Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-08-05 / 31. szám

AUGUSZTUS 5. 1874. YADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 219 És pedig produkált: Dunkerque 4,792,800; Fécamp: 4,693,508; Saint Malo: 3,725,484; Quimper: 3,367,517; Grandville : 3,341,57 7; Dieppe 3,206,397; Saint Brieuc 2,123,827; Hon­fleur 2.224,935; Paimpol 2,179,380; Saint va­lery — sur Somrne 1,602,510; la Hougue 1,285,053; Calais 1,199,344 frankot, stb. A\ X ' * Jul. 15-én volt Francziaországban a halászat megnyitása. A »Ch. III.« e napot, valamint min­den nevezetesebb vadászati forduló pontot igen szép symbolicus képpel jelzi. Egyúttal fölhívja sz Péter discipulusait, hogy ekkorra készen tart­sák vesszőiket, horgaikat, hálóikat és csónakai­kait. Ugyanezen számban »Dan és Stella« Beau­fort gróf két gyönyörű ebének képét közli, egy olajfestmény után, melyet Mdtne Ronner, egy hol­land festésznő, készített. Áz eredetiek Londonban vannak a nemzetközi ebkiállitáson. Mindkettő hí­res vadászebektől eredt, melyek sok dijat nyer­tek s maguk is a - mily szépek látásra, ép oly ügyesek a vadászaton. * x * A dán kormány nem régiben 56,000 tengeri nyulat vásárolt Francziaországban, melyekkel va­dakból teljesen kipusztult, homokos talajjal bíró szigeteit újra be akarja népesíteni. Kívánjuk, hogy siker koronázza ez iránti törekvéseit. X ÍF: Algériából. Három benszülött arab Beni-bou­Mileack-ból vadkanvadászatra indult és midőn Sidi-Askar Marabout közelébe értek, egyikük, név­szerint: Bourid-ben Ahmed, néhány lépésnyire párduczot vett észre. A vadállat nagyot ordítva, épen az arabra akará magát vetni, midőn Bourid lő, s a párduczot fején találta. A vadállat, noha nebe'z sebet kapott, az arabsra rohant és körmeivel nehéz sebeket ejtett annak homlokán, balszemén és száján. Midőn Bourid két társa segélyére érkezett, a párducz a közellévő cserjésbe rejté el magát; az arabsok követték nyomát s kis idő múlva egy fa tövénél találták elterülve, két golyó végett ve­tett szenvedéseinek. A sebesült aggasztó állapot­ban van, alig fog kilábolni sebeiből. x A Seine folyama néhány nap előtt sajátságos látványt nyújtott. Fölülete egészen be volt lepve döglött halakkal, különösen azon ága, mely Bou­givalt szegélyzi, bővelkedett a bal-bullákban. — Egész kocsirakásokkal szedtek ki emelő gépek se­gitségével és bárom hajó szállította ki a partra. A parti hatóság két nagy gödröt ásatott a hul­lák eltemetésére. Ezen különös tünemény nagy fejtörést okozott a halászat barátainak és átalá­ban azt hiszik, hogy az utóbbi napok nagy hő­sége okozta volna a rendkivül nagy halandósá­got, a mi nem is oly hihetetlennek hangzik. * * x A »Ch. 111.« a következő érdekes statistikai adatot közli: 1873-ban Francziaországban 375,743 vadászati engedély adatott ki, az ezekért bejött összeg pe­dig: 5.636,145 frankot tesz. Ebből az augusztus 1-től deczember 31-ig terjedő időre esik: 357,950 engedély, miknek pénzbeli értéke 5.369,250 fran­kot tesz; 1874. január 1-től február 28-áig 4476 engedély adatott 67,140 frank értékben. (Folytatása következik.) miv. Érdekeink«-ben olvassuk — nem nagy si­kerrel végződött az álladalini méntelepekben, a mennyiben összesen csak 52,000 kancza fedezte­tett az 1800 mén által, s igy egy ménre átlag csak 29 fedezett kancza esik. A mult évi fedez­tetési idény alatt 61,000 kancza fedeztetett, te­hát 9000-el több mint ez idén. Ennek okát a ta­valyi rosz termésen kivül főleg abban véljük fel­találni, hogy az állami mének fedezési dijai az országgyűlés kivánata szerint ez évben jelentéke­nyen felemeltettek, mit legjobban azon körülmény bizonyít, hogy tavaly 61,000 kancza után 166,000 forint fizettetett fedezési díjként, ez évben, pedig daczára annak, hogy 9000 kanczával kevesebb fedeztetett, mégis 2000 forinttal több, azaz 168,000 forint vétetett be a fedezési dijakból. A »Sportblatt« hasábjain utóbbi időkben igen gyakran találunk közleményeket a legközelebb Bécsben megalakult »Reiter-Verein« czélzatairól és működéséről. Ezen egylet a lovas sportnak ter­jesztését és népszerűsítését tiizte ki czélul, s mű­ködését az egész monarchiára kiterjeszti. Elnöke Thurn Taxis herczeg, igazgatói Esterházy Mik­lós gróf és Fürstenberg Emil herczeg, magyaror­szági fiókbizottmánya pedig Festetics Pál és Ta­sziló grófokból. Sztáray János gróf és Vacano fő­hadnagyból áll. Az egylet czélját igen üdvösnek találjuk, mert az nem nagy dijakra való specula­tió, hanem a félvértenyésztést előmozdító akadály­versenyek terjesztése; csak azt csodáljuk, hogy magyar urlovaraink miért nem alaki tottak inkább itthon egy külön ily czélu egyletet, — mondja szinte a »Földmiv. Erdekeink«. Y § § Y D Mint az éppen lapunk zártakor érkezett pos­tából látjuk, a kassai és sopronyi nevezések jól ütöttek ki, sőt az utóbbi aránylag felijirftylja Pes­tet. Legközelebb hozzuk. ' „ri: ' * * x Gr. Nádasdy Ferenez, gr. Esterházy Miklós, Baltazzi Aristid urak szintén künn voltak a good­woodi versenyeken. X X X Az 1874-iki fedeztetési idény — mint a »Foid­Bois Roussel telivér törzsmén, melyet betegsége miatt minden telivértenyésztő két év óta sajnálat­tal nélkülözött Kisbéren, e napokban ismét oda ! visszakerül. E kitűnő apaló két év előtt kétes or­folyás miatt a fedezéstől kizáratott és egy évig Kisbéren vétetett gyógykezelés alá, hol a trepani- ; zálás kimutatá, hogy a felső orrüregben egy po­lyp okozza a kifolyást. Hogy ezen kitűnő apa­lovat ismét minden aggály nélkül lehessen hasz­nálni, a mult év tavaszán Fogarasra vitetett cli­maticus curára, mivel remélni lehetett, bogy a ha­vasi erős levegő teljesen meggyógyítja, vagy pe­dig, ha netalán mélyebben feküdt volna a baj, azt világosan kiderítette volna. Szerencsére bebi­zonyult, bogy a baj csakugyan jelentéktelen és fe­lületes, mert a mén ott a polyp okozta orrfolyás­ból oly tökéletesen kigyógyult, hogy az idei fe­deztetési idény alatt báró Bánffy Béla zsibói mé­nesében a legjobb eredménynyel fedezésre hasz­náltatott, most pedig teljes megnyugvással vihető ismét vissza Kisbérre. Telivértenyésztöink tudják hogy Bois-Roussel testvére Boiard, tavaly a »grand Prix de Paris«-ban minden angol és franczia lo­vat megvert, s ez évben is az ascoti gyepen 2 mért­földre a legjobb lónak bizonyult, ez évben pedig Hamadryade és Walkyre nevü csikói a németor­szági 3 és 2 éves csikókon győzedelmeskedtek, s igy tehát bizonyára megelégedéssel fogadják a hirt, mely őket arról biztosítja, bogy a legközelebbi fedeztetési idényben Bois Rousselt ismét használ­hatják. »Földm. Érd.« x x x Szerencsés medvevadászat folyt le Markeczán mellett, m. bó 19-én. Erről a »P.« után a követ­kező részleteket közölhetjük : Az első hajtás eredménytelen volt; de a máso­dikban maczkó komát kizavarták fészkéből s kény­telen kelletlen masirozott, nagyokat morogva a haj­tók előtt. Egyszerre a lövészsor végén lövés dur­ran, erre pedig messze harsogó kiáltás : »Jézus, Mária, szent József!« melynek viszbangját azonban tul dörög te a hajtók bérezrengető kiáltozása. Most vagy tiz másodperczig tartó kinos, várakozásteljes pauza kivetkezett, ezután pedig az örvendetes j »tu je medveez, tu je !« hangzott. A medve egy ! egycsövű fegyverrel ellátott, Kohut Ferenez nevü fuvarosra bukkant; az a lövészsor legvégén volt postirozva s egész életében nem volt még fegyver a kezében. Mégis a mint a medve a sű­rűből kirohant,, czélzás nélkül lőtt, s pedig oly szerencsésen, bogy a golyó annak lapoczkájába fúródott s a talpas azonnal összerogyott. A »disz­nóban« levő vadász, a ki legcsekélyebb sejtelem­mel sem bírt lövése hatásáról, ez után rögtön el­veté fegyverét, szurkolásában oda szaladt a leg­közelebbi bükkfához, s félelem kisajtolta folytonos kiabálás közt iparkodott erre felmászni. Mikorra a többi vadászok odasiettek, a medvét végvonaglá­saiban találták. A medve erre nagy ünnepélyes­séggel a közellevő hajlékba bevitetett, husa a va­dászok közt felosztatott, mig a bőre a »Pan.« tu­dósítójának jutott. Óriási állat volt, hossza 8 láb, súlya pedig három mázsa 35 font volt. Sziklyai foglyok. Steyerországból, Pernegg kör­nyékéről irják a »Jagd-Zeitung«-nak, hogy ott a »Rennfeld« sziklás bérczein »sziklai foglyok« is volnának, s hogy minden évben szép számmal lö­vetnek. A közlőnek magának is volt alkalma e ritka vadat lőhetni egy vadőr társaságában, kit ezért persze aranynyal fizetett meg. A Rennfeld sziklás, és törpefenyővel gyéren benőtt magaslatán tartóz­kodnak e ritka szárnyasok, s csalsipon lövik őket. »Hanem az a csalsip, mit az én bajdani orva­dászom használt, különös egy instrumentum volt — mondja a közlő. — Nagy csodálatomra, midőn • a lesben már elhelyezkedtünk, emberem egy rozs­dás aczél gyertyakoppantót szed elő iszákjából, s csendet intve, a koppantóval a gyergyahamu­vevést utánozta kétszer-háromszor egymásután; e hangok a tyúkféle szárnyasok rekedt pityegésébez hasonlítottak, s csakugyan nem sokára a vadőr egy gyorsan közeledő pontra mutatott, melyet ele­inte alig lehetett a zsurlóval fedett talajon fel­ismerni. — Csakugyan egy kakas volt, mely becses fejecskéjével neszezett a »koppantó« bivo­gatására — midőn lövésem eldördült, s a legelső sziklai-foglyot vehettem kezembe.« Irja, hogy még egy párt lőtt. De sok nem található. x Albion fiai, kik az »ugorka-idényt« sem szok­ták átbeverni, most a többbi közt halászati élmé­nyeik felől értesitgetik a sportlapokat. Igy egyik szenvedélyes horgász mint rendkívüli zsákmányt emlit a »Field«-ben egy szép ráját, melyet a Bala tavában (Wales) fogott, s ugyanott egy kö­riilbelől 13 fontos csukát, horoggal. Egy másik pedig süllőhalászatának sikerét tudatja. Teigmoutb­nál ugyanis szép számmal halászgatott ki a sül­lökből, melyek egyre-másra 6 — 9 fontosak vol­tak. Fövénybuvárt (Sand-eel) ez idén — nagy keserűségére — nem sokat talált; a tavalyi év e tekintetben hálásabb volt. Írország déli részéből pedig azt irják, hogy rég nem volt annyi tengeri pisztráng, mint jelenleg. A galamblövészetnek is most az ideje. A Hur­lingsham-clüb e bó 11-én tartá Optional-Handicap Sweepstakesét, mely alkalom mai 3 0 lövész közül hárman voltak, kik huszonhat yardnyi távról mind az öt föleresztett galambot hiba nélkül lőt­ték le. E bárom lövész újra versenyre kelt s ez úttal Mr. Frederick Nonis lett a nyertes, ki két ujonan fölbocsátott galambjának egyikét sem hi­bázta el s nyerte a 89 louisdorral bélelt serle­get. A második dijat (10 font) Mr. W. Salting nyerte, ki két galamb közül az egyiket lőhette le. A főnyertes Grantféle elöltöltőt használt, mig a másik : Purdey-féle központi tüzű hátultöltőt. Ugyanaz nap volt a nottingbilli »gun club« ga­lamblövészeti versenye is, mely alkalommal lui­szonnyolcz versenyző közül heten voltak, kik 6—6 föleresztett galambjukat lelőtték. Ezek újra ver­senyre kelvén, a serleg és 84 font st. nyerője Mr. Stone lett, ki egyetlen egy lövést sem hibázott. Stephen Grant-féle központi tiizii hátultöltőt hasz­nált. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Far.

Next

/
Oldalképek
Tartalom