Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-02 / 36. szám

SZEPTEMBER 2. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 247 24. Captain Blue p. k. Fast-Lady, a. Buccaneer a. Lady of the Lake. 35. Ugyanaz sga k. Hippona, a. Marsyas a. Re­connaisance. Tatai versenyek. Vasárnap, aug. 3 0-kán d. u. 4 órakor. Pályabiró : gr. Grünne ő exc. — Intézők : gr. Es­terházy Miklós és Polko kapitány. — A mázsá­nál : Löhn eisen őrnagy és Baltazzi Aristid. — In­dító : Beesőn mester. A versenyek mind egy és ugyanazon pályán futatttak le, ennek hossza köriilbelől 2 a. mfd s a tatai tó délnyugati oldalán fekszik; az aka­dályok 1) sövény árokkal, 2) árok, 3) sövény, 4) árok, 5) sövény a Tatáról jövő uton át, 6) árok és 7) árkon és egy gyümölcsfaültetésen át, hol 8) egy kissé mocsáros árok volt, 9) árok, 10) kor­lát, 11) sövény árokkal, 12) kettős árok, és 14) sövény. 1. Akadályverseny. 50 arany, Ő Felsége a ki­rály által adva, és három tiszteletdíj az első há­rom ló lovasának, a Lovasok egylete (Reiter-Ver­ein) által adva. Söllinger főh. (3. ds. e.) 4é. p. k. Frou-Frou. 160 f. 1 B. Kotz kap. (4. ds. e.) id. sz. h. Co-sarara. 150 f. 2 Gr. Bombelles hd. (13. b. e.) id. p. h. — 150 f. 3 Prevost hd. (1. ds. e.) id. p. k. Fair Daniéi. 150 f. Inkey bd. (9. h. e.) id. p. k. Remember. 150 f. Herczeg főh. (13. b. e.) id. p. k. Louise. 150 f. Polko kap. (11. ds. e.) id. sga k. Gloom. 160 f. Hettyey kap. (13. b. e.) id. s. k. (elbuk.) 150 f. Polko kapitány s Bombelles hadnagy vezetése alatt csomóban ment el a nyolcz ló. Frou-Frou leghátul, tartva a harmadik akadályig, hol Hettyei k. felbukott, az 5-nél Remember kitört, az ut árká­nál Gloom felbukott, ugy szinte valamivel később Herczeg főhadnagy. Az ültetésekből ki Bombelles h. vezetett, utánna Frou-F rou es Cosarara, s ugy látszott, hogy e rendben fognak is beérkezni, mi­dőn Bombelles b. lovától a kettős ároknál meg­vált, s bár gyorsan felkapott újra, a harmadik helylyel lett kénytelen beérni. 2. Akadályverseny. Aláírás utján 280 frt, és három tiszteletdíj a lovasok egylete által adva a három legjobban lovagolt ló számára, mely e ver­senyben indul, és bárom tiszteletdíj a legelői be­érkező lovas számára. Gr. Chorinsky (a 10. h. e.) p. k. Nordstern. 150 f. 1 Mathl főh. (az 1. ds. e.) sz. k. Moonlight. (gr. Kálnoky H. fob.) 2 Csak két ló jelentkezvén, s ezekből gr. Cho­rinsky lova nem lévén felzablázva, a lovaglási di­jat könnyű szerrel nyerte el Moonlight. A ver­senyben Nordstern eleitől végig 15—20 lóhosz­szal vezetett s mindent jól ugorva könnyen nyert 3. Akadályverseny. Handicap, 50 arany Ő Fel­sége által adva, és két tiszteletdíj, egyik Ester­házy M. őrgróf által az első, másik a Tatán levő versenyistállók tulajdonosai által a másodiknak beérkező lovas számára. Ivánka b. (a 10. h. e.) id. s. h. Radamnnth. 147 f. 1 B. Kotz kap. (a 4. ds. e;) id. p. k. Coeur Dame. (Döring kap.) 127 f. Mathl főli. (az 1. ds. e.) id. sz. k. Moonlight. (gr. Kálnoky fob.) 147 f. 2 Söllinger fob. (3. ds. e.) 5é. p. k .Daniella. 142 f. Vacano fob. (3. ds. e.) 5é. s.m.Magnificus. 162 f. Radnótfáy b. (9. b. e.) id. p. k. Hermance. 145 f. B. Wenckheim h. (10. h. e.) id. p. h. Santa. 142 f. Weisz főh. (a 13. h. e.) id. p. h. Hanni. 120 f. Coeur-Dame vezetése alatt sebes iramban indult a nyolcz ló s meglehetősen együtt maradva vé­gig, elsőnek fordult be a gyepes vonalra még Coeur Dame, midőn Radamantb melléje jött, s az utúlsó sövényt együtt ugorva, azután könnyen nyert. 4. A 2. akadályverseny tiszteletdijaiból három fennmaradván, ezekért még egv akadály verseny rendeztetett, melyet nyert Courcy főhadnagy (13. h. e.) 2-ik bg Rohan Victor cadet, 3-ik gr. Pálffv Arthur cadet. első hajtás Dinnyéstől Gárdonyig a tó keleti partján történt, melynek hosszában flotillánk nagy félkörben (mintegy száz lépésnyi intervallal egymás közt) észak felé haladt. Itt összehíván vezérünk a flot­tát, az ettől nyugatra fekvő tóra hajózott át; harmadik hajtásra pedig délnek fordultunk: az úgynevezett nagy- és kis .... felé*) egy-egy ily hajtás körülbelül másfél óráig tartott, mialatt, ke­vés szünetet kivéve, folyvást ropogott a fegyver. Délután két órától négyig kedélyes vadász-regge­lizés, miről majd alább, azután még eay hajtás a láugi tisztáson, s végül a nagy befejező vadászat ismét ott, hol kezdtük, t. i. a gárdony-dinnyési nagy víztükrön, mert a nádasakból kizavart vad esténként ugy is a tisztásra szokott kihúzni. Igy tehát: a hol kezdtük, ott végeztük a vadászatot. De talán sok is lesz a magyarázatból, fogjunk puskát, gyerünk a hajóra, s hagyjuk az esemé­nyeket b< szelni. x " x Tehát reggeli 10 óra felé volt az idő, midőn a vadászur kocsiján, melyet hátrahagyott, a révbe értünk, honnan már megindult a vadászat. A re­ánk váró dinnyési állomásfőnök szívességéből és egy halásszal azonban csakhamar beértük a kis flotillát, s a vadászur intézkedésére rögtön saját hajónkra szálltunk át. Az első hajtás — mint már emiitettük — Dinnyéstől Gárdony felé haladt ; a kis flotilla csolnakai, egymástól mintegy 100 lépésnyi közzel, keresztbe vévén a tavat, észak felé húzódtak, mig az onnan setétlő nádasokból hajtók (szintén csolnakon) zavarták elő a kacsák, *) Tisztelt olvasóink megengednek, ba itt adó­sok maradunk a helynév bővebb magyarázatával ; a helyiséggel ismerősök tudni fogják az előnevek­böl is, hol jártunk. Közi ö. búvárok (itteni hangoztatás szerint = bujárok), szárcsák s egyéb vizi szárnyasok falkáit. — — Ropogtak már a fegyverek, hullott a vad, s néha megszóllalt a vezénylő vadászur rézkürtje, melylyel ő mint egy admiralis — bangoztatá figyelmez­tetéseit a középről. — — »Jobbszárny előre; balról lassabban)« Közbe-közbe hangzott a va­dászok vagy csolnakosok vontatott figyelmeztetése szomszédjukhoz :— Tiraó — bujár ! — nagy hitjár ! hátul nagy bujár ! — s hihetlen magasságból, re­mek lövéstől találva, bukfenczezett le a hófehér­ségü szárnyas, melynek selyem tollazata csillogott a nap fényében, s a vizet messze fecskendezve, merült le a hullámokba. . . . Gyönyörű kellemes idö volt; szép őszies napfény; az átlátszó vizekben mélyen lent, lent visszatükröződött a kék ég, a rajta uszó bárány­felbőcskék, -—- a magasban repkedő kacsafoltok, szárcsák és búvárok serege; mig a nyugat felöli begyek sötét zöldjéből a kifehérlő falvak, tem­plomok és kastélyok panorámája oly pompás lát­ványt nyújtott, hogy szint' megfeledkeztünk, mi­szerint más czél vezérlett ide, mint hogy elanda­lodjunk. Egyszerre András hajósunk figyelmeztetése rez­zentett fel. — — — Tiraó! tiraó — bujár! — — Csaknem fejünk felett pillantjuk meg már a nagy szárnyast, a mint nyakát előre nyújtva, se­bes szárnysuhogással igyekszik menekülni a kör­ből ; hamarkodva ráduplázunk, de biz' asr tovább vitorláz szomszédunk-, az admiral öcscse felé; már azzal vigasztaljuk magunkat, hogy tahin fegy­verünk nem hord oly magasra, mikor szomszédunk kétszer rápörköl, s a lég ura fejét és szárnyait lelankasztva s kalimpázva hull-bull le a magas­ból, s nagy fecsenéssel merül le a tó vizére. — Kis vártat múlva több falka kacsa huz a jobb szárny felé, honnan, hatalmas lövésekkel fogad­A versenyt megelőző délután a nyulkopókka egy kis kisérlet tétetett, — melyen O Felség is megjelent s összesen körülbelül 95 lovas vett részt; két nyul hajtatott, de mint előre láthahó volt, szimat nem igen levén, fogás nem történt y a körülményekhez képest azonban a másik eg igen csinos és sebes hajtást adott. Tanulmányok a ló járási képességéről") Elvitázhatlan tény, hogy a ló nem folytathatja dolgát, — kezdi szerzőnk — ba szervei, t. i. iz­mai és tüdejének működési tehetsége kimerült. Fontos tehát meghatározni, hogy az izmok vagy a tüdő mondják-e fel előbb a szolgálatot, mert bizonyos, hogy ezek szabnak batárt a ló járási képessé­gének. Tapasztalataink arra tanitnak, hogy a ló ke'­pesse'ge és gyorsaságának, a járás minden nemei­ben, kivéve lépést, mindig a tüdő kimerültsége vet véget, soha az izmoké. Ez állítás támogatására szolgáljanak következő példák : Ha egy hadi ló 1000 — 1200 meternyi tért gyors vágtatva befutott, meg kell állítani, mert tüdeje el leend fáradva. Ha a tüdőt kis ideig pi­henni engedjük, működését újra megkezdendi, s a ló előbbi járásmódját folytathatni fogja. Ennél fogva a pihenéskor az izmok egészen munkaképe­sek valának, a tüdő pedig kimerülve. Még egy találóbb példa : mi egy igen nehéz breack elé, melynek tovaszállitása jelentékeny izomerőt igényelt, fogók be lovainkat. Miután 25 — 30 kilométernyi tért a tüdők kímélése vé­gett fölváltva lépésben bejártuuk volna, a breack­kal egy hirtelen meredő köves magaslat alá ér­kezőnk. -—• Eddig a tüdő úgyszólván érintetlen, az izmok ellenben nagyon megerőtetve valának; mivel pedig ez utóbbiak teljes erejére vala szük­ség a járműnek ily fárasztó helyen való tovább vitelére, természetes, azon nézet kapott lábra, Mutatvány a következő czimü műből: Fond et vitesje d'une Troupe de Cavallerie, par I. Bonie. tatván, a közép felé tereltetnek, s amint a csol­nakok előtt és között elhúzódnak, megindul a pe­loton tüzelés s mindenki leszedi belölök dézsmá­ját; a csolnakok környéke tarkállik a lelőtt ka­csák, szárcsák és búváraktól. Amoda beljebb még egész csapat búvár fehér­lik a kékes árnyú vizeken ; egyesek ravasz módra, úszva s alábukva akarnak köztünk menekülni, de szemmel tartjuk őket, s a mint felbuknak, már sepri fejők körül a vizet a göbecslövés, s felfor­dulva fehéredik a bujár a vizén. A parti nagy tisztás meghajtása után kiki ösz­szeszedvén a lelőtt s felszinen uszó zsákmányt, Gárdonynyal szemközt összevoná tlotilláját a va­dászvezér és nyugat felé vézénylé azt. — Egy­más után, mint a vadludak, hajóztunk magas nád­falak közt, keskeny utczákon át, melyeket helylyel­közel a vizböl kiálló gyékényfonatok zárnak el ; balász varsák vannak ily helyeken lerakva; me­lyek közepén egy páleza jelzi a leeresztett varsót; s Andris vigyáz, hogy csolnakunk az oldalvást hagyott nyilason sikamodjék át mellettök. Ilyenkor mindenki kényelembe teszi magát, le­rakjuk a fegyvereket, a nádtenger közt úgy sem volna tanácsos lőni, mert a lehulló vad ott veszne a sűrűben. E helyett szivarra gyűjtünk, s megered a beszélgetés a lefolyt hajtás részleteiről, miköz­ben pár hajtó és vadász más uton a tisztás háta mögé kerül. Nem sokára kiérünk a nagy vizre, mely mint a vierwaldstätti tó, több széles tisztá­sok összeszögelléséböl támad; a vadászur kimu­tatja mindenkinek helyét, mely leginkább a ki­álló szögleteken van, itt befaraltatunk csolnakunk­kal a magas nád közé (mert kiszállni a nagy viz miatt sehol sem lebet), s pompás kilátásunk van a jobbra, balra, előre nyíló vizi utakra, melyek éppen itt vagy 80—100 láb szélességnek. No itt pompás vadászatunk lesz. Előre örültünk neki. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom