Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-11 / 37. szám

SZfiPTÉMBKE 11. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 255 hagyása miatt eladó — Hnlápon Bogyay Istvánnál. Ára 800 frt. Tisztázzuk a jogi fogalmakat a vadászat körül. Habár a rendkívüli esetek közé tartozik is ezen lapok hasábjain jogi fejtegetésekkel találkozni, — miután mégis a vadászatot nem csupán annak tényleges gyakorlása, hanem azon szabályok is képezik, melyek szerint annak véghez vitetni kell, nem vélünk felesleges dolgot cselekedni, midőn éppen itt, hol a vadászat kiváló érdekkel tárgyaltatik. positiv adatokkal járulunk azon tév fogalmak eloszlatásához, melyek a vadászati joggyakorlásának formáira nézve talán országszerte felmerülték. 1872-ki vadásztöfvénj-ünk egyáltalában sok kételyt s nem egy ellenmondást foglal magában." Főoka ennek azon zűrzavaros tárgyalás, melyen az annak idején a képviselőházban keresztül ment, — mi egyöntetű s következetes törvény megszülemlését lehetetlenné tette ; — s ehhez járult még azon könnyüség, hogy ne mondjuk közönyösség, melylyel a képviselőházból sok gyarlósággal kikerült törvény a par excellence vadászat kedvelő főrendü uraknál is találkozott. Ezen kételyek s ellenmondások felsorolása túlhaladná azon keretet, melyben ezen lapok szűkebb terénél fogva — mozogni lehet, azért csak röviden szólandunk egyelőre a vadászatra felügyelő személyzetről — s annak törvényes kellékeiről, mire nézve pedig minden vadászati jogbirtokosnak okvetetlen tisztában kell lenni, ha vadászati jogát megőrizni s a felmerülő viszszaéléseket esetleg bíróságok utján is nyomatékosan orvosolni akarja. Oly helyzetben vagyunk, hogy a kezeinken átment concret kérdéseknek mind a birói mind a közigazgatási legfőbb hatóságok által történt elintézése folytán teljesen megbízható felvilágosítással szolgálhatunk. Tudva van, hogy egyes vadászati felügyelőnek vallomása, kihágási esetekben teljes bizonyító erejűnek csak akkor tekintetik, ha a felügyelő a törvény 36. §-ban megszabott kellékekkel hir, s ha az illetékes hatóságnál bejelentetvén, e felől hivatalos bizonyitványnyal el van látva. Váljon mely hatóságot kell tehát az illetékes hatóság alatt érteni: a kir. járásbiróságokat-e, avagy a központi hatóságokat? ez iránt a törvény életbelépte után mindjárt kételyek merültek, — valamint az iránt is: váljon megkell-e a vadászatra felügyelő személyzetet olyképen, mint ez a mezei rendőri csőszöknél történik, — előlegesen hitezt e t n i kötelességei általános teljesítésére ? A felvetett kérdések majd minden törvényhatóság kebelében, sőt ugyanazon törvényhatóság más-más járásaiban is eltérőleg magyaráztattak. Itt a járásbíróságok, ott a közigazgatási hatóságok vették jegyzékbe a vadász-őröket, s látták el a 36. §-ban előirt bizonyitványnyal, — egyik helyen előlegesen megliiteztették őket külön octroyált hitformára, másutt nem tartották ezt szükségesnek. A minisztérium maga — hozzá f

elterjesz1 tett kérelemre — sem akart eleinte ez ügyben i érdemlegesen intézkedni, a törvényhatóságokra hizta a törvény alkalmazását s magyarázását, s igy megvalósulni indult már ezen régi és igaz, de egy ország törvényes életében meg nem engedhető közmondás: »a hány ház, annyi szokás. « Mig végre labyrinthusbóli állandó kibontakozás czéljáhól a különbözőleg magyarázott, de a vadászati jog megőrzésére lényeges befolyást gyakorló eme kérdések az ország legfőbb bírói és kormányhatóságaihoz vitetvén, azokat egyfelől a kir. legfőbb ítélőszék, másfelöl a kir. belügy ministerium az igazságügyministeriummalegyeté r t ő 1 e g akként intézték el, hogy : a) a vadászatra felügyelő személyek nem a járásbíróságoknál, hanem a közigazgatási hatóságoknál (megyékben szolgabirák) jelentendők be, s ezek által látandók el bizonyitványnyal, b) a vadászati őrök előleges és általános megbiteztetésének (mi pedig sok helyütt széltében, de egészen törvény-ellenesen gyakoroltatik) helye nincs. A kir. legfőbb ítélőszék e részbeni határozata 1873-ki november 18-án 5484/B. sz. a. hozatott, — a belügyministerium intézvénye pedig kelt f. é. julius 1-én 24116. sz. a., — mely utóbbit, — miután az a felmerült kérdések mindkettejét tüzetesen tárgyalja és megoldja, a t. szerkesztőség kezébe — netaláni érdeklődőknek használatára, — ezennel le is tesszük.*) Tata, 1874-ik September 1. F D. Komárommegye 1874. évi julius hó 27-kén tartott bizottsági közgyűlésnek jegyzőkönyvi kivonata. — 252. A nmlsgu m. k. belügyminisztériumnak folyó hó 1-ről 24116. sz. a. kelt intézvénye szerint, az 187 2. évi aug. hó 5-én tartott közgyűlésében 254. sz. a. hozott határozatában foglalt azon kijelentésre, mely szerint a vadászati felvigyázó személyzet a bíróságnál volna bejelentendő, s az arról szóló bizonyitvány kiszolgáltatása s a vadászati személyzet feleskiidtetése is a bíróság feladatához tartoznék, Fittler Dezső tatai ügyvéd, mint gróf Esterházy Móricz meghatalmazottjának folyamodványa alkalmából az igazságügyi miniszter úrral egyetértőleg megjegyzi, hogy a vadászati felügyelő személyzetnek szolgálati minőségével való felruházása a dolog természete s a vadászati törvény 36. §-a c) pontjának rendelkezése szerint közigazgatási teendőt képez. — Minélfogva a vadászati felügyelő személyzetnek bejelentése nem a kir. járásbírósághoz, hanem a járási szolgabíróhoz intézendő, s ugyanennek hatásköréhez tartozik abejentés elfogadása, a jegyzékbe vétel s az annak megtörténtét tanúsító hivatali bizonyitvány kiszolgáltatása; a mi pedig a meghitelesitést illeti, a vadászati felügyelő személyzetnek felmerülő alkalommal tanúképpen való kihallgatása, illetőleg hit alatt tett vallomásának az 187 2. VI. t. cz. 35. §-a alapján való kivétele a biróság által végzendő ugyan, ez azonban csak esetről esetre történhetik, mert általános szolgálati eskünek a vadász személyzetre nézve, törvény értelmében helye nincs. Miről a megye 'közönsége a jelzett folyamodvány és mellékleteinek megküldése mellett további megfelelő eljárás végett azon hozzáadással értesíttetik, — hogy a tatai és igmándi kir. járásbíróságok az *) Mi pedig a nyilvánosságnak átadjuk. S z e r k. igazságügyminiszter ur által f. é. junius hó 9-én 16260./K. i. 87 4. sz. alatt ugyanezen értelembén szintéu kellőkép utasitva lőnek. •— 1620. k. i. 874. száin alatt alulirt szolgabiróságnál levő eredeti kiadványnyal mindenben megegyezőnek bizonyítom. —- Tata, 1874. augusztus 1. Perezel Lás/.ló, mk., szolgabiró. Szegedi levelek. Szeged, 1874. szept. 1. Tisztelt barátom kivánatát, irnék a szegedvidéki vizi vadászatról, szívesen teljesíteném , ha legalább comparative, nem mondom superlative megfelelő vadászatunk volna, minő még tavaly is volt, midőn alig válogattuk meg, kinek kedveskedjünk zsákmányunkkal, sőt örültünk, ha akadt gazdája, mert csaknem ezerre ment a vizi vadak száma, melyet ötödmagammal augusztustól novemberig összelőttünk. Ezidén, istennek hála, nem fogunk ily eredménynyel dicsekedhetni. Igenis, hála istennek, mert nagy csapás az alföldünkön, a buza, kukoricza és dohány e classicus hazáján, ha sok a vizi vad, minthogy ilyenkor természetesen sok a viz is, mely gazdáinkra nézve hasonlithatlanul nagyobb baj mint a tiiz, mert ez ellen biztosithatja magát, mig a viz ellen, minő 187 0-től 187 3 őszéig volt, nincs sem »Első Magyar Általános«, se »Victoria«, se »Tisza«, se »Duna«, se »Riunione«, sőt semmiféle »Azienda Assicuratrice«. Tavaly közvetlen vadásztanyánk alatt volt tizenkét holdnyi tavunk, ettől háromszáz lépésnyire egész tömkelege a mindenféle mocsárnak, nádasnak, gyékényesnek, hosszú tó, biidös tó, árpás tó és mindenféle nevezetű tónak, s ezekben ezernyi ezer vad, annyira, hogy viradattól éjszakig leshette, a kinek gusztusa ugy tartotta, vagy cserkészhetett, a ki a lesvadászathoz elegendő türelemmel nem bir, mint jómagam se. Most vadásztanyánk körül, a hol tavaly, például a sárszalonkát illetőleg, embarras de richesse uralkodott, kukoricza vagy muhar díszlik s ebben a süldők a gazdák, és csak távolabb, egy félórányira van circa 30—40 hold terjedelmű mocsárunk, s ebben alig térdig érő viz, s minthogy a szomszéd területeken egészen elapadtak a vizek, az én compániám vadászterületén kevés a kacsa, még kevesebb a sárszalonka s egyéb gázló. — Nem csoda tehát, ha a mult hóbani nagyszerű kiránduláson alig esett ötven darab, mig tavaly szintén augusztus havában a háromszázat közelitette ; s mig az elmúlt négy éven át a kacsák és gázlók minden fajából volt elég, ma csakis tőkés, somfejü, czigány- és csörgőkacsát, kevés szélkiáltót és sárszalonkát találunk, minélfogva nem is fáradunk utánna. Itt tehát vége a mulatságnak és — a jelentésnek. E helyett több levén a buza és köles talló, több vadgerlénk van mint tavaly volt, s ezekből, bár csak augusztus 20-.lika körül érkeztek, ekkoráig már közel 300 darab jutott aggatékra. Igy tegnapelőtt délután és tegnap délelőtt és este felé két kedvencztanyájukon, Pusztaszer vidékén, daczára hogy magasan húztak, 17 4 darabot szedtünk le, s ezenfelül jutott a csőszöknek is, kik utánnunk a vadászterületet megböngészni s az általunk meg nem talált vagy elbibázottnak vélt galambokat másnap összeszedni szokták. Fürjben azonban nagy a hiány, s ennek okát a hirlapokban is jelzett azon csapásokban keressük, hogy a május l-jén dühöngött fagyos viharoknak éppen a tenger feletti huzásuk alkalmával áldozatul estek, mint nálunk a fecskék, miket akkor százával lehetett egy rakáson megdermedve és holtan találni. Fogolyállományunk se igen biztató ; legalább nem a fekete földön, minek okát hiába keressük, azt amúgy se lehetvén megelőzni és elhárítani. A homokon még nem jártunk ; az onnan jövő jelentések szerint azonban a homokon levő erdőkben több van. E hó folytán fötanyáit felkeressük, azután következik jelentésem, s ha lehet, ez alkalommali élményeink leírása. *