Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-07-01 / 26. szám
A UG USZTUS 12. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 183 felét képezvén azon 400 frttal számított költségnek, mibe egy állad, mén tartása kerül, ezen in tézmény életbeléptetésével a czél koezkáztatása nélkül lényeges megtakarítás volna szóló nézete szerint elérhető. Nachtnébel Ödöij, az aradmegyei lótcnyész bizottmány küldötte. T. értekezlet! Nem hittem volna, hogy Podmaniczky b. inditványa vitára fog alkalmat szolgáltatni, annyival kevésbbé, miután a t. előttem szóló urak közül valamennyien elismerték azt, hogy ott, hol a nép hajlamot érez ezen ügy iránt, a fedeztetési dijak felemelhetők. Podmaniezky inditványa pedig nem is vonatkozott másra, mint épen ily vidékekre, a mennyiben határozottan ki is mondotta, hogy öt évi próbaidőt kiván. En tehát azt hiszem, hogy Podmaniezky inditványa nagyon elfogadható. A mi magát a szőnyegen levő kérdést illeti, hogy t. i. eszközölhetők-e a fedeztetési állomásokon megtakarítások, e tekintetben mindenki csak saját helyi viszonyaihoz képest szólhat a tárgyhoz s én, mint Arad megyének képviselője kijelenthetem, hogy bár a rosz t< rmés után s az idei vetéskilátás^knak bizonytalansága mellett a községeket nem is lehet rábirni arra, hogy ingyen vagy jutányos áron tartsák a méneket, meg vagyok róla győződve, hogy ez a jövő esztendőben eszközölhető lesz, mi által jelentékeny megtakarítás fog elérethetni. Magam is ugy vagyok meggyőződve, hogy 7 a legtöbb megtakarítás a mének ingyen tartása által eszközölhető s azt hiszem, hogy erre nézve legtöbbet tehetnek a lótenyésztési bizottságok tagjai, ha az illető törvényhatósági közegekkel közreműködve járnak el. Elfogadom tehát Podmaniezky indítványát, s czélszerünek tartanám, ha a kormány a törvényhatóságokat és a lótenyésztési bizottságokat felhivná, hogy saját körükben mindent megtegyenek a megtakarítások eszközlése czéljából. Elnök : Ugy hiszem, t. értekezlet, e kérdés vitatásán keresztüleshetnének. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a mének jutányosabb elhelyezése lehetséges, ha az illető vidéki közegek lelkesen felkarolják az ügyet. A mi a mének ellátását illeti, e tekintetben szintén sokat tehet a vidéki lótenyészbizottságok ügybuzgalma, s ugy hiszem, másban alig állapodhatnánk meg, mint abban, hogy a kormány vagy a törvényhatóságokat, vagy a lótenyésztési bizottságokat szólítsa fel, hogy e tekintetben az illető helyi viszonyok szerint a kormánynak a jutányos vagy ingyen elhelyezés és [tartás által lehetségessé tegyék, még pedig saját érdekükben, az ügy fejlesztését és fentartását. A mi a hágatási dijak fölemelését illeti, ez ismét olyan kérdés, melynek tekintetében itt egy I általános szabályt decretálni lehetetlen. A mi a csikók utáni fizetést illeti, ez talán szintén sikeresnek fog bizonyulni egyes vagyonosabb vidékeken, mig szegényebb községekben a fedeztetési dijat nem szabad emelni, mert akkor elriasztjuk őket attól, mihez ugy is nagy bajjal lehetett őket édesgetni. Hanem azt én is kivánatosnak tartanám, hogy ha már magas dijak szedetnek, legalább oly csődörökkel láttassanak el az egyes vidékek, melyek megérdemlik, hogy a nép áldozatot hozzon. Felhozatott itt Barsmegye részéről, hogy egy pár terméketlen hágómén volt azon vidéken ; ezt természetesen előre tudni sok esetben nem lehet, de az oly mének, melyek terméketleneknek bizonyultak, mindenesetre kimustrálandók és én ajánlom is a kormány figyelmébe : hogy gondoskodjék kellő felügyelet által arról, hogy ily mének a fedeztetési állomásokra ne küldessenek. Kozma Ferencz min. tanácsos: Bocsánatot kérek t. értekezlet, ily körülmény különben tem kerüli el a kormány figyelmét, csakhogy arra, hogy ily panasz hebizonyodjék, bizonyos idő szükséges. Azon mén, melyet méltóztatott felemlíteni. Barsmegyének igen kedvencz méne volt, s évenként rendesen azt kivánták s ugy hiszem nem is volt egészen haszon nélkül, de ha róla még egyszer ezen jelentés fog tétetni, okvetlenül intézkedni fog a kormány kimustrálása iránt. Természetes különben, hogy 1800 ménnél ily eset többször is fordul elő ; megtörténik ez különben magántenyésztőknél is, csaklogy nem ily gyakori mérvben. Ezután előadó áttérvén a fedeztetések gyakran csekély eredményeinek okaira, biztosítja az értekezletet, hogy ott, a hol az államménben van a hiba, a kormány ugy mint eddig a jövőre is gondoskodni fog az ilyen mének kimustráltatása iránt, ellenben panaszt kell emelnie a községi panaszt emelt a mének rosz minőségére nézve és ezen egy hozandó törvény által kivánna segíteni, mely a tenyésztésre alkalmatlan méneket a hágatástól eltiltja. Hogy továbbá a községek a mének vételére forditott tőkét, az állam pedig a mének tartási költségeit megtakaríthassák, a községi mének tartása helyhatósági rendszabályok utján b pszüntetendő lenne és a községek az állammének tartására és ingyenes ellátására volnának szoritandók. Pécby Tamás: a bereghmegyei lótenyészbizottmány küldötte: »Tisztelt Értekezlet! Mielőtt idejöttem volna, megyém összes kerületeit felszólitottam, hogy váljon az országos lótenyésztés érdekében nem volnának-e hajlandók áldozatokat hozni? A nyert nyilatkozatok szerint ők 187 5-re az elhelyezést, élelmezést és a legénység tartását egészen elvállalták. Midőn ezt van szerencsém bejelenteni s egyszersmind jelezni, hogy e tekintetben az állam megtakarításokat fog eszközölhetni, részemről pártolom az előttem szólott Komárommegye t. képviselőjének azon indítványát, hoey az állam által egyes községeknek, — fentartva az eddigi gyakorlatot, — nemesebb fajú lovakból osztassanak ki példányok, mert én takarékosság szempontjából szükségesnek tartanám, hogy az egyes községeknek mének adatnának, ha ajándékban is, a végből: hogy ezeket tisztán a lótenyésztés érdekében használják. A felettük való gondoskodást á kormány a törvényhatóságok és az illető lótenyésztési bizottságok utján fentarthatná. Melczer Gyula a borsodmegyei lótenyészbizottmány elnöke: Megvallom nem vagyok barátja az experimentumoknak, s ami eddig jónak bizonyult, a mi eddig az ügynek lendületet adott, azt ez idő szerint is megtartani óhajtom. Itt azon kérdés áll előttünk, hogy miképen lehetne megtakarításokat eszközölni. E kérdés azért intéztetett a bizottsági tagokhoz, hogy ezen értekezleten megjelenve, feleletet adhassanak arra nézve, hogy az illető vidékeken miképen gondolkoznak ez iránt? Nálunk (Borsodmegyében) kilátás van arra, hogy az istálók vagy olcsóbban vagy egészen ingyen adatnak az államménck elhelyezésére. Én azonban azt hiszem, bogy a vidéki bizottságoknak kötelességük volna azon esetben, midőn az állammének kisorsolása és kiosztása eszközöltetik, megjelenni s ez alkalommal nézeteiket kifejteni. Ott lehetne azután az egyes ménekre, fajokra vonatkozólag, ha nem tetszenek, a kifogásokat előadni. Borsodmegye részéről kijelenthetem, hogy az istállókat az egyes községek ingyen fogják adni és ha másképen nem lehet, a lótenyésztési bizottság consortium utján fog iparkodni e kívánalomnak eleget tenni. Podmaniezky barátom nézetét nem oszthatom, a mi a dijak felemelését illeti, mert ez pénzügyi tekintetben különben is csekély eredményt fog létrehozni. Igaz ugyan, hogy a gyakorlatban bebizonyult; hogy azon mének használtatnak leginkább, a melyeknek dija a legnagyobb ; de ne méltóztassanak eltéveszteni, hogy bár ott, a hol máitöbb ideje léteztek állami mének, haladás is mutatkozott ; léteznek oly községek is, a hol a népre ugy szólván reá kell erőszakolni a méneket. ^Ezekre nézve pedig a dijak felemelése legfölebb ártana. Én az olcsóbb méneket oda osztanám be, a hol a viszonyok ezt ugy kívánják, s a hol uj állomásokat kell szervezni. Annak okát, hogy az állami mének kevés csikót eredményeznek, ne keressük az állami ménekben, mert tudjuk, liogy a nép oly nehezen bírható reá még a maga javára is, a mennyiben nem akkor hozza kanczáit fedezni, a midőn ez kívánatos, hanem akkor, midőn épen vásárra megyen vagy egyébb dolga van a fedeztetési állomásokon. Ezek oly bajok, a melyek némely vidékeken meg vannak, de másutt nem léteznek ; nem lehet tehát minden vidéket egymással összehasonlítani. Vannak vidékek, a mint ezt saját tapasztalásomból is mondhatom, a hol a lótenyésztés valóban nagy lendületet nyert. Ezen helyeken minden eszközt fel kellene használni, hogy e virágzásnak indult ügy fentartassék s továbbfejlesztessék. Az én vidékem részéről ismételve még egyszer ígérhetem, hogy az istállókat ingyen adja, és figyelembe véve az ország pénzügyi helyzetét, mindent el fogunk követni, hogy a mén ellátása is olcsóbb lehessen. (Folytatása következik.) , Ménes« és Ellések és elnevezések. Döry Frigyes urnák sütvényi ménesében ez idén a következő ellések történtek : Fern, ap. Fernhill (l. Á. M. 0. M. k. 6 2. 1.) Buccaneertől egy sp. méncsikót ellett, jobb hátulsó lábra kese. Neve : Kis-Bér. Pamphlet, ap. The Libel (l. Á. M. 0. M. k. 145. 1.) Snapshottól, ap. Voltigeur (1. Á. M. 0. M. k. 245 1.) egy vil. kanczacsikót ellett, hátulsó két lábra kese. Neve: Terná. Azalea, ap. Rifleman (1. Á. M. 0. M. k. 15. 1,) és Nancline, ap. Doncaster a. Donna Sol (l. ugyanott 51. 1.) pedig meddők maradtak, * • * A nagy-lángi ménesben következő telivér kanczák ellettek, u. m : Fallal ápril 16-kán egy pej mént Ostregertől. Aranyka február 3-kán egy sga kanczát Claudiustól. Valebone ápril 3-kán egy pej mént Custalogatól. Douglas, m. m. King of Kars, szegsárga, 16 markos, (A. Ö. U. G. B. P. 224) nev. Mr. Osborne 1859., a. General Williams a. Miss Agnes — eladó. Bővebb tudósitást a tulajdonos, gr. Sztáray Antal N.-Mihályon ad, hol az emiitett mén négy évi ivadékai is megtekinthetők. Ugyanott eladó még egy pár számfeletti nemes vérű anyakancza is. Kilátás a fürj- és fogoly-idényre. Ahogy több oldalról értesültünk, s magunknak is megfigyelni alkalmunk volt, a fogoly- és fürjezésre jó kilátásunk van, különösen az előbbire. A jóformán hó nélküli telet, a mi fogoly megmaladt, szépen át is telelte, s a száraz tavaszon korán költött. Némely vidékeken az ápril vége felé beütött dér és fagy, de különösen a májusi hideg esők sok fészekaljat pusztítottak el ugyan, de mint tapasztalásból mondhatjuk, ez leginkább csak a síkságon, bozótok és csenderesek nélküli területeken történt. Legjobb tanúságát tudjuk ennek a versenytér és Kis-Pest közt terülő batárról. A versenytér és erdő bozótjaiban egész télen át 4—5 pár fogoly tanyázott, melyek még mult őszszel, kukoriczatövés után húzódtak oda be s hol háboritlan nyugalmat találtak. Az idén, május eleje felé 3—4 pár fészkelt, s nem sokára a csősz állítása szerint egy-két fészekalja apró csibét is látott; ez éppen a fagyos esők előtt történt. Kiváncsian lesettem rájok; az apró bad a sűrű bozótok alatt jól kiállotta a nedves időt, s május vége felé magam is láttam őket. Ellenben a kispesti határban gyomláló svábok ugyanez időben pár fészekalja eldöglött apró foglyot s kiköltetlen tojást találtak. Nyilvánvaló, hogy a szegény jéreze nem birt elég meleget adni piczinyjeinek
