Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-08-21 / 34. szám

23 2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 21. 187 4. — Ez nem messze lehet — s csendben kiíródtunk fel a kis hegyen. Egy siirübb cserjés kezdeténél öt bajtónkat egy vadászszal visszahagytuk, hogy majd az adandó jelre a hajtást megkezdjék, mig mi az az egyenes utat folytatva, egy puskalövéstávolságra, helyeinket elfoglaltuk. Honvédhadnagy barátunk a tetőn egy terebélyes bükk mellé, én mélyebben az oldalon 40—50 lépés távolságban, T. Gy. barátom szintén ily távolságban még lejebb; mindazonáltal én mind két vadásztársat egész szabadon láthatám, utánnok mélyebben a két vadász, hol az egyik már majd a kukoriczaföldeket érte. Mély csend állott be. Kevés szünet után hallatszott embereink kurjongatása, Kern tarthatott busz perczig, midőn alattam hatalmas fegyverdördiilést hallok; oda tekintve, szolgabiró uram barátomat látom mint integet, hogy közeledjek. Állást elhagyni — gondolám — nem tanácsos, de mégis siettem kíváncsisággal. A mint oda érek, magyarázza kissé felhevülve s puskáját újra töltve, hogy medve jött rá s arra lőtt; biztos is róla, hogy találta, de még életben van s ellábolt, nehogy azonban elillanjon, siessünk elébe s álljuk útját. A mint legközelebbi vadásztársunk (Koszta) (?) állása felé sietnénk, mely felé a medve állítólag vonult, s kinek csak egycsövű elöltöltője volt — látom ezt a sűrűből előjönni s valami nehéz jószágot vonszolni. Eleinte azt hittem. hogy a medve az, azután látom, liogy egy iszonyú nagy farkast hurczol elő ; hát ennek is olyan bolond szerencséje volt (már t. i. a vadásznak), liogy az első hajtásban mindjárt akadt lövése, csak én maradtam üresen. A farkast K. . . jól irányzott lövése fültövön találta, liogy azonnal felbukott, de még életben volt. Ezalatt a közeledő hajtók egyike elkiáltá, liogy a sebzett medve fölfelé tart Kosza nekem se kellett több, hogy egy perez alatt előbbi állásomon teremjek; de nem is volt időm jóformán lélegzetvételre sem, midőn látom, bogy a medve már hadnagy barátom előtt 6—8 lépésre megállott... Azt is láttam, hogy A. barátom fegyverét nem czélzásra emeli, hanem inkább védő állásba (szuronyt szegezve) teszi. Erre én kapom magam s egész határozottan, biztosan oda lövök; melyre medvém össze is rogyott. De ez nem tartott két másodperczig se már fölkelt és kettőnk között kitört. Én balcsövemet is utánna eresztém, de e lövésről jót nem állok; mert bevallom, liogy izgatott lettem. — A medve eltűntével oda siettem, hol első lövésem érte azt, s meggyőződtem, hogy a maczkó halálosan van találva. Visszafordulva, követni akarom a vérnyomokat a sűrűben, de erről lebeszéltek ; veszedelmes és időrabló dolog az. Majd a jövő hajtásban vagy kimúlva fölleljük, vagy megint lövésre jön. — A dolog kissé lehangolt; mert nem tudtam hinni, hogy messzire vihette volna lövésemet a medve. — Ezalatt néhány emberünk összecsoportosulván, az elejtett farkast felhozták; valóban igen szép példány volt. A második hajtásban egy kis bocsot lőttek társaim, s erről meggyőződtünk, hogy itt egész medvecsaláddal van dolgunk. Harmadik és utolsó hajtásunk egy sürü bokrosba intéztetett, s barátom kérésemre kopóját is átadta a bajtóknak. Kettő ezek közül csakhamar el is kezdett csaholni »Ko, gondolám, ezek a mihasznák bizonyosan rókát vagy plane nyulat hajtanak; mert özvad nem is található erre. Ez a baszna, ha az ember ily dögöket ereszt az erdőbe.« Alighogy igy ezeket elgondoltam, már ballom, bogy a bokrok közt csörtet valami, s bámulatomra a várt vörhenyes róka vagy tapsi helyett egy fekete gubancsos medvebocs botorkázott elő, nevetséges ugrásokkal akarván a kopók elől menekülni; de balsorsa fegyverem elé hozta, s mielőtt a legközelebbi bokrok közt eltűnt volna, golyóm véget vetett reményteljes életének. Tehát egy medvét mégis lőttem volna már! Hanem az a másik ? az még bántott. Összegyülekezvén , pár órai vadászatunk eredményül két medvebocsot és egy farkast teritettek ki előttünk embereink; majd gúzsba kötve őket, rudat búztak át, s megindultunk hazafelé; d. u. 4 órakor megérkeztünk SzentPéterre, hol Sz. B. barátunknál — a kedves házi-asszony meghívására — kedélyes ebéd zárta be a sikerült vadászatot, s hol egyszersmind elhatároztuk, hogy harmadnap múlva ismételni fogjuk e vadászatot Malomviz környékén. Midőn harmadnap múlva barátom udvarára korán reggel behajtottam, azzal fogadott, hogy egy, a tornáczon kifeszített pompás medvére mutatott. Én persze, aki még mindig első meglőtt medvémről álmodoztam, rögtön azon gondolatra jöttem, hogy ez az általam lőtt medve, melyet utólag megtaláltak; de felvilágosításul azt nyertem, hogy ez tegnap lövetett, még pedig egy rögtönzött kis hajtásban a szolgabiró által. Én azonban még mindig gyanúsan nézegettem azon második sebhelyet, mely a jobb oldalon a bendő alatt volt. Ko de nem volt idő a gondolkozásra, mert siettünk ujabb vadászatunk színhelyére; s e végből a Kuksora felőli oldalt másztuk meg: Az első hajtás sikertelen volt, rosz szelünk levén. A második hajtás Malomviz felett jó távol levén, elébb megfalatoztunk egy igen gyönyörű kilátással biró helyen, honnan nehezen tudtunk felkerekedni. — A második hajtást jó távol véve, mély csend uralkodott, mit nem sokára egy távoli lövés szakita meg, mely után a hajtók lármája is kivehető volt; de mely nem a rendes hajtási hangok, hanem inkább örömrivalgás volt, s ugy vélekedőm, hogy a hajtók közt egyik fegyveresünk bizonyosan medvét ejtett, ezért van az örömrivalgás. Kevés idő teltével a vén szent-péterfalvi vadász néhány hajtóval jön állásom felé, s örömmel tudatja, hogy a pár nap előtt általam meglőtt medvét kimúlva egy terebélyes fa alatt a hajtók megtalálták, s az alsó völgyön viszik le. A lövés csak örömjel adása volt. E váratlan esetnek egy részről örültem, liogy mégis nekem volt igazam, másrészről kissé resteltem nem igen correct lövésemet, mely a beleket fúrta keresztül s a szegény állat még két napig kínlódott. Ko de mikor az ember első medvéjét lövi, még nem igen válogat, hogy mikép lőtte. — Bundája, melyet azonnal lehuzattam, igen jó állapotban van, s e véletlen vadász-szerencsét, a medve megtalálását, csakis barátomnak köszönhetem. — Mindent összevéve, négy napi megszakasztott vadászatunk eredménye 4 medve és egy farkas volt, mi azt hiszem elég szép és ritka eredmény a mai vadszegény világban. A viszontlátásig Hátszegi M. B. Heves, 1874. augustus 14. Nálunk a vidék vaddus ugyan, azonban vadász igen kevés, jó kutya hozzá meg kevesebb van. ^ Mi a felig már megnyílt vadászatot illeti, a pár nap előtti eső előtt tökéletesen rosz volt, mert sem a kutya szimatot nem érzett, sem pedig a vadász a roppant hőséget ki nem állhatta. Fürj a szénagyüjtéskor volt, de akkor sem anynyi, mennyit csak megközelítőleg is várni lehetett volna. Fogoly a szőlők és kukoriczákban meglehetős foltokban található és elég sürün, azonban alig, hogy repülni tudó, második költés majd mind. Nyúlra nézve ugy találtam, hogy van elegendő és daczára a nagy szárazságnak, mely nálunk tavasz óta uralg, még most is igen fiasit; ezért bizom, hogy az őszön (vagy hamarább is, mert a kukoriczák lesülvén, a jövő heteken sok helyt levágatnak) jó vadászatokat remélhetünk. Tuzole, mely vidékünk szikes földjein állandóan tanyáz, a viz nélküli avart elhagyta és a Tisza mentére húzódott. Róka őszszel részint a hajtóvadászatokon a körben lövetik, részint itt-ott egyesek által kutya előtt. Igy állna vidékünk vadállomáuya; fhogy vadászatokról innen még eddig nem tudósítottam e lapokat, oka az, mivel sem társaság által rendezett, sem tilalmazott vadászterület, sem vadásztörvényrőli fogalom nálunk nincsen. E három nélkül pedig eredményt mutatni nem lehet.*) ß á s t h y I g n á c z. Várpalota, — — — — Környékünkön, kivált az ősi helység határában kezdődő Sárréten, egész le Fejérvárig mindenfelé igen gazdag fogoly-vadászat lesz, a pe'thi meleg vizű patak mentén télen át igen jól kitelelnek foglyaink, nyul is meglehetősen van, ellenben fürjet keveset vagy éppen semmit sem láttunk egy pár határban, valamint a kaszálás alatt a mezei munkások sem igen találtak, holott itt más esztendőben csak ugy hemzsegnek a rétek a sok fürjtől. A májusi hideg záporok elverték az első költést. Ősiben mint hallom egy kis vadásztársaság bérelte ki a vadászjogot az ottani sárvízi csatorna inspektora, az uradalmi ispán, katli. lelkész sth. társaságában. A Palota, Inota, Csár, kislceszii határokról a mennyire értesültem, szintén készülnek augusztus 15-kén a vadászat megnyitására. Palotai. (Folytatását kérjük. Szerkesztő.) Ifj. gr. Festetich Taszilónál a napokban kezdődtek meg a szarvascserkészetek, melyben gr. Festetich Pál is ifj. Károlyi István gróf is részt vesznek ; gr. Festetich Pál már előbb Styriában volt vadászaton. Szászváros közelében, mint erdélyi lapok írják, a mult héten 4—5 darabból álló farkas csapat bolyongott ; a mezei munkások proviantját elvitte (?!), és egy ökröt is megtépett volna. Zircz, aug. 15. Egy szórakozott szarvas. A napokban itt a közeli erdőkben szarvas-vadászat volt, s midőn a vadász-társaság több sikertelen hajtás után, déli pihenést és falatozást tartott, egy arra vetődött derék 10-ágas által allarmiroztatott. A vadászok legnagyobb része édes nyugalomban pihent s ke*) Egy évben egyszer-kétszer vaddus vidékről a magános vadásznak is sok érdekes mondani valója lehet — mint fentebbi sorok mutatják — a vadtenyészetről, s végül az eredményről. Az ország minden vidékéről szívesen vennénk ily rövid tudósitásokat, mert szűk idényrei kilátás éppen ugy érdekel minden vadászt előre, mint a termények hogyan állása a gazdát. Az eredményt is kérnők majd alkalmilag. Szer k.