derék állattali további kontár elbá­násra ; a vargák és czipészek mint holló sereg té­pelődtek hulláján a serte kedveért, a téntanya­lók agyarait s patáit tördelték szaggatták, lehú­zott szép fedője csávába került, s hallomás sze­rint a teins úr finom lószerszámot kapand belőle, mire igaz igen is alkalmas, mert legvékonyabb he­lyen a bőr csak is 3 "-es, husa a megye székhe­lyére szállíttatott, honnét egy czombja visszakerül­vén, szívességből ide is jutott belőle egy csi­petnyi. Záradékul felhozom még, hogyja lefoglalás palás­tolására a 3 1/ 2 mázsás vadkan tizenkét forinton adatott el nyilvános, de megnem kezdetett árve­résen, melyből az elszánt és küzdelmük folytán hideglázba esett »Jächter«-ek kizárattak, felüdi­tésükre azonban mégis fordíttatott, mint mondják, egy bizonyos része a nagy vételárnak, s ez vége egy sajátságos kezdetű, de egészen modern alak­ban végződött »Sauhatz«-nak az Alsó-Bácskában, honnét — ha használható — még egy eredeti honoratiorok által megejtett vaddisznólesnek köz­lésével is szolgálhatnánk. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom