Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-30 / 40. szám

\ AD Ász- ÉS VERSENY-LAP. SZEPTEMBER 30. 187 4. ford, Glückauf, — kikuek 5 kilogrammtól egész 25-ig (teliát cirka 50 font) tultekerfc adott. — A távolság 56 00 méter, tehát ca. 3 '/

4 angol mfld volt. x v' x Poroszországban dr. Friedenthal lett közgazdaságügyi miniszter, ugyauaz, ki mint képviselő az eltörlött er seny dij jaknak lókiállitási czim alatt újból engedményezését a házban inditványozá. A Sporn hiszi, hogy a versenyügynek is belátó barátja lesz az uj miniszter. Oroszországból irják a Spornnak, liogy ott a versenyek nagy lendületet vettek az iclcn. Moszkvában 8 napig tartottak, s mégis volt elég ló; igaz, hogy egy-egy versenyn pon csak 3 futam szokott lenni. Mint a sorozatból látjuk, ott a futtatások még az első mézes heteket élik; ott a turfmann még nem ezirkalipazza ki olyan pontosan — fontra és latra — váljon győzhet-e lova: hanem futnak jóreménységben mindennap s mindenki ellen. Ez okozza, hogy a moszkvai versenyekben átlagosan minden mezőny legkevesebb 6 — 7 lóból áll. A versenyek minden 2-dik nap egymásután folynak. Nézőközönség szép vasárnapokat kivéve azonban nem igen van. A pálya ott is kemény mint jóformán mindenütt. — Főercdmény, hogy egy angliai kimustrált (outsider) His Majesty, mely Varsóban és < Vilnán győzött, a moszkvai gyepeken minden futamban megveretett, nagy elégtételére az ottani tenyésztőknek. Hasonló sorsra jutott, kevés kivétellel, Grand Daniel is, a mi öreg Daniel 0 Rourke-ur.k fia, mely tavai, mint nem régiben közöltük, első volt nyereményeinek nagysága szerint az oroszországi versenylovak közt. — Az ottani tenyésztők közt Massaloff urnák kedvezett a szerencse leginkább, miután a legtöbb dijat az ő lovai nyerték ; ellenben Jelavaiski Iván 3 éves sárga csődöre Lanerc.ost (apja Van Dyk a. Kama Batilsky) a Sévesek legelső két diját (Jakovlcw-dij 5100 rubel 36 aláirás, és az ivadékversenyt 2300 rubel nyervén) a legjobb 3 évesnek mutatkozott. — A dijak Moszkvában többnyire igen szépek, s 1000—1500 rubelből állnak. Ménes- és g^epujdanságok. Angol telivér tenyész-kanczák és csikók árverése f. é. october 17-kén délelőtti 10 órakor a pesti egyesületi lovardában. Az 011 340,00 0 forintnyi pénzalapból, melyet ő es. kir. Felsége a magyarországi lótenyésztés emelése végett a pesti lovaregylet kezelésére bizni méltóztatott — a lovaregylet megbízottja, Cavaliero Ferenc:: ur, Angliában 4 telivér teuyészkanczát és 3 csikót vásárolván : e lovak f. october hó 17-kén d. e. 10 órakor'a pesti egyesületi lovardában (a n. Muzeum mögött) a következő feltételek mellett fognak árverés alá kerülni: 1. Az Angliában adott vételár a kikiáltási ár. 2. Az árverésben csak magyar vevők vehetnek részt. 3. H a a kikiáltási árra ajánlat nem történnék árlejtésnek lesz helye, lc egész a kikiáltási ár feléig, mely alatt aztán minden vevő részt vehet az árverésben. 4. A vevő kötelezi magát, hogy a lovat az országból ki nem adja el; egy ily ló későbbi vevője ugyanazt a kötelezettságet vállalja el. 5. A 4-ik pont ellen vétő, mint defaulter, minden későbbi hasonló árverésből kizárandó. 1. Pearlfeather, p. k., oil. 1865., nev. lord Falmouth, a. Newminster a. Bess Lyon (Gamos anyja), a. Longbow a. Toscar leánya, a, Bay Middleton a. Malvina, fedeztetett 18 74. május 15-én Scottish Chief által. 4300 frt. 2. P. mén-csikó, a. Lord Lyon a. Pearlfeather, ell. 18 74. májusban. 3 50 frt. 3. Lady Florence, (Queen Scholar és Black Gown anyja), sga k., ell. 1862., nev. Hampton Courtban királyné ő felsége által, a. Newminster a. Lady Melbourne, a. Melbourne a. Raillery, ap. Pantaloon, utoljára fedeztetett 1874. május 11-én Blinklioolio által. 2100 frt. 4. Independencia (Punrobin anyja), p. k. elletett 1864., nev. Hampton Courtban királyné ő felsége által, ap. Y. Melbourne a. Flirt, ap. 27 6 lyette tavasztól őszig mind-n vasárnap t a "tanának ott futtatásokat, mégis elég közönsége lenne. Svédek és oroszok is futtattak; csak Újest hg istállója hiányzott. A mezőnyök, mint a nevezett lap bulletinjében látjuk, csakugyan legtöbbnvire 8 —10 lóból álltak. — A 2évesek mérkőzései bennünket is érdeklő újdonságokat hoztak, lgv például a két- és háromévesek kísérleti versenyét BuccaneerUnk egy 2é. leánya Baronin (pej lt., anyja Biondina, a graclitzi ménes tulajdona) nyerte tiz vetélytárs ellen ; második a svédországi tenyésztő, Scavenius ur 2é. Basnäs nevü pej ménje: 3-dik b. Langen p. ménje Ehrenbogen, aztán Höher Peter : az utolsók közt Einleitung és Oppenheim ur Tybaltja! — A Derby-Versuchsrennen, melyben a jövő évi Norddeutsche Dcrbyre nevezett csikók tették kisérletöket, Sierstorpff ur Germania nevü p. kanczájáé (ap. Blue Gown a. Georgia) lett Oppenheim ur Walkyrje, Carlist és Erzbisehof eilen. Blue Gown fia biztosan nyert a távoszloptól fogva Bois Rousselünk derék leánya ellen. Carlist gr. Esterházy westfáliai méneséből való. — Másmp a 2évesek handicapjét Basnás nyerte 60 kilogramm teher alatt, Einleitung, Tybalt s még négy más vetélytárs ellen, köztiilc gr. Gaschin Melusinje cs egy sga k. a westfáli ménesből (ap. Ceylon a. Lily of Lumley). Basnäs p. m. Lord Clifden után Stocking kanczától, s vetélytársainak 6—7 kilogrammot adott. — A nagy handicapet egy franczia ló, Bayard ur 3é. Ármganí ménje (ap. Lc Sarazzin a. Emma Bowes) nyerte 53\

2 kii. alatt gr. Henckel 4é. Condorja ellen, mely csak 51 1 2 kilót vitt; futottak még Barométre, Strasburg, Angela, Lady Bess s még más négy ló. — A kis handicapet Marckwald ur 4é. Valentine kanczája vilte el tiz vetélytárs elől, köztük Bauernfänger, mely első favorit volt s 14 fontot adott a győztesnek. — A versenyek többi számai csupa urlovar és vadászakadályversenyek Voltak nagy mezőnyökkel. Emlitésre méltó, bogy a nagy őszi vadászversenyt a derék Le Mancenillier nyerte 85 kilogramm (teliát közel 170 font) telier alatt tulajdonosával b. Grammal hátán — 6 vetélytárs ellen, köztük a csupa joekeyk által lovagolt Rolandseck, Harmony, Tgnátz, Mayflower, Guildelől gondosan kitér, inkább gyáva megfutamodásra, semmint támadásra gondolva. Még vadabb bó'géssel rohanja meg a sövényzetet, ezúttal ép azt a helyet választva, honnan a parancs hangzott az ajtónyitásra. Mint a szalmaszálat roppantja össze a lábvastagságu bambusznád-czölöpöt fogaival. Irtózatgerjesztő grácziával nyújtja arisztokrata idomú kezét a közelállók egyike felé, mig késekkel és kardokkal vissza nem k rgetik. A helytartó töltött pisztolyokért küld, hogy hasonló merény esetében nyomatékosabban utasítsa vissza a fenevadat. A mi szarvakkal fegyverkezett fi'ozófunk ezalatt a legközömbösebb egykedvűséggel szemlélte a tigris hiu kísérleteit a kiszabadulásra. Mint valamely szilárd sarkon forgott eddig a kör központján. Most egyszerre azonban hegyes bambusznáddal s egyéb ingerlő eszközzel piszkálják föl bonne a fagyos vért, mig az nekimelegedik, majd forrongásba jő. Látja hogy fele sem tréfa a dolognak s liogy a kéjelmetlen helyzetnek végét kell szakasztania: vad ugrással rohan a guggoló macska felé, dc visszaijed a habzó toroktól s csattogó éles fogaktól. Megrázza fejét s jobbra-balra tekintget. Most a tigris alkalmasnak vélte, defensiv helyzetét föladva, offensiv állást venni. Roppant szökkenéssel rohanja meg a bivalyt, de ez félreugrik s a támadó csak a szarvát ragadhatja meg, melyen azonban .erősen megragaszkodik. A bivaly sem rest ám; izmos nyakának egész erejével veti ellenségét a küzdtér közepére. Az óriás macska a nép örömriadásától mintegy megszégyenülve vonul félre s kapkod levegő után. A győző pedig csäk most emeli föl büszke önérzettel a fejét s látszólagos öntetszelgéssel fogadja a tömeg éljenzéseit. A tigris eközben újra összeszedte magát s mint I a villámlás tekergőzött a bivaly szarva körül, a i legszebb koronát képezve, a minőt valalia bivaly viselhetett. Tarkójába kíméletlenül merültek be a tigris fogai és karmai, úgyhogy az izmos állat ingadozni kezdett. Dc hirtelen uj erőt merített s a kétségbeesés dühével veté föl fejét. Aztán térdre ereszkedett, majd újra fölállott, megrázta magát s a másik perezben három helyen is átszúrva fe: küdt a tigris a küzdhely porondján, szemrehányókig tekintve örömriadásban zajongó kínzóira. Nagy nehezen vett lélekzetet megrongyolt tüdeje. Hoszszu sóhaj kelt a kitátott torokból, aztán még egy — s élettelenül es

:k össze a fenevad. De a bivalynak is nagy szüksége volt a pihenésre. Mély sebeiből csakúgy csurgott tarkóján a vér alá, füle pedig rongyokban csüggött le. Azonban sem a fogak, sem a karmok nem tudtak a roppant izmokon keresztülhatni s a nemesebb részeket megtámadni. A bivaly egy kis sétát tesz a körben, megszaglálja a talajt, mely az ő és áldozata vérétől piroslik. Azonban még mindig él a gyanupörrel, liogy a csatatérnek nein véglegesen lett ura, nolia ellenfele nagyon kevés részt látszik abból immár igénybe venni. Eleintén csak ugy távolról szemlélgette bivalyunk a tetszhalottat s aztán közclebb-közelebb vonult hozzá, m°ggyőződni óhajtva, vájjon cl-e még ? E kíváncsiságának azonban ugyan drágán megadta az árát, mert a tigris hirtelenében olyat vágott a szaglálódó orrára, hogy egy darab liús legott kivált abból. A kíváncsi állatnak még ez sem volt elegendő bizonyíték. Újra közeledett, s egy második pof a szemét érte. Ez udvariatlanság aztán ki is merité ám a bivaly türelmét. Újra megkezdődött a véres tusa. Volt karmoj lás, harapás, döfés, mormogás és bömbölés. Ugy ! látszott, mintha mindeniküknek ötven elete lett volna. A tigris a bivaly nyakában megkapaszkodott karmaival, mintha csak horgonyt vetett volna abban, mig fogaival életerét kereste ellenfelének, mely egyre a vékonyába döfött szarvaival. Most a tigris nagy kétségbeesésében a bivaly szarvába harapott s ugy elpattantak hófehér fogai, mintha üvegből lettek volna. Egy ujabb döfés a félig lefegyverzettet a földre sújtja, — a bivaly szilárdul áll helyén. Most csend uralgott. A tigris ugy feküdt o t, miutlia teljesen kiadta volna páráját. A bivaly pe^ dig abban a hitben lehetett, liogy ellenfelét teljesen ártalmatlanná tette, vagy talán már megelégedett a diadal babérjaival. Az is lehet, hogy ama háromszori tapasztalás, mely szerint minden egyes győzelmét drágán kellett megvásárolnia, kissé békülékeőyebb hangulatot idézett nála elő. Elég az liozzá, ő is vonakodott tovább folytatni a harezot. Sem az egyiknek makacssága, sem a másiknak tettetési művészete nem elégité ki a várakozó közönséget, mely még többet szeretett volna látni. Égő fáklyákkal, forróvizzel meg három izben ingerelték őket uj küzdelemre, mig végre határozott fegyverszünet állt be. Az óriás macska SZÍVÓS élete kiolthatlannak látszott. Szép, tarka bőre át meg át volt lyukgatva s vérrel borítva. Orrából, szájából s ezer sebből folyt a vére, de még mindig föl-fólemelkedett. Most, a tetőrül egy kötelet eresztettek alá s a haldoklónak hátsó lábaira hurkolták; aztán fölvonták az egész testet. Mi történt tovább, nem tudom — én már eleget láttam. l

?ölvetém magamat paripámra s tova nyargaltam e kissé vastag mulatság színhelyétől. U—i.