Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-30 / 40. szám

\ AD Ász- ÉS VERSENY-LAP. SZEPTEMBER 30. 187 4. ford, Glückauf, — kikuek 5 kilogrammtól egész 25-ig (teliát cirka 50 font) tultekerfc adott. — A távolság 56 00 méter, tehát ca. 3 '/ 4 angol mfld volt. x v' x Poroszországban dr. Friedenthal lett közgaz­daságügyi miniszter, ugyauaz, ki mint képviselő az eltörlött er seny dij jaknak lókiállitási czim alatt újból engedményezését a házban inditványozá. A Sporn hiszi, hogy a versenyügynek is belátó ba­rátja lesz az uj miniszter. Oroszországból irják a Spornnak, liogy ott a versenyek nagy lendületet vettek az iclcn. Moszk­vában 8 napig tartottak, s mégis volt elég ló; igaz, hogy egy-egy versenyn pon csak 3 futam szokott lenni. Mint a sorozatból látjuk, ott a fut­tatások még az első mézes heteket élik; ott a turfmann még nem ezirkalipazza ki olyan ponto­san — fontra és latra — váljon győzhet-e lova: hanem futnak jóreménységben mindennap s mindenki ellen. Ez okozza, hogy a moszkvai versenyekben átlagosan minden mezőny legkevesebb 6 — 7 lóból áll. A versenyek minden 2-dik nap egymásután folynak. Nézőközönség szép vasárnapokat kivéve azonban nem igen van. A pálya ott is kemény mint jóformán mindenütt. — Főercdmény, hogy egy angliai kimustrált (outsider) His Majesty, mely Varsóban és < Vilnán győzött, a moszkvai gyepe­ken minden futamban megveretett, nagy elégtéte­lére az ottani tenyésztőknek. Hasonló sorsra ju­tott, kevés kivétellel, Grand Daniel is, a mi öreg Daniel 0 Rourke-ur.k fia, mely tavai, mint nem régiben közöltük, első volt nyereményeinek nagy­sága szerint az oroszországi versenylovak közt. — Az ottani tenyésztők közt Massaloff urnák ked­vezett a szerencse leginkább, miután a legtöbb dijat az ő lovai nyerték ; ellenben Jelavaiski Iván 3 éves sárga csődöre Lanerc.ost (apja Van Dyk a. Kama Batilsky) a Sévesek legelső két diját (Jakovlcw-dij 5100 rubel 36 aláirás, és az iva­dékversenyt 2300 rubel nyervén) a legjobb 3 évesnek mutatkozott. — A dijak Moszkvában többnyire igen szépek, s 1000—1500 rubelből állnak. Ménes- és g^epujdanságok. Angol telivér tenyész-kanczák és csikók árverése f. é. october 17-kén délelőtti 10 órakor a pesti egye­sületi lovardában. Az 011 340,00 0 forintnyi pénzalapból, melyet ő es. kir. Felsége a magyarországi lótenyésztés eme­lése végett a pesti lovaregylet kezelésére bizni méltóztatott — a lovaregylet megbízottja, Cava­liero Ferenc:: ur, Angliában 4 telivér teuyész­kanczát és 3 csikót vásárolván : e lovak f. octo­ber hó 17-kén d. e. 10 órakor'a pesti egyesületi lovardában (a n. Muzeum mögött) a következő fel­tételek mellett fognak árverés alá kerülni: 1. Az Angliában adott vételár a kikiáltási ár. 2. Az árverésben csak magyar vevők vehetnek részt. 3. H a a kikiáltási árra ajánlat nem történnék árlejtésnek lesz helye, lc egész a kikiáltási ár fe­léig, mely alatt aztán minden vevő részt vehet az árverésben. 4. A vevő kötelezi magát, hogy a lovat az or­szágból ki nem adja el; egy ily ló későbbi ve­vője ugyanazt a kötelezettságet vállalja el. 5. A 4-ik pont ellen vétő, mint defaulter, min­den későbbi hasonló árverésből kizárandó. 1. Pearlfeather, p. k., oil. 1865., nev. lord Fal­mouth, a. Newminster a. Bess Lyon (Gamos anyja), a. Longbow a. Toscar leánya, a, Bay Middleton a. Malvina, fedeztetett 18 74. má­jus 15-én Scottish Chief által. 4300 frt. 2. P. mén-csikó, a. Lord Lyon a. Pearlfeather, ell. 18 74. májusban. 3 50 frt. 3. Lady Florence, (Queen Scholar és Black Gown anyja), sga k., ell. 1862., nev. Hampton Courtban királyné ő felsége által, a. New­minster a. Lady Melbourne, a. Melbourne a. Raillery, ap. Pantaloon, utoljára fedeztetett 1874. május 11-én Blinklioolio által. 2100 frt. 4. Independencia (Punrobin anyja), p. k. elletett 1864., nev. Hampton Courtban királyné ő felsége által, ap. Y. Melbourne a. Flirt, ap. 27 6 lyette tavasztól őszig mind-n vasárnap t a "tanának ott futtatásokat, mégis elég közönsége lenne. Své­dek és oroszok is futtattak; csak Újest hg istál­lója hiányzott. A mezőnyök, mint a nevezett lap bulletinjében látjuk, csakugyan legtöbbnvire 8 —10 lóból álltak. — A 2évesek mérkőzései bennünket is érdeklő újdonságokat hoztak, lgv például a két- és háromévesek kísérleti versenyét Buccaneer­Unk egy 2é. leánya Baronin (pej lt., anyja Bion­dina, a graclitzi ménes tulajdona) nyerte tiz ve­télytárs ellen ; második a svédországi tenyésztő, Scavenius ur 2é. Basnäs nevü pej ménje: 3-dik b. Langen p. ménje Ehrenbogen, aztán Höher Pe­ter : az utolsók közt Einleitung és Oppenheim ur Tybaltja! — A Derby-Versuchsrennen, melyben a jövő évi Norddeutsche Dcrbyre nevezett csikók tették kisérletöket, Sierstorpff ur Germania nevü p. kanczájáé (ap. Blue Gown a. Georgia) lett Op­penheim ur Walkyrje, Carlist és Erzbisehof eilen. Blue Gown fia biztosan nyert a távoszloptól fogva Bois Rousselünk derék leánya ellen. Carlist gr. Es­terházy westfáliai méneséből való. — Másmp a 2évesek handicapjét Basnás nyerte 60 kilogramm teher alatt, Einleitung, Tybalt s még négy más vetélytárs ellen, köztiilc gr. Gaschin Melusinje cs egy sga k. a westfáli ménesből (ap. Ceylon a. Lily of Lumley). Basnäs p. m. Lord Clifden után Stocking kanczától, s vetélytársainak 6—7 kilo­grammot adott. — A nagy handicapet egy fran­czia ló, Bayard ur 3é. Ármganí ménje (ap. Lc Sarazzin a. Emma Bowes) nyerte 53\ 2 kii. alatt gr. Henckel 4é. Condorja ellen, mely csak 51 1 2 kilót vitt; futottak még Barométre, Strasburg, Angela, Lady Bess s még más négy ló. — A kis handicapet Marckwald ur 4é. Valentine kanczája vilte el tiz vetélytárs elől, köztük Bauernfänger, mely első favorit volt s 14 fontot adott a győz­tesnek. — A versenyek többi számai csupa urlo­var és vadászakadályversenyek Voltak nagy mező­nyökkel. Emlitésre méltó, bogy a nagy őszi va­dászversenyt a derék Le Mancenillier nyerte 85 kilogramm (teliát közel 170 font) telier alatt tulajdonosával b. Grammal hátán — 6 vetélytárs ellen, köztük a csupa joekeyk által lovagolt Ro­landseck, Harmony, Tgnátz, Mayflower, Guild­elől gondosan kitér, inkább gyáva megfutamo­dásra, semmint támadásra gondolva. Még vadabb bó'géssel rohanja meg a sövényzetet, ezúttal ép azt a helyet választva, honnan a parancs hang­zott az ajtónyitásra. Mint a szalmaszálat rop­pantja össze a lábvastagságu bambusznád-czölö­pöt fogaival. Irtózatgerjesztő grácziával nyújtja arisztokrata idomú kezét a közelállók egyike felé, mig késekkel és kardokkal vissza nem k rgetik. A helytartó töltött pisztolyokért küld, hogy ha­sonló merény esetében nyomatékosabban utasítsa vissza a fenevadat. A mi szarvakkal fegyverkezett fi'ozófunk ez­alatt a legközömbösebb egykedvűséggel szemlélte a tigris hiu kísérleteit a kiszabadulásra. Mint va­lamely szilárd sarkon forgott eddig a kör köz­pontján. Most egyszerre azonban hegyes bambusz­náddal s egyéb ingerlő eszközzel piszkálják föl bonne a fagyos vért, mig az nekimelegedik, majd forrongásba jő. Látja hogy fele sem tréfa a dolognak s liogy a kéjelmetlen helyzetnek végét kell szakasztania: vad ugrással rohan a guggoló macska felé, dc visszaijed a habzó toroktól s csattogó éles fogaktól. Megrázza fejét s jobbra-balra tekintget. Most a tigris alkalmasnak vélte, defensiv hely­zetét föladva, offensiv állást venni. Roppant szökkenéssel rohanja meg a bivalyt, de ez félreugrik s a támadó csak a szarvát ra­gadhatja meg, melyen azonban .erősen megragasz­kodik. A bivaly sem rest ám; izmos nyakának egész erejével veti ellenségét a küzdtér közepére. Az óriás macska a nép örömriadásától mintegy megszégyenülve vonul félre s kapkod levegő után. A győző pedig csäk most emeli föl büszke ön­érzettel a fejét s látszólagos öntetszelgéssel fo­gadja a tömeg éljenzéseit. A tigris eközben újra összeszedte magát s mint I a villámlás tekergőzött a bivaly szarva körül, a i legszebb koronát képezve, a minőt valalia bivaly viselhetett. Tarkójába kíméletlenül merültek be a tigris fogai és karmai, úgyhogy az izmos állat ingadozni kezdett. Dc hirtelen uj erőt merített s a kétségbeesés dühével veté föl fejét. Aztán térdre ereszkedett, majd újra fölállott, megrázta magát s a másik perezben három helyen is átszúrva fe­: küdt a tigris a küzdhely porondján, szemrehányó­kig tekintve örömriadásban zajongó kínzóira. Nagy nehezen vett lélekzetet megrongyolt tüdeje. Hosz­szu sóhaj kelt a kitátott torokból, aztán még egy — s élettelenül es :k össze a fenevad. De a bi­valynak is nagy szüksége volt a pihenésre. Mély sebeiből csakúgy csurgott tarkóján a vér alá, füle pedig rongyokban csüggött le. Azonban sem a fogak, sem a karmok nem tudtak a roppant iz­mokon keresztülhatni s a nemesebb részeket meg­támadni. A bivaly egy kis sétát tesz a körben, meg­szaglálja a talajt, mely az ő és áldozata vérétől piroslik. Azonban még mindig él a gyanupörrel, liogy a csatatérnek nein véglegesen lett ura, nolia ellenfele nagyon kevés részt látszik abból immár igénybe venni. Eleintén csak ugy távolról szemlélgette biva­lyunk a tetszhalottat s aztán közclebb-közelebb vonult hozzá, m°ggyőződni óhajtva, vájjon cl-e még ? E kíváncsiságának azonban ugyan drágán meg­adta az árát, mert a tigris hirtelenében olyat vá­gott a szaglálódó orrára, hogy egy darab liús le­gott kivált abból. A kíváncsi állatnak még ez sem volt elegendő bizonyíték. Újra közeledett, s egy második pof a szemét érte. Ez udvariatlan­ság aztán ki is merité ám a bivaly türelmét. Újra megkezdődött a véres tusa. Volt karmo­j lás, harapás, döfés, mormogás és bömbölés. Ugy ! látszott, mintha mindeniküknek ötven elete lett volna. A tigris a bivaly nyakában megkapaszkodott karmaival, mintha csak horgonyt vetett volna ab­ban, mig fogaival életerét kereste ellenfelének, mely egyre a vékonyába döfött szarvaival. Most a tigris nagy kétségbeesésében a bivaly szarvába harapott s ugy elpattantak hófehér fogai, mintha üvegből lettek volna. Egy ujabb döfés a félig le­fegyverzettet a földre sújtja, — a bivaly szilár­dul áll helyén. Most csend uralgott. A tigris ugy feküdt o t, miutlia teljesen kiadta volna páráját. A bivaly pe^ dig abban a hitben lehetett, liogy ellenfelét tel­jesen ártalmatlanná tette, vagy talán már megelé­gedett a diadal babérjaival. Az is lehet, hogy ama háromszori tapasztalás, mely szerint minden egyes győzelmét drágán kellett megvásárolnia, kissé bé­külékeőyebb hangulatot idézett nála elő. Elég az liozzá, ő is vonakodott tovább folytatni a harezot. Sem az egyiknek makacssága, sem a másiknak tettetési művészete nem elégité ki a várakozó közönséget, mely még többet szeretett volna látni. Égő fáklyákkal, forróvizzel meg három izben in­gerelték őket uj küzdelemre, mig végre határozott fegyverszünet állt be. Az óriás macska SZÍVÓS élete kiolthatlannak látszott. Szép, tarka bőre át meg át volt lyukgatva s vérrel borítva. Orrából, szájából s ezer sebből folyt a vére, de még min­dig föl-fólemelkedett. Most, a tetőrül egy kötelet eresztettek alá s a haldoklónak hátsó lábaira hurkolták; aztán föl­vonták az egész testet. Mi történt tovább, nem tudom — én már eleget láttam. l ?ölvetém maga­mat paripámra s tova nyargaltam e kissé vastag mulatság színhelyétől. U—i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom