Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-07-15 / 28. szám
Ac G USZT US 26. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 201 az Mirzámtól bizonyára utánzásra méltó példát ve end. A vadászat megkezdése előtt kérdi tőlem b. B.: mit csináljon, ba vadászaton még soha sem volt Mórája foglyok közelébe jut ? . . . »Parancsold neki — mondám — bogy »megállj!« Amint tehát Flóra egy csapat fogoly közelébe ért, mely előtt már az én Mirzám állt: a báró erélyesen rákiáltott: »megállj!« — Szegény Flóra, kinek korán lettek kölykei, s ki talán gondolatban most is inkább azok körében időzött mint a vadásztéren, ugy megijedt urának kissé erős rárivallásától, liogy menten hazaszaladni akart. Ebben megakadályoztatott ugyan, de miután látszott, hogy hajlama van a szökésre, egy ideig pórázra kellett őt venni. Később szabadon eresztetett ugyan, de semmi kecsegtetéssel sem lehetett őt többé az előremenésre birni, s ha foglyok rebbentek fel, vagy nyul ugrott ki a bozótból, olyan ijedtség fogta el, liogy csak az erős póráz tartkatá vissza, miszerint el ne szökjék. Miután ily mutatványok láttára B. ezredes basznavebetlennek tartá Flórát vadászatra, s miután csakhamar elutazott volt távoli, vadszegény országokba, Flórát mint »emléket« hagyta nálam. Nem levén otthon egész augusztus végéig, midőn vadászati kirándulásaimról ez idő tájt visszatértem volna, ott találtam Flórát. Kíváncsi levén reá, liogy minő tulajdonságai vannak : mindjárt az első nap elvittem magammal vadászatra az én Mirzám társaságában. — Mielőtt az első kereséshez fogtunk volna, fegyverem megtöltése előtt a gyujtólyuk kitisztítása végett szokásként egy gyutacsot sütöttem el. . . Ezt hallani és megszökni — volt Flóra első mutatványa. En bószankodtam ezért a hitvány ebre, s két napig rá se gondoltam, hogy mit csinál. Harmadnapra kíváncsi lettem s kerestettem; igy hozta aztán legényem a birt, liogy Flóra asszonyság azon vendéglőben szállt meg, hol ezelőtti ura szokott betérni. Hogy e szégyenletes csavargásról elszoktassam, a vendéglőbeli házi szolga által egy hosszú ostor segélyével kikorbácsoltattam a szállodából; én a kapu előtt vártam, s a mint sirva-riva kijött, magamhoz híttam s egy darab pecsenyével vigasztaltam meg. Innen egyenest a közeli tallókra mentem vele vadászni; liogy pedig büntetlenül ismét el ne szökkessék, három ügyes gyereket toborzottam. megparancsolván nekik, miszerint egymástól 200 lépésnyi távolságra kövessenek. A mint aztán Flóra az első fogolyfalka elől, mely Mirza előtt felrebbent, csakugyan visszaemlékezve előbbi urának rárivallására — megszökni akart: a legközelebbi gyorslábú ficzkó által ugy megcsiklándoztatott hosszú ostorával, hogy orditva futott hozzám vissza. Én ártatlannak tetettem magam s résztvevő sajnálkozásomat egy portiő borju-sült formájában tolmácsolám neki. Ez a gyógymód rendkívül hatályosnak mutatkozott, mert a mint nem sokára pár lövést tettem foglyokra és nyulakra, már nem mert megszaladni, hanem félelmében feszelegve, hátam mögött tiz lépésnyire leguggolt. Alig vette azonban észre, bogy a rosz gyerekek egyike ostorpattogtatva közeledik, midőn sietett magát biztosságba helyezni közelemben. Miután táskámból még 10—12 darab zsemlye és néhány darab pecsenye jutalmazá közeledését, annyira megnyerém Flóra bizalmát, hogy pár óra múlva a rettegett hátvédet haza küldhettem. Ez napon reggeli 8 órától este 8-ig vadásztam. s csak délben pihentünk két óra hoszat. Flóra egész délelőtt csak sarkamban sétifikált, de nem erőltettem. Délutánra kelve épen egy terjedelmes czukorrépa táblán kerestünk, s Mirza jó messzire járt előttem, midőn Flóra egyszerre csak szépen előre ment, s óh csodák csodája! egy fáczány előtt mereven megálltHogy én a fáczányt lelőttem, s Flórát — mely a lövés után kissé még félénken lábaim közé bujt — a meggazdálkodott utolsó darab pecsenyével megjutalmaztam — magától értetődik. Másnap már egyedül Flórát vittem ki fogolykeresésre, s két óra alatt, hideg esős időben, nyolcz darab foglyot lőttem előtte, melyeket mind szépen megállt, s a mi még szebb volt, ezek közül egy párt el is hozott, de olyannyi félénkséggel, miszerint lehetetlen volt arra a gondolatra nem jönni, miszerint valaha épen apportirozás közben ijesztetett meg legjobban. Az én folyvást jó bánásmódom következtében azonban csakhamar kigyógyult Flóra az ő trémájából mind a liozás mind a lövésnél; ijedtségét ez utóbbi esetnél akként oszlattam el, hogy a mint lövés után hozzám szaladt, azonnal lefektettem és egy falat zsemlyével nyugtattam meg. Októberig már Flóra oly biztos volt lövés és nyúl előtt, hogy nagyobb vadászatra is elvihettem ; de mert néha igen is buzgó lett volna az apportirozásban, ily vadászatoknál legfőbb csak kétszer-háromszor engedtem, hogy a lelőtt vadat feladja. Midőn Flóra 2-dik nyarát élte, már nagy tökéletesedést mutatott a vadásztudományban, s mert mind lesen, mind keresésben nyugodtan viselte magát: azon nagy kitüntetés érte őt, hogy még sertevad- vagy farkasvadászatok alkalmával se hagytam otthon; ebből az az előnyöm volt. hogy midőn a nagy vad lelövése után apróvadra is szabad volt lőni: Flórát a sebzett őz-, nyul- vagy szárnyalt vad felkeresésére használhattam. Miután oly vadászatoknál, hol mindenféle vadra szabad volt lőni, de a legszigorúbb szabályok voltak az ebek nyugtontartására nézve *) s a vad után szaladó eb gazdájának erszényét kemény §§-ok sújtották, én pedig Flóra miatt egyszer sem jutottam ilyen kellemetlen helyzetbe: ez legszebb bizonyítványa volt Flóra kutya-tökéletességének. Kétszer azonban mégis ijedeztem Flóra miatt Lissoviczen. Egyszer este felé, sebzett iinő után eresztettem el, s két óra hosszat maradt el oly erdőrészben, hol farkasok szoktak kóborogni. Más izben meg hajtás után egy beteg nyul elhozására küldtem. A beteg nyul azonban ugy elbaktatott, hogy Flórámat fél óránál tovább hasztalan vártam vissza, s már a második hajtás végén voltunk, még sem mutatta magát. Én előbbi állásomon maradtam, mert kettős haj : tást csináltattunk, azon reményben, hogy sertevad bukkan ki; s most attól féltem, hogy Flóra a hajtásba kerül, ott galyibát csinál, s annak *) Mint például Lissowiczen, Gácsországban, néhai gr. Schlick, lov. tbk és roppantul szenvedélyes vadász környezetében. én fizetem meg az árát. De nem; Flóra egyszerre csak hátam mögött jelent meg zörögve, s a nyulat apportirozva; ugyanazon nyomon jött vissza, zsinór egj'enest. mint a melyiken távozott, 1860-ban dámvadakra tartatott nagy vadászat gr. Schlicknél, melyre Flórát szintén magammal vittem. Midőn a vadászat vége felé mintegy 80—100 darab dámvad a legsebesb szökésekben haladt el a vadászur és előttem, mi kettős lövésekkel tüntettük ki magunkat a jelenvolt hölgyek előtt. Az én második lövésemmel talált vad azonban nem rogyott össze tüzelésemre, s miután félhető volt, hogy ha a közeli nádasba menekül, ott fel nem találva, nyomorultan vész el sebében: a vadászur előbb kikért beleegyezése mellett Flórát küldtem a menekülő falka után »Apporté!« biztatással.— Flóra először, a helyett bogy a beteg vad után szökne, az általam teljesen agyonlőtt vadhoz ugrott; de midőn ismételtem »hozd el!« utasításomat, s a szaladó dámvadakra mutattam, azonnal megfordult, s mindjárt sebvérre találva, a beteg vad nyomában volt. Ekkor értem el Flórával legnagyobb diadalomat, mert ez a kis hitvány vizsla, az egész vadásztársaság szeme láttára — az ellene megálló vadat lefülelte s több mint Öt perczig — az az mindaddig tartá, mig az odasiető vadász egy kegyelemdöféssel a dámvadat le nem terité. Flórát 1861 tavaszán még siketfajd- és őzbarkácsolásnál is használtam, s hogy sokoldalú miveltségének bizonyítványát adjam, még azt is meg kell említenem, miszerint vizivadászatnál a sebzett kacsák után csak ugy lebukott a viz alá mint a legderekabb neufoundländer. Végre pedig, hogy tökéletességének ritka képét adjam, elmondom, miszerint Flóra még szarvasvadászatra is használható volt, s a sebzett vad csapáját csak oly biztosan felvette mint egy véreb ; s ba attól nem félek, bogy e ritka tökéletességű kutyát a szarvas kivégezheti, ugy még megállításra is elég merész lett volna. — lm, mivé növelhetni türelem és okkal-móddal egy elfélemlitett ebet. Cserkészetek erdőn, mezőn. Az őzvcidászat, ugy látszik, imitt-amott ez idén jobb eredményt ád, mint más években; ennek folytán a fővárosi piacznak is jut belőle. Gr. Károlyi Victor vadászatából junius havában 48 darab derék őzbak küldetett Pestre, egytől egyig derék, nehéz darabok, átlag, kizsigerelve és agancs nélkül 40 fontosak, de volt köztük 45 fontos is. A nemes gróf szigorúan tart a vad czélszerü áruképesitésére, minek folytán az őzbakok, a nagy meleg, és bosszú ut daczára, ép és friss állapotban érkeztek a piaczra. Ajánljuk némely erdészeink figyelmébe. B. Vécsey szatbmármegyei vadászatából még május lióban jutott 12 darab őzbak fővárosunkba, — s innen királyunk budai konyhájába. Gr. Festetics Pál Böhönyéből 5 darab szarvassutát és néhány őzbakot, — gr. Forgács Gácsról 2 szarvassutát küldött piaczunkra. Alig nyilt meg a szarvas- és őzvadászát, máris nagy számban jelentek meg az őzvadászat agancsos áldozatai. Naponta két-három szekér, külsőleg fával megrakva, nyiltan vonul be a főváros sorompóin, — gyomrában rejtve szarvast és őzet. — Ugy hisszük, hogy csak kötelességünket teljesítjük, midőn rendőrségünket ezen garázdálkodásra figyelmeztetjük, főleg a budai sorompóknál, s pedig nagyobb számban a fehérvári, buda-őrsi és bicskei uton találhatni virradatkor becsületes svábainkat, kik a.
